-Nekem ezt máshogy mondta, ezért gondoltam megkérdezlek. - mondta hitetlenkedve barátom.
-Miért, neked mit mondott? - kérdeztem ingerülten.
-Hát azt, hogy a parkban lekaptad, meg hogy igent mondtál hogy újra együtt legyetek, és hogy csak hazajöttél TaeHyung-al szakítani. - mesélt JiMin.
-Hogy az a... - mérgesedtem be, majd indultam az ajtó felé, hogy megkeressem azt a lányt.
- Hoseok ne menj utána! - ordítottam utána de meg se hallotta. Félek.
Csak mentem és mentem, nem törődtem semmivel. Nem gondoltam volna, hogy MinJi képes rám fogni mindent. Szerencsére hamar rábukkantam, így mérgesen oda is mentem hozzá.
-Te hogy mertél rám fogni mindent? Azt hazudod a legjobb barátomnak, hogy megcsókoltalak, meg hogy újra összejöttem veled? Mit képzelsz te magadról? - kezdtem el vele kiabálni. Nem érdekelt a többi ember, úgy éreztem ki kell adnom magamból a dühömet. Ráadásul jogosan voltam mérges.
-Miért? Nem így történt? - vigyorgott elégedetten.
-Fúú te! Képzeld, rohadtul nem így történt! Én azt mondtam, hogy meleg vagyok, és hogy TaeHyung a párom! Mi a faszt nem lehet ebből érteni? Ja, és te voltál az aki majdnem megcsókolt, de mivel V-t szeretem, ezért eltoltalak magamtól! Sajnálom, hogy Tae jobb nálad, jobban szeretem mint téged szerettelek! - mondtam el a magamét.
Csak néztem a tárva nyitva hagyott ajtót. - Jimin! Hova ment Hoseok? - néztem fel rá.
- Őszintén?! Nem tudom. - hajtotta a fejét.
- Mindegy. Akkor várjunk. - sóhajtottam
Örülök hogy sikerült kiadnom magamból a gőzt. Nem is vártam meg a reakcióját, csak megfordultam és láttam, hogy mindenki engem néz.
-Mi van? Maguk nem láttak még meleg vagy leszbi embert? Igen, meleg vagyok, fiúba vagyok szerelmes! És akkor mi van? Boldog vagyok, úgy hogy le lehet szállni rólam! A véleményeket meg nagy ívben leszarom! - Mormogtam az engem bámuló közönségnek, majd részben megkönnyebbülve, részben idegesen mentem vissza V-hez és JiMin-hez.
- Hol marad már? - motyogtam az orrom alatt. Aggódtam. Nagyon is aggódtam érte. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.
Nem is kellett sok idő, és hazaértem.
-Itt vagyok! - sóhajtottam befelé battyogva.
- Végre. - ugrottam nyakába.
-Elintéztem, most már nem fog minket basztatni! - öleltem meg Őt én is, majd egy kis puszit nyomtam a fejére.
Én csak bújtam hozzá. Az a csaj. Megőrjít...de nem is érdekel. Tudom, hogy Hoseok szeret.
-Ohh és JiMin! - szólítottam meg barátomat, aki zavarában azt se tudta hova nézzen.
-Igen? - nézett rám kíváncsian.
-Köszönöm, hogy szóltál! - mosolyodtam el hálásan.
-Nincs mit, igazából én is meglepődtem, de tudtam hogy te nem tennél ilyet. - mosolygott ő is. -Na de most már megyek. Sziasztok! - köszönt el tőlünk, majd kilépve az ajtón elment.
- Szia! - kiabáltam utána hátha meghallja de páromat ugyan úgy öleltem.
Annyira jó volt az ölelése, éreztem benne hogy mennyire szeret.
-Szeretem az ilyen pillanatokat. - gondolkodtam hangosan, majd nyakába fúrtam arcomat.
- Mi? - néztem értetlenül. - Szereted ha mindig van valami balhé? - én tényleg nem értem.
-Nem, nem azt szeretem. - kuncogtam. -Azt szeretem, amikor így megölelsz. Vagy amikor szerelmesen megcsókolsz. - vigyorogtam.
- Jaa... Hupsz - kuncogtam. - Egy kicsit félre értettem. Bocsi. - nevettem.
-Semmi baj. - kuncogtam én is, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Hoseok. Van bennem egy kis hiba... Mindig unatkozok. - nevettem el magam.
-Ez nem hiba, ez egy természetes dolog. - röhögtem. -Mit szólnál, ha filmeznénk? - vetettem fel neki ötletemet.
- Hmmm... Nem is tudom. Már szinte minden filmet láttam. - biggyesztettem le alsó ajkamat.
-Ohh...Akkor... - gondolkoztam. -Mi lenne, ha játszanánk? Amikor megismerkedtem anyukáddal, akkor amúgy se fejeztük be. - ajánlottam fel a másik ötletemet.
- Milyen játékot játszottunk? - tettem fel kérdésemet.
-Autóversenyzőset. - válaszoltam lazán.
- Jaaaa... - pirultam el hirtelen. Én teljesen másra gondoltam.
-Ja. Úgy hogy most itt az ideje, hogy megverjelek benne. - vigyorodtam el gonoszul.
- Azt csak hiszed. - húztam mosolyra ajkaim.
-Na nézzük! - kuncogtam, majd elengedve egymást mentünk is játszani. Tae gyorsan összerakta, majd belevágtunk a dologba. -Hehe...Most én fogok nyeeerrrrnnnniiiiiii! - dülöngéltem jobbra-balra, és vigyorogtam mint egy hülye.
- Azt csak hiszed. - röhögtem majd úgy ahogy van leelőztem.
-Ahjj ne már! Megint kezded? - nyafogtam, aztán mindent beleadva próbálta leelőzni, több-kevesebb sikerrel.
- Nem én folytatom amit akkor elkezdtem.- nevettem.
-Miért is vagy benne ilyen jó? - érdeklődtem.
- Hmmm... Mert kiskoromba sokat játszottam ilyet apuval. - mosolyodtam el.
-Áhh értem. - mosolyogtam én is.
- Hát igen... Kicsi koromba vagy még mikor élt apám akkor sokat játszottunk. Viszont soha nem tudtam legyőzni. - nevettem egy kicsit keserűen. Nagyon szerettem édesapámat.
-Akkor tőle örökölted. - mosolyogtam, majd gyorsan letéve a földre a játékot, megöleltem páromat. Szegény...Nagyon rossz lehet elveszítenie azt, akit a legjobban szeretett.
Meglepődtem amikor Hoseok megölelt de jól esett. Nagyon is.
- Ömmm.... Játszunk tovább? - kérdeztem meg tőle egy idő után.
-Játszunk! - mosolyogtam, majd újra a kezembe vettem.
- Hoseok... Beülhetek az öledbe? - kérdeztem szégyenlősen.
-Persze. Amúgy ez hülye kérdés volt. - kuncogtam, aztán "tárt karokkal" vártam, hogy elfoglalja előttem a helyét.
Szégyenlősen az ölébe ültem majd folytattuk a játékot. Nem tudom miért de valahogy nem tudtam koncentrálni és most Hoseok győzött. Most biztos örül a fejének.
Mikor végre sikerült leelőznöm TaeTae-t, még jobban beletapostam a gázba, aminek az lett az eredménye, hogy nyertem. -Ez az! Nyertem. Látod? Mondtam hogy legyőzlek! - vidámkodtam, legszívesebben ugráltam volna örömömben, de nem akartam hogy V megfejelje a padlót, ezért maradtam a seggemen.
- Ügyes vagy. - kuncogtam. - De hagytam magam. - húztam fel az orromat.
-Tényleg? Ahjj már... - hisztiztem. -Nem baj, akkor is én nyertem! - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Igen te nyertél. - mosolyogtam viszont nem tudtam ránézni mert mögöttem ült.
-És most? Mit csináljunk? - kíváncsiskodtam, közben derekát átkaroltam kezeimmel, államat pedig vállára tettem.
- Hmmm... Várjál gondolkodom. - majd szépen lassan kibontakoztam a karjai közül. - Fogócskázzunk. Az jó móka. - pattantam fel nagy mosollyal az arcomon.
Gondolkodása közben kiszállt az ölemből, és felállt.
-Megint futni? - fintorogtam. -Rendben. - sóhajtottam. -De akkor vigyázz, mert megint elkaplak! - mosolyodtam el gonoszul, majd már kergetni is kezdtem.
- A-a. Most jobban fogok figyelni. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Kíváncsi leszek! - nevettem, közben futottam utána. Persze figyeltem, nehogy megint beverjem valamimet.
- Én is. - suttogtam magam elé majd elkezdtem magamon röhögni. Bementem a szobánkba bezártam az ajtót ezzel is időt nyerve, kinyitottam az ablakot és kimásztam. Természetesen a tetőre mentem nem leugrottam. Átmentem a másik szobába - Anyuéba - és onnan futottam tovább. Persze Hoseok nem tudta, hogy már bent vagyok, de lehet, hogy tudta.
Befutott a szobánkba, viszont nem hagyta hogy bemenjek, és bezárta előttem az ajtót.
-Ne már! Ez így nem ér! - duzzogtam. Vártam egy kicsit, hátha kinyitja az ajtót vagy valami, de semmi nem történt. Pár perces várakozás után elindultam a lakásba megkeresni, és mikor anyu szobájába nyitottam be, meg is találtam.
- Ne mááár... - vinnyogtam mikor benyitott a szobába. - Ez nem ér. - kezdtem el gyorsan kifelé mászni az ablakon de Hoseok hirtelen megölelte a derekamat és elvitt az ablaktól.
-Az ablakon se ér mászkálni! - rohantam oda gyorsan hozzá, mielőtt még újra kimászott volna. Átkarolva a derekát húztam el az ablaktól. -Megvagy. - vigyorogtam.
- De nem ééér... Túl jól játszol fogócskát. - nyivákoltam.
-Ez van. - nevettem. -Én ezt játszottam sokszor az óvodában meg a suliban is. - vigyorogtam.
- Gyerekes... - nyújtottam ki rá nyelvem. - Mikor játszottál utoljára? - tettem fel a kérdésemet.
-Nem is vagyok gyerekes. - mormogtam. -Hát most a fogócskát. - kuncogtam.
- A fogócskára értettem, hogy mikor játszottad utoljára de mindegy. - nevettem el magam.
-Ja...Hát...Azt hiszem az utolsó a mostaniakat leszámítva, az még harmadik osztályos koromban volt. - emlékeztem vissza, a plafont bámulva.
- Az rég volt már. - nevettem el magam.
-Hát igen. - röhögtem. -Na és most? Mit csináljunk? - kérdeztem, de közben megszólalt a hasam is. El is felejtettem, hogy ma még semmit se ettem, és már lassan késő délután van.
- Te még ma nem ettél semmit? -néztem rá kitágult szemekkel.
-Nem... - húztam a számat. Na...Most tuti le fog cseszni.
- Hogy miiii?? Lehetne egy kis eszed, hogy egyél.- morogtam. Hát ilyen nincs. - Amúgy direkt éhezteted magad? - vontam fel a szemöldökömet.
-Jó, bocsi! - hajtottam le fejemet. -Dehogy! Csak...Elfelejtettem enni. - rántottam meg vállamat.
- Te nem vagy komplett. - forgattam meg a szemeim majd szó nélkül elmentem. Lementem a konyhába és készítettem szendvicset. - Le jössz vagy vigyem fel? - kiabáltam mert nem jött le.
-Soha nem voltam az. - motyogtam. Ezután elment, de mivel gondoltam hogy kajáért ment, ezért fent maradtam. -Nem, lemegyek! - üvöltöttem neki vissza, majd indultam is.
Egy kis időbe beletelt mire lejött.
- Ezt mind megeszed. - néztem rá parancsolóan.
-Oké... - Sóhajtottam, és leültem enni. Finom volt, nem tagadom. De semmi kedvem nem volt az evéshez. -Biztos muszáj az összeset? - néztem fel rá bociszemekkel.
- Muszáj. - néztem rá szúrósan. - Nem sok. Edd csak meg. Nem lesz bajod tőle. - néztem rá.
Én csak szenvedőn nyüszítettem egyet, aztán folytattam az evést. Szerencsére már csak pár falat volt hátra. Mikor megettem mindent, durcás fejjel mostam el a tányért, majd a helyére tettem.
-Megettem. - mormogtam.
- Te tényleg gyerek vagy még. - kuncogtam.
-Nem is! - duzzogtam karba tett kezekkel.
- De az vagy. - mentem hozzá közelebb majd nyomtam egy puszit az ajkaira.
-Akkor te is az vagy. - mosolyodtam el. -És egy gyerekszerelemben vagyunk. - vigyorogtam, közben átkaroltam derekát, viszont kezem egyre lejjebb csúszott.
-De én már nem. Kevesebb mint fél év, és felnőtt leszek. - hordtam fenn az orrom.
- Hihi Mikor is van a szülinapod? - néztem rá kíváncsian.
-Február tizennyolcadikán. - mosolyogtam. -És neked? - érdeklődtem én is.
-Hehe. - kuncogtam. -Akkor a Hyung-od is lehetnék. - vigyorogtam.
- Az vagy. Hyuuuung~ - kuncogtam. - De nem is sejtetted mi? - nevettem tovább.
-Hogy idősebb vagyok? - kérdeztem én is nevetve.
- Nem... Azt, hogy még csak tizenhat éves vagyok. - kuncogtam.
-Jaa...Nem. De mindegy igazából. - mosolyogtam, majd megcsókoltam.
Csókját egyből viszonoztam.
- Még igazán gyerek vagyok. Szóval viselkedhetek úgy is de te nem. - nyújtottam ki rá nyelvem.
-Miért, akkor legyek sokkal komolyabb? - néztem rá kissé értetlenül. -Egyébként is, ne nyújtogasd a nyelved, mert a végén leharapom. - gonoszkodtam.
- Ha akarsz lehetsz komolyabb. - nyújtottam ki újra csak azért is a nyelvem.
-Rendben, de előre szólok! Visszasírod még a gyerekes énemet. - kacsintottam, és mivel megint kinyújtotta a nyelvét, ezért gyorsan reagálva tényleg megharaptam kicsit.
- Áuu... ez fájt. - mormogtam. - Kíváncsi leszek a komolyabb énedre. - nevettem.
- Én megmondtam, hogy leharapom! - röhögtem. -Akkor most már láthatod, ugyanis belekezdek. Engedj el, és menjünk rendet rakni a szobánkban, meg csukd be az ablakokat, amiket kinyitottál! - néztem rá komolyan. Ha ezt akarja, megkapja.
Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá, de szót fogadtam. Becsuktam az ablakokat és felmentünk a szobánkba. Elkezdtünk pakolni. Egy idő után szép rend lett.
- Elégedett a munkával? - néztem rá.
Láttam rajta hogy lesokkolt, de azért teljesítette a parancsomat.
-Hmm...Talán. - mondtam kissé bunkón, fintorral az arcomon.
- Hehhh. - jah, hogy így játszunk oké. Úgyis vissza fogja még kapni. - Akkor mit csináljak, hogy megfeleljen neked? - néztem rá egy kis fintorral.
-Ömmm... - kezdtem el gondolkozni. -Pakolj össze a szekrényünkben is! - mutattam az említett tárgyra.
- Igen is. - mentem majd rendet raktam a szekrényben is.
Szegényt rossz volt nézni ahogy pakol, de mivel kíváncsi volt a komoly énemre, ezért gondoltam megmutatom neki. Bár...Én is utálom magam így, de...Előbb vagy utóbb úgy is meg kell komolyodnom.
- Kész vagyok. - mormogtam. - Lemegyek csinálok vacsorát. - néztem rá majd leindultam a konyhába.
-Rendben. - bólintottam, és már el is tűnt. Ahjj...Olyan szarul érzem magam...És nem azért mert beteg vagyok, hanem azért, mert szegény V-t ugráltatom. Én ezt nem akarom folytatni! Gyorsan lerohantam hozzá a konyhába, aztán mikor háta mögé értem, átkaroltam derekát, és egy apró csókot nyomtam a nyakára. -Sajnálom! - suttogtam.
Én csak vállat vontam majd hozzá láttam a szendvics készítéséhez. Úgy is vissza kapja..Mégpedig most. A szendvicsébe csípős paprika krémet kentem.
- Tessék itt a vacsorád. - adtam oda a tányért rajta a szendvicsekkel.
Remek...Most sikerült megbántanom. Ez az Jung Ho Seok, gratulálok az idióta terveidhez!
-Kösz. - motyogtam, majd leültem enni. Azaz ettem volna, hogy ha az első harapás után nem lángolt volna a fél pofám. -Haaa ez csíp, ez kurvára csíp! - legyeztem a számat. -Mi a faszt tettél bele? Szét ég a pofám! - háborogtam, aztán a csaphoz futva ittam egy pohár vizet.
Elkezdtem hangosan röhögni.
- Vissza kaptad. - röhögtem tovább. - Amúgy valami csípős cuccot. - öltöttem ki a nyelvem.
-Na jó...Ezt megérdemeltem. - mosolyogtam, majd húzni kezdtem a szám. Igen, megérdemeltem, jogos amit csinált, hiszen én is szinte cseléd módjára viselkedtem vele.
- Meg, meg. - nevettem tovább. Lassan már a földön feküdtem .
Én csak vigyorogtam rajta, bár ez is egy hamis vigyor volt. Legbelül a bűntudat mardosta szívemet. Észre se vettem, de hangosan és keserűen felsóhajtottam.
Hallottam ahogy nagyot sóhajt. - Mi a baj? - néztem fel rá kérdően.
-Semmi, csak...Bűntudatom van... - motyogtam a padlót fürkészve. Ki kell engesztelnem. Mindegy hogyan, de muszáj, mert addig nem nyugszom úgy se.
- Huhhh? És miért van bűntudatod. - néztem rá még mindig kérdően.
-Mert olyan bunkó voltam veled. - néztem rá sajnálkozón.
- Én produkáltam ki szóval ne zavarjon. - mosolyodtam el.
-De akkor is. - túrtam kissé idegesen a hajamba. -Mindegy. Ki foglak engesztelni, ne aggódj! - mosolyogtam, majd közelebb húzva magamhoz, ajkaira tapadva megcsókoltam. Pár másodpercig nyelveink érzéki harcot vívtak egymással, végül elszakadtam tőle, és felrohantam a pénztárcámért.
Csókját egyből viszonoztam. Amikor elváltunk ő egyből felszaladt az emeletre. Nem értettem.
Amint sikerült felszednem és eltennem a pénzem, rohantam le, de annyira siettem, hogy majdnem leestem a lépcsőn is.
-Sietek! - ugrottam oda V-hez, és egy gyors csókot nyomva ajkaira, indultam is.
- Mi van??? - néztem kérdően, de már el is szelelt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése