Hoseok: Világos kék
Mindenki más: Szürke
Éreztem hogy Tae ugrál, de azt hittem hogy valami izgalmasat álmodik. Viszont amikor felsikoltott, megébredtem.
-Mi az? Mi történt? - Kérdeztem még kissé kómásan, egyben ijedten is.
- N-nincs semmi. Aludj csak nyugodtan. - mondtam egy kicsit remegő hangon a telefont meg próbáltam elrejteni.
-Hát jó... - Néztem kicsit furán, majd visszahajtottam a fejemet. Percekkel később sikerült is visszaaludnom.
- Fhuuu... - sóhajtottam. Szerencsére nem vette észre. Folytassuk. - mondtam magamba majd elkényelmesedtem és folytattam a film nézést.
Olyan mélyen aludtam, hogy még az álmomba is teljesen beleéltem magam. Azt álmodtam, hogy egy ronda szörny majdnem megölte V-t, de én párom elé álltam, és felpofoztam a szörnyet. Csak egy volt a baj...Hogy a kezem a valós életben is csattant más arcán, aki történetesen TaeTae volt. Szóval alvás közben véletlenül pofán csaptam.
-Jajj bocsánat! Jól vagy? - Riadtam fel.
Amint megnéztem a filmet elkényelmesedtem, hogy jól aludjak. Épp aludtam volna el de hirtelen valaki jól pofán csapott. Az a valaki Hoseok volt. Fájt ám, de gondolom rosszat álmodott.
- Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá majd a tenyeremet az arcomra raktam mert valamiért hidegebb volt mint az arcom.
-Nagyon fáj? Basszus! Ott a tenyerem nyoma! - Ijedtem meg. -Ahjj...Sajnálom, csak azt álmodtam, hogy egy ronda szörny meg akart ölni, én meg eléd álltam, és megpofoztam a szörnyet. Csak hát...Sajna téged vágtalak pofán... - Meséltem, majd szomorkásan bámultam a takarót.
- Mondtam, hogy nincs semmi baj. Ez semmiség. Kaptam már nagyobbat is. - mosolyogtam rá egy kicsit bizakodóan.
-Mi? Kitől? - Sokkoltam le. Ki üthette meg? Talán anyu? De hát...Olyan kedvesnek tűnik, nem úgy, mint az enyém...
- Hááát... Régen még amikor lázadtam mindig vissza pofáztam anyunak és jól megkaptam érte a magamét. - motyogtam már a végét. Rossz vissza gondolni, hogy mennyi problémát okoztam régen anyunak. Pont a legrosszabb időszakban.
-Ohh...Hát az nem jó. De a tinik mindig lázadnak. Én is sokat lázadtam...Csak nekem anyu akkor még büntetést is adott. Olyankor mindig szidtam őt. - Gondoltam vissza a múltra.
- Igen. Lázadó kor. - kuncogtam. - Bár már sajnálom. Nem önszántamból változtam meg. - szomorodtam el.
-Ezzel mindenki így van. Igazából csak azért változnak leginkább a tinik, mert belekeverednek egy jó vagy rossz társaságba, és a többiek stílusát követik. Velem is ez volt még tavaly...Egy hajszál híja volt, hogy nem rúgtak ki a suliból. - Meséltem.
- Igen de nekem teljesen más volt. És még anyának is plusz teher voltam. Annyira sajnálom. Én nem akartam neki aggodalmat okozni. Nem akartam, hogy miattam aggódjon így is volt elég baja. Utálom magam. - mondtam lehajtott fejjel.
-Figyelj...Ez már a múlt. Már rég elfelejtette szerintem. De ha ennyire bánt, akkor miért nem csinálsz neki valami meglepit? - Simítottam hátára, és felajánlottam neki ötletemet halványan mosolyogva.
- Talán egy vacsorával. - mosolyogtam.
-Mondjuk. - Bólintottam kuncogva. -Segítsek? - Kérdeztem.
- Hmmm... Megköszönném. - motyogtam majd elmosolyodtam.
-Oké, akkor segítek. - Vigyorogtam, majd adtam az arcára egy puszit. -Na...Akkor menjünk is. - Keltem ki az ágyból.
- Okés. - mosolyogtam majd kikeltem az ágyból, felöltöztem majd a konyhába indultam. Előpakoltam a cuccost majd hirtelen megálltam gondolkozni.
Meg vártam amíg felöltözik, aztán indultunk is a konyhába. Segítettem neki előpakolni a dolgokat, de később megállt.
-Mi az, miért álltál meg? - Kérdeztem értetlenül.
- Mit főzzünk? - néztem rá kérdően.
-Ohh...Ömm... - Kezdtem el én is gondolkodni. -Hát mi az, amit a legjobban szeret? - Érdeklődtem.
- Háááát....Talán a KimChee. - gondolkodtam el.
-Akkor azt fogjuk megcsinálni. - Mosolyogtam, majd folytattuk a dolgokat.
- Oké. - mosolyogtam majd elkezdtünk munkálkodni a konyhában. Talán ezzel ki tudom engesztelni... Annyira sajnálom azokat a napokat. Neki is nehéz volt apa halála miatt és nekem is. Gondolatmenetemből egy éles fájdalom zökkentett ki. - Basszus. - sziszegtem majd gyorsan a mosogatóhoz fordultam, hogy leöblítsem a vérző sebet. - Csak én lehetek ekkora balfasz. - röhögtem magamon.
Miközben csináltuk a meglepetést, elmerengtem. Szegény TaeHyung-ot nagyon bántja ez a dolog...Annyira utálom őt szomorúnak látni! Gondolatmenetemből az ő felszisszenése zökkentett ki, utána már csak azt vettem észre, hogy a mosogatóban van a keze.
-Jajj mit csináltál? Elvágtad? - Léptem gyorsan oda hozzá. -Hozzak sebtapaszt? - Kérdeztem kicsit ijedten.
- Nem. Nem kell. Nem nagy vágás csak épp, hogy megkarcoltam. - próbáltam nyugtatni. Ja persze épp, hogy megvágtam. Csak úgy ömlött a vér az ujjamból. Én egy rakás szerencsétlenség vagyok.
-Aha...Csak megkarcoltad mi? - Ráztam fejemet. -Ha nem lenne súlyos, akkor nem így vérezne. - Magyaráztam. -Hozok sebtapaszt, addig áztasd! - Sóhajtottam, aztán el is indultam keresni, és pár perc múlva vissza is tértem hozzá. Gyorsan beragasztottam a kezét, utána folytattuk a főzést. -Legközelebb jobban vigyázz! Még a végén megölöd magad nekem... - Dorgáltam meg.
- Rendben. Legközelebb ne engedj a konyha közelébe. - motyogtam majd elmosolyodtam. Jól esett az aggodalma pedig csak az ujjamat vágtam meg.
-Inkább a kések közelébe. - Kuncogtam. Kis bénaságom...De így szeretem. A kis figyelmetlensége után folytattuk a főzést, és még időben készen lettünk. Gyorsan megterítettünk anyunak, majd vártunk.
Nem kellet sokat várnunk már haza is ért. Én egyből kimentem majd a nyakába ugrottam. Meg is lepődött.
- Szeretlek anya. - motyogtam nyakába.
- Én is kicsim. De mi ez így hirtelen? - kérdezte egy kicsit megdöbbenve.
- Csak sajnálom amit egy évvel ezelőtt csináltam. - motyogtam.
Kis idő múlva meg is érkezett, ezért V egyből a nyakába is ugrott. Eléggé meglepődött. Miután Tae sikeresen elengedte, megmutattuk neki a közösen készített vacsoráját is. Persze nagyon örült neki, és még ízlett is neki.
-Hát jó... - Néztem kicsit furán, majd visszahajtottam a fejemet. Percekkel később sikerült is visszaaludnom.
- Fhuuu... - sóhajtottam. Szerencsére nem vette észre. Folytassuk. - mondtam magamba majd elkényelmesedtem és folytattam a film nézést.
Olyan mélyen aludtam, hogy még az álmomba is teljesen beleéltem magam. Azt álmodtam, hogy egy ronda szörny majdnem megölte V-t, de én párom elé álltam, és felpofoztam a szörnyet. Csak egy volt a baj...Hogy a kezem a valós életben is csattant más arcán, aki történetesen TaeTae volt. Szóval alvás közben véletlenül pofán csaptam.
-Jajj bocsánat! Jól vagy? - Riadtam fel.
Amint megnéztem a filmet elkényelmesedtem, hogy jól aludjak. Épp aludtam volna el de hirtelen valaki jól pofán csapott. Az a valaki Hoseok volt. Fájt ám, de gondolom rosszat álmodott.
- Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá majd a tenyeremet az arcomra raktam mert valamiért hidegebb volt mint az arcom.
-Nagyon fáj? Basszus! Ott a tenyerem nyoma! - Ijedtem meg. -Ahjj...Sajnálom, csak azt álmodtam, hogy egy ronda szörny meg akart ölni, én meg eléd álltam, és megpofoztam a szörnyet. Csak hát...Sajna téged vágtalak pofán... - Meséltem, majd szomorkásan bámultam a takarót.
- Mondtam, hogy nincs semmi baj. Ez semmiség. Kaptam már nagyobbat is. - mosolyogtam rá egy kicsit bizakodóan.
-Mi? Kitől? - Sokkoltam le. Ki üthette meg? Talán anyu? De hát...Olyan kedvesnek tűnik, nem úgy, mint az enyém...
- Hááát... Régen még amikor lázadtam mindig vissza pofáztam anyunak és jól megkaptam érte a magamét. - motyogtam már a végét. Rossz vissza gondolni, hogy mennyi problémát okoztam régen anyunak. Pont a legrosszabb időszakban.
-Ohh...Hát az nem jó. De a tinik mindig lázadnak. Én is sokat lázadtam...Csak nekem anyu akkor még büntetést is adott. Olyankor mindig szidtam őt. - Gondoltam vissza a múltra.
- Igen. Lázadó kor. - kuncogtam. - Bár már sajnálom. Nem önszántamból változtam meg. - szomorodtam el.
-Ezzel mindenki így van. Igazából csak azért változnak leginkább a tinik, mert belekeverednek egy jó vagy rossz társaságba, és a többiek stílusát követik. Velem is ez volt még tavaly...Egy hajszál híja volt, hogy nem rúgtak ki a suliból. - Meséltem.
- Igen de nekem teljesen más volt. És még anyának is plusz teher voltam. Annyira sajnálom. Én nem akartam neki aggodalmat okozni. Nem akartam, hogy miattam aggódjon így is volt elég baja. Utálom magam. - mondtam lehajtott fejjel.
-Figyelj...Ez már a múlt. Már rég elfelejtette szerintem. De ha ennyire bánt, akkor miért nem csinálsz neki valami meglepit? - Simítottam hátára, és felajánlottam neki ötletemet halványan mosolyogva.
- Talán egy vacsorával. - mosolyogtam.
-Mondjuk. - Bólintottam kuncogva. -Segítsek? - Kérdeztem.
- Hmmm... Megköszönném. - motyogtam majd elmosolyodtam.
-Oké, akkor segítek. - Vigyorogtam, majd adtam az arcára egy puszit. -Na...Akkor menjünk is. - Keltem ki az ágyból.
- Okés. - mosolyogtam majd kikeltem az ágyból, felöltöztem majd a konyhába indultam. Előpakoltam a cuccost majd hirtelen megálltam gondolkozni.
Meg vártam amíg felöltözik, aztán indultunk is a konyhába. Segítettem neki előpakolni a dolgokat, de később megállt.
-Mi az, miért álltál meg? - Kérdeztem értetlenül.
- Mit főzzünk? - néztem rá kérdően.
-Ohh...Ömm... - Kezdtem el én is gondolkodni. -Hát mi az, amit a legjobban szeret? - Érdeklődtem.
- Háááát....Talán a KimChee. - gondolkodtam el.
-Akkor azt fogjuk megcsinálni. - Mosolyogtam, majd folytattuk a dolgokat.
- Oké. - mosolyogtam majd elkezdtünk munkálkodni a konyhában. Talán ezzel ki tudom engesztelni... Annyira sajnálom azokat a napokat. Neki is nehéz volt apa halála miatt és nekem is. Gondolatmenetemből egy éles fájdalom zökkentett ki. - Basszus. - sziszegtem majd gyorsan a mosogatóhoz fordultam, hogy leöblítsem a vérző sebet. - Csak én lehetek ekkora balfasz. - röhögtem magamon.
Miközben csináltuk a meglepetést, elmerengtem. Szegény TaeHyung-ot nagyon bántja ez a dolog...Annyira utálom őt szomorúnak látni! Gondolatmenetemből az ő felszisszenése zökkentett ki, utána már csak azt vettem észre, hogy a mosogatóban van a keze.
-Jajj mit csináltál? Elvágtad? - Léptem gyorsan oda hozzá. -Hozzak sebtapaszt? - Kérdeztem kicsit ijedten.
- Nem. Nem kell. Nem nagy vágás csak épp, hogy megkarcoltam. - próbáltam nyugtatni. Ja persze épp, hogy megvágtam. Csak úgy ömlött a vér az ujjamból. Én egy rakás szerencsétlenség vagyok.
-Aha...Csak megkarcoltad mi? - Ráztam fejemet. -Ha nem lenne súlyos, akkor nem így vérezne. - Magyaráztam. -Hozok sebtapaszt, addig áztasd! - Sóhajtottam, aztán el is indultam keresni, és pár perc múlva vissza is tértem hozzá. Gyorsan beragasztottam a kezét, utána folytattuk a főzést. -Legközelebb jobban vigyázz! Még a végén megölöd magad nekem... - Dorgáltam meg.
- Rendben. Legközelebb ne engedj a konyha közelébe. - motyogtam majd elmosolyodtam. Jól esett az aggodalma pedig csak az ujjamat vágtam meg.
-Inkább a kések közelébe. - Kuncogtam. Kis bénaságom...De így szeretem. A kis figyelmetlensége után folytattuk a főzést, és még időben készen lettünk. Gyorsan megterítettünk anyunak, majd vártunk.
Nem kellet sokat várnunk már haza is ért. Én egyből kimentem majd a nyakába ugrottam. Meg is lepődött.
- Szeretlek anya. - motyogtam nyakába.
- Én is kicsim. De mi ez így hirtelen? - kérdezte egy kicsit megdöbbenve.
- Csak sajnálom amit egy évvel ezelőtt csináltam. - motyogtam.
Kis idő múlva meg is érkezett, ezért V egyből a nyakába is ugrott. Eléggé meglepődött. Miután Tae sikeresen elengedte, megmutattuk neki a közösen készített vacsoráját is. Persze nagyon örült neki, és még ízlett is neki.
- Köszönöm szépen fiuk. Aranyos volt tőletek és V ne aggódj. A múlt az múlt. - mosolygott rám.
- Szeretlek anya. - öleltem meg úgy, hogy Ő ült én meg álltam.
Én csak mosolyogtam mint a tejbe tök. Annyira aranyosak...Vajon mi is így néztünk ki anyámmal? Kitudja...Ő nem sűrűn ölelgetett. Mindegy. Ahogy anyu is mondta, a múlt az múlt. Most pedig jelen van. Mikor végzett az evéssel, megfogtam a tányért meg az evőeszközöket, és elmostam őket.
- Na. És hogy vagy? - kérdezte anyu.
- Megvagyok. Már nem fáj semmim. - mosolyogtam.
- Örülök, hogy jól vagy. - mosolygott.
- Én is. Meg örülök , hogy nem kell a kórházban dekkolnom. - kuncogtam.
- Hát igen. Kiskorodban sem szeretted a kórházat meg az orvost sem. - nevetett.
- Látod? Mondtam, hogy nem szeretem az orvosokat. - néztem Hoseok-ra komolyan.
-És én mondtam is, hogy elhiszem. - Mondtam. -De azt is mondtam, hogy ha igazolást kell kérni mert beteg vagy és nem tudsz suliba menni, akkor meg muszáj elmenni hozzá. - Magyarázkodtam, közben mindent a helyére pakoltam.
- Igen. Igen mondtad. De naa.... - kényeskedtem majd elröhögtem magam. Olyan jó így.
- Amúgy fiúk! Nekem van két jegyem moziba. Adták, hogy menjek el az egyik barátommal de én nektek adom. - mosolygott anyu.
- Ohhh... Köszönjük... De biztos, hogy nekünk adod? - néztem rá kérdően.
- Igen. Biztos. Én már amúgy is öreg vagyok ahhoz, hogy eljárkáljak. - nevetett.
- Nem vagy öreg! - emeltem meg egy kicsit a hangomat.
-Tényleg nem vagy az. - Mosolyogtam. -És mit lehet vele megnézni? Gondolom valami jó kis filmet. - Kíváncsiskodtam. Olyan rég voltam már moziban...Már nem is tudom mikor. Tuti régen. Lehet hogy még...A volt barátnőmmel, mikor randiztunk. Na hát azt a napot se sírom már vissza.
- Valami akció filmet adnak aznap. - vette elő a jegyeket a táskából. - A Jurassic Park-ot adják. - mosolygott.
- Azt még úgy se láttam. - kuncogtam. - Köszönjük. - öleltem meg.
- Nincs mit. - viszonozta ölelésemet.
-Óóó az jó! - Örvendeztem. -Ja, és igen, köszönjük! - Hajoltam meg kicsit. Ez az! Végre egy normális film, amit meg tudok majd nézni párommal. Amúgy se árt már egy kis kikapcsolódás...
- Szerintem mi megyünk aludni már késő van. - mondtam anyunak.
- Hát igen elég késő. Bár holnap úgy sincs suli. - kuncogott.
- Igaz. - mosolyogtam. - De én álmos vagyok. - ásítottam.
-Mondtam hogy pihenj. - Mormogtam kicsit. Ezután elköszöntünk anyutól, majd indultunk is a szobánkba. -Akkor most vissza veszem a melegítőmet pizsinek. - Mondtam, aztán át is vettem.
- Rendben. - bólintottam mosolyogva. Én egy laza rövidnadrágot és egy pólót vettem fel majd befeküdtem az ágyba. - Nem jössz te is? - néztem Hoseok-ra ahogy mered maga elé.
Miután átöltöztem, csak meredtem magam elé. Mintha a lábaim földbe gyökereztek volna.
-Mi? - Kaptam fel a fejem. -Ja, de... - Tértem észhez, és indultam mellé az ágyba.
-Semmin, csak elbambultam. - Mosolyogtam, közben szorosan magamhoz öleltem.
- Ja. Oké. - mosolyogtam. - Álmos vagyok. - mondtam ki hangosan a gondolatomat.
-Én is. - Sóhajtottam. -Jó éjt TaeTae! - Hunytam le szemeimet, és szembe fordulva vele jobban ölelni kezdtem magamhoz.
- Jó éjt. - nyomtam egy apró puszit a szájára majd elkényelmesedtem Hoseok karjaiban és nem sokkal később már el is aludtam.
Édes kis cselekedetére elmosolyodtam. Viszont nekem most nehezebben ment az elalvás, így még azt is hallottam, hogy ő már az álmok világában jár. De szerencsére lassan nekem is sikerült.
