1.rész

Egy szerepezést hoztam Unnie-val. Yaoi műfajú a történet. Hoseok és Taehyung a főbb szereplők de a többi tag is néha meg fog jelenni. De nem is húzom tovább az időt. Kommenteket szívesen fogadunk. 
Jó olvasást!^^

Taehyung a lilás.

Hoseok a világos kék.

Mindenki más szürke.

Ez a reggel különlegesebb volt mint a többi. Ma Lettem Gimis, és ennek nagyon örültem, viszont útközben már nagyon féltem, hogy milyen lesz az osztály. Annyira nem figyeltem és a gondolataimba voltam temetkezve, hogy nekimentem egy embernek.
-B...Bocsánat. -hajoltam meg előtte. Felsegítettem, persze olyan erővel ütköztünk, hogy elesett én is épp hogy talpon bírtam maradni.

A reggelem már jól kezdődött...Kezdjük ott, hogy kis híján késésben voltam. Negyed órával később ébredtem, mint kellett volna, ezért kapkodni kezdtem. Annyira siettem, hogy majdnem fellöktem anyát is. Szerencsére azért időben eltudtam indulni. Izgultam. Nagyon is, mivel új suliba megyek, pontosabban Gimibe, és nem szeretnék rossz osztályba kerülni, ahol esetleg kiközösítenének. Az lenne a legrosszabb rémálmom. Úgy elvoltam merülve a gondolkodásba, már csak arra eszméltem fel, hogy valakivel összeütköztem, és a földön landoltam. Viszont rendes fiú volt, mert egy bocsánatkéréses meghajlás után, nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
-Semmi baj! Én se figyeltem! - Mosolyogtam rá kedvesen

Megkönnyebbültem. Azt hittem nagyon mérges lesz rám. Nem tudom miért de azt hittem. Na nem lényeg meghajoltam előtte és elindultam a suli felé. Amikor beléptem az osztályterem ajtaján nagyon megszeppentem mindenki engem kezdett nézni még egy kicsit zavarba is voltam esve. Leültem egy padba olyan közép táján. Csak néztem ki a fejemből még a többiek jól elbeszélgettek egymással. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki szó szerint beesett az ajtón. Meglepődtem. Aki majdnem beesett az ajtón az az a személy volt akinek véletlenül neki mentem a reggel folyamán. Amikor meglátott látszott rajta, hogy ő is meglepődött. 

 Láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Ezután tovább is ment, méghozzá ugyanabba az irányba, amerre én is megyek. Miközben mentem a suliba, leellenőriztem a táskám tartalmát, hogy biztos mindent elraktam e. Hát persze, hogy a szendvicseket meg otthon hagytam. Még az volt a szerencsém, hogy volt nálam pénz, így tudtam venni magamnak kaját. Viszont olyan sokáig gondolkodtam, hogy el is késtem. Majdhogynem szó szerint beestem az ajtón, ugyanis futottam, mint valami őrült. -Elnézést a késésért! - Hajoltam meg a tanár előtt, aki azért szigorúan nézett rám. Meg is kaptam tőle, hogy most elnézi, mivel ez az első nap. Ezután a szemeimmel gyorsan próbáltam keresni egy helyet, ám amikor észrevettem azt a fiút aki fellökött, meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy még egy osztályba is fogunk járni. Mivel csak mellette volt hely, ezért odaültem. Előpakoltam a fontos dolgokat, és figyeltem a tanárra.

Figyeltem ahogy a tanár lecseszte és elindult felém, mert csak mellettem volt hely. Órán bemutatkoztunk és mondtunk pár szót magunkról. Megtudtam, hogy a padtársamat Hoseok-nak hívják 17 éves úgy ahogyan én is. Azt hittem legalább egy évvel idősebb nálam de nem. Szeret sportolni, kosarazni amit én is szeretek és edzésre is járok. Eltelt a nap össze barátkoztam jó pár emberrel beleértve a J-hope-ot is. J-hope a becézése ami nekem tetszik. Jó a hangzása. Indultam volna hazafelé de a hátam mögött megszólított valaki. Az a valaki J-hope volt.

Az órán azt csináltuk, amire számítottam. Bemutatkoztunk. Kiderült, hogy a padtársamat Taehyung-nak hívják, és egyidős velem. Sőt. Még ugyanabban az utcában is lakunk ami érdekes, mert eddig soha nem találkoztunk. Sok közös van bennünk. Például ő is szeret sportolni, és még edzésre is jár. Ahogy sorra kezdődtek, illetve végződtek az órák, egyre több osztálytársammal barátkoztam, és Taehyung-al is egészen jóba lettünk. Amikor láttam, hogy indulni akar hazafelé, megszólítottam.
-Taehyung! Nem megyünk együtt haza? Úgy is egy utcában lakunk! - Kérdeztem vigyorogva.

-D...de. Miért is ne. - bólintottam. Boldoggá tett, hogy mostantól nem egyedül megyek haza. 
-Nyugodtan hívhatsz TaeTae-nak vagy V-nek.- mosolyogtam rá. 

-Rendben V! - Kuncogtam. Ezután el is indultunk. Először még kicsit csendben voltunk, de aztán elkezdtünk beszélgetni, és hazáig csak dumáltunk. Nem is lakik tőlem messze, csak egy pár házzal odébb.-Na! Megyek! Akkor majd holnap reggel is mehetünk együtt, ha benne vagy. - Álltunk meg az ő házuk előtt, majd elköszöntünk egymástól

Hazafele menet sok mindenről el tudtunk beszélni. Jól esett, hogy lett egy igaz barátom. 
-Oké! Benne vagyok! Legalább nem kell egyedül járnom a suliba. - kuncogtam.

 -Rendben! - Nevettem én is, közben azon csodálkoztam, hogy mennyire édes a mosolya. Mi? Jesszus HoSeok! Hol jár a fejed? Áhh...Ezután elköszöntünk egymástól. Ő bement a házukba, én pedig még folytattam az utamat az én házamig.

Áhhh...végre itthon. Nem mintha nem lett volna jó a nap csak az órák...hát igen unalmasak voltak. Köszöntem anyunak és felmentem a szobámba. Mivel még csak ez volt az első nap nem kellett tanulnom aminek örültem is, így lehuppantam az ágyra és a telefonomon kezdtem el játszani. Kis idő múlva anyu szólt, hogy kész a vacsora. Lebattyogtam az emeletről és elkezdtünk enni. Vacsora után felmentem átöltözni valami futós cuccba mert szokásommá vált az esti futás. Mire vissza értem csurgott rólam a víz így egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam és úgy jöttem ki, hogy csak egy törülköző volt a derekamra tekerve. Felvettem a pizsamám és ágyba is bújtam. Még egy kicsit játszottam a telefonomon és játék közben bealudtam. 

Amikor végre én is hazaértem, köszöntem a szüleimnek majd mentem is ebédelni. Aztán elkezdtek kérdezgetni az első napomról, én pedig vidáman meséltem. Amint megettem, mentem is a szobámba. Fordultam is volna vissza, de ha anya látta volna előbb a kupit a szobámban mint én, akkor meg csak piszkálna, hogy pakoljak össze. Ezért nagy sóhaj után szépen neki is álltam. Fél óra alatt végeztem is, és rendesen el is fáradtam. Még interneteztem egy kicsit a telefonomon, aztán mentem vacsorázni. Mihelyt azt is megettem, elmentem fürdeni és fogatmosni. Jól esett a meleg zuhany, kicsit felfrissített. Mikor már azzal is meg a fogmosással is végeztem, felvettem a pizsamámat. Bementem a szobámba, majd lefeküdtem aludni. Nem sok kellett, és el is aludtam.

Reggel fáradtan keltem. Alig bírtam ki kúszni az ágyamból. Mikor végre sikerült odamentem a szekrényemhez és válogattam magamnak ruhát. Hosszas válogatás után sikerült választanom egy farmert, egy fehér pólót és egy farmer jacket. Lementem reggelizni utána fogatmostam. Anyu készített nekem tízórait azt elpakoltam és el is indultam. Épp hogy, kiléptem az ajtón láttam Hope-t kocós hajjal. Nagyon cuki volt... mi? Mikre gondolok én? Megszólitottam mert lehajtott fejjel ment.-Jó reggelt Hoseok. - kiabáltam oda egy kicsit mosolyogva.

Reggel igencsak nyúzott voltam. Nem értettem, hiszen korán lefeküdtem. Miután végre sikerült kikecmeregnem az ágyból, eltotyogtam a szekrényemhez, hogy válasszak magamnak valami göncöt. Unottan néztem az összes ruhámat végig, majd egy vállrántás kíséretében kivettem egy fekete nadrágot, egy kék pólót, meg egy vékonyabb fekete pulcsit. Mikor láttam magam a tükörben, rá kellett jönnöm hogy úgy nézek ki, mint aki temetésre készül. De nem foglalkoztam vele, mentem reggelizni, aztán fogatmosni, majd még eltettem a kajámat, mielőtt megint itthon hagynám. Köszöntem anyának, és már indultam is. Mivel lehajtott fejjel haladtam, észre se vettem Taehyung-ot. Csak akkor, amikor rám köszönt. Egyből fel is kaptam fejemet, és láttam ismét azt az édes mosolyát. Mi van? Ó HoSeok! Te tényleg nem aludhattad ki magad... -Ohh...Neked is V! - Néztem rá először meglepődve, de aztán vigyorogva. El is indultam felé, hogy együtt menjünk a suliba, ahogyan azt megbeszéltük.

El indultunk a suli felé. Zavart ez a nagy csönd, de még az utca is nagyon csendes volt és zavart. 
-És. Hogy aludtál? - kérdeztem tőle vigyorogva.

Megint csak csendesen indultunk el, de én most nem voltam képes a gondolkodásra, ezért beszélgetést se tudtam kezdeményezni. Viszont szerencsém volt, mert most ő kérdezett. 
-Jól aludtam, köszönöm! És te? - Válaszoltam mosolyogva én is, majd visszakérdeztem.

-Köszi, én is jól! Bár rajtad nem lehet látni annyira. - vigyorogtam. - Nem sértés karikásak a szemeid egy ici picit. - nevettem el magam egy kicsit.

-Nem vettem sértésnek! - nevettem vele.- Egyébként fogalmam sincs, hogy miért van ez, mikor nagyon is időben feküdtem le,és hamar el is aludtam. Lehet, hogy még vissza kell szoknom a koránkeléshez. - kuncogtam.

-Hmmmm... hát azt én sem tudom. - vigyorogtam. Egész úton jól elbeszélgettünk, még végül a suliba nem értünk. Első órán kémia lesz. De örülök neki, ahogy mindenki más is. Bementünk a terembe. Párokban kellett dolgozni de a párokat a tanár állította össze. Nem Hoseok-kal lettem. Valamiért egy kicsit szomorú lettem, hogy nem vele lehetek. De miért is? Hajjj lehet én se aludtam eleget?Az én párom egy magas fiú volt. Dús, puffat ajkai vannak, mandula színű szemek és jól kitöltött arc.
-Szia. - köszönt. - Kim SeokJin vagyok, de hívj csak Jin-nek. És téged? - kérdezte egy lágy mosollyal.
-Kim Taehyung-nak. De nyugodtan csak hívj TaeTae-nak. - mosolyogtam vissza.
-Rendben TaeTae. Remélem jól ki fogunk jönni. 
-Én is. - vigyorogtam mint a vadalma. És el is kezdődött az óra. Elég érdekes volt párokban dolgozni de tetszett. Kiderült, hogy tök jó fej   Jin, el lehet jól dumálni vele. 

-Én se. - Vigyorogtam én is, és beszélgettünk tovább egészen addig, amíg beértünk a suliba. Az első óránk kémia, de én nem nagyon örültem neki, mert nem voltam belőle olyan hű de jó. Lassan be is mentünk a terembe, aztán a tanár kijelentette, hogy párokban fogunk dolgozni. Csak egy baj volt...Hogy ő választotta ki a párokat, és így sajnos nem én voltam TaeTae-vel, hanem más. Én egy nálam kb..egy fejjel magasabb, szőke hajú fiúval voltam. 
-Szia! Én Kim NamJoon vagyok, de a barátaim Rap Monster-nek szoktak becézni! Te is szólíthatsz így, ha gondolod! - Mutatkozott be, amint odaért hozzám, és a végén kuncogott is kicsit. Hm...Ő is kedvesnek tűnik eddig. 
-Szia! Engem Jung HoSeok-nak hívnak, a becenevem pedig J-Hope! - Meséltem én is kedvesen mosolyogva. Egy-két dologról még beszélgettünk, közben pedig csináltuk a feladatot. Azért sajnáltam, hogy nem V-vel voltam. De hát ez van. Bár ahogy elnéztem, ők is elég jól összebarátkoztak.

Vége lett az első órának. Hamar el telt szerintem ez az óra aminek örültem is. Hoseok-kal sétáltunk vissza az osztályterembe. Épp inni készültem amikor hirtelen hátulról meglöktek és pont arra ömlött az innivaló aki előttem jött. Ne fogadta valami jól.
-Kölyök figyelhetnél jobban is! - ordított rám...