4.rész (+18)

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-Rendben. - kuncogtam, majd tovább nézelődtem. Amikor hallottam közeledni, megfordultam. Ám amint vele szembe voltam teljesen, ő megbotlott a szőnyegben, így a pohár víz rám fröccsent. Hideg volt, az biztos...

-Jaaaajjj... Én-én nagyon sajnálom. Nem volt szándékos. Várj hozok egy törülközőt. - és már szaladtam is a fürdőbe. Lementem és elkezdtem törölgetni. Annyira törölgettem, hogy pont nem jó helyen is elkezdtem. Amikor észbe kaptam felnéztem rá és ő el volt vörösödve. Én hülye mi a... mit csinálok???

-Én sajnálom. - motyogtam az orrom alatt és oda adtam neki a törülközőt. Utána én felmentem, hogy keressek neki váltó ruhát.

-Semmi baj! - néztem rá kicsit meglepődve, hiszen szegény nagyon meg volt ijedve. Amint hozta a törülközőt, el is kezdett törölgetni. Aztán annyira belemerült, hogy már rossz helyre tért át...Ahogy megéreztem, arcom egyből a vörös legsötétebb árnyalatát vette fel. 

-Semmi baj! - motyogtam zavarba esve. Ezután elrohant. Huhh...Ez...Ez nagyon közel volt.

Ma be kell neki ma valljam, hogy szerelmes vagyok belé. Nem fogom így bírni. De mi lesz ha eltávolodik tőlem. Mindegy majdcsak lesz valami. Vettem ki egy melegítőt és egy fehér pólót a szekrényből és levittem neki. 

- Tessék! Hoztam neked váltó ruhát. - nem néztem rá mert zavarban voltam. Elvette tőlem a ruhákat és lerakta a kanapéra. Nem akart elmenni. Itt akar átöltözni? Vagy mi?

Már kezdtem azt hinni, hogy vissza se fog jönni, mikor sétált felém ruhákkal, aztán a kezembe adta őket. Láttam rajta is, hogy zavarban van. Na...Ez így jó lesz. 

-Köszönöm! - mosolyogtam halványan. Letettem a kanapéra a ruhákat, majd vetkőzni kezdtem. Nem szégyenlősködtem, hiszen ő is fiú mint én. De...Az vajon normális, ha már szinte nem is barátként nézek rá, de még csak nem is testvérként? Nem tudom...Ő valahogy megfogott. Belopta magát a szívembe, és ez ellen nem tudok mit tenni. Viszont attól nagyon félek, hogy ha bármit is mondok neki, akkor...Lehet hogy elküld majd a melegebb éghajlatra, és megutál. Azt meg azért nem szeretném. Miközben ezeken törtem a fejem, már át is öltöztem.

Komoly előttem öltözött át? Úristen milyen sexy a teste. Na jó nekem itt telt be a bíró képességem én elmondom neki, hogy mit érzek. 

-Hoseok! Kérlek figyelj és hallgass végig. Én szeretlek. Nem csak barátilag vagy testvérileg, nem én nem úgy szeretlek. Én úgy szeretlek mint egy embert. Szerelmes vagyok beléd és megértem ha ezért eltávolodsz tőlem vagy undorodni fogsz. De én akkor is szeretni foglak csak egy kicsit fájni fog. - mondtam el neki mindent. A végére már azt hittem elsírom magam de hirtelen két kezet éreztem meg a hátamon.

Mihelyt kész lettem, a saját ruháimat készültem összehajtogatni, de ekkor V hirtelen megszólított. Ám amikor felfogtam, hogy mit is mondott, igencsak meglepődtem. Szóval ő is úgy érez irántam, mint én ő iránta. Most nagyon megkönnyebbültem. A végén már hallottam hangján hogy sírni fog, ezért odaléptem elé, és megöleltem. 

-Most alaposan megleptél. De...Ne izgulj, ugyanis bennem is pontosan ezek az érzések keringtek, csak nem mertem bevallani, mert attól féltem mint te. Hogy el fogsz küldeni, és többé már szóba se fogsz velem állni. - magyarázkodtam, közben megállás nélkül simogattam hátát.

El sem hiszem, hogy ugyan úgy érez irántam mint én iránta. Nagyon örültem neki. 

-Szeretlek J-hope! - jelentettem ki.

-Én is szeretlek V! - mondtam boldogan, majd kicsit el vált ám tőle, de csak annyira, hogy arcát kétoldalt meg fogva, megtudjam csókolni. Lehet, hogy most meglepődött, de nem izgat. Már régóta erre vártam, és most, hogy elmondtuk egymásnak az érzéseinket, nem halasztom el.

Amikor megfogta az arcomat és megcsókolt meglepődtem. Utána vissza is csókoltam. Mióta vártam erre. 

-Mit csináljunk? - kérdeztem meg tőle amikor elváltak az ajkaink és elkezdtem kuncogni.

-Hmm...Mit szólnál ehhez? - gondolkoztam, majd meg fordítottam, és lassan ledöntöttem a kanapéra. Közben mosolyom egy percre se tűnt el arcomról. Azért remélem, hogy most nem ijesztettem rá. Ahh J-Hope...Lassítanod kéne, hiszen lehet, hogy ő erre még nincs felkészülve.

Egy kicsit megijedtem amikor ledöntött a kanapéra. Lehet rajtam most látszik, hogy megijedtem ezért lehúztam egy csókra. Hevesen harcba indultak nyelveink én meg egyre jobban oldódtam fel.


Kezdtem észrevenni rajta az ijedtséget, de nem volt időm reagálni, mert hirtelen lehúzott magához, és megcsókolt. Ám a csók közben éreztem, hogy egyre bátrabb lesz. Lehet, hogy tényleg gyors voltam... 

-Megállhatunk, ha szeretnéd! Ráérünk még. - suttogtam, mikor elváltunk egymás ajkaitól. Már a levegővételünk is szaporább volt.

-Nem kell, csináljuk. - ettől a mondatomtól teljesen vörös lettem.

-Biztos? - néztem vöröslő arcát kissé aggódón. Nem szeretném ráerőltetni a dolgokat. Az se zavar, ha sokkal később fog megtörténni, mivel tiszteletben tartom az érzéseit is, illetve a döntéseit is.

-Biztos. - nem akartam, hogy azt higgye nem akarom. Igen féltem mert még soha nem csináltam ilyet főleg nem fiúval.

-De ha még se akkor szólj, mert nem akarom rád erőltetni! - mondtam neki izgulva.

-Rendben. - és bólintottam egyet. Szeretem őt nagyon is megbízok benne.

Óvatosan visszahajoltam ajkaira, majd egy szenvedélye csók után áttértem a nyakára. Eközben egyik kezemet bebújtattam pólója alá, ahol hasát és oldalát kezdtem el cirógatni.

Amikor már áttért a nyakamra hevesebben kezdtem el venni a levegőt. Utána benyúlt a pólóm alá. Én sem hagytam annyiban és én is benyúltam pólója alá és feltérképeztem a felső testét. Azta mindig ilyen izmos volt a hasa?

Mihelyt megéreztem kezét a bőrömön kellemes érzés fogott el. Később próbáltam levenni róla pólóját, hogy felsőtestét is akadály nélkül tudjam csókolni. Miután a felesleges ruhadarab lekerült róla, száműzte valahova a földre, aztán folytattam is munkámat.

Levette rólam a pólót és ledobta a földre. Nagyon jól esik amit csinál. Nem ért, hogy csak én vetkőzök úgyhogy róla is levettem nagy nehezen a pólót.

Pár pillanat után már rajtam se volt felső, így egyenlők voltunk. Végigszántottam csókjaimmal felsőtestét, miközben ő jóleső hangokkal díjazta munkámat. Örültem, hogy tetszett neki. Miután végeztem, nadrágját is elkezdtem leszenvedni róla. Amikor már az is meg lett, elküldtem a póló után.

Nem tudtam mást csinálni csak nyögdécselni és sóhajtozni. Nagyon jól esik amit csinál. És már csak azt vettem észre hogy nincs rajtam nadrág.

A hangja csak egyre jobban buzdított. Megőrjített. De vissza kellett fognom magam, mert nem szerettem volna neki fájdalmat okozni. Óvatosan odahajoltam a még fedett férfiasságához, ami már szépen merevedett. Adtam rá egy lány puszit, aztán kínzó lassúsággal lehúztam lábairól az utolsó ruhadarabot is.

Nagyot nyögtem amikor egy puszit adott a meredező férfiasságomra. Ha ettől így elszáll az agyam mi lesz ezután?

Amint már a pénisze is szabadon volt, ráfogtam, majd mozgatni kezdtem rajta kezemet. De nem sokáig csináltam, mert a kéjes hangjai már fájdalmasan szűkké tették a nadrágomat. Így hát villám gyorsasággal kezdtem leszedni magamról a felesleges ruhákat, aztán mikor már az én merevedésem is "szabadon volt", azon is mozgatni kezdtem párszor a kezemet. Majd visszatértem páromhoz, és lassan a számba vettem férfiasságát.

Amikor szájába vett azt hittem...nem tudom mit hittem, de nagyon jól csinálta. Vajon volt előttem már valakije? Nem tudtam ezen gondolkozni elvette az eszemet amit csinált. Hirtelen felültem és a hátára döntöttem. Látszott rajta, hogy nem érti mit akarok de nem is baj. 

-Nehogy csak nekem legyen jó! - mondtam elvörösödve majd merevedésére hajoltam és azt kezdtem el lágy puszikkal el látni. Nagyokat sóhajtott. Utána már számba is vettem és elkezdtem ütemesen mozgatni a fejem.

Örültem hogy élvezte, hiszen ez volt a szándékom. Ezek szerint még nem volt ilyenben része, én vagyok neki az első. És ez még boldogabbá tesz. Már annyira megőrjítettem, hogy helyet is cseréltünk, majd én is kaptam általa az élvezetből. Hahh...Még soha nem volt alkalmam tapasztalni ilyet, ezért számomra ezek teljesen új érzések voltak. De fantasztikusak...Eszméletlenül jól csinálta. 

-Ahh...V! Nahgyon jóh vagy! - nyögdécseltem élvezve a dolgot.

Féltem, hogy nem fogom olyan jól csinálni mint ő, de ahogy hallottam élvezte. Éreztem, hogy egyre keményebb lesz a számban.

Már éreztem hogy nem kell sok, és elélvezek, ezért inkább visszahúztam magamhoz egy csókra, közben megfordítottam magunkat. Óvatosan kezdtem belé vezetni első ujjamat, és igyekeztem nem fájdalmat okozni neki.

Hirtelen fel húzott és adott egy csókot utána meg tágítani kezdett ami nem esett annyira jól de próbáltam nem mutatni így körbeöleltem a nyakat és úgy húztam vissza ajkaimra.

Valahogy éreztem, hogy azért csókolt meg ismét, mert nem volt számára jó érzés a tágítás. Sajnáltam, és tényleg próbáltam óvatosan és lassan csinálni. Éppen ezért több ideig csináltam csak egy újjal, hogy megtudja szokni az érzést. Amikor úgy éreztem hogy jó, behelyeztem a másodikat is.

Amikor behelyezte a második ujját is akkor felszisszentem. Nem lesz a kedvenc részem a tágítás az is biztos. Elidőzött a második ujjával. Remélem hamar túl leszünk rajta.

Hallottam szisszenését, és ez kicsit megijesztett. De ha már egyszer elkezdtük, akkor nem fogjuk abbahagyni, főleg ha ilyen állapotba kerültünk egymástól. Direkt elidőztem a második ujjammal is, hiszen idő kell, mire megszokja. Amikor elégnek éreztem, behelyeztem a harmadik, egyben utolsó ujjamat is. 

-Bírdh ki! Ez az utolsó. - motyogtam fülébe.

-Reh-Rehndbenh. - mondtam neki nagy nehezen. Szerencse, hogy ki tudtam mondani értelmesen.

Elmosolyodtam, majd adtam neki egy csókot, hogy jobb legyen neki.

Jól esett az a csók. Megnyugtatott több ilyet is csinálhatna.

Amint úgy éreztem hogy már elég tág, óvatosan kihúztam mindhárom ujjamat, majd ráfogtam péniszemre, és kicsit mozgattam rajta kezemet. Ezután lassan kezdtem Tae bejáratához nyomni. Mivel gondoltam, hogy még az ujjaimnál is jobban fog neki fájni, ezért direkt ráhajoltam ajkaira, hogy egy újabb csókkal fojtsam el hangját. Mihelyt már félig elmerültem benne, éreztem hogy meg feszült.

Nagyon megfeszültem amikor elkezdett befele nyomulni. Csókunk nyelte el a hangom de meg így is lehetett benne hallani a fájdalmat. Próbáltam nem annyira feltűnően fájdalmasakat nyögni.de nem sikerült. Nem akartam, hogy Hopi értem aggódjon.

Hangjából tökéletesen ki tudtam szűrni, hogy kellemetlen érzés neki. Nagyon megijedtem. 

-Hagyjukh inkább abbah. Fáj neked... - Néztem rá kétségbeesetten.

-Nem kell. Mindjárt jobb lesz. - préseltem ki a szavakat az ajkaimon. Erre a mondatra ráfogott a férfiasságomra és azzal kezdett el játszani. Ezt már egy jóleső hanggal díjaztam.

Nehezen tudtam elfogadni válaszát, de aztán eszembe jutott, hogy van még egy mód arra, hogy elfeledtessem vele a fájdalmat. Nem is haboztam, rögtön ráfogtam merevedésére, és kényeztetni kezdtem, ami viszont már tetszett neki. Még egy jó ideig tágítottam, aztán mikor jónak éreztem, lassan kihúztam belőle ujjaimat, és még egyszer megcsókoltam.

Lassan kihúzta az ujjait amire jólesően sóhajtottam egyet, utána, megcsókolt.

-Kezdhetemh? Felkészülhtél? - Érdeklődtem, hiszen nem szerettem volna egyből, minden kérdezősködés nélkül behatolni férfiasságommal.

-Kezdhetedh! - a másik kérdésére csak hümmögni tudtam. Ezután elkezdett befelé nyomulni, nagyon óvatos volt de így is fájt.

Csak bólintottam, majd el is kezdtem behatolni, de csak lassan és óvatosan. Viszont nem ment zökkenőmentesen, mert így is fájt neki, láttam az arcán. Hmm...Ennyire nagy lennék? 

-Nyugih! Mh...Mindjárth jobb leszh. - próbáltam kinyögni ezt a pár szót, miközben végre sikerült teljesen elmerülnöm benne.

Csak bólintani tudtam. Egy rendes szót nem tudtam volna kiejteni. Végül teljesen bennem volt. Úristen... mekkora! Várt egy kicsit, hogy szokjam majd megemeltem a csípő, hogy mozoghat.

Mikor sikerült teljesen elmerülnöm benne, vártam hogy megszokja az érzést. Aztán amint megemelte csípőjét vettem az adást, így lassan elkezdtem mozogni. Még mindig szűk volt, ezért kicsit uralkodnom kellett magamon, hogy ha nem is sikerül majd egyszerre elmennünk, de legalább ne már az elején élvezzek el. Az úgy már nem lenne olyan élvezetes.

Amikor elkezdett mozogni egy kicsit fájt. Ez talán még látszott is rajtam, mert össze szorítottam a szemeim és ki gördült egy könnycsepp. De hirtelen egy jóleső nyögés is jött ki a torkomon. Már nem fájt annyira.  

Eleinte láttam arcán hogy fáj neki, de kis idő múlva megszokta, ugyanis egy kéjes nyögés hagyta el ajkait. Tovább mozogtam, és kezdtem egy kicsit gyorsítani a tempómon, de azért rá is ügyeltem.

Nagyon jó érzés volt. Nagyon jól csinálta, mint minden mást is jól csinált.
-Hoh-Hoseokh...Énh-Énh mindjhárt...- nem tudtam kimondani amit akartam de értette a célzást. 

Annyira édes volt, ahogyan nyögdécselt alattam, csak még inkább beindított. Mikor elkezdte makogni, hogy el fog élvezni, pár lökésem után meg is történt. 

-Ahh V...! - Nyögtem nevét, mert hirtelen összeszűkült péniszem körül, így én se bírtam tovább, belé élveztem.

Fura érzés volt amikor belém élvezett, de egyben nagyon is jó érzés volt. J-hope lassan kihúzódott belőlem egy nagyot sóhajtottam majd rám feküdt. Kezdtem kijózanodni és egyre jobban szégyelltem magam. Nem, nem azért mert lefeküdtem J-hope-val, hanem csak úgy elkezdtem magam szégyellni.

Miután sikerült nagyjából magamhoz térnem, óvatosan kihúzódtam V-ből, majd ráfeküdtem. Ám ekkor észrevettem arcán, hogy valami nincs rendben, ezért úgy döntöttem, hogy inkább megkérdezem. 

-Valami baj van? Nem volt jó? - érdeklődtem kicsit aggódva.


-Nem, nincs semmi baj. De nagyon jó volt . - mondtam de egyből ajkaimra húztam és egy heves csókcsatába kezdtünk. 

Nem tudtam reagálni, mert amint befejezte mondandóját, egyből ajkaira húzott, így hevesen csókolózni kezdtünk. Ahh...Mióta is álmodtam erről? Hmm...Talán amikor először megimádtam a mosolyát, illetve őt magát is. Istenem...Annyira boldog vagyok, hogy együtt vagyunk.


Amikor elváltak ajkaink, mind a ketten nagyon lihegtünk.
-Szerintem menjünk el zuhanyozni. Utána meg haza kéne menned. - mosolyogtam rá.

Levegőhiány miatt, sajnos el kellett válnunk. 

-Igazad van. - bólogattam egyet értően. 

-Miért? Ennyire meguntál? - kuncogtam. -De amúgy igaz, mert aztán anyáék meg kitérnek a hitűkből, hogy hol vagyok ilyen soká. - magyaráztam, közben összeszedtük magunkat, és a fürdő felé vettük az irányt. Viszont mielőtt bementem volna, megálltam az ajtó előtt. Mi van, ha ő még nem akar velem fürdeni?

Én csak egyetértően bólogattam.

-Dehogy is!!! - lepődtem meg. - Soha nem unnálak meg. - nyomtam egy puszit az arcára. Elindultunk a fürdő felé amikor ő hirtelen megállt az ajtó előtt.

-Mi a baj? - néztem rá kérdően.

-Csak...Gondoltam megkérdezem, hogy együtt akarsz velem fürdeni, vagy inkább egyedül? - tettem fel neki végül kérdésemet.

-Hát... veled szeretnék - mosolyodtam el. Megfogtam a kezét és behúztam a fürdőbe. Megengedtem a vizet és alá álltunk.

Megörültem, amikor azt mondta, hogy velem szeretne. Be is húzott a fürdőbe, aztán megengedte a vizet, majd alá álltunk. Kellemes érzés volt, és fel is frissített. Nem szarakodtunk sokáig, hamar megmostuk magunkat, aztán lemosakodtunk, majd megtörölköztünk. Ezután felkaptam magamra a ruháimat, és Taehyung-al szembe fordultam. 

-Na...Akkor én megyek is! Majd holnap reggel találkozunk. - mosolyogtam, és adtam neki még egy csókot. Olyan rossz volt elválni tőle, de holnap úgy is látjuk egymást.

3.rész

Taehyung lilás.

Hoseok világos kék.

Mindenki más szürke.

Jól megbánthattam szegényt, ugyanis válasz nélkül csak ment elölőre. Ahjj Hoseok...Miért vagy ilyen szerencsétlen? Sietve próbáltam utolérni, viszont ez is csak futva sikerült. -H...Hé! Várjhál márh! - lihegtem, mire végre sikerült utolérnem, de még így is szednem kellett a lábaimat, hogy tudjam vele tartani a lépést.

-Mondtam, hogy megyek haza. Maradj csak a barátoddal úgyis rég találkoztatok már. - mondtam neki kedvesen de tuti látszott rajtam, hogy bántott a dolog.

-Nem! Már elköszöntem tőle. Majd úgy is összefutok vele még valamikor. - magyarázkodtam, majd eszembe jutott, hogy bocsánatot kéne kérnem tőle. -Ne haragudj V! Nem viselkedtem valami kedvesen... - szontyolodtam el, közben húztam a számat.

-De gondolom már rég nem beszéltetek. Menj utána. Most foglalkozz vele. Velem még holnap is tudsz lenni. - mondtam neki mosolyogva ami nem nagyon ment. -Semmi baj. De menj már utána. - hessegettem már el mert nagyon fájt. Hasogatott a szívem.

-Mondtam, hogy nem megyek! Ilyen könnyen nem fogsz tudni lerázni. - kuncogtam kicsit, de nem sokáig...Láttam rajta, hogy az a mosoly nem volt olyan, mint amilyen szokott lenni. Ekkor valami érzés fogott el, ami nem volt mondható pozitívnak. De...Miért érzek ilyeneket?

Addig mentünk még én haza nem értem. Annyit mondtam hogy "Szia" meg se vártam, hogy válaszoljon vagy bármit is kérdezzen én bementem. Nem tudom miért vagyok ilyen hisztis picsa, de nem tehetek róla, hogy rosszul esett. Most amúgy sem tudtam volna a szemébe nézni. Ahhhj... de holnap úgy is faggatni fog.

Egy kicsit sajnáltam, hogy el kellett válnunj egymástól, amint hazaértünk. Mondani szerettem volna neki egy-két dolgot, de ő csak annyit mondott hogy "Szia" és már ment is. Csak bambán néztem utána. Ezt jól meg csináltad Hoseok, gratulálok. Miután sikerült felfognom a helyzetet, én is hazamentem. Szomorú voltam...Nagyon szomorú. A bunkóságom miatt, most lehet hogy V-t fogom elveszíteni. De...Én azt nem akarom! Ahhoz túl fontos nekem.

Lehet, hogy egy kicsit kegyetlen voltam Hoseok-kal? Nem tudom. Majd holnap bocsánatot kérek tőle. A gondolatmenetemből anya zökkentett ki azzal, hogy kész a vacsora. Lementem meg vacsoráztam elmentem fogat mosni, lezuhanyozni és már aludtam is mert nagyon fáradt voltam.

Búslakodásomból anyukám hangja zökkentett ki. Szólt nekem, hogy kész a vacsora, de én mondtam neki hogy nem vagyok éhes, hiszen egész nap ettem. Ezért inkább elmentem egy frissítő zuhanyra, majd fogatmostam, felöltöztem pizsamára és már aludtam is. Legalább is próbálkoztam, csak hogy a gondolataim nehezen hagytak. De fél óra forgolódás után azért sikerült álomba merülnöm.

Reggel úgy keltem fel mint valami mosott rongy. Alig tudtam aludni az éjszaka. Csak forgolódtam a legtöbbet. Nagy nehezen ki kúsztam az ágyból és felöltöztem. Lementem reggelizni.

-Úristen kisfiam! Minden rendben? Nagyon rosszul nézel ki. - aggódót értem az anyukám. Jól esett ez így reggelre. -Persze minden rendben. - mondtam neki. - De megyek mert elkések a suliból. Szia!. - köszöntem el tőle és mentem is húzni a cipőmet. Reméltem, hogy nem fogok találkozni J-hope-pal de pechemre pont a házam előtt járt mikor kiléptem. Meg is szólított.

Nem aludtam a legjobban éjszaka, ezért egy zombi rokona is lehettem volna reggel, mikor felkeltem. Anyutól megint megkaptam, hogy szarul festek. Hamar összekészűlődtem, majd indultam is. Direkt Taehyung-ék háza elé mentem, mert meg akartam vele beszélni a tegnap történteket. Még pont időben értem oda, ezért habozás nélkül rá is köszöntem. -Jó reggelt V! - Köszöntem neki kissé álmos hangon. Ahogy elnéztem, ő se festett jobban.

-J...Jó reggelt. - dadogtam. Nem is tudom miért. -Figyelj én sa... - de Hoseok a szavamba vágott, így nem tudtam bocsánatot kérni.

Mikor mondani kezdett valamit, szavába vágtam. -V! Kérlek...Ne haragudj rám! Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled! - néztem rá szomorúan, és biztosan látszott rajtam, hogy megbántam a tegnapi viselkedésemet. Így is van...

-Nem! Én kérek bocsánatot amiért tegnap olyan bunkó voltam. Tudtam, hogy rég láttátok egymást és még is így viselkedtem. Tényleg sajnálom... - megbántottam. Nem haboztam meg öleltem. Nem tudom miért. A testem mintha magától mozgott volna.

Azért jól esett, hogy ő is bocsánatot kért. Ám ezután hirtelen megölelt. Eléggé meglepődtem, de azért remegő kezekkel, és hevesen verő szívvel még is viszonoztam aranyos gesztusát. Várjunk csak...Miért is dobog ennyire a szívem? Mindenesetre nagyon jó érzés. -S...Semmi baj...! - dadogtam zavaromban.

Örültem, hogy végül ki "békültünk". Nagyon aranyos amikor dadog...ahwww de megzabálnám. Mi? V! Te ezt most komolyan gondoltad. Jah igen beláttam magamnak, hogy szerelmes vagyok Hoseok-ba...
Amikor ránéztem az órára egy percre lefagytam. Tíz perc volt még a csengőig. Így elrepült volna az idő?
-Hoseok?! - mondtam egy kicsit remegve. - Tíz percünk sincs beérni a suliba. - néztem rá aggódóan.

Nagyon boldog voltam, hogy rendeződtek köztünk a dolgok. Ahogy fejem szinte a nyakában volt, éreztem édes illatát. Hmm...Nagyon csábító. Ohh Hoseok...Szerintem nálad bajok vannak. Mihelyt meghallottam V mondandóját, kikerekedtek szemeim, és egyből el is váltam tőle. -Bakker! Akkor fussunk! - döbbentem le, majd reakcióját meg se várva megfogtam a kezét, és futásnak indultam.

Annyira futottunk, hogy mikor beértünk a suliba majdnem orra estem. Vagyis orra is estem. Pontosan J-hope-ra estem aki meg miattam taknyolt el. Én puhára estem de ő a kemény csempére esett.
-Jajjj sajnálom nem direkt volt. Jól vagy? Minden rendben? Nem tört el semmid? - nagyon aggódtam talán túlságosan is.

Azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem a futást. Ráadásul V-t is húztam magammal, de ő megbotlott. Rám esett, én pedig a földre, és nem is kicsit koppantunk.-Nem, semmi bajom! - füllentettem neki, mert nem akartam, hogy aggódjon miattam. Bár tény, hogy kedves volt tőle. Hamar igyekeztünk felállni, és mihelyt összeszedtük magunkat, már nyílt is az ajtó, amin aztán a tanár nézett ki. Kicsit se volt égő...

Egy kicsit gáz volt úgy bemenni, hogy mindenki minket nézett. Bocsánatot kértünk a tanártól, hogy késtünk és utána leültünk a helyünkre. A Matek óra nagyon unalmas volt, de a kövi óra az tesi volt így mentünk öltözni. Amikor öltöztünk csak féletlenül pillantottam a mellettem öltöző Hoseok-ra és láttam egy lila foltot az oldalán, és nem is volt kicsi az a folt. -Úristen! - kiáltottam fel de nem túl hangosan. - Biztos, hogy minden rendben Hoseok? Fáj ez a folt. - és elkezdtem simogatni, remegő kézzel az elszíneződést.

Mindenki minket nézett...Kicsit kínosan éreztem a helyzetünket. Pár pillanat alatt elnézést kértünk a tanártól, majd siettünk is a helyünkre. Szét untam magam az órán, de szerencsére letelt. A következő óránk tesi volt. Lementünk az öltözőbe, és öltözni kezdtünk. Eléggé fájt az oldalam, de muszáj volt kibírnom. Viszont legnagyobb szerencsémre Tae észrevette, és fel is kiáltott. Ám amikor meg is simította a foltot, teljesen zavarba jöttem, és elpirultam. -I...Igen, biztos! Nem olyan vészes... - dadogtam megint, aztán nyugtatásképp rámosolyogtam.

Amikor felnéztem rá láttam, hogy egy kicsit elpirult. Ekkor észbe kaptam, hogy mit is csinálok és hirtelen olyan vörös lettem mint a rák. Szégyelltem is magam. Remélem mások nem látták, hogy mit csináltam. Tiszta gáz lenne. -Nem kéne megnézetni az orvossal? - aggódtam érte hisz a fájdalmat meg azt a foltot én okoztam neki. A bénaságommal. Hogy lehetek ekkora béna, most komolyan?

Ő is elpirult, amint látta az én arcomat. Egyből el is kapta bőrömről a kezét. -Hahh...Ha annyira ragaszkodsz hozzá, akkor nézessük. - adtam be a derekamat.

-Köszi. - mosolyogtam rá. Odaszóltam a többieknek, hogy mondják meg a tanárnak, hogy késni fogunk. Ezután el is indultunk az orvosiba. -Jó napot! - köszöntünk egyszerre amikor odaértünk. -Legyen szíves megvizsgálni a barátomat. Egy csúnya folt van az oldalán és aggódom érte.

-Sziasztok! Mi történt? - kérdezte mikor látta J-hope-nak a foltját.

Viszonoztam édes mosolyát, majd el is indultunk "intézkedni". Amikor meghallottam V szájából hogy aggódik értem, nagyon boldog lettem. A nő mihelyt meglátta a színes kis foltocskát, egyből úgy nézett, mint aki szellemet látott volna. Óvatosan nyomkodni kezdte, én pedig próbáltam visszatartani a nyüszítéseimet. Szerencsére nem tört el a bordám, csak egy nagyon picit megzúzódott, de az se vészes. Egy hét, és már fájni se fog.

Hála az égnek nem komoly a seb. Nem is tudom mit tettem volna ha valami tartós sérülést okoztam volna neki. Inkább nem is gondolok rá... Vissza indultunk a tesi terembe. Meg mondtuk a tanárnak, hogy miért késtünk, el is nézte nekünk szerencsére, utána be álltunk a többiekhez. Most figyeltem egész órán. Nem akartam még egy orr vérzést. Vége lett az órának, ahogy a napnak is. Viszont én még nem mentem haza.

Amint végeztünk, már mentünk is vissza órára. Elmagyaráztuk a tanárnak a dolgokat, aztán beálltunk a többiekhez. Bár engem nehezen engedett oda, de azért sikerült kiharcolnom. Örültem amikor vége lett, mert már éreztem az oldalamon a fájdalmat egyre jobban. Hamar felöltöztem, majd elindultam a többi órát is túlélni...-Te nem jössz haza? - Kérdeztem V-től, mert ő nem készülődött.

-Még nem. Majd csak később megyek haza. - mosolyogtam rá lágyan.

-Értem. Ha gondolod megvárhatlak, úgy is ráérek! - ajánlottam fel neki ötletemet fülig érő mosollyal.

-Ha van kedved. - mosolyogtam rá örültem, hogy meg akar várni. Jól esett.

-Rendben! - kuncogtam. -Szerinted nézhetlek? Megengedi az edző, hogy bemenjek? - érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lehet neki egy ilyen edzés.

-Tuti, hogy bejöhetsz mások is voltak már bent. - mondtam vigyorogva. - Meg az edző-bá is engedékeny.

-Akkor jó. Ha téged se zavarlak, akkor bemegyek! - néztem rá boci szemekkel. Legalább is próbálkoztam.

-Nem zavarsz! - nagyon aranyos volt amikor próbált boci szemekkel rám nézni, de nem sikerült. Kuncogtam el magam. -Akkor menjünk a torna terembe.-vigyorogtam rá.

-Szupiii! - örvendeztem. -Oké. - mosolyogtam én is, majd be is mentünk a tornaterembe. Leültem egy padra, hogy majd onnan nézem Taehyung-ot.

Még Hoseok engem nézett én bemelegítettem, hogy tudjak majd rendesen játszani. Nem kellett sokat várnunk Jungkook-al a csapat társammal, hogy elkezdjük. Szeretek Jungkook-al lenni. Nagyon ügyes és odafigyel másokra. Kedves.

-Ki az a srác?- kérdezte tőlem kíváncsían.

-Csak az osztálytársam. Vele szoktam hazamenni. - mosolyogtam rá.
-És hogy hívják? - kérdezte. Nagyon aranyos.
- Jung HoSeok-nak. De beszélhetsz majd vele ha akarsz. - vigyorogtam
-Akkor majd váltok vele pár szót. - mosolygott rám. Lehet Hoseok furcsállta, hogy őt néztük de hát na... ő volt a téma.

Elkezdtem nézni, ahogyan melegít. Szépen és szabályosan csinálta a mozdulatokat. Pár perc múlva már az edzőjük is megérkezett. Aztán észrevettem, hogy V meg egy másik fiú, -aki gondolom a csapattársa volt- engem néznek, és mosolyognak. Kíváncsi lettem, hogy mit beszélgetnek, de úgy döntöttem, hogy majd ha vége lesz, akkor megérdeklődöm.

Elkezdtünk játszani. Ma nagyon jó volt az összhang a srácokkal ami tetszett is. Mivel én vagyok a Csapat Kapitány így néha mondtam is, hogy "szép volt" meg minden ilyesmi. Az edzés végére teljesen kifulladtam vagyis kifulladtunk. Mindenki nagyon elfáradt. Amikor kerestem Hoseok-ot fent nem találtam. Utána észrevettem, hogy már lent áll és vár rám. -Kookie gyere. - szóltam Jungkook-nak hogy jöjjön. -Szia. Hoseok! Ő itt Jungkook. Jungkook! Ő itt Hoseok. - mosolyogtam

Annyira jó volt nézni őket, nagyon ügyesen játszottak. Ha jól gondoltam, akkor V lehetett a csapatkapitányuk, mert sokszor hallottam, hogy megdícsérte a csapatot. Mikor vége lett, kimentem, és meg vártam őt. Ám ő azzal a fiúval jött, akivel valószínűleg rólam beszéltek. -Sziasztok! - vigyorogtam. -Örvendek JungKook! - fogtam vele kezet, mosolyomat le nem törölve.

-Beszélgessetek csak. Addig én megyek átöltözni. - mosolyogtam rájuk és már el is suhantam az öltözőbe. Gyors átöltöztem és mentem is vissza. - Na akkor mehetünk J-hope? - kérdeztem vigyorogva

Míg V elment öltözni, addig mi beszélgettünk JungKook-al.
-És mondd csak! Honnan ismeritek egymást Tae-vel? - kérdezte kíváncsian. 

-Hát az első tanítási napon kiderült, hogy egy utcában lakunk, és hogy csak pár ház van köztünk. - válaszoltam, és a végén kicsit kuncogtam is.
-Értem. - mosolygott. -És sok közös van bennetek? - érdeklődött tovább. 

-Igen, van néhány. Például ő is ugyanúgy szeret kosarazni, mint én, illetve sportolni is szeret, ahogyan én is. Meg aztán ugyanannyi idősek is vagyunk. - soroltam fel néhány dolgot, és mire végeztem, V már meg is jelent... -Igen! Szia JungKook, örülök, hogy megismerhettelek. - köszöntem el tőle, majd indultunk.

- Szia Kookie! - köszöntem el én is tőle. -Na és milyen a srác. Szimpatikus? - kérdeztem vigyorogva miközben mentünk hazafelé.

-Igen! Aranyos. - mosolyogtam. -Mióta ismered? - kíváncsiskodtam.

-Igen nagyon aranyos. - mosolyogtam. - Hát... már edzés előtt is kosarazgattunk úgy legalább egy/másfél éve ismerem. - kuncogtam

-Értem! - kuncogtam én is kicsit. Annyira cukin nevet...Imádom. Jajj...Mi? Hoseok már megint elszárnyaltak a gondolataid.

Én is nevettem vele együtt. Közben elindultunk hazafelé. Eszem bejutott, hogy anyu ma délutánra ment dolgozni és áthívhatnám Hoseok-ot addig is együtt vagyunk. Huhhh... mikre gondolok. Mindegy azért át hívom. Mondjuk akkor is áthívtam volna ha anya otthon lett volna. - Át jössz ma hozzám. - kérdeztem egy kicsit félénken mert nem tudtam mit fog válaszolni.

Lassan haza is értünk. Megint féléken kérdezett tőlem, erre én csak elmosolyodtam. -Persze, szívesen! - vigyorogtam.

Nagyon megörültem. Be is vezettem a házba és leültünk a nappaliba beszélgetni. -Kérsz valamit inni. Még ha nem is akkor is fogok hozni. - kuncogtam.

Láttam rajta hogy örült a válaszomnak, és ez jó érzéssel töltött el. Amikor megláttam belülről is a házukat, elámultam. Csodálatos volt. -Öhm...Köszi, de majd később iszok! - Bambultam, miközben néztem az elrendezést. -Nagyon szép házatok van! - Jegyeztem meg hangosan.

-Köszi. - mosolyodtam el. -De attól hozok egy pohár vizet. - vigyorogtam és elindultam a konyha felé. Vettem le egy poharat és öntöttem bele vizet. Indulta a nappali felé. Mikor beértem megakadt a lábam a szőnyegbe, mert fel volt gyűrődve és véletlenül leöntöttem Hoseok-ot...

2.rész

Taehyung lilás.

Hoseok világos kék.

Mindenki más szürke.

-B-b-bocsánat. - dadogtam mert nagyon megijedtem. Én nem akartam, és nem is én voltam a hibás.

-Nem érdekel a "Bocsánat"-od. Most mehetek átöltözni. - ordította le ismét a fejemet.


Láttam, ahogyan V-t meglökte véletlenül az egyik osztálytársunk, azonban Taehyung éppen inni szeretett volna. Mivel V elvesztette az egyensúlyát, ezért az innivalója ráborult egy másik fiúra, aki ha jól tudom egy osztállyal felettünk jár. De barátom hiába kért tőle bocsánatot, ő csak leüvöltötte a fejét, amitől V megszeppent kicsit. Nem bírtam tovább hallgatni, ahogyan beszél vele, így inkább odamentem hozzájuk, és megvédtem Taehyung-ot..
-Nem kell vele így beszélned, az én hibám volt az egész! Véletlenül meglöktem, mert megbotlottam! - álltam barátom elé, és kicsit mérgesen néztem az előttem álló szintén mérges fiúra.

-Nem érdekel ki a hibás jobban is figyelhetnétek. - kezdett egy kicsit alább hagyni a hangja.

-Re..rendben. Le...legközelebb jobban figyelek. - mondtam zavarodottan, hisz nem J-hope volt a hibás.
-Miért??? - kérdeztem.

-Miért védtelek meg? - Fordultam meg vele szembe. -Azért, mert nem tudom elviselni, ha a barátaimmal így beszélnek! Meg mellesleg láttam, hogy kicsit meg is ijedtél...Egyébként minden rendben? Jól vagy? - magyarázkodtam, majd kérdezgetni kezdtem.

Igen meg vagyok és köszönöm. - lett egy halvány mosoly az arcomon. Bólintott egyet és mentünk is tovább a következő órára. Hát ez a nap kész kínszenvedés. Berakják az utolsó órába a tesit. Örültem neki. Pont kosaraztunk, annak viszont örültem. Véletlenül elbambultam amikor passzoltak és az arcomat találta el, vagyis az orromat ami el is kezdett egy kicsit vérezni. Hát nagyon örültem neki.

Örültem hogy jól van, és utána az a mosoly...Ohh HoSeok! Megint csak ábrándozol. Bólintottam egyet jelezve hogy oké, majd indultunk a következő órára, ami a legnagyobb örömünkre tesi volt. Remek. Bár az az egy jó volt benne, hogy kosaraztunk. A játék közepén észrevettem, hogy V elbambult és nem figyelt, de mire szóltam volna neki hogy vigyázzon, már késő volt. Pont neki akarták dobni a labdát, de az nem a kezében landolt, hanem telibe találta az arcát. Uhh...Biztos fájhatott neki. Gyorsan odafutottam hozzá, és akkor már észrevettem azt is, hogy vérezni kezdett neki kicsit az orra.
-Úr isten! Jól vagy? Nagyon fájt? - Kérdeztem ijedten, miközben arcát kémleltem

-Igen jól vagyok. Csak egy kicsit eltalált a labda. De nem nagy dolog. - mondtam neki nyugodt hangon. - Meg nem is fáj. - a nagy frászt nem fáj, csak nem akartam neki gondot okozni.

-Biztos? Szerintem meg menjünk, és nézessük meg! Mi van, ha eltört? Azért nagy lendülettel repült feléd, és az anyaga se puha. - Aggodalmaskodtam tovább. Hiába próbálta mondani, hogy nem fáj neki, láttam rajta.


-Rendben. - csak, hogy megnyugodjon a lelke.
-Tanár úr! Hoseok elkísérhet az orvosiba? - kérdeztem egy kicsit orrhangon.

-Igen! - kiabált hozzánk. Hoseok addig adott egy zsebkendőt még az orvosihoz értünk.
-Jó napot! - köszöntünk egyszerre az ápolónak.

-Sziasztok! Mi történt? - kérdezte a társamtól még szaladt oda hozzám ahogy meglátta, hogy fogom az orrom és véres a kezem. 

Egy kicsit megkönnyebbültem, amikor beleegyezett. Megkérdezte a tanárt, hogy elkísérhetem e, és szerencsére megengedte. Szegény hangján azért hallatszott, hogy igen csak eltalálta az a labda. Amíg az orvosiba mentünk, addig adtam neki egy zsepit, hogy az orrvérzést letudja törölni. Mihelyt beértünk, köszöntünk az ápolónak, aki picit ijedten, ugyanakkor érdeklődve nézett ránk. Meg is kérdezte tőlem, hogy mi történt.
-Hát most van tesi óránk, de V kosarazás közben elbambult, és eltalálta a labda. - meséltem el neki a dolgokat.


-Értem. Legközelebb jobban figyelj órán. - mondta még leápolta az orrom. Szerencsémre nem tőrt el. Ezután visszamentünk a torna terembe de mihelyt beléptünk meg is szólalt a csengő így mehettünk is öltözni. Mivel ez volt az utolsó óra így mehettünk is haza. Csak sétáltunk némán vettem egy kis bátorságot és elhívtam Hoseok-ot.
-Lenne kedved olyan késő délután eljönni velem sétálni? - kérdeztem tőle egy kicsit félénken.


Hála istennek nem tört el az orra, aminek mindketten nagyon örültünk. Miután kész lett, vissza akartunk menni a tesi terembe, de pont akkor szólalt meg a kicsengő, ezért az öltöző felé vettük az irányt. Gyorsan átöltöztünk, és már indultunk is Taehyung-al haza. Persze megint csendben mentünk, de végül megszólalt. Meglepődtem kicsit a kérdésen, de ugyanakkor örültem is neki.
-Persze, szívesen! Nem árt a friss levegő. - mosolyogtam.

-Akkor, ötkor a parkban jó lesz? - vigyorogtam. Örültem, hogy eljön. De miért is? Nem igazodok ki saját magamon. Ahjjj V.

-Jó lesz! - viszonoztam fülig érő mosolyát. Láttam rajta, hogy nagyon örült, és ennek én is nagyon örültem. Hahh... Az a mosoly! Ohh Hoseok! Ötig aludni fogsz, hátha végre kialszod magad.


Mire megbeszéltük, addigra már én haza is értem. Elköszöntünk egymástól és én be is mentem. Anyu pont a konyhában volt így odamentem hozzá.
-Szia anya! Elmehetek ötkor sétálni? - kérdeztem kíváncsian.
-Persze kicsim! Mihelyt kész a házid és tanultál. -mosolygott rám.
-Oké. Köszi anya! - és már rohantam is fel a szobámba. Gyorsan megcsináltam a leckét. Vagyis csak próbáltam mert bele telt egy kis időbe. Mire az órára néztem már fél öt volt. Nem sok időm volt csak átöltöztem és mentem is a parkba.

Amire alaposan átbeszéltük a dolgokat, meg is érkeztünk. Így hát elköszöntünk egymástól, majd bementünk a házunkba. A szüleim már elmentek dolgozni, ezért mihelyt kinyitottam az ajtót, bementem, lepakoltam a cuccaimat, és a konyha felé vettem az irányt, hogy ebédeljek. Amint megtaláltam a kaját, el is kezdtem falatozni. Aztán amikor már azzal is végeztem, felmentem a szobámba, és megcsináltam az írásbeli házikat. Sokat tűnődtem rajtuk, ezért még szerencse is volt, hogy negyed ötre végeztem. Elkezdtem készülődni, és ahogy sejtettem...Megint csak az öltözködés vett el vagy tíz percet, de azért sikerült kiválasztanom hogy mibe megyek. Mihelyt kész lettem, el is indultam a parkba, ahova V-vel megbeszéltük. Kicsit zavarba estem, amikor megláttam, hogy ő már rám vár, pedig én szerettem volna hamarabb ideérni. Ahjjj...Azok a fránya ruhák.

Láttam, hogy Hoseok közeledik azaz egy sarkról fordult fel. Nem haboztam köszöntem neki.
-Szia! - kiabáltam oda. A parkbab egy lélek se volt. Így kihalt volna a város? Meg a kocsik se járkáltak annyit

Éppen az egyik sarokról fordultam, amikor meghallottam, hogy V rám köszönt. Egyből a hang irányába néztem, ahol észre is vettem.
-Szia! - kiabáltam neki vissza, és mentem is hozzá. Fura volt, mert rajtunk kívül senki más nem volt most a parkban, de még csak kocsi se járt erre fele. Nem is baj, legalább nem zavarnak minket.

Végignéztem J-hope-ot és mit ne mondjak van érzéke az öltözködésben. Helyes, nagyon helyes... Mi van veled V? Hogy mondhatsz ilyet egy fiúról?
-Valami ötleted van, hogy mit csináljunk? - kérdeztem meg. Egy kicsit gáz volt, hisz én hívtam el. Szégyellem magam.

Legbelül mosolyogtam, ahogy végignézett rajtam, hogy hogyan öltöztem fel. Csak nem nézhetek ki olyan gázul...Annyira aranyos! Ohh Hoseok! Ez így nem lesz jó.
-Hmm...Mit szólnál ahhoz, hogyha körbesétálnánk a parkot, közben beszélgetnénk, aztán meg meghívlak valamire! - ajánlottam fel neki ötletemet.

-Oké. Benne vagyok. - vigyorogtam rá mint a vadalma. Elindultunk sétálni. Sok minden kiderült. Kiderült például az, hogy mind a ketten szeretjük a horror filmeket és mind a kettőnknek ugyan az a kedvence. A The Walking Dead. Meg, hogy ugyanazt az ételeket szeretjük. Annyira elbeszélgettünk, hogy már körbe is sétáltunk.

Nagyon jól elbeszélgettünk a séta alatt, és megtudtuk, hogy rengeteg közös dolgot szeretünk. Észre se vettük, és már körbe is sétáltuk a parkot.
-Na, akkor...Mit kérsz? Fagyi, esetleg hambi? Mert én csak ilyeneket láttam errefelé. - Álltunk meg, és kérdezgettem, majd a végén kuncogtam kicsit.

-Mindkettő. - nevettem én is. - El ne hidd! Kieszlek a vagyonodból. - mondtam haláli komolyan.

Jajj istenem! Miért ilyen cuki a nevetése? Esküszöm, mindjárt elolvadok. Ó már Hoseok...Hűtsd le magad valamivel...
-Jajj, ne beszélj hülyeségeket! - nevettem. -Bármit kérhetsz, nem fogsz kifosztani, mert gyűjtögettem sokat a nyáron. - magyarázkodtam még mindig mosolyogva.

-Rendben de legközelebb én hívlak meg. Így kvittek leszünk. - mosolyogtam.

-Oké, akkor ezt megbeszéltük! - vigyorogtam, majd el is indultunk a hamburgereshez. Amint odaértünk, köszöntünk is az eladónak.

-Mit kértek? - Kérdezte kedvesen.

-Két hamburgert kérnék! - adtam le neki a rendelésemet.

-Máris! Majd szólok ha kész, oké? - Érdeklődött, mire mi csak bólogatni kezdtünk. Azzal megfordult, és csinálni kezdte a kajánkat, mi pedig kerestünk egy ülőhelyet.

Nem telt sok időbe és kész is lett a hamburger. Oda mentünk Hoseok kifizette vissza ültünk ahol az előbb voltunk. -Jó étvágyat. - mondtuk szinte egyszerre és elkezdtünk falatozni. -Fuhhhh... Én jól laktam. Köszönöm a meghívást. - vigyorogtam.

Alig vártunk öt percet, és a fiú már szólt is, hogy készen van, ezért elvettük tőle, kifizettem, és visszaültünk az előbbi helyünkre. Hmm...Nagyon finom volt. És még egyszerre is kívántunk egymásnak jó étvágyat. Annyira rég ettem már hamburgert, hogy ez most jól esett.
-Ugyan, semmiség! - viszonoztam fülig érő mosolyát.

-Ömmm... és akkor most mit csináljunk. - kérdeztem érdeklődve. - Én nem tudok semmit.

-Hmm... - Gondolkoztam el, közben körülnéztem, hátha ráakadok valamire. Meg is pillantottam a fagyizót.
-Fagyi? - Kérdeztem vigyorogva.

-Hmmmm...El fogok hízni de nem baj. - kuncogtam. Tényleg el fogok hízni.

-Dehogy fogsz! - Nevettem. -Nagyon jó alakod van. - Mosolyogtam rá, majd rákacsintottam.

Hirtelen elpirultam amikor azt mondta, hogy jó alakom van, meg rám kacsintott. Biztos úgy nézek ki mint egy paradicsom. Úristen és miért is vörösödtem el? Talán... talán érzek valamit iránta. De, hogy? Hisz én heteró vagyok... Azt hiszem szerelmes vagyok egy fiúba.

Láttam rajta, hogy hirtelen elpirult. Hogy lehet valaki ennyire édes? Mi? Hoseok...Miket hordasz itt össze? Hiszen te a lányokért buksz...Vagy még sem...? Ahhjj! Nem tudom, össze vagyok zavarodva.

Elindultunk a fagyizó felé. -Egy epres fagyit kérek. - mondtam a lánynak.

Gyorsan összeszedtük magunkat, és mint a normális emberek, a fagyizó felé vettük az irányt. V már ki is kérte a rendelését. Amíg az övét csinálták, addig én még gondolkoztam, de végül sikerült döntenem.
-Én pedig egy zöld almásat kérnék! - mondtam érthetően a kiszolgálólánynak, aki azonnal teljesítette is a kérésemet. Mihelyt kimondta az összeget, ki is fizettem.

-Ohhh...Ohhh...megkóstolhatom??? - vigyorogtam rá.


-Persze! - kuncogtam. -Parancsolj. - nyomtam szája elé a fagyimat. -Én is belekóstolhatok a tiedbe? - érdeklődtem mosolyogva.

-Persze. - tartottam az orra elé. Meg akartam viccelni így meg vártam, hogy egy kicsit közelebb hajoljon és az orrába nyomtam a fagyit. Amikor megláttam azonnal elkezdtem röhögni.-B...b...bocsi. Nem hagyhattam ki. - alig bírtam beszélni a röhögéstől.

Odanyújtotta az arcomhoz, majd amikor elkezdtem közelebb hajolni hogy megkóstoljam, de ő belenyomta az orromba, így az csupa fagyi lett. Szegény annyira jót mulatott rajtam, hogy majdnem megfulladt a nevetéstől.

-Semmi baj! - röhögtem én is. -Kis ravasz. - mosolyogtam, aztán elkezdtem letörölni az orromat.

-Várj. Itt egy zsepi. - nyújtottam oda neki a zsebkendőt, egy kicsit röhögve.

-Köszönöm! - Kuncogtam, közben megvártam, míg odaadta a zsepit, és a kezem helyett, inkább azzal törölgettem magam.

Épp indultunk leülni amikor J-hope találkozott egy fiúval. Ha jól hallottam Jimin-nek hívják és annyit hallottam még hogy rég találkoztak. A továbbiakra már nem is figyeltem. Leültünk. Ők egyre csak beszéltek és beszéltek. Olyan érzésem volt mintha itt se lennék. Mintha két perc alatt el is felejtett volna. Fáj. Nem tudom miért de a szívem összeszorult. Rosszul esett.
-J-hope!...Én haza megyek... - mondtam neki szomorúan.

Amikor elindultunk egy pad irányába hogy leüljünk, ám közben összefutottunk Jimin-el is.-Szia Hoseok! - köszönt rám vidáman.
-Ohh...Szia Jimin! - üdvözöltem én is mosolyogva.
-Mi a helyzet? Rég találkoztunk! - kérdezte, közben halkan kuncogott.
-Semmi, megvagyok! És veled? - kezdtünk el beszélgetni. Olyan sok dologról beszéltünk, hogy észre se vettem az idő múlását. Még azt is elfelejtettem, hogy valójában most Taehyung-al vagyok itt. Csak akkor figyeltem fel, amikor szomorúan közölte, hogy inkább hazamegy. Rosszul éreztem magam, amiért így láttam, ráadásul azért, mert én bunkó módon csak Jimin-re figyeltem.
-Ne, várj még! Én is megyek! - néztem rá kérlelőn. Hamar elköszöntünk egymástól Jimin-el, majd el is indultunk

Mintha meg se hallottam volna J-hope-ot. Csak mentem. Zavart, hogy elfelejtett...

1.rész

Egy szerepezést hoztam Unnie-val. Yaoi műfajú a történet. Hoseok és Taehyung a főbb szereplők de a többi tag is néha meg fog jelenni. De nem is húzom tovább az időt. Kommenteket szívesen fogadunk. 
Jó olvasást!^^

Taehyung a lilás.

Hoseok a világos kék.

Mindenki más szürke.

Ez a reggel különlegesebb volt mint a többi. Ma Lettem Gimis, és ennek nagyon örültem, viszont útközben már nagyon féltem, hogy milyen lesz az osztály. Annyira nem figyeltem és a gondolataimba voltam temetkezve, hogy nekimentem egy embernek.
-B...Bocsánat. -hajoltam meg előtte. Felsegítettem, persze olyan erővel ütköztünk, hogy elesett én is épp hogy talpon bírtam maradni.

A reggelem már jól kezdődött...Kezdjük ott, hogy kis híján késésben voltam. Negyed órával később ébredtem, mint kellett volna, ezért kapkodni kezdtem. Annyira siettem, hogy majdnem fellöktem anyát is. Szerencsére azért időben eltudtam indulni. Izgultam. Nagyon is, mivel új suliba megyek, pontosabban Gimibe, és nem szeretnék rossz osztályba kerülni, ahol esetleg kiközösítenének. Az lenne a legrosszabb rémálmom. Úgy elvoltam merülve a gondolkodásba, már csak arra eszméltem fel, hogy valakivel összeütköztem, és a földön landoltam. Viszont rendes fiú volt, mert egy bocsánatkéréses meghajlás után, nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
-Semmi baj! Én se figyeltem! - Mosolyogtam rá kedvesen

Megkönnyebbültem. Azt hittem nagyon mérges lesz rám. Nem tudom miért de azt hittem. Na nem lényeg meghajoltam előtte és elindultam a suli felé. Amikor beléptem az osztályterem ajtaján nagyon megszeppentem mindenki engem kezdett nézni még egy kicsit zavarba is voltam esve. Leültem egy padba olyan közép táján. Csak néztem ki a fejemből még a többiek jól elbeszélgettek egymással. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki szó szerint beesett az ajtón. Meglepődtem. Aki majdnem beesett az ajtón az az a személy volt akinek véletlenül neki mentem a reggel folyamán. Amikor meglátott látszott rajta, hogy ő is meglepődött. 

 Láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Ezután tovább is ment, méghozzá ugyanabba az irányba, amerre én is megyek. Miközben mentem a suliba, leellenőriztem a táskám tartalmát, hogy biztos mindent elraktam e. Hát persze, hogy a szendvicseket meg otthon hagytam. Még az volt a szerencsém, hogy volt nálam pénz, így tudtam venni magamnak kaját. Viszont olyan sokáig gondolkodtam, hogy el is késtem. Majdhogynem szó szerint beestem az ajtón, ugyanis futottam, mint valami őrült. -Elnézést a késésért! - Hajoltam meg a tanár előtt, aki azért szigorúan nézett rám. Meg is kaptam tőle, hogy most elnézi, mivel ez az első nap. Ezután a szemeimmel gyorsan próbáltam keresni egy helyet, ám amikor észrevettem azt a fiút aki fellökött, meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy még egy osztályba is fogunk járni. Mivel csak mellette volt hely, ezért odaültem. Előpakoltam a fontos dolgokat, és figyeltem a tanárra.

Figyeltem ahogy a tanár lecseszte és elindult felém, mert csak mellettem volt hely. Órán bemutatkoztunk és mondtunk pár szót magunkról. Megtudtam, hogy a padtársamat Hoseok-nak hívják 17 éves úgy ahogyan én is. Azt hittem legalább egy évvel idősebb nálam de nem. Szeret sportolni, kosarazni amit én is szeretek és edzésre is járok. Eltelt a nap össze barátkoztam jó pár emberrel beleértve a J-hope-ot is. J-hope a becézése ami nekem tetszik. Jó a hangzása. Indultam volna hazafelé de a hátam mögött megszólított valaki. Az a valaki J-hope volt.

Az órán azt csináltuk, amire számítottam. Bemutatkoztunk. Kiderült, hogy a padtársamat Taehyung-nak hívják, és egyidős velem. Sőt. Még ugyanabban az utcában is lakunk ami érdekes, mert eddig soha nem találkoztunk. Sok közös van bennünk. Például ő is szeret sportolni, és még edzésre is jár. Ahogy sorra kezdődtek, illetve végződtek az órák, egyre több osztálytársammal barátkoztam, és Taehyung-al is egészen jóba lettünk. Amikor láttam, hogy indulni akar hazafelé, megszólítottam.
-Taehyung! Nem megyünk együtt haza? Úgy is egy utcában lakunk! - Kérdeztem vigyorogva.

-D...de. Miért is ne. - bólintottam. Boldoggá tett, hogy mostantól nem egyedül megyek haza. 
-Nyugodtan hívhatsz TaeTae-nak vagy V-nek.- mosolyogtam rá. 

-Rendben V! - Kuncogtam. Ezután el is indultunk. Először még kicsit csendben voltunk, de aztán elkezdtünk beszélgetni, és hazáig csak dumáltunk. Nem is lakik tőlem messze, csak egy pár házzal odébb.-Na! Megyek! Akkor majd holnap reggel is mehetünk együtt, ha benne vagy. - Álltunk meg az ő házuk előtt, majd elköszöntünk egymástól

Hazafele menet sok mindenről el tudtunk beszélni. Jól esett, hogy lett egy igaz barátom. 
-Oké! Benne vagyok! Legalább nem kell egyedül járnom a suliba. - kuncogtam.

 -Rendben! - Nevettem én is, közben azon csodálkoztam, hogy mennyire édes a mosolya. Mi? Jesszus HoSeok! Hol jár a fejed? Áhh...Ezután elköszöntünk egymástól. Ő bement a házukba, én pedig még folytattam az utamat az én házamig.

Áhhh...végre itthon. Nem mintha nem lett volna jó a nap csak az órák...hát igen unalmasak voltak. Köszöntem anyunak és felmentem a szobámba. Mivel még csak ez volt az első nap nem kellett tanulnom aminek örültem is, így lehuppantam az ágyra és a telefonomon kezdtem el játszani. Kis idő múlva anyu szólt, hogy kész a vacsora. Lebattyogtam az emeletről és elkezdtünk enni. Vacsora után felmentem átöltözni valami futós cuccba mert szokásommá vált az esti futás. Mire vissza értem csurgott rólam a víz így egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam és úgy jöttem ki, hogy csak egy törülköző volt a derekamra tekerve. Felvettem a pizsamám és ágyba is bújtam. Még egy kicsit játszottam a telefonomon és játék közben bealudtam. 

Amikor végre én is hazaértem, köszöntem a szüleimnek majd mentem is ebédelni. Aztán elkezdtek kérdezgetni az első napomról, én pedig vidáman meséltem. Amint megettem, mentem is a szobámba. Fordultam is volna vissza, de ha anya látta volna előbb a kupit a szobámban mint én, akkor meg csak piszkálna, hogy pakoljak össze. Ezért nagy sóhaj után szépen neki is álltam. Fél óra alatt végeztem is, és rendesen el is fáradtam. Még interneteztem egy kicsit a telefonomon, aztán mentem vacsorázni. Mihelyt azt is megettem, elmentem fürdeni és fogatmosni. Jól esett a meleg zuhany, kicsit felfrissített. Mikor már azzal is meg a fogmosással is végeztem, felvettem a pizsamámat. Bementem a szobámba, majd lefeküdtem aludni. Nem sok kellett, és el is aludtam.

Reggel fáradtan keltem. Alig bírtam ki kúszni az ágyamból. Mikor végre sikerült odamentem a szekrényemhez és válogattam magamnak ruhát. Hosszas válogatás után sikerült választanom egy farmert, egy fehér pólót és egy farmer jacket. Lementem reggelizni utána fogatmostam. Anyu készített nekem tízórait azt elpakoltam és el is indultam. Épp hogy, kiléptem az ajtón láttam Hope-t kocós hajjal. Nagyon cuki volt... mi? Mikre gondolok én? Megszólitottam mert lehajtott fejjel ment.-Jó reggelt Hoseok. - kiabáltam oda egy kicsit mosolyogva.

Reggel igencsak nyúzott voltam. Nem értettem, hiszen korán lefeküdtem. Miután végre sikerült kikecmeregnem az ágyból, eltotyogtam a szekrényemhez, hogy válasszak magamnak valami göncöt. Unottan néztem az összes ruhámat végig, majd egy vállrántás kíséretében kivettem egy fekete nadrágot, egy kék pólót, meg egy vékonyabb fekete pulcsit. Mikor láttam magam a tükörben, rá kellett jönnöm hogy úgy nézek ki, mint aki temetésre készül. De nem foglalkoztam vele, mentem reggelizni, aztán fogatmosni, majd még eltettem a kajámat, mielőtt megint itthon hagynám. Köszöntem anyának, és már indultam is. Mivel lehajtott fejjel haladtam, észre se vettem Taehyung-ot. Csak akkor, amikor rám köszönt. Egyből fel is kaptam fejemet, és láttam ismét azt az édes mosolyát. Mi van? Ó HoSeok! Te tényleg nem aludhattad ki magad... -Ohh...Neked is V! - Néztem rá először meglepődve, de aztán vigyorogva. El is indultam felé, hogy együtt menjünk a suliba, ahogyan azt megbeszéltük.

El indultunk a suli felé. Zavart ez a nagy csönd, de még az utca is nagyon csendes volt és zavart. 
-És. Hogy aludtál? - kérdeztem tőle vigyorogva.

Megint csak csendesen indultunk el, de én most nem voltam képes a gondolkodásra, ezért beszélgetést se tudtam kezdeményezni. Viszont szerencsém volt, mert most ő kérdezett. 
-Jól aludtam, köszönöm! És te? - Válaszoltam mosolyogva én is, majd visszakérdeztem.

-Köszi, én is jól! Bár rajtad nem lehet látni annyira. - vigyorogtam. - Nem sértés karikásak a szemeid egy ici picit. - nevettem el magam egy kicsit.

-Nem vettem sértésnek! - nevettem vele.- Egyébként fogalmam sincs, hogy miért van ez, mikor nagyon is időben feküdtem le,és hamar el is aludtam. Lehet, hogy még vissza kell szoknom a koránkeléshez. - kuncogtam.

-Hmmmm... hát azt én sem tudom. - vigyorogtam. Egész úton jól elbeszélgettünk, még végül a suliba nem értünk. Első órán kémia lesz. De örülök neki, ahogy mindenki más is. Bementünk a terembe. Párokban kellett dolgozni de a párokat a tanár állította össze. Nem Hoseok-kal lettem. Valamiért egy kicsit szomorú lettem, hogy nem vele lehetek. De miért is? Hajjj lehet én se aludtam eleget?Az én párom egy magas fiú volt. Dús, puffat ajkai vannak, mandula színű szemek és jól kitöltött arc.
-Szia. - köszönt. - Kim SeokJin vagyok, de hívj csak Jin-nek. És téged? - kérdezte egy lágy mosollyal.
-Kim Taehyung-nak. De nyugodtan csak hívj TaeTae-nak. - mosolyogtam vissza.
-Rendben TaeTae. Remélem jól ki fogunk jönni. 
-Én is. - vigyorogtam mint a vadalma. És el is kezdődött az óra. Elég érdekes volt párokban dolgozni de tetszett. Kiderült, hogy tök jó fej   Jin, el lehet jól dumálni vele. 

-Én se. - Vigyorogtam én is, és beszélgettünk tovább egészen addig, amíg beértünk a suliba. Az első óránk kémia, de én nem nagyon örültem neki, mert nem voltam belőle olyan hű de jó. Lassan be is mentünk a terembe, aztán a tanár kijelentette, hogy párokban fogunk dolgozni. Csak egy baj volt...Hogy ő választotta ki a párokat, és így sajnos nem én voltam TaeTae-vel, hanem más. Én egy nálam kb..egy fejjel magasabb, szőke hajú fiúval voltam. 
-Szia! Én Kim NamJoon vagyok, de a barátaim Rap Monster-nek szoktak becézni! Te is szólíthatsz így, ha gondolod! - Mutatkozott be, amint odaért hozzám, és a végén kuncogott is kicsit. Hm...Ő is kedvesnek tűnik eddig. 
-Szia! Engem Jung HoSeok-nak hívnak, a becenevem pedig J-Hope! - Meséltem én is kedvesen mosolyogva. Egy-két dologról még beszélgettünk, közben pedig csináltuk a feladatot. Azért sajnáltam, hogy nem V-vel voltam. De hát ez van. Bár ahogy elnéztem, ők is elég jól összebarátkoztak.

Vége lett az első órának. Hamar el telt szerintem ez az óra aminek örültem is. Hoseok-kal sétáltunk vissza az osztályterembe. Épp inni készültem amikor hirtelen hátulról meglöktek és pont arra ömlött az innivaló aki előttem jött. Ne fogadta valami jól.
-Kölyök figyelhetnél jobban is! - ordított rám...