17.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Mint a villám, úgy indultam utamra. Pár perc alatt oda is értem az egyik virágárushoz, és kértem egy hatalmas csokrot TaeTae-nek, aminek az egyik fele Orchidea-ból, a másik fele pedig Hortenzia-ból állt. Hogy honnan tudom hogy ezek a kedvenc virágai? Igazából nem tudom, csak tippelek. Ezek néznek ki - a rózsán kívül - a legszebben. Amint megkaptam a csokrot, rohantam a másik boltba, ahol megvettem a kedvenc bonbon-ját. Mikor azt is sikerült kifizetnem, indultam haza, viszont út közben megláttam egy lufi árust is, akinél találtam egy szív alakú "Szeretlek"-es feliratú lufit, így még azt is megvettem. Miután végeztem, indultam haza.
-Itt is vagyok. - mondtam, miközben beléptem az ajtón. A sok cucctól nem láttam V-t, úgy hogy csak vártam, hátha megszólal.

Amikor vissza ért nagyon meglepődtem. A kezében volt egy nagy virág csokor egy bonbon és egy lufi.
- Ezek az enyémek?

-Igen. Mondtam, hogy kiengesztellek! - lépkedtem oda hozzá vigyorogva, bár ő ezt nem látta. Bár azért kicsit kikukucskáltam, hogy lássam hol van. Mikor elé értem, letérdeltem elé, és a kezébe adtam a csokrot.
-Szeretlek! - nyújtottam felé a csokrot, őszintén nézve a szemeibe.

-De mondtam, hogy nem kell. - vettem el a csokrot.

-Miért, nem örülsz neki? - kérdeztem kissé szomorúan.

- Dehogynem. Csak most tuti, hogy sokat költöttél rám. - tettem le mindent a kezemből de a bonbont nem.

-Csak azt mondom, amit te mikor meghívtál kajálni. Szeretlek, ezért bármennyit költenék rád! Tudom hogy nem így mondtad, de a lényege ugyanaz. - kuncogtam, majd megöleltem.

- Mondjuk... - gondolkodtam el. A bonbont kibontottam a számba vettem egyet és úgy csókoltam meg.

Amikor megcsókolt, éreztem a szájában a bonbont, így még édesebb volt a csókunk. Ide-oda, egymás szájába tologattuk az édességet, amíg el nem olvadt teljesen. 
-Hmm...Fincsi. - vigyorogtam.

- Tudom. Azért csinálom. - kuncogtam.

-Kérek méééggg! - nyávogtam nevetve.

- Hmmm... Nem is tudom. Megérdemled? - húztam fel a szemöldököm.

-Igen, mert kedveskedtem neked. - vigyorogtam, és még jobban közeledtem felé.

- Még meggondolom. - kuncogtam.

-Légysziii! - könyörögtem boci szemekkel nézve rá.

- Hmmm... Legyen. - vettem a számba még egy bonbont és megcsókoltam Hoseok-ot.

-Ez az! - örvendeztem amíg be nem vette a szájába a bonbont, és meg nem csókolt. Annyira jó volt...Azt hiszem, sűrűbben kéne csokit vennem. -Mostantól a bonbonos csók lesz a kedvenc csókfajtám. - nevettem

- Szerintem nekem is. - kuncogtam. - Olyan... Édes.

-Pontosan. Még jó hogy nem savanyú. - röhögtem.

- És ha azt mondom, hogy az volt? - röhögtem én is.

-Miért, az volt? - nevettem. -Én édesnek éreztem, mint a többit. - vigyorogtam, aztán szájon pusziltam.

- Nyugi édes volt mint a csoki. - röhögtem.

-Akkor jó. - kuncogtam. -De azért örülsz ugye? - kérdeztem.

- Persze, hogy örülök. - ugrottam nyakába, de olyan hirtelen, hogy elvesztette az egyensúlyát.

Hirtelen a nyakamba ugrott, viszont én nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, így mindketten a földön landoltunk. 
-Aucs! - nyikkantam meg. -Akkor jó, örülök hogy sikerült boldoggá tennem! - mosolyogtam kicsit nyöszörögve.

- Bocsi, nem direkt volt.- kuncogtam. - Én is örülök.

-Tudom hogy nem direkt volt, és semmi baj. - vigyorogtam. -Na...Próbáljunk meg felállni. Ma már túl sokat voltunk a földön. - röhögtem, majd megvártam míg feláll rólam.

- Igaz. - röhögtem majd felkeltem róla és felsegítettem.

-Köszönöm! - kuncogtam mikor felsegített. -Enni kéne most már valami értelmes kaját is, nem? - érdeklődtem.

- De én értelmeset csináltam. - néztem rá boci szemekkel.

-A csípős szendvicsre gondolsz? - értetlenkedtem.

- Igen. - néztem rá.

-A csípős szendvics neked értelmes? Szétégetted vele a szám! Gyere...Csinálunk közösen valami finomat! - húztam magammal a konyhába, majd elővettem a fontos edényeket, meg a többit.

- Oké. Csináljunk. - kuncogtam.

Előszedtem a fontos dolgokat, aztán mondtam Tae-nek, hogy mit csináljon. -Kicsim! Felvágnád a hagymát? - kérdeztem meg, miközben egy vágódeszkát kerestem.

- Persze felvágom. - majd elkezdtem felvágni.

-Köszi! - hálálkodtam, aztán felvágtam néhány zöldséget. Mikor V-nek sikerült felvágnia a hagymát, beleöntöttem az egészet, amiben egy kis víz is volt. -Ne sírjál, itt vagyok! - nevettem, míg ő kicsit szipogva törölgette a szemét, amit a hagyma szaga "csípett meg".

- Nem sírok. - néztem rá közben szinte patakokban folyt a könnyem.

-Látom. - kuncogtam, majd letöröltem könnyeit. -Ohh...Kevergetni kell a hagymát, mert odaég és akkor rossz lesz! - tértem gyorsan észhez, aztán a láboshoz ugorva el is kezdtem keverni a hagymát.

- Mit csinálsz? - néztem rá kíváncsian majd a lábasra.

-Csak megtöröltem az arcodat, de most kevergetem ezt a szart, nehogy odaégjen! - magyaráztam. -Addig a másikba légyszi tegyél vizet, aztán tedd fel azt is forrni! - kértem meg egy újabb dologra. Fura most vele főzni, de jó. Igen, tudok főzni...Régen sokat segítettem annak az anyámnak, aki alig egy hete kidobott. Szóval tanultam egy-két dolgot.

- Nem így értettem. Hanem milyen kaját csinálsz? - kérdeztem közben csináltam amire megkért.

-Jaa, hát egy egyszerű levest. Az még is csak jobb, mint egy szendvics. - mosolyogtam. Mikor már a csípős illatú zöldséget is sikerült picit megpirítanom, elzártam helyén a gázt. Vártunk amíg felforrt a víz, és amikor ez megtörtént, beletettük a még szükséges dolgokat.

- Jaaa... Értem. - mosolyogtam. - Van benne valami. - kuncogtam.

Én csak nagy vigyorral az arcomon bólintottam, majd folytattam a főzést. Mikor már minden belekerült, már csak kevergettem. 
-Megkóstolod? - kérdeztem páromat, közben egy kanalat mutattam felé.

- Igen. - mondtam nagy mosollyal a számon.

Mosolyogva tettem szájába a kanalat, aztán vártam kicsit. 
-Na? Milyen? - kíváncsiskodtam.

- Nagyon finom. - lepődtem meg. - Mostantól te főzöl ha anyu nincs itthon.

-Rendben. - kuncogtam. -Akkor kész, lehet enni. - zártam el ez alatt is a gázt. -Ülj le, majd én odarakom eléd! - mosolyogtam kedvesen Tae-re.

- Rendben. - mosolyogtam majd leültem az asztalhoz.

Kimertem neki egy kis adagot, majd a kanalat is beletéve, elé raktam. Ezután magamnak is mertem egy kicsit, aztán vele szembe leültem enni. -Jó étvágyat! - vigyorogtam rá.

- Köszönöm. Neked is. - mosolyogtam. - Nagyon finom. Gyakrabban kéne főznöd. - kuncogtam.

-Örülök hogy ízlik! - mosolyogtam én is. -Hát...Régen sokat segítettem anyának, ezért tanultam egy-két dolgot. - meséltem.

- Értem. Az jó lehetett. - mosolyodtam el.

-Hát igen...Akkor még jó volt. - mosolyogtam keserűen.

- Sajnálom. - motyogtam. - Köszönöm az ételt. - mondtam majd a mosogatóba raktam a tányért.

-Szívesen! - mosolyodtam el halványan, aztán én is a mosogatóba tettem tányéromat. -Na...Most már nem vagyok éhes. - kuncogtam.

- Most már én se. - kuncogtam.

-Lassan jön anyu is nem? - kérdeztem.

- Este tizenegyre ér haza. - mosolyodtam el.

-Olyan későn? - esett le az állam, persze nem szó szerint.

- Igen. Ha délután megy akkor csak ilyen későn jön haza. - mosolyogtam

-Ohh...Akkor van még időnk. - nevettem. -De mit csináljunk? - érdeklődtem.

- Igen van. - mosolyogtam. - Nem tudom. - kezdtem el gondolkodni.

-Ahh...Már mindent csináltunk. - sóhajtottam. -TV? - vetettem fel egy ötletet.

- Nekem az is jó. - mondtam majd a bonbont magamhoz véve elindultam a nappaliba.

Követtem őt a nappaliba, majd leültünk a kanapéra, és bekapcsoltuk a TV-t. 
-Nem bújsz ide? Fázok. - vigyorogtam V-re.

- De. - húzódtam közelebb hozzá majd a bonbonomat kezdtem el majszolni.

Vállánál fogva átkaroltam, és így néztük a TV-t. Viszont alig negyed óra múlva olyan nehéznek éreztem szemeimet, hogy amint lehunytam őket, el is aludtam.

Olyan egy-két óráig néztem a TV-t. Egy idő után már beleuntam és felkeltem. Vagyis csak próbáltam ha Hoseok nem ölelne olyan nagyon erősen magához. 
- Hoseok... - rázogattam hátha felkel rá de semmi. - Hoseok!... Hoseok!... Hoseok!~ - mondtam egyre hangosabban . A végére már szinte kiabáltam.

Megint érdekes álmom volt...Nem tudom meddig aludhattam, de TaeTae hangja hozott vissza a valóságba. Kinyitottam szemeimet, majd kómásan ránéztem. 
-Hmm? - hümmögtem.

- Ha álmos vagy az ágyba aludj. - csíptem meg az arcát.

-De egyedül nem tudok. - hisztiztem.

- Próbálj meg. - nyújtottam ki a nyelvem.

-Na jól van ám! - duzzogtam. -Miért, te tudnál nélkülem aludni? - kérdeztem mormogva.

- Hmmm... Talán. -mosolyodtam el.

-Na szép. - motyogtam. -Akkor megyek nélküled aludni. - rántottam meg vállamat.

- Ne... Csak vicceltem. - fogtam meg csuklóját majd magam alá rántottam kisebb nagyobb sikerrel. 
- Nélküled nem tudnék elaludni. - csókoltam meg.

Picit elmosolyodtam ahogy visszahúzott, viszont azzal meglepett, hogy maga alá rántott. Viszont a csókjának nagyon is örültem. 
-Azért ám! - kuncogtam.

- Hihi... - csókoltam meg újra.

Csókját egyből viszonoztam, közben gyengéden rásimítottam arcára. 
-Akkor menjünk aludni. - motyogtam.

- Először lezuhanyzok ha nem gond addig te mehetsz aludni. - mosolyogtam rá.

-Rendben. - bólintottam, majd mielőtt még elment volna, adtam neki egy puszit. Amint felkeltünk a kanapéról, én már mentem is a szobánk irányába. Mikor beértem, gyorsan magamra kaptam valami pizsama szerű ruhát, aztán befeküdtem az ágyba. Hiába próbáltam megvárni V-t, nem sikerült mert alig öt perc alatt bealudtam.

Gyorsan adott egy puszit majd ment is a szobába. Én a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, - mert már én is álmos voltam - megtörölköztem és öltöztem pizsamára. Vagyis csak öltöztem volna. Nem hoztam be pizsamát így egy törölközővel a derekamon mentem a szobába. Ott előkerestem egy boxert és úgy ahogy vagyok befeküdtem Hoseok mellé. Nem érdekel ha megfázok, már nagyon fáradt vagyok. Nem is kellett öt perc már el is aludtam...