26.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Éreztem hogy Tae ugrál, de azt hittem hogy valami izgalmasat álmodik. Viszont amikor felsikoltott, megébredtem. 
-Mi az? Mi történt? - Kérdeztem még kissé kómásan, egyben ijedten is.

- N-nincs semmi. Aludj csak nyugodtan. - mondtam egy kicsit remegő hangon a telefont meg próbáltam elrejteni.

-Hát jó... - Néztem kicsit furán, majd visszahajtottam a fejemet. Percekkel később sikerült is visszaaludnom.

- Fhuuu... - sóhajtottam. Szerencsére nem vette észre. Folytassuk. - mondtam magamba majd elkényelmesedtem és folytattam a film nézést.

Olyan mélyen aludtam, hogy még az álmomba is teljesen beleéltem magam. Azt álmodtam, hogy egy ronda szörny majdnem megölte V-t, de én párom elé álltam, és felpofoztam a szörnyet. Csak egy volt a baj...Hogy a kezem a valós életben is csattant más arcán, aki történetesen TaeTae volt. Szóval alvás közben véletlenül pofán csaptam. 
-Jajj bocsánat! Jól vagy? - Riadtam fel.

Amint megnéztem a filmet elkényelmesedtem, hogy jól aludjak. Épp aludtam volna el de hirtelen valaki jól pofán csapott. Az a valaki Hoseok volt. Fájt ám, de gondolom rosszat álmodott. 
- Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá majd a tenyeremet az arcomra raktam mert valamiért hidegebb volt mint az arcom.

-Nagyon fáj? Basszus! Ott a tenyerem nyoma! - Ijedtem meg. -Ahjj...Sajnálom, csak azt álmodtam, hogy egy ronda szörny meg akart ölni, én meg eléd álltam, és megpofoztam a szörnyet. Csak hát...Sajna téged vágtalak pofán... - Meséltem, majd szomorkásan bámultam a takarót.

- Mondtam, hogy nincs semmi baj. Ez semmiség. Kaptam már nagyobbat is. - mosolyogtam rá egy kicsit bizakodóan.

-Mi? Kitől? - Sokkoltam le. Ki üthette meg? Talán anyu? De hát...Olyan kedvesnek tűnik, nem úgy, mint az enyém...

- Hááát... Régen még amikor lázadtam mindig vissza pofáztam anyunak és jól megkaptam érte a magamét. - motyogtam már a végét. Rossz vissza gondolni, hogy mennyi problémát okoztam régen anyunak. Pont a legrosszabb időszakban.

-Ohh...Hát az nem jó. De a tinik mindig lázadnak. Én is sokat lázadtam...Csak nekem anyu akkor még büntetést is adott. Olyankor mindig szidtam őt. - Gondoltam vissza a múltra.

- Igen. Lázadó kor. - kuncogtam. - Bár már sajnálom. Nem önszántamból változtam meg. - szomorodtam el.

-Ezzel mindenki így van. Igazából csak azért változnak leginkább a tinik, mert belekeverednek egy jó vagy rossz társaságba, és a többiek stílusát követik. Velem is ez volt még tavaly...Egy hajszál híja volt, hogy nem rúgtak ki a suliból. - Meséltem.

- Igen de nekem teljesen más volt. És még anyának is plusz teher voltam. Annyira sajnálom. Én nem akartam neki aggodalmat okozni. Nem akartam, hogy miattam aggódjon így is volt elég baja. Utálom magam. - mondtam lehajtott fejjel.

-Figyelj...Ez már a múlt. Már rég elfelejtette szerintem. De ha ennyire bánt, akkor miért nem csinálsz neki valami meglepit? - Simítottam hátára, és felajánlottam neki ötletemet halványan mosolyogva.

- Talán egy vacsorával. - mosolyogtam.

-Mondjuk. - Bólintottam kuncogva. -Segítsek? - Kérdeztem.

- Hmmm... Megköszönném. - motyogtam majd elmosolyodtam.

-Oké, akkor segítek. - Vigyorogtam, majd adtam az arcára egy puszit. -Na...Akkor menjünk is. - Keltem ki az ágyból.

- Okés. - mosolyogtam majd kikeltem az ágyból, felöltöztem majd a konyhába indultam. Előpakoltam a cuccost majd hirtelen megálltam gondolkozni.

Meg vártam amíg felöltözik, aztán indultunk is a konyhába. Segítettem neki előpakolni a dolgokat, de később megállt. 
-Mi az, miért álltál meg? - Kérdeztem értetlenül.

- Mit főzzünk? - néztem rá kérdően.

-Ohh...Ömm... - Kezdtem el én is gondolkodni. -Hát mi az, amit a legjobban szeret? - Érdeklődtem.

- Háááát....Talán a KimChee. - gondolkodtam el.

-Akkor azt fogjuk megcsinálni. - Mosolyogtam, majd folytattuk a dolgokat.

- Oké. - mosolyogtam majd elkezdtünk munkálkodni a konyhában. Talán ezzel ki tudom engesztelni... Annyira sajnálom azokat a napokat. Neki is nehéz volt apa halála miatt és nekem is. Gondolatmenetemből egy éles fájdalom zökkentett ki. - Basszus. - sziszegtem majd gyorsan a mosogatóhoz fordultam, hogy leöblítsem a vérző sebet. - Csak én lehetek ekkora balfasz. - röhögtem magamon.

Miközben csináltuk a meglepetést, elmerengtem. Szegény TaeHyung-ot nagyon bántja ez a dolog...Annyira utálom őt szomorúnak látni! Gondolatmenetemből az ő felszisszenése zökkentett ki, utána már csak azt vettem észre, hogy a mosogatóban van a keze. 
-Jajj mit csináltál? Elvágtad? - Léptem gyorsan oda hozzá. -Hozzak sebtapaszt? - Kérdeztem kicsit ijedten.

- Nem. Nem kell. Nem nagy vágás csak épp, hogy megkarcoltam. - próbáltam nyugtatni. Ja persze épp, hogy megvágtam. Csak úgy ömlött a vér az ujjamból. Én egy rakás szerencsétlenség vagyok.

-Aha...Csak megkarcoltad mi? - Ráztam fejemet. -Ha nem lenne súlyos, akkor nem így vérezne. - Magyaráztam. -Hozok sebtapaszt, addig áztasd! - Sóhajtottam, aztán el is indultam keresni, és pár perc múlva vissza is tértem hozzá. Gyorsan beragasztottam a kezét, utána folytattuk a főzést. -Legközelebb jobban vigyázz! Még a végén megölöd magad nekem... - Dorgáltam meg.

- Rendben. Legközelebb ne engedj a konyha közelébe. - motyogtam majd elmosolyodtam. Jól esett az aggodalma pedig csak az ujjamat vágtam meg.

-Inkább a kések közelébe. - Kuncogtam. Kis bénaságom...De így szeretem. A kis figyelmetlensége után folytattuk a főzést, és még időben készen lettünk. Gyorsan megterítettünk anyunak, majd vártunk.

Nem kellet sokat várnunk már haza is ért. Én egyből kimentem majd a nyakába ugrottam. Meg is lepődött.
- Szeretlek anya. - motyogtam nyakába.
- Én is kicsim. De mi ez így hirtelen? - kérdezte egy kicsit megdöbbenve. 
- Csak sajnálom amit egy évvel ezelőtt csináltam. - motyogtam.

Kis idő múlva meg is érkezett, ezért V egyből a nyakába is ugrott. Eléggé meglepődött. Miután Tae sikeresen elengedte, megmutattuk neki a közösen készített vacsoráját is. Persze nagyon örült neki, és még ízlett is neki.

- Ezt neked csináltuk. - vezettem be a konyhába. Szerencsére ízlett neki aminek nagyon örültünk.
- Köszönöm szépen fiuk. Aranyos volt tőletek és V ne aggódj. A múlt az múlt. - mosolygott rám. 
- Szeretlek anya. - öleltem meg úgy, hogy Ő ült én meg álltam.

Én csak mosolyogtam mint a tejbe tök. Annyira aranyosak...Vajon mi is így néztünk ki anyámmal? Kitudja...Ő nem sűrűn ölelgetett. Mindegy. Ahogy anyu is mondta, a múlt az múlt. Most pedig jelen van. Mikor végzett az evéssel, megfogtam a tányért meg az evőeszközöket, és elmostam őket.

- Na. És hogy vagy? - kérdezte anyu. 
- Megvagyok. Már nem fáj semmim. - mosolyogtam.
- Örülök, hogy jól vagy. - mosolygott. 
- Én is. Meg örülök , hogy nem kell a kórházban dekkolnom. - kuncogtam.
- Hát igen. Kiskorodban sem szeretted a kórházat meg az orvost sem. - nevetett. 
- Látod? Mondtam, hogy nem szeretem az orvosokat. - néztem Hoseok-ra komolyan.

-És én mondtam is, hogy elhiszem. - Mondtam. -De azt is mondtam, hogy ha igazolást kell kérni mert beteg vagy és nem tudsz suliba menni, akkor meg muszáj elmenni hozzá. - Magyarázkodtam, közben mindent a helyére pakoltam.

- Igen. Igen mondtad. De naa.... - kényeskedtem majd elröhögtem magam. Olyan jó így.
- Amúgy fiúk! Nekem van két jegyem moziba. Adták, hogy menjek el az egyik barátommal de én nektek adom. - mosolygott anyu. 
- Ohhh... Köszönjük... De biztos, hogy nekünk adod? - néztem rá kérdően.
- Igen. Biztos. Én már amúgy is öreg vagyok ahhoz, hogy eljárkáljak. - nevetett. 
- Nem vagy öreg! - emeltem meg egy kicsit a hangomat.

-Tényleg nem vagy az. - Mosolyogtam. -És mit lehet vele megnézni? Gondolom valami jó kis filmet. - Kíváncsiskodtam. Olyan rég voltam már moziban...Már nem is tudom mikor. Tuti régen. Lehet hogy még...A volt barátnőmmel, mikor randiztunk. Na hát azt a napot se sírom már vissza.

- Valami akció filmet adnak aznap. - vette elő a jegyeket a táskából. - A Jurassic Park-ot adják. - mosolygott. 
- Azt még úgy se láttam. - kuncogtam. - Köszönjük. - öleltem meg. 
- Nincs mit. - viszonozta ölelésemet.

-Óóó az jó! - Örvendeztem. -Ja, és igen, köszönjük! - Hajoltam meg kicsit. Ez az! Végre egy normális film, amit meg tudok majd nézni párommal. Amúgy se árt már egy kis kikapcsolódás...

- Szerintem mi megyünk aludni már késő van. - mondtam anyunak.
- Hát igen elég késő. Bár holnap úgy sincs suli. - kuncogott. 
- Igaz. - mosolyogtam. - De én álmos vagyok. - ásítottam.

-Mondtam hogy pihenj. - Mormogtam kicsit. Ezután elköszöntünk anyutól, majd indultunk is a szobánkba. -Akkor most vissza veszem a melegítőmet pizsinek. - Mondtam, aztán át is vettem.

- Rendben. - bólintottam mosolyogva. Én egy laza rövidnadrágot és egy pólót vettem fel majd befeküdtem az ágyba. - Nem jössz te is? - néztem Hoseok-ra ahogy mered maga elé.

Miután átöltöztem, csak meredtem magam elé. Mintha a lábaim földbe gyökereztek volna. 
-Mi? - Kaptam fel a fejem. -Ja, de... - Tértem észhez, és indultam mellé az ágyba.

-Min gondolkoztál el úgy? - néztem rá kérdően majd amint befeküdt én hozzá bújtam.

-Semmin, csak elbambultam. - Mosolyogtam, közben szorosan magamhoz öleltem.

- Ja. Oké. - mosolyogtam. - Álmos vagyok. - mondtam ki hangosan a gondolatomat.

-Én is. - Sóhajtottam. -Jó éjt TaeTae! - Hunytam le szemeimet, és szembe fordulva vele jobban ölelni kezdtem magamhoz.

- Jó éjt. - nyomtam egy apró puszit a szájára majd elkényelmesedtem Hoseok karjaiban és nem sokkal később már el is aludtam.

Édes kis cselekedetére elmosolyodtam. Viszont nekem most nehezebben ment az elalvás, így még azt is hallottam, hogy ő már az álmok világában jár. De szerencsére lassan nekem is sikerült.

25.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Nem tudom, hogy meddig aludhattam de azt tudom, hogy még mindig sötét van. Megkerestem a telefonom, hogy megnézzem az időt de nem tudtam fordulni. Valami nyomta a mellkasomat. Az a valami inkább valaki.... És az a valaki az Hoseok volt. 
- Hoseok... Hoseok... - kezdtem el rázogatni.

• Annyira kényelmes volt a mellkasa, hogy elaludtam. Pár órával később pedig TaeTae hangját hallottam, ahogyan kelteget. 
• -I...Igen? - Ébredeztem, közben kicsit kómásan ránéztem.
• 
  
• - Ne így aludj. Fájni fog a hátad. - mosolyodtam el.
• 
  
• -Nyem baj. - Vigyorogtam, majd visszatettem fejemet, és kicsit dörgölőztem.

- Mi ez a dörgölődés így hirtelen? - értetlenkedtem.

-Rendben, finomat hozok. - nevettem. Ezután felkeltem az ágyról, majd indultam is a konyhába. Összedobtam neki pár szendvicset, amilyet ő is szokott. Öntöttem még neki egy pohár vizet, majd tálcára téve mindent, indultam vissza hozzá. -Ez elég finom lesz? - kíváncsiskodtam.

- Hmmm... Igen. - vettem el az egyik szendvicset majd bele is haraptam. - Nagyon finom. - nyammogtam.

-Tudom, hisz én csináltam. - röhögtem. -De azért örülök hogy ízlik. - vigyorogtam.

- Nagy az egó. -röhögtem. - De én így szeretlek. - mosolyogtam.

-Nagy ám. - kuncogtam. -Én is így szeretlek, ahogy vagy. - kacsintottam rá.

- Sajnálnám ha nem lenne ekkora... - sóhajtottam. -Mármint az egód. - gondoltam bele, hogy mit mondtam majd elpirultam.

-Tényleg? - lepődtem meg. -Pedig mindenki csak nagy képűnek tart... - húztam kicsit a számat.

- És kit érdekel? Én így szeretlek. - mosolyogtam.

-Hát engem már nem. - rántottam meg vállamat. -Nekem már csak az a lényeg, hogy neked jó legyek. - vigyorogtam.

- Nekem tökéletes vagy. - vigyorogtam.

-Ezt jó tudni. - kuncogtam. -Nekem is te így. - pusziltam meg arcát.

- Örülök neki. - vigyorogtam. - És mindig megbocsátasz. Pedig mennyi mindent szegtem meg. - sóhajtottam.

-Hát igen...De mivel túlságosan is szeretlek, ezért megbocsátok. - Mosolyogtam. -Viszont kénytelen leszek betiltani egy-két dolgot, vagy megbüntetni. - Mondtam.

- Mit fogsz megtiltani? - néztem egy kicsit aggódva. - A büntetéseket mostantól szeretem. - mosolyogtam perverzen.

-A sok italt édesem, azt. - Sóhajtottam. -Tetszett a ma reggeli mi? - Nevettem.

- De azért néha ihatok? -néztem rá reménykedve. - Nem kifejezés.- vigyorogtam.

-Inni ihatsz, de MÉRTÉKKEL! - Emeltem ki direkt a "mértékkel" szót. -Hehe...Akkor legközelebb is így foglak megbüntetni. - Húztam perverz mosolyra ajkaimat.

- Akkor sokat fogok rosszalkodni.- nevettem.

-Ejnye. - Röhögtem. -De az csak neked lesz rosszabb. - Közöltem vele a tényt.

- Miét is? -néztem rá kérdően.

-Hát mert neked fog fájni a segged, nem nekem. - Kuncogtam.

- Áhhh... Kit érdekel.- legyintettem. - Ha vigyázol rám nem fog fájni. - nevettem.

-Ez igaz. - Gondoltam bele. -Viszont akkor többé nem leszek vad, hanem inkább gyengéd. - Vigyorogtam.

- Majd... Leszel vad is. Hidd el. - kuncogtam.

-De nem sűrűn. - Mosolyogtam. -Nem szeretnék neked folyton fájdalmat okozni... - Hajtottam le fejemet szomorkásan.

-Miért okoznál fájdalmat? - simítottam meg arcát. - Én élvezem. - kuncogtam.

-Hmm...Akkor jó. - Mosolyogtam. -Jajj TaeTae, én annyira de annyira szeretlek! Kérlek soha ne hagyj el! - Néztem mélyen a szemeibe, közben rátettem kezeire az enyémeket.

- Én is szeretlek! Soha nem foglak elhagyni. Esküszöm. - néztem én is mélyen a szemébe.

Pár percig csak néztük egymást, majd lassan közeledni kezdett arcunk egészen addig, amíg ajkaink össze nem értek, ezért megcsókoltuk egymást.

Addig néztük egymást még meg nem csókoltuk egymást. Csókunk közben körbeöleltem Hoseok nyakát majd magammal húzva lefektettem.

Teljesen belemerültem nyelveink harcába, és már csak azt vettem észre, hogy V átkarolta a nyakamat, utána húzott magával, így már fekve faltuk egymást.

- Mi lenne velem nélküled? - mondtam mikor elváltunk majd a nyakába bújtam.

-Nyugodtság. - Kuncogtam. -Amúgy nem tudom. Csak azt, hogy ha te nem lennél nekem, akkor tuti diliházban lennék. - Motyogtam én is a nyakába.

- Hát én meg rég halott lennék. - motyogtam.

-Akkor én lennék a herceg, te pedig Hófehérke, és a csókommal feltámasztanálak, hogy újra velem tudj élni. - Mosolyogtam, majd adtam egy puszit vállára.

- Cuki. - mosolyodtam el majd nyomtam egy csókot a feje búbjára.

-Mint te. - Kuncogtam. -Esküszöm, mindjárt elalszok a válladon. - Motyogtam alig érthetően.

- Csak nyugodtan. - kuncogtam.

-Ez vicces...Neked kéne pihenned, de én alszok el. - Nevettem.

- Nem baj az. Aludj csak nyugodtan. - mosolyogtam.

-De egyedül már nem tudok, csak veled! - Nyafogtam. -Egyébként is, neked is aludnod kéne. - Néztem rá komolyan.

- Alszok én is nyugi. - mosolyogtam. Ja persze majd nézek filmet. Horrort. Mert most azt van kedvem nézni.

-Akkor feküdjünk le. - Mondtam, majd lazán elterültem az ágyon, mint egy partra vetett hal.

- Oké. - helyezkedtem el én is. Úgy tettem mintha aludtam volna. Lecsuktam a szemem.

Miután sikeresen magamhoz öleltem, behunytam szemeimet, és vártam hogy elnyomjon az álom. Pár perc alatt sikerült is, mivel a buli meg a reggeli "torna" lefárasztott.

Egy idő után hallottam ahogy szuszog. Nagy nehezen de magamhoz vettem a telefont és kerestem egy jó is filmet. Nem telt bele sok időbe találtam is. Elindítottam majd néztem. Egyszer kétszer kicsit megugrottam de mikor volt egy félelmetes rész meg halkan fel is sikoltottam. Remélem nem hallotta meg Hoseok...

24.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-És megint olyan leszel mint múltkor? - Néztem rá kicsit szúrósan. -Akkor is alig bírtalak haza rángatni...Csak az volt a szerencsém, hogy beindultál. - motyogtam, majd visszagondolva kicsit elmosolyodtam.

- Nem. Esküszöm nem leszek olyan. - mondtam. - Nem fogom leinni magam. - mondtam hihetően.

-Ajánlom! Ha max két pohárnál is többet iszol, akkor azonnal eljövünk! - mondtam határozottan. -És ezt nem piszkálásból mondom, hanem azért mert jót akarok neked, mert szeretlek. - simítottam arcára, aztán adtam neki egy rövid kis csókot.

- Jó, jó. Nem fogom lenni inni magam. - motyogtam.

-Rendben. Akkor készülődjünk. - mosolyogtam. -Bár...Ha ezt tudom, akkor nem veszem fel a melegítőm. - sóhajtottam.

- Csak most jutott eszembe. - kuncogtam majd felvettem egy fekete szaggatott farmert egy fehér pólót meg egy farmer dzsekit aminek az ujjai bőrből voltak. Vettem fel pár ékszert majd befújtam magam parfümmel. - Én kész is vagyok. - mosolyogtam.

-Nagyon vicces. - motyogtam. Most könnyebben ki tudtam választani a ruhámat. Én is egy szaggatott farmert vettem fel, csak az enyém kék színű volt. Vettem fel még hozzá egy fekete felsőt, és egy laza fekete pulcsit. Felvettem néhány karkötőt és én is befújtam magam. -Már én is. - vigyorogtam. -Hmm...De csábító illatod van. - bújtattam fél arcomat nyakába. -A végén még elcsórnak tőlem. - kuncogtam.

- Szerintem nem engednéd. - kuncogtam. - Meg én se akarok rajtad kívül mást. - mosolyogtam rá.

-Még szép hogy nem engedem. - mondtam. -Én se. Nekem csak te leszel, más nem. - mosolyogtam én is.

- Ezt jó hallani. - mosolyogtam. - Akkor indulhatunk? - tettem fel a kérdésemet.

-Igen, mehetünk. - bólogattam, majd összekulcsolt ujjakkal indultunk utunkra.

Nem kellett olyan sokáig mennünk mert volt a közelbe egy bulizós hej. A jegyek helyett pecsétet adtak a csuklónkra, csak úgy engedtek be.

Pár perc séta után oda is értünk. Mindenkinek a kezére pecsétet nyomtak, az volt a belépő. Nem igazán vagyok oda az ilyenekért, mert utána meg nem tudom lemosni...Na mindegy. Amint a mi kezünkre is rányomták, indulhattunk be a hangos zene irányába.

Amint beértünk egyből a bárpulthoz mentünk és lehúztunk egy két felest, hogy rá tudjunk hangolódni a zenére meg az estére.

Nagy nehezen oda vergődtünk magunkat a pultosokhoz, majd ittunk két pohár felest. 
-Én többet már nem iszok. - mondtam hangosan V-nek.

- Oké. Akkor menjünk táncolni. - mondtam kiabálva.

Én erre csak bólintottam, ezért indultunk is a táncparkettre. Meg se lepődtem...Még mindig ugyanolyan jól mozgok, mint pár évvel ezelőtt. Persze azért TaeTae se panaszkodhat, ugyanis ő neki is van tehetsége a tánchoz.

Elkezdtünk táncolni. Ahhoz képest Hoseok rohadt jól táncolt. Mivel elég jól táncolt és helyes is volt a lányok elválasztottak minket így véletlenül el is vesztettem őt. Inkább kimentem a bárpulthoz nehogy elkeveredjek valamerre. Mivel szomjas voltam kértem még ki valamit de nem olyan erőset mert nem akartam megszegni az ígéretemet. A pultos csaj kiadta én meg egyből le is húztam. Nem tudom, hogy miért de elég furán éreztem magam. De nagyon jó érzés volt.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy csapat lány vesz körül, így sikerült elvesztenem V-t. Persze ezek a csajok már taperoltak is volna, de én egyből ellöktem őket magamtól. 
-Bocsi lányok, de nem vagytok az eseteim. - mondtam nekik kedvesen.
-Miért, akkor milyen az eseted? - kérdezte az egyik csaj, aki igencsak hasonlított egy utca kurvára.
-Hát nem lányok, mert én nem vagyok heteró. - mondtam lazán. Nem érdekel ha elkezdenek fujjogni, legalább leszállnak rólam. Nagyjából így is lett. Egyből lökdösni kezdtek, és sértő szavakat vágtak a fejemhez, de úgy csináltam mintha meg se hallottam volna. Ahjj...Hol van Tae?

Egy idő után úgy éreztem magam mintha nem is ezen a világon lennék. Minden olyan jó volt és szép.... Már el is felejtettem, hogy elvesztettem Hoseok-ot. Visszamentem a tömegbe és elkezdtem táncolni a...  LÁNYOKKAL.

Hiába kerestem, nem találtam. Hova a jó istenbe tűnt el? Remélem nem ment haza...Úgy döntöttem visszamegyek arra a helyre ahol táncoltunk, hátha megtalálom. Így is lett. Viszont mikor megláttam körülötte azt a sok lányt, féltékeny lettem. Mondjuk lehet ő is hasonlót érzett, amikor engem vettek körbe. A végén még egy lány fogja lecsapni őt a kezemről, de azt nem akarom. Egy pillanat alatt ott is voltam mellette. 
-Hol voltál? Mindenhol kerestelek! - mormogtam hangosan a zene miatt, ami lassan már megsüketített.

- Mi én végig itt voltam. Te mentél el. - mondtam teljesen kábulva.

-Nem önszántamból! - védtem magamat. -Egyébként is. Mennyit ittál? - vontam kérdőre.

- Csak egy pohár boroskolát kértem ki. Többet nem is ittam. - nevettem. - De miért is érdekel...? Jól érezzük magunkat vagy legalább is én igen. - mondtam mintha azt se tudnám miről beszélek.

-Nem hiszem el! Te megint nem vagy magadnál! Tae! Megígérted, hogy nem fogsz lerészegedni! - kezdtem szidni. -De ha ennyire jól érzed magad ezekkel a ribancokkal, akkor jó szórakozást, nem zavarlak! - kaptam fel a vizet, majd ott hagytam, persze nem mentem el a buliból. Szépen odasétáltam a pulthoz, és kértem magamnak egy üdítőt, úgy figyeltem tovább V-t.

Először nem is foglalkoztam azzal amit Hoseok mondott csak táncoltam tovább de egy idő után bűntudatom lett. Nem tudom miért. 
- Bocsi lányok, most mennem kell. - kacsintottam rájuk amit igazából nem is tudom miért csináltam. Odasétáltam a pulthoz ahol Hoseok ült majd elkezdtem húzogatni, hogy jöjjön táncolni.

Nem kellett sok idő, hogy odajöjjön hozzám. Azt akarta, hogy menjek vissza. Nagy nehezen, de beleegyeztem, ezért követtem őt a táncparkettig. Utálom hogy ilyen hamar rá tud venni dolgokra...

Végül beleegyezett és eljött velem táncolni. Nem telt el olyan sok idő de hirtelen a vállaira raktam a fejemet és úgy öleltem. Nagyon rosszul érzem magam.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy fejét a vállamra hajtotta és így ölelt. Muszáj volt elmosolyodnom, annyira aranyos volt, és persze egyből meg is bocsájtottam neki. Hogy ezt be is bizonyítsam, fejére nyomtam egy puszit.

- Hoseok... Én rosszul vagyok. - estem volna össze de Ő megfogott.

Éreztem hogy kezd elgyengülni, ezért gyorsan elkaptam. 
-Tae! - ijedtem meg. -Kiviszlek levegőzni! Mára ennyi elég volt a buliból. - mondtam kétségbeesetten. Amilyen gyorsan csak tudtam, a karjaimban kivittem őt a szabad levegőre.

- Ühhüm... - nagyon szédülök, és a fejem is iszonyatosan fáj. Remélem hamar ki jutunk a friss levegőre.

-Tudod mit? Hazaviszlek, és befektetlek az ágyba. - mondtam el neki tervemet. Szegény nagyon szarul néz ki...Többet nem fog rávenni a bulira.

- Oké... - egyeztem bele. Tuti, hogy raktak valamit az italomba. Nagyon rosszul vagyok.

Igyekeztem minél gyorsabb léptekkel haladni, hogy hamar otthon lehessünk. 
-Ha hánynod kell, szólj! - figyelmeztettem.

- Oké... - mondtam az egyhangú választ. Remélem hamar haza érünk. Nem telt bele sok időbe haza is értünk. Hoseok felvitt a szobába majd lefektetett az ágyba. - Köszönöm. - mondtam suttogva.

Szerencsére út közben nem taccsolt rám, így épségben haza tudtunk jutni. Amint megérkeztünk, felvittem a szobánkba, és befektettem az ágyba. 
-Szívesen. - sóhajtottam. -Milyen rossz gyerek vagy te... - ingattam fejemet.

- De esküszöm, hogy csak egy boroskolát ittam. - mondtam neki egy kicsit magasabb hangon.

-Elhiszem. De akkor veled csúnyán kibasztak, ha ilyen szarul vagy tőle. - magyarázkodtam aggódva.

- Ahham.... Tuti, hogy raktak valamit az italomba. - motyogtam.

-Ha megtudom hogy ki volt az... - kezdtem mérgesedni.

- Nyugi... Már úgy se tudjuk meg. - kezdtem egyre halkabban beszélni.

-De. Én meg fogom. És nem fogja megköszönni hogy találkozott velem! - mérgelődtem. -Mindegy. Hozok fejfájás csillapítót. - sóhajtottam hajamba túrva, majd elindultam a konyhába a gyógyszerért, közben engedtem egy pohár vizet is. Mihelyt végeztem, vittem fel V-nek. -Tessék! - adtam kezébe a poharat és a gyógyszert.

- Köszönöm. - ültem fel majd elvettem a kezéből a poharat és a gyógyszert. A gyógyszert bevettem majd a vizet meg ráittam. Amint lenyeltem a poharat az éjjeli szekrényre raktam. - Lezuhanyozhatok? - néztem kérdően Hoseok-ra.

-Le. De segítek. - bólintottam, majd segítettem neki elbotorkálni a fürdőig.

Gyorsan lezuhanyoztam majd megtörölköztem és indultam is vissza a szobába. Igen ám csak az volt a baj, hogy nagyon rosszul éreztem magam és félúton össze estem. Talán a fejemet be is vertem egy kicsit...

Megvártam amíg elintézi magát, és mikor végzett, követtem vissza a szobába. Csak egy volt a baj...Még el se ért az ajtóig, de már összeesett, és elterült a földön. Kétségbeesetten odarohantam hozzá, majd szólongatni kezdtem. 
-Tae! TaeHyung! - rázogattam óvatosan, de semmi. Felkaptam kezeimbe, aztán bevittem és az ágyba fektettem. Gondosan betakargattam, majd melléfeküdve mellkasára hajtottam a fejem, és így öleltem. Jó, lehet úgy nézek ki mint aki gyászolná, de nem tehetek róla...Aggódom érte.

23.rész +18

Sziasztok!
Mint azt észre vehettétek változtattam egy kicsit a blog külsején... 
A színeket is megváltoztattam így Hoseok a világos kék és Taehyung a Lilás színű.
Remélem  tetszeni fog ez a rész is :D Jó olvasást^^
~ Fru





-Hát...Igazából így terveztem. - mondtam. -De ha szépen kéred, akkor befejezhetjük. - vigyorodtam el. Sikerült. Bár...Most magamat is sarokba szorítottam, mert igazából ugyanolyan lett az állapotom, mint TaeTae-nek.

- És, hogy kérjem szépen? - értetlenkedtem.

-Ahogy szeretnéd. - nevettem. -Majd ha nem tetszik, akkor szólok. - röhögtem már majdnem leesve a kanapéról.

- De te csak röhögsz. - motyogtam kicsit durcizva.

-Akkor tessék, nem röhögök! - váltottam komolyra.

- És ha azt mondom megoldom magamnak! Mit csinálsz? - tettem fel kérdésemet.

-Akkor rád hagyom, és én is megcsinálom magamnak. - rántottam meg vállamat. -Amúgy is már nagy vagyok hozzá. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Jah... Szóval te is felizgultál. - húztam perverz mosolyra az ajkaimat.

-Igen, én is. - bólintottam kicsit elpirulva. -Miért? Azt hitted hogy kibírom? Amikor játszottunk és a nyakamat csókolgattad, már attól is szűkké vált a gatyám! - magyaráztam.

- Hmmm Akkor ez esetben játszunk. - vigyorogtam ugyan úgy. - Ki bírja ki tovább. - mondtam.

-Rendben. - egyeztem bele. Miért van olyan érzésem, hogy én fogok veszíteni? Talán azért, mert most legszívesebben leteperném V-t, és...Khm...Megfektetném.

- Rendben de akkor itt kell lennünk egymás mellet és néznünk kell egy romantikus filmet. - nevettem gonoszul.

-Oké, de akkor most te válassz! - vigyorogtam ugyanúgy mint ő. -És olyat ami nem siratós, mert nem akarok még egyszer bőgni. - motyogtam.

- Oké. - mosolyogtam majd beraktam valami jó romantikus filmet és leültem Hoseok mellé.

Mikor elkezdődött a film, kezdtem reménykedni, hogy szeretkezős rész azért ne legyen benne, mert...Akkor felrobbanok úgy is, ha se én, se párom, se más nem nyúl hozzám. Egyre jobban belemerültem, és nagyon is elnyerte a tetszésemet.

Direkt olyan filmet választottam amiben szeretkeznek húzva Hoseok agyát. Remélem be váll  a tervem. Igazából ez az egyik kedvenc romantikus filmem.

Már épp kezdtem volna megnyugodni hogy nincs benne semmi +18-as, erre...A csaj meg a pasas elkezdenek szenvedélyesen és vadul smárolni, aztán a pasi ledönti az ágyra a csajt. Mikor ezt megláttam, hatalmasakat kellett nyelnem.

Most jön a kedvenc részem. Na kíváncsi leszek, hogy fogja bírni. Direkt nem néztem rá csak meredtem a tv-re és próbáltam koncentrálni.

Nem bírom...Ha tovább nézem, kijönnek belőlem a nyögések, és elélvezek a gatyámban. Kis szemét...Ez után tényleg megbüntetem, de úgy, hogy magamat ne kínozzam. A srác és a csaj már vagy a sokadik pózban élvezték egymást, és nekik se kellett sok a beteljesüléshez. Megpróbáltam türtőztetni magamat, de nem igazán ment. Minden percben csak fészkelődtem a kanapén. 
-Áhh...Feladom! Nem bírom, mindjárt... - adtam fel a küzdelmet, majd felhúztam magamhoz lábaimat, és úgy csináltam, mintha a pisilést próbálnám visszatartani. -Te nyertél. - sóhajtottam lehunyt szemekkel.

Már nekem se kellett sok mikor Hoseok megszólalt. 
- Győztem yeeh. - mondtam halkan. Lehet, hogy meghallotta.

-Igen, győztél. - motyogtam. -Nem bírom...Állítsd le! - nyöszörögtem, mert a hangok már az őrületbe kergettek.

Kérésére kikapcsoltam a TV-t majd felé fordultam. 
- És most? - néztem rá kérdően.

-Nem tudom...Valahogy le kéne nyugodnunk. - mondtam el véleményemet. -Vagy nem? - néztem rá én is kérdőn.

- Nekem mindegy. - vontam vállat. - Maradok a jól ismert válaszomnál. Döntsd el te. - kuncogtam.

-Uhh...Ha én döntök, akkor holnap nem fogsz tudni kikelni az ágyból. - néztem rá kicsit aggódón.

- Nem gond. - mondtam komolyan majd el mosolyodtam.

-Rendben, de akkor utána ne nyavalyogj! - adtam be derekamat elvigyorodva.

- Nem fogok. - mondtam határozottan Hoseok szemeibe nézve.

-Kíváncsi leszek. - kezdtem el heccelni kuncogva.

- Mire? - néztem rá kérdően.


-Hát hogy tényleg nem fogsz e nyavalyogni. - válaszoltam.

- Jah... - esett le, hogy mit akar.

-Szóval készülj fel, mert...Most nagyon be vagyok indulva, hála a filmnek! - sóhajtottam.

- Annak csak örülni tudok. - húztam perverz mosolyra ajkaimat. Hogy mikor lettem ennyire perverz? Nem tudom... Sajnos még én sem tudom.

Kicsit meglepődtem perverzségén, de nagyon is tetszett. Lassan újra letepertem, majd kicsit vadul megcsókoltam. Majdnem azt csináltam V-vel, mint a pasas a nővel.

Ledöntött a kanapén majd vadul megcsókolt. Nem tudom miért de nagyon tettszett.

Csókunkat megszakítottam, aztán letéptem róla pólóját, és a már rúzsnyomokkal teli nyakát kezdtem puszilgatni és harapdálni. Egyszer már volt részem vad vagy őrülten szenvedélyes együttlétben, csak az nem férfival volt, hanem egy lánnyal, de nem nagyon emlékszem rá, mert részeg voltam kicsit...

Durván letépte a pólómat majd elkezdte vadul csókolgatni a nyakamat. Nagyon tetszett.
- Hahhh. - sóhajtottam egyet mikor meg is szívta a nyakamat.

Egy-két harapás után, meg is szívtam bőrét, amire ki is eresztette hangját. Ezután kulcscsontjára tértem át, és ott is hagytam néhány fognyomot. 
-Ahh...TaeTae! Mondtamh már, hogy meghőrjíteszh? - Suttogtam fülébe, majd azt is óvatosan megharaptam.

- Szerintem igenh... Nemh emlékszemh... - mondtam sóhajtozva. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Ahhh...

-Akkorh most mondhtam. - vigyorogtam, aztán újra rátapadtam ajkaira, közben egyik kezemet lassan elkezdtem levezetni hasán, és mikor elértem a nadrágjához, elváltam tőle, hogy le tudjam szedni róla azt is.

Újra megcsókolt majd elkezdte lefelé venni a nadrágomat. Segítettem neki, hogy minél hamarabb le vegye rólam mert már eléggé szűk volt.

Miután sikeresen lekerült róla a nadrág, én is lerángattam magamról. Mihelyt meztelenné váltunk mindketten, ráfogtam merevedésére, és mozgatni kezdtem rajta a kezemet. Pár perc múlva már a nyelvemmel is kényeztettem.

Amint levette rólam a nadrágomat majd a boxeremet is egyből ráfogott a férfiasságomra amire nyögtem egyet. 
- Hahh - sóhajtottam mikor már a nyelvével is kényeztetett.

Kezemet és fejemet is egyre gyorsabban mozgattam párom férfiasságán, mire ő csak hangjait hallatta. Nem bírtam tovább, leszálltam péniszéről, majd első két ujjammal tágítani kezdtem. Fájt neki, de nem sokáig, mert viszonylag hamar megszokta, így a harmadik ujjamat is be tudtam neki helyezni.

Csak gyorsult én meg egyre hangosabban nyögdécseltem. 
- Ahhh... - nyögtem egy kicsit fájdalmasan mikor egyszerre két ujját éreztem meg. Elég hamar megszoktam de újból fájdalmat éreztem mikor harmadik ujját is megéreztem.

Amint elégnek éreztem tágítását, visszamásztam hozzá, és újra puszilgatni kezdtem bőrét. 
-Kéhszen állszh? - tettem fel kérdésemet kicsit lihegve.

- Igenh. - lihegtem majd még gyorsan loptam tőle egy édes csókot.

Csókunk közben megpróbáltam lassan behatolni. 
-Uhh...TaeHyung! - nyögtem nevét, mikor sikerült tövig elmerülnöm benne. Ezután már csak arra vártam, hogy megadja a jelet a mozgásomra.

Lassan elkezdett behatolni amire egy fájdalmasat nyögtem. Hagyta, hogy megszokjam majd egy kis idő után jeleztem, hogy mozoghat. Kíváncsi leszek, hogy meg fog-e valósulni az amit mondott.

Amint megadta a jelzést, el is kezdtem benne mozogni. Először még lassan, de aztán egy gyorsabb tempót diktáltam csípőmmel. 
-Majdh...Ha szóhlok, nyögd ah...Nevemeth! - böktem ki nagy nehezen amit akartam.

Először kérdően néztem rá, hogy "Minek is?" utána meg hagytam és csak bólintottam egyet, mert megszólalni nem tudtam annyira lihegtem meg nyögdécseltem.

Már olyan gyorsan mozgattam csípőmet, hogy kezdtem belefáradni, de nem álltam meg. Egyre közelebb kerültem a csúcshoz is, amiben párom hangja sokat segített. 
-Mosth... - sóhajtottam.

- Ho-Hoseok... Nnnng... Mindjárth... - próbáltam kimondani amit akartam de nem sikerült. Mire mondtam volna már elélveztem, de Ő még nem.

-Mondhjad, nekemh is mindjárht meglesz! Neh hagyd abbah! - nyögdécseltem.

- Ho-seokh... Hoseokhhh... - nyögdécseltem tovább majd átkaroltam a nyakát és lehúztam. - Hoseokhhh. - nyögtem hosszan a fülébe.

Ahogy teljesítette kérésemet, agyamat egyre jobban ellepte a rózsaszín köd. És amint megéreztem fülemen leheletét, és meghallottam édes hangját, több se kellett. Nevét hosszasan nyögve élveztem belé, de mozgásomat még nem állítottam le, csak lelassítottam. 
-Szeretlekh Tae! - suttogtam, miközben már az utolsókat löktem rajta.

Nem kellett sok, hogy elélvezzen.
- Ahhhh... - nyögtem egy nagyot mikor belém élvezett. Nem állt meg a lökéseivel csak lassított. - Én ish szeretlekh. Hoseokh. - lihegtem majd a nyakába csókoltam.

Mikor az élvezet minden hulláma csillapodni kezdett testemben, lassan és óvatosan kihúzódtam páromból, majd ráfeküdtem levegőt kapkodva. -Nah? Milyen volht? - kérdeztem.

- Nagyon jó volt. - mondtam már egy kicsit lenyugodva.

-Akkor jó. - mosolyogtam, majd arcára adtam néhány lány puszit.

- Szerintem zuhanyozzunk le. - vetettem fel ötletemet.

-Rendben. - egyeztem bele, aztán lassan feltápászkodtam róla. -Fel tudsz állni? - kérdeztem kicsit aggódón.

- Mindjárt meglátjuk. - mosolyogtam. Fel tudtam állni de nehezen tudok menni. És tényleg igaza volt.

Láttam arcán a fájdalmat, ezért inkább odamentem hozzá. 
-Gyere, majd én odaviszlek! - mosolyogtam, majd felemeltem karjaimba, és úgy vittem a fürdőbe, ahogyan a férj szokta a menyasszonyt vinni.

- De n-nem fontos. - dadogtam. Olyan zavarba ejtő. De legalább nem fáj.

-De fontos. - mondtam. -Legközelebb nem leszek ilyen. - motyogtam. Mivel már megérkeztünk a fürdőbe, beletettem a kádba, utána én is bemásztam. Megengedtem a vizet, és a jóleső érzésre kicsiket sóhajtottam.

Beletett a kádba majd ő is bemászott mellém és megengedte a vizet. Amint tele lett a kád én megfordultam és Hoseok-nak dőltem.

Mikor nekem dőlt elmosolyodtam, és átkarolva derekát nyomtam vállára egy puszit. Annyira szeretem amikor így vagyunk. De azt szeretem a legjobban, amikor a karjaim közt tarthatom.

- Szeretlek... - motyogtam orrom alatt. Majdnem elaludtam a kádban de hála Hoseok-nak, hogy mégsem.

-Én is téged. - mosolyogtam. -Lassan mosakodni kéne nem? - kuncogtam.

- De. - nevettem én is majd nyomtam egy kis tusfürdőt a kezemre és elkezdtem mosakodni.

Példáját követve én is magamra kentem a tusfürdőt. Miután végeztünk, lemostuk magunkról, és kiszálltunk megtörölközni.

Kiszálltunk, megtörölköztünk majd mentünk a szobába felöltözni. Mivel még csak délután volt ezért csak laza ruhába öltöztem nem pizsamába.

Mikor visszamentünk a szobába öltözni, bajban voltam. 
-Szerinted mit vegyek fel? - álltam tanácstalanul a ruháim előtt.

- Ruhát. - röhögtem. - Melegítőt. - mosolyogtam

Okos válaszára kicsit homlokon csaptam magam. 
-Jó, akkor felveszem a kedvencemet. - vigyorogtam, majd kiszedve a szekrényből az egyik kedvenc pólómmal együtt felvettem magamra. -Kész vagyok. - mondtam.

- Sexy vagy. - kacsintottam rá nevetve. - Én is kész vagyok. - motyogtam majd rá mosolyogtam.

-Ohh...Köszi! - nevettem. -Pedig ez csak melegítő. - kuncogtam.

- Tudom. De jól áll neked - kuncogtam.

-Neked is a tied. - mosolyogtam, majd odamentem hozzá, és megpusziltam. -És most? Mit csinálunk? - kérdeztem. -Csak azt ne mondd megint, hogy döntsek én! - kérleltem.

- De. Pont azt mondom.- kuncogtam. - Döntsél te. - húztam gúnyos mosolyra a számat.

-Ahjj...De miért mindig én?? - nyafogtam. - Neked nincs ötleted? - néztem rá kicsit szenvedőn.

- Nincs. - motyogtam. - Péntek van ugye? - néztem rá.

-Igen. - bólogattam. -Miért? - kíváncsiskodtam.

- Nem megyünk bulizni? - vetettem fel ötletemet...

22.rész +16

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Fogalmam sincs hogy mennyit vagy meddig aludhattam, de jól esett. Amióta történt ez az elrablásos meg kórházas dolog, azóta jó ha aludtam két-három órákat. Minden nap fáradt voltam, de nem akartam magára hagyni TaeHyung-ot a kórházban. Lassan kezdtem ébredezni, és mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy párom is alszik. Nem volt szívem felébreszteni, ezért csak néztem ahogyan alszik. Nagyon édes volt.

Aludtam. Valahogy jobban ki tudtam magam aludni mint a kórházban. Amikor felébredtem csak egy szempárt láttam magam előtt.

Csak néztem, és néztem őt ahogyan alszik. Így még szebb volt. Na jó...Igazából mindenhogy szép, helyes, és imádni való. Olyan kis ártatlan volt az arca, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne pusziljam meg. Kis idő múlva fel is ébredt, így egyből elvigyorodtam. 
-Jó reggelt! - pusziltam meg lágyan a száját.

- Jó reggelt. - mosolyogtam én is. Olyan szép arca van. - Olyan szép vagy. - mondtam ki gondolatomat.

-Én? - kuncogtam. -Hát...Köszönöm! - mosolyogtam, majd újabb puszival díjaztam. -Te...Hmm... - kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is bókoljak, vagy udvaroljak neki. -Nem is tudom mit mondjak. Egyszerűen elvarázsolsz, már az első találkozásunk óta. Hihi...Emlékszem, mikor véletlenül belém futottál és én pedig a földre estem. - emlékeztem vissza az első találkozásunkra, és akaratlanul is elnevettem magam.

- Áhhh... Az annyira gáz volt. - nevettem kínosan.

-Dehogy volt gáz! - kuncogtam. -Már akkor is aranyos voltál. - vigyorogtam.

- Dehogy. Az nagyon gáz volt. - nevettem.

-Mondom! - adtam magamnak igazat. -Egyébként...Te megbántad hogy megismertél? - néztem rá kíváncsian.

- Nem. - mosolyogtam. - Nagyon nem bántam meg.

-Akkor jó. Ennek örülök. - vigyorogtam megkönnyebbülten.

- És te? Megbántad? - néztem rá kíváncsian.

-A-a. - ráztam fejemet. -Te lettél az egyik legjobb dolog az életemben, és hálát adok az istennek, hogy egy osztályba tett minket csak azért, hogy megismerjük egymást! - néztem rá őszintén, majd halványan elmosolyodtam.

- Én is örülök, hogy egy osztályba kerültünk. - mosolyogtam.

-Akkor jó. - örvendeztem. -Nem megyünk enni? Már picit éhes vagyok. - tettem fel kérdésemet, közben megfogtam hasamat.

- De. Már én is az vagyok. - mosolyogtam.

-Akkor menjünk enni. - mondtam, majd kikelve az ágyból, megvártam Tae-t az ajtóban, aztán kézen fogva mentünk le a konyhába enni.

Kikeltem az ágyból és már mentünk is a konyhába. Elővettem ami a szendvicshez kell és elkészítettem majd oda adtam Hoseok-nak.

Megvártam amíg megcsinálja a kaját, majd mikor elém rakta már kezdtem volna beleharapni, de egy dologról még meg kellett bizonyosodnom, ezért meg is kérdeztem. 
- Ugye most nem tettél bele semmi csípőset? - kérdeztem.

- Nem - mosolyodtam el, majd én is neki láttam az evésnek.

Megnyugodva sóhajtottam fel, aztán bele is haraptam a szendvicsbe. Csak nyammogtam és nyammogtam, végül sikerült eltüntetnem a tányéromról. 
-Köszönöm, ez finom volt. - vigyorogtam, majd eltörölve a tányért, visszatettem a helyére.

- Örülök hogy ízlett. - mosolyogtam rá majd én is megettem az utolsó falatot és el tettem a tányért.

-Milyen nap van ma? - érdeklődtem elgondolkodva. Most már azért tényleg tudni kéne, mert a végén még repülünk a suliból a sok hiányzás miatt. Az meg nem lenne jó.

- Azt hiszem péntek... Vagy szombat?! Nem tudom. - vontam vállat lebiggyesztett ajakkal.

-Mindegy. - legyintettem, de azért a pulton heverő telefonomon megnéztem, mert kíváncsi voltam. -Péntek. -motyogtam. -Akkor van még egy teljes hétvégénk felkészülni a sulira. - fintorogtam.

- Jaj de jó. - mosolyodtam el. - És mennyi is az idő? - néztem rá kérdően.

-Ja...Nagyon. - mormogtam. -Ömm...Tíz óra lesz öt perc múlva. - mondtam meg neki az időt.

- Értem. - mondtam. - Most haragszol rám?

-Miért haragudnék? - vontam fel szemöldököm. -A suli miatt morgok. Nincs kedvem újra visszamenni a bolondok házába... - húztam a számat, majd közelebb mentem hozzá, és nyüszögve a vállára tettem fejemet.

- Ja. Azt hittem, hogy rám vagy mérges. - nevettem el magam.

- Dehogy is! - kuncogtam. - Nincs semmi okom arra, hogy rád haragudjak. Még... - vigyorogtam.

- Mi az, hogy még?... - néztem rá kérdően és egy kicsit morcosan.

-Hát hogy még nem adtál rá okot. - mosolyogtam.

- Jaaa... Adjak? - kuncogtam.

-Nem kell! - vágtam rá kapásból. -Tudod mit adj? - kérdeztem halkan kuncogva.

-Nem. Mit? - néztem rá kérdően egy kis mosollyal az arcomon.

-Például a reggeli csókomat, mert még nem kaptam meg! - vigyorogtam.

- Hmmm... És ha nem adom meg? - néztem rá kérdően.

-Akkor viszont morcos leszek. - mondtam neki komolyan.

- Jó, jó. Megkapod. - kuncogtam majd ajkaira hajoltam.

Élveztem csókját, hiszen teljesen elvarázsolt. Viszont ez se tartott sokáig sajnos. 
-Szerencséd. - mosolyogtam, miután elváltunk egymástól.

- Hihi. - kuncogtam. - Kérsz még egyet? - néztem rá egy kicsit perverzül.

-Hát ha már így megkérdezted... - nevettem. -Igen! - bólogattam hevesen.

- Akkor kapsz. - mosolyogtam rá majd újra megcsókoltam.

-Szupiii! - vigyorogtam, és amint éreztem ajkait a sajátjaimon, habozás nélkül viszonoztam csókját. Annyira belemerültem, észre se vettem hogy kezem már nem a derekán, hanem a fenekén pihen. Úgy döntöttem, egy kicsit gonoszkodok vele, ezért megmarkoltam hátsóját, így még közelebb húztam magamhoz.

Csókja közben észrevettem, hogy a keze a fenekemre vándorol majd bele is markol aminek a következménye az volt, hogy a csókunkba nyögtem.

Annyira édes volt a hangja ahogy felnyögött...Csak az volt a baj, hogy emiatt megint elváltunk egymástól. 
-Tetszett, mi? - kuncogtam.

- Talán. - fordítottam el a tekintetemet a fejemmel együtt.

-Chh...Talán... - motyogtam magamban. -Miért? Nem tetszett? Rosszul csináltam valamit? - kezdtem el faggatni.

- Tetszett. - mondtam pirulva majd újabb csókba hívtam, hogy ne tudjon mondani semmit.

Mielőtt megszólalhattam volna, megint ráhajolt ajkaimra, így esélyem se volt rá. Na szép. Úgy tűnik, mostantól ezzel a módszerrel leszek elhallgattatva. 
-Mostantól így fogsz kussban tartani? - kíváncsiskodtam halványan mosolyogva.

- Talán igen... talán nem... - kuncogtam.

-Úgy bírom a válaszaidat. - nevettem. -Na nem baj. Akkor úgy értelmezem, hogy igen. - jutottam döntésre.

- Okés. - mosolyogtam. - És most mit csináljunk? - néztem rá kérdően.

-Nem tudom, amit szeretnél! - rántottam meg vállamat, ráhagyva a döntést.

- Szereteeeek... Mit szeretnék? - néztem rá kérdően majd el nevettem magam.

-Há' honnan tudjam?! - röhögtem. -Nekem teljesen mindegy mit szeretnél. - mondtam lazán mosolyogva.

- Nekem is . - röhögtem. - Amúgy... Megkaptuk az igazolást? - néztem rá kérdően.

-Nem...Tudom... - gondolkoztam. -De! Megkaptuk, mert az orvos azzal jött be mikor közölte hogy hazamehetsz, és megnyugtatott, hogy mindkettőnknek le van igazolva. - magyarázkodtam.

- Ja... Értem. - motyogtam orrom alatt. - Akkor nem kell el mennünk az orvoshoz. Ez-Azzz... - örültem magamnak.

-Látom nem szereted őket. - nevettem. -Amúgy én se, de ha nem akarunk igazolatlant, akkor muszáj elmennünk hozzájuk. - kuncogtam.

- Tudom. De akkor se szeretem őket. Már kicsi koromban sem szerettem őket. - fújtam fel fél arcomat.

- Elhiszem. - mosolyogtam. -Na de akkor mit csináljunk? - kérdeztem meg újra, mert kissé eltértünk a témától.

- Nem tudom. - néztem rá. - Bármit csinálhatunk csak ne aludjunk. - kuncogtam.

- Rendben. - nevettem. - Akkor...TV? - ajánlottam fel ötletemet.

- Hmmm... Jó, legyen. - indultam el a nappaliba. - De akkor nézzünk hor...rort. Vagy inkább ne. - ne horort mert félek. - De ha te akarsz akkor nézhetünk horrort is. - néztem rá egy kicsit aggódva. Remélem nem akar ezzel vissza vágni a többi miatt.

Miután beleegyezett, leültünk a nappaliba. 
-Nem nézünk horrort, mert nem szeretném ha szívrohamot kapnál. - vigyorogtam kicsit gonoszul. -Mit szólnál egy szerelmeshez? Vagy legyen inkább valami vicces? - kezdtem faggatni.

- Hmmm... Nekem mindegy. -kuncogtam. - Válassz te. - mosolyogtam rá.
Nekem amúgy miért van kedvem horror filmet nézni? Na mindegy akkor majd megmondom Hoseok-nak, hogy menjen el nélkülem fürödni addig én nézek, mert tudom úgy se engedné.

-Imádom, hogy neked minden mindegy. - röhögtem. -Akkor legyen egy szerelmes, mert azokat szeretem. - jutottam döntésre, majd kiválasztottam az egyik kedvencemet, amin minden egyes alkalommal elbőgöm magam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Egyszerűen megható a vége, meg sok izgi dolog van benne.

Végül a szerelmes filmnél döntött. berakta a lejátszóba majd el is indította. Az eleje még tök izgi volt meg minden a végén már a könnyeim folytak.

Teljesen bele voltunk mind a ketten merülve, és a végén már egy kisebb patak volt alattunk. Mikor ránéztem V-re láttam, hogy ő is meghatódott. 
-Látom tetszett. - szipogtam mosolyogva, már amennyire sikerült mosolyognom.

- Igen... - töröltem le a könnyeimet. - De neked is. - kuncogtam.

-Naná! - vigyorogtam. -Imádom. Akárcsak téged. - néztem rá boldogan, aztán közelebb hajolva hozzá adtam neki egy puszit.

- Mit imádsz jobban? A filmet vagy engem? - néztem rá kérdően de mosolyogva.

-Még szép hogy téged! - válaszoltam gondolkodás nélkül. -És te? - néztem rá kíváncsian.

- Hmmm... talán a filmet. - szórakoztam vele. Meg akarom viccelni. Amúgy persze, hogy öt jobban szeretem.

-Na szép. - sóhajtottam, majd durcásan karba tettem kezeimet. -Akkor én is a filmet szeretem jobban! - hordtam fenn az orrom.

- El ne hidd már. - kuncogtam majd közelebb másztam páromhoz majd a nyakára csókoltam. - Persze, hogy jobban szeretlek téged mint a filmet.

-Szerencséd! - mormogtam, de azért eleresztettem egy mosolyt. -Úgy viccelődj, hogy a végén még megbüntetlek! - vigyorogtam rá gonoszul.

- És higgyem is el. - nevettem. Mondjuk ki tudja. Lehet, hogy komolyan beszél.

-Ha nem hiszed el, akkor bebizonyítom. - rántottam meg vállamat. Ha ő így játszik, akkor én is így fogok.

Na most egy kicsit meg ijedtem. Vajon mit fog csinálni?...

Észrevettem rajta hogy megijedt, és ezen csak kuncogni tudtam. 
-Elhiszed? - kérdeztem még mindig szélesen vigyorogva.

- Nem... - mondtam. De csak azért mert hajtott a kíváncsiság amúgy nem.

- Akkor kénytelen leszek bebizonyítani. - sóhajtottam, majd lassan eldöntöttem a kanapén, és lágy csókokat kezdtem hinteni nyakára. -Élvezed a büntid? - kíváncsiskodtam, de munkámat még nem hagytam abba.

- Ha ilyenek akkor igen. - sóhajtottam egyet. Na erre pont nem számítottam de ha ilyenek lesznek akkor feltétlenül rossz leszek.

-Ennek örülök. - mosolyogtam, közben visszatértem arcára, amit össze-vissza csókolgattam. Most úgy döntöttem, hogy kicsit szemét leszek vele méghozzá úgy, hogy szándékosan kínozni fogom, de aztán abbahagyom. Utána majd meglátjuk mi lesz...

- Még jó, hogy nincs rajtad rúzs, mert akkor már mindenhol vörös foltos lenne az arcom. - kuncogtam.

-Berúzsozzam magam? - nevettem, aztán feltápászkodtam róla, és elfutottam a fürdőbe, ahol sikeresen találtam is egy szép rúzst. Szépen bekentem vele a számat, majd csücsörítve mentem vissza hozzá. -Na milyen? - röhögtem.

- Nem kell. - mondtam de már meg se hallotta. - Nagyon sexy vagy. - röhögtem.

-Tényleg? - örvendeztem. -Akkor folytatom. - vigyorogtam, és csípőjére ülve újra csókolgatni kezdtem arcát.

- Akkor most már tényleg piros foltos leszek. - röhögtem de nem sokáig mert újra elkezdte csókolgatni az arcomat.

-Csak megjelölöm a területemet. - mosolyogtam. Már az egész feje tiszta rúzsfoltos volt, ezért visszatértem a nyakára, hogy ott is ott hagyjam a nyomomat.

Amikor át tért nyakamra sóhajtottam egyet. 
- Most ott is foltos leszekh. - kuncogtam.

-Nem baj. Így legalább mindenki tudni fogja, hogy te csak az enyém vagy. - vigyorogtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Vagy valakié. - kuncogtam. - Ha egyedül vagyok nem tudhatják, hogy a tiéd vagyok. - mondtam amint elváltam ajkaitól.

-Nem baj, majd kikiabálom a tetőről, hogy: ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK KIM TAE HYUNG! - üvöltöttem el magam.

- Ne kiabálj. - vörösödtem el. - Még a szomszédok átjönnek. - kuncogtam.

-Hát aztán? - rántottam meg vállamat. -Ő előttük is simán felvállalom, hogy téged szeretlek. - mosolyogtam rá.

- Én is, de ha anyának elmondják engem fog lecseszni. - röhögtem.

-Akkor csöndben maradok. - sóhajtottam. -Ó, igen. Még be se fejeztem a büntidet. - vigyorodtam el, majd újra csókolgatni kezdtem, de most már pólóját is feltűrtem, így a hasára és kicsit a mellkasára is tudtam csókokat adni.

Sóhajtottam egyet mikor a hasamat majd a mellkasomat kezdte el csókolgatni. Olyan jó ez a bünti. Több büntim is lehetne.... Na de V?! Mikor lettél ilyen perverz?'

Annyira élveztem sóhajait, hogy én is kezdtem megbolondulni. Pedig muszáj leszek türtőztetnem magam, mert akkor nem lesz igazi a büntim. Hirtelen ötlettől vezérelve kezemet levezettem hasán, egészen a férfiasságáig. Óvatosan megfogtam, és éreztem, hogy már kezd meredezni. Ezek szerint bevált az ötletem.

Hirtelen a kezével le simított a hasamon majd megfogta meredező férfiasságomat. 
- Hahhh... - sóhajtottam egyet.

-Csak nem kezdesz beindulni? - vigyorogtam, és gyengéden masszírozni kezdtem nadrágján keresztül is.

- D-de... - nyeltem egy nagyot. Olyan fura, hogy a büntetésemre indulok be.

Válaszán kuncogni kezdtem, aztán addig folytattam kényeztetését, amíg teljesen ki nem dudorodott a nadrágjából férfiassága. Nem is kellett olyan sokáig küszködnöm, pár perc alatt sikerült elérnem a célom. Elégedetten mosolyogva kezdtem lemászni róla. 
-Végeztem a büntiddel. - jelentettem ki lazán.

Elkezdte kényeztetni a férfiasságomat még kellően fel nem izgultam majd lemászott rólam. 
- Hogy mi...? Ugye nem gondolod komolyan, hogy így itt hagysz? - néztem rá kérdően és egy kicsit aggódva is...

21.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

- Hmmm... Talán ma délután vagy holnap reggel már mehet is. - mondta apró mosollyal. Hahhh... Bárcsak már ma kiengednének.

-Rendben. - bólintottam. -Köszönöm! - viszonoztam halvány mosolyát. Végre...Minél hamarabb hazaérünk, annál jobb lesz.

- Majd még délután kivizsgálom és eldöntöm, hogy mi legyen. - mondta majd kiment. 
- Végre~ -.mondtam egy kicsit hangosan. - Bárcsak már ma ki engednének. - mosolyogtam.

-Igen, az már tényleg jó lenne. - sóhajtottam. -És végre már ez a vén fószer is kiment, azzal az idegesítő nőszeméllyel együtt. - tettem kezeimet imádkozó pózba, és a plafonra nézve "hálálkodtam".

- Ez egy kicsit bunkóság volt. - mosolyodtam el halványan. Igazából, igaza van. Az a nő tényleg idegesítően mosolygott.

-Nem baj, akkor is. Az a nő úgy vigyorgott a képembe, mint a tejbe tök. Rohadtul idegesített, és majdnem be is szóltam neki, hogy ne rám mosolyogjon, hanem vizsgáljon meg téged normálisan. - pampogtam frusztráltan.

- Tudom, már engem is idegesített. - húztam a számat. - De ha van annyi szerencsém akkor már ma ki engednek. - mosolyogtam rá.

-Nagyon remélem, hogy lesz annyi szerencséd! - nevettem, közben leültem mellé az ágyára.

Én csak nevetni tudtam. Hogy ki készült attól a csajtól. Nem telt el sok idő hozták nekem az ebédet. Bele kóstoltam de egyből fintor futott az arcomra. 
-Ezt tuti, hogy nem eszem meg.

Kis idő múlva megérkezett V-nek az ebéd, ami külsőre nem nézett ki rosszul, de mikor láttam párom fintorát, megbizonyosodtam róla, hogy az íze nem jó. 
-Akkor tedd le. - mondtam a véleményem. -Hozzak valami ehetőt? - kuncogtam.

- Nem muszáj. - kuncogtam. - De azért magadnak vegyél valamit. - mosolyogtam.

-Én még nem vagyok éhes. - vigyorogtam. -De lemegyek, és hozok neked még finomságot! - mondtam halványan mosolyogva.

- Ahogy akarod. - mosolyogtam majd ki is ment a szobából.

Mosolyát viszonoztam, aztán indultam is. Gyorsan szedtem a lábaimat, így hamar oda is értem a büféhez. Vettem pár péksütit, és már indultam is vissza TaeTae-hoz. 
-Itt vagyok. - lihegtem kicsit, majd az ölébe tettem a kajákat.

- Nem kellett volna ennyire sietned. - mosolyogtam. - Viszont a kaját azt elfogadom. - mondtam mosolyogva majd elvettem egy péksütit és haraptam is egyet. Amint lenyeltem a falatot Hoseok felé tartottam a péksütit. 
- Egyet te, egyet én. - mosolyogtam rá.

-Csak hozzád siettem. - vigyorogtam. -Azt egyből gondoltam. - kuncogtam. Miután beleharapott az egyik sütibe, felém tartotta, mire elmosolyodtam. -Mint mindig. - nevettem. -Kezdem megszokni, hogy így eszünk. - mondtam, majd beleharaptam egyet én is.

- Én is. - vigyorogtam, majd újból beleharaptam a péksütibe majd megint Hoseok felé mutattam és így ettünk tovább. - Hmmm... kéne enni csokit. - gondolkodtam el. Már amúgy is rég ettem.

-Akkor megyek, és hozok neked egyet. - pattantam fel. -Melyik a kedvenc csokid? - kíváncsiskodtam.

- Nem kell. Nem akarlak állandóan futtatni. - mosolyodtam el kínosan.

-Ugyan...Nem futtatsz. - legyintettem. -Szóval? - tértem újra a lényegre.

- A fehér csokit. - sütöttem le a tekintetem. Tényleg úgy érzem mintha ugráltatnám.

-Akkor pár perc, és jövök. - mondtam kedvesen, aztán adtam neki egy puszit, és indultam. Megint csak szaporán szedtem a lábaimat, így hamar oda is értem. Megvettem páromnak a fehér csokit, majd indultam vissza hozzá. Viszont a vissza úton már lassabban mentem, nehogy rám szóljon a lihegés miatt. -Meghoztam. - mosolyogtam, aztán beleraktam az ölébe.

- Köszi. - mosolyogtam rá majd leült mellém. Én kibontottam a csokit és egyet már a számba is vettem majd gondolkozás nélkül megcsókoltam Hoseok-ot. Meglepődött. Lehet, hogy nem kellett volna?...

Én csak bólintottam hatalmas vigyorral az arcomon, közben figyeltem minden mozdulatát. Hahh...Mennyire szeretem! Szavakkal el se tudnám mondani. Igen, lehet hogy most betegnek meg hülyének tűnök, de nem tehetek róla...Ez az igazság. Gondolataimat az ő édes, fehér csokis csókja zavarta meg. Eléggé lesokkoltam, de mikor sikerült magamhoz térnem, viszonoztam gesztusát. Persze az édesség pillanatok alatt olvadt el mindkettőnk szájában, így aztán elváltunk egymástól. 
-Megleptél, de tetszett. - kuncogtam. -A csokis csók a kedvencem. - mondtam vidáman.

- Azt észre vettem. - kuncogtam. - Nekem is... bár amikor ott voltunk megkötözve azt hittem többé nem lesz ilyen. - szomorodtam el egy kicsit. - De most már minden rendben. - mosolyogtam újból majd még egy kockát a számba vettem.

-Igen, akkor én is rendesen be voltam parázva...De ahogy mondtad, most már minden rendben. - mosolyogtam én is. -Amúgy finom ez a csoki. - röhögtem.

- Tudom. Azért a kedvencem. - röhögtem én is. - De még finomabb a te csókoddal együtt. - mosolyogtam de egy picit el is pirultam.

-Én is így gondolom. - kuncogtam. -Jaaajjj, kis pirulós babám! - nyávogtam.

- Nem is. Kikérem magamnak. - biggyesztettem le alsó ajkamat. 

-Kicsim...Tiszta piros az arcod, ne mondd nekem, hogy nem pirultál el! - nevettem. -Vagy netán sminket tettél magadra? - kérdeztem.

- Honnan lenne nálam smink? - nevettem. - Jó akkor a piruló babád vagyok. - nyújtottam ki a nyelvem.

-Mit tudom én! - rántottam meg vállamat röhögve. -Így van. - bólintottam. -Mondtam már hogy ne nyújtogasd, mert leharapom! - kuncogtam.

- De most messze vagy, hogy leharapd. - nyújtottam ki újra a nyelvem.

-Akkor közelebb megyek. - vigyorodtam el gonoszul, majd rátérdeltem az ágyra, és közelebb hajoltam hozzá. -Most már le tudom harapni. - mondtam magabiztosan.

- Talán. - kuncogtam. Nagyon cuki ilyenkor.

-Szerintem meg biztos. - mosolyogtam, aztán még közelebb hajoltam hozzá. -Na most is ki mered nyújtani? - kérdeztem.

- Igen. - nyújtottam ki újból. Nem nagyon érdekel, hogy megharapja. Úgyse merné annyira erősen.

-Akkor leharapom. - vigyorodtam el ismét gonoszul, majd ígéretemet betartva ráharaptam ízlelő szervére, de azért nem olyan erősen, mert nem akartam neki még több fájdalmat okozni. Persze a harapás után se engedtem el, inkább megcsókoltam.

Gyengén megharapta a nyelvemet majd meg is csókolt amit egyből viszonoztam. 
- Khm... - szólalt meg hirtelen valaki mögülünk. Hoseok egyből le is ugrott rólam és szerintem mind a kettőnknek vörös volt a feje.

Teljesen bele voltunk merülve a csókba, így azt se vettük észre hogy valaki bejött, csak akkor, amikor megköszörülte a torkát. Ijedtemben gyorsan elszakadtam V-től, bár nehezemre esett de muszáj volt, mert illetlenség lett volna, ráadásul nem is otthon vagyunk...Sajnos. 
-E...Elnézést, csak...N...Nem vettük észre, hogy bejött! - dadogtam paradicsom vörös arccal, és a földet kezdtem el bámulni. Ez gáz...Nagyon gáz.

Az orvos jött be. Ez... Ez... Áhhh~ ég a pofám... 
- Nincs gond. De legközelebb inkább ne itt. - mondta komolyan. - Azért jöttem, hogy közöljem önökkel, hogy az uraság haza mehet. Nagyon hamar felépült. Hamarabb mint gondoltuk. - mondta egyszer rám nézve egyszer Hoseok-ra. De jó mehetek haza!

-Rendben. - motyogtam halkan. Szuper...Most sikeresen leégettem magunkat. Csúcs vagy Jung Ho Seok...! -És köszönjük! - hajoltam meg az orvos előtt, majd gyorsan V felé fordultam. -Menjünk gyorsan, mert ez nagyon kínos! - suttogtam neki, hogy az orvos ne hallja.

- Tudom. - suttogtam én is majd kikeltem az ágyból. Amikor lábra álltam egyből megkapaszkodtam valamibe mert már rég nem álltam fel és most ez így hirtelen volt.

Láttam hogy Tae hirtelen megkapaszkodott az első tárgyba amit talált, ezért ijedten odaugrottam hozzá. -Hé! Jól vagy? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Persze. Csak már rég volt, hogy lábra álltam. - mosolyodtam el. - De már jól vagyok. - egyenesedtem fel majd a szekrényhez léptem, hogy elővegyem a ruháimat. Az orvos nem volt már bent így nyugodtan öltöztem át.

-Akkor jó. - könnyebbültem meg. Meg vártam amíg felöltözött, majd mikor végzett, érdeklődve ránéztem. -Mehetünk? Megvan mindened? - tettem fel kérdéseimet.

- Igen mehetünk, és meg van mindenem. - bólintottam majd el is indultunk haza felé.

Nagy megkönnyebbülés ért, amikor kiléptünk a kórház ajtaján, és indultunk hazafelé. Persze a testünkbe szinte lyukat égető tekintetektől most se szabadultunk, de úgy tettem, ahogy szoktam mióta együtt vagyok TaeHyung-al. Csak lazán, közömbösen lépkedtem TaeTae mellett, ügyet sem vetve a többi emberre. De szerencsére sikerült hazaérnünk... 
-Ahh...Otthon, édes otthon! - sóhajtottam.

- Végre otthon. Azt hittem sose jön el ez a nap. - dobtam le a cuccaimat a kanapéra majd le is ültem.

-Hát én is. - helyeseltem, aztán leültem mellé, és hátradöntve a fejemet, lehunytam a szemeimet. -Mindjárt elalszok... - motyogtam alig érthetően. Szinte már ahhoz is fáradt vagyok, hogy beszéljek.

- Akkor aludj. - mosolyogtam.- Én nem vagyok fáradt.

-Jó, de...Feküdj be mellém! - ültem fel, majd bociszemekkel kérlelni kezdtem.

- Befekszek melléd. Csecsemő. - kuncogtam majd elindultam az emeletre.

-Nem vagyok csecsemő, csak szükségem van a társaságodra! - mormogtam, közben követtem őt a szobánkig. Amint odaértünk, lekaptam magamról a felesleges ruhákat, és befeküdtem az ágyba. Mihelyt V is mellém feküdt, átöleltem.

Én is gyorsan leöltöztem majd be feküdtem Hoseok mellé aki egyből át ölelt. 
- Szeretlek. - pusziltam szájon.

-Én is téged. - mosolyogtam halványan, és lehunyva szemeimet, hozzábújva próbáltam elaludni, ami igazából nem ment nehezen. Kevesebb, mint tíz perc alatt úgy bealudtam, hogy még a harmadik világháború zajaira se keltem volna fel.

Ahhoz képest, hogy nem voltam álmos elég hamar az álmok világába kerültem. Szépen lassan de elszenderültem.

20.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

- Nyugi anya. Nem fogom Hoseok-ot lecserélni. Főleg nem egy nyávogós picsára. - röhögtem el magam már amennyire engedte a sebem. - Hoseok-kal tervezem leélni az életem. - mosolyogtam rá.

-Akkor jó, megnyugodtam. - kuncogott anyu is. - Én csak örülni fogok, mert nagyon összeilletek, aranyosak vagytok együtt. - mosolygott, mire én is. Soha nem hallottam még ilyet, leszámítva a bódés nőt, és Suga-t...Ahh...Nem is akarom többé hallani a nevét. Egy hazug áruló, egy képmutató kis senki. De ezt inkább nem mondom nekik, így is sok bajuk van Suga-val. 
-Én is veled terveztem maradni, ameddig lehet. - vigyorogtam őszintén párom szemeibe.

- Ennek örülök. -mosolyogtam Hoseok-ra. Hirtelen nagyon álmos lettem. - Ömmm... Ugye nem gond ha én most pihenek!? Nagyon fáradt vagyok. - motyogtam. - Hoseok szerintem te is menj haza pihenni. - mosolyogtam rá.

-Nem, én itt maradok veled. Tudok itt is pihenni. - kezdtem tiltakozni. Nincs az az isten, hogy megint elváljak tőle.

- De ha itt ülsz mellettem úgy nem tudsz pihenni. - motyogtam. Nem örülök neki, hogy itt akar maradni... Vagyis részben igen részben nem.

-Dehogynem! Megoldom, ne izgulj. - mosolyogtam magabiztosan. -Most csak az a lényeg, hogy te minél hamarabb jól legyél, és kikerülj innen. - fogtam meg kezét, majd megpusziltam arcát.

- De nem tetszik, hogy itt maradsz. Mármint örülök de te attól ugyan olyan fáradt leszel. - mondtam hátha meggondolja magát.

-Nem leszek fáradt. Az utóbbi három napban, leszámítva a tegnapit, sokat aludtam. És még most se vagyok álmos. De te aludj csak. - próbáltam nyugtatni, majd arcára simítottam, és nyomtam egy puszit a homlokára.

- Jó. De megverlek ha bajod lesz. - kuncogtam.

-Nem lesz bajom. - vigyorogtam. -Na de pihenj, én meg hozok valami kaját a büféből. - sóhajtottam, majd felálltam helyemről, kicsit nyújtózkodva, és megigazítva magamon ruhámat.

- Oké. - ahogy kilépett az ajtón már el is aludtam.

Gondolataimba teljesen elmerülve sétálgattam a kórház folyosóin, míg el nem értem a büféig. Vettem néhány dolgot páromnak is, meg egy keveset magamnak is. Most nem voltam olyan éhes...Pedig lassan már két napja semmit nem ettem, Tae-vel egyetemben. Mire visszaértem a szobájába, ő már békésen szundikált. Halkan lepakoltam a cuccokat, majd én is leültem, és fejemet kitámasztva lassan elaludtam.

Nem tudom menyit aludtam de már kint sötét volt. Olyan öt-hat óra lehetett. Láttam, hogy Hoseok még mindig itt van és alszik. Lassan elkezdtem rázogatni, hogy keljen.

Nem volt olyan hű de kényelmes a székben aludni, ezért csak félálomban voltam. Hirtelen éreztem hogy rángatnak, ezért gyorsan felkaptam a fejem, majd V-re néztem. 
-Felkeltél? Hogy aludtál? - kérdeztem kedvesen.

- Jól aludtam. - mosolyogtam rá. - Viszont te most haza mész. - néztem rá morcosan.

-Nem! Itt maradok veled! Egy tapodtat se fogok elmozdulni innen, akármit is mondasz. - tettem karba kezeimet, közben komolyan néztem szemeibe.

- Látszik rajtad, hogy milyen fáradt vagy. -.mormogtam. - Karikásak a szemeid. Nem is kicsit. - eresztettem meg egy sóhajt

-Nem érdekel. - rántottam vállat. -Majd alszok ha akarok, de nem foglak itt hagyni. Ha ki dobnak az ablakon, akkor is vissza fogok mászni! - erősködtem. Hülye lennék itt hagyni őt. Majd ha összeesek a fáradtságtól, majd akkor alszok pár órát.

- Nehéz eset vagy. - sóhajtottam. - Akkor győzd meg az orvost, hogy itt maradhass.

-Megfogom, ne izgulj. - vigyorogtam rá magabiztosan, majd adtam a szájára egy puszit, és indultam is beszélni az orvossal.

- Rendben. - bólintottam majd vártam, hogy vissza érjen.

Veszekedtem egy ideig az orvossal, de végül beleegyezett. 
- Meggyőztem! - vigyorogtam.

Remélem sikerülni fog meggyőzni az orvost. Elég sokáig el van.

-Sikerült! - vigyorogtam. -Látod? Én megmondtam. - büszkélkedtem.

- Igen, igen. - nevettem. - Ömmm... Befeküdsz mellém? - pirultam el.

-Örömmel. - kuncogtam, majd be is másztam mellé.

Amint befeküdt mellém egyből át is öleltem. 
- Hiányzott az ölelésed. - motyogtam a nyakába.

-Nekem is a tiéd! - szorítottam magamhoz óvatosan, nehogy fájdalmat okozzak neki.

Kuncogtam majd egy csókot nyomtam a nyakába.

Egy aprót sóhajtottam csókjára, közben rámosolyogtam. Odatettem elé kezemet, hogy összetudjam kulcsolni ujjainkat.

Össze kulcsoltuk a kezünket és úgy néztünk egymás szemébe. Olyan jó érzés volt magam mellett érezni Őt. 
- Szeretlek. - suttogtam csukott szemmel. Ahhoz képest, hogy aludtam még mindig nagyon fáradt vagyok. Nem telt bele öt percbe és el is aludtam.

Sikeresen ujjaink "összegabalyodtak", és így néztük a másikat. 
-Én is szeretlek téged! - tettem államat fejére. Egy ideig csak néztem előre, majd meghallottam, hogy V mellettem egyenletesen szuszog. Szóval elaludt. Nem baj, jobb is hogy pihen. Talán hamarabb kijöhet. Bár én is fáradt voltam, ráadásul az ágy még vonzott is magához, hogy aludjak. Kicsit lehunytam a szemem, de alig öt perc elteltével újra kinyitottam, nehogy megint elaludjak. Ha meglátnák hogy egy ágyban alszok a párommal, akkor még mérgesebbek lennének. Így is sokat veszekedtem az orvossal...

Álmodtam. Szép és boldog kis álom volt. Hoseok-kal voltam. Ültünk a nyári napsütésben és nem is foglalkoztunk semmivel csak azzal, hogy egymás mellett vagyunk. De ez a szép álom hirtelen rossz álom lett. Hoseok már nem volt mellettem és egy temetőben voltam. Igazából nem értettem mi van csak sétáltam egyenesen mikor hirtelen meg álltam egy sírkőnél. A könnyeim egyből elkezdtek folyni amikor elolvastam a nevet. - Hoseok... - suttogtam magam elé majd összeroskadtam... 
- Neee...! - kiabáltam fel. Már reggel volt mikor felkeltem. De a könnyeim ugyan úgy folytak. Csak bámultam magam elé.

Hiába próbáltam ébren maradni, nem sikerült. Elaludtam. Később hallottam hogy bejöttek kicsit vizsgálgatni TaeTae-t, de nagy szerencsémre nem keltettek fel, csak sugdostak. De csak annyit hallottam, hogy "Nagyon helyesek együtt!", méghozzá egy nővérke szájából. Ezután már csak reggel keltem fel, mert V hirtelen felüvöltött. Éreztem is, hogy felült mellőlem. 
-Mi a baj? - tápászkodtam fel én is, majd egyik kezemet a hátára tettem.

Amint meghallottam Hoseok hangját egyből átöleltem. Annyira megkönnyebbültem.

Mikor megölelt kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam gesztusát. 
-Mi történt? - kérdeztem újra.

- Csak rosszat álmodtam. - szipogtam.

-Ohh... - értettem meg, majd nyomtam egy puszit fejére. -Semmi baj, itt vagyok! - igyekeztem vigasztalni.

- Haza akarok menni. -motyogtam vállába.

-Elhiszem, de nem lehet. Még nem gyógyultál meg rendesen. - néztem rá kicsit aggódón.

- De akkor is. Utálom a kórházakat. - motyogtam.

-Együtt érzek, én se komálom őket. De minél hamarabb meggyógyulsz, annál hamarabb jöhetsz velünk haza. - mosolyogtam, majd adtam egy puszit a szájára.

- Remélem hamar meggyógyulok. - húztam számat.

-Biztosan. Szerintem maximum már csak kettő vagy esetleg három napot kell maradnod, és szabadulsz. - Gondolkodtam.

- Miii? - tágultak ki a szemeim. - Én biztos nem maradok bent. - durciztam.

-De akkor nem fogsz teljesen felépülni. - mondtam neki kedvesen. -Bírd ki! Itt leszek veled, nem leszel egyedül. - mosolyogtam biztatón.

- Én akkor se fogok itt maradni öt napig. - nyávogtam. - Nem is szeretem a kórház szagát. - fintorodtam el.

-Mennyi bajod van...! - sóhajtottam szemeimet forgatva. -Amúgy nem vagy éhes? Tegnap még vettem kaját, de még jó. - kérdeztem, közben kikelve az ágyából odabotorkáltam a kajás zacskókhoz.

- De az vagyok. - csillogtak a szeneim. - Már nagyon éhes vagyok.

-Akkor tessék, válogass! - kuncogtam, és odatettem az ölébe a szatyrot.

- Mennyi finomság!!! Ezt mind nekem vetted? - néztem rá kérdően.

-Még szép! Hisz te vagy a beteg, neked kell több energia. - vigyorogtam.

- Köszönöm. - pusziltam arcon. -De te is egyél valamit. - mondtam egy kicsit szigorúan.

-Majd eszek veled. - rántottam meg vállamat, majd leültem mellé az ágyára.

- Hmmm.. Oké. - mondtam majd elvettem egy szendvicset és azt kezdtem el enni. Haraptam bele egyet majd Hoseok felé mutattam. - Egy harapást én, egy harapást te. - mondtam mikor már lenyeltem a falatot.

-Hehe...Mindig így csináljuk. - kuncogtam. -Kivéve a cukornál meg a bonbonnál. - gondolkodtam, aztán én is beleharaptam a szendvicsbe. -Hmm...Nem rossz, de te finomabbat csináltál, kivéve amikor beletetted azt a csípős szart is. - nyammogtam, majd elfintorodtam.

- Miért? Szerintem az tök finom lett. - kuncogtam. - Én is megkóstoltam ám. - kacsintottam rá.

-Jah...Annak biztos finom, aki szereti a csípős biszbaszokat. - bólogattam mosolyogva. -De én nem szeretem a csípőset... - motyogtam a számat húzva.

- Te az édeset szereted. - kuncogtam. - Majd egyszer csinálok valami édeset is. - mosolyogtam rá.

-Igen. - nevettem. -Nekem elég az is, ha a csókjaiddal kínálsz meg. Azok a legédesebbek. - bókoltam vigyorogva.

- Neee... Így csak zavarba hozol. - vörösödtem el de még mindig mosolyogtam. - Amúgy ma suli van nem? - néztem rá kérdően.

-Ez volt a szándékom. - kuncogtam. -Nem tudom. Azt se tudom már, hogy milyen nap van. - röhögtem ki magam.

- Azt hiszem Csütörtök van. - mosolyodtam el. - Viszont holnap muszáj lesz bemenned. - húztam a számat.

-Az utolsó napra akkor minek menjek? Felesleges. - értetlenkedtem. -Itt maradok veled, amíg ki nem engednek! - néztem rá komolyan.

- De nem fogják engedni. - néztem rá komolyan közben egy kicsit szomorúan is.

-Hidd el, nekem fogják. Tudok én vitatkozni, és ha én vitatkozok valakivel, akkor jobban jár ha azt teszi amit mondok, mert nem lesz jó vége. - magyaráztam határozottan.

Ezután csak ijedten néztem rá meg talán egy kicsit félve is. 
- Akkor én sose mondok neked ellen. - néztem rá komolyan.

-Nyugi, nem azt csinálnám mint Suga. - mosolyodtam el, de nem tartott sokáig, mert ahogyan visszagondoltam a dolgokra, mérges lettem. -Csak egyszer lássam meg, de a holnapot nem éli meg! - sziszegtem idegesen.

- Nyu-nyugi. - csuklott el a hangom. Nagyon rossz érzés, hogy az unoka testvéred akar pont megölni. Ahogy vissza gondoltam egy kicsit szomorú is lettem. Talán még egy könny csepp is végig futott az arcomon.

-Hé-hé! Nem sírunk! Felesleges, az ilyen emberek nem érdemlik meg. - töröltem le könnyeit, majd szájon pusziltam. -Egyébként is, ha te nyugodt vagy, akkor én is. - mosolyodtam el halványan.

- Nem sírok. - mosolyogtam. - Én mindig nyugodt vagyok.... Ha nyugodt a körülmény. - kuncogtam.

-Akkor jó. - vigyorogtam. -Na de most egyél! Nem szeretném, ha lefogynál. - Adtam neki még egy puszit.

- Nem baj ha fogyok. - kuncogtam. - Le kell ezt itt adni. - mutattam a hasamra.

-Már mondtam, hogy akkor majd én segítek! - vigyorodtam el ismét perverzen. - Egyébként is, az nem zsír, az hús. Te vagy az én húsos babám! - nevettem.

- Perverz. - ütöttem vállba. - Akkor ne csak mond hanem tedd is. - húztam én is perverz mosolyra ajkaimat. - Nem ez nem hús hanem háj. - röhögtem én is.

-És még én vagyok a perverz... - nevettem. -Akkor meg a hájas babám leszel. Így jobb? - néztem rá hitetlenül, közben kicsit ingattam is a fejemet. Nem hiszem el ezt a fiút. De még is képes volt elrabolni a szívemet.

- Te perverzebb vagy mint én. - nyújtottam ki a nyelvem. - És hol lennék hájas baba? Ilyen hosszú a hajam. - kezdtem el piszkálni a hajamat.

Mikor ezt meghallottam, kicsit homlokon csaptam magam. 
-Kicsim...Ne. - röhögtem. -Persze hogy perverzebb vagyok, mivel én...Khm...Érted. - pirultam el kicsit. -Mindegy, inkább hagyjuk a témát. - köszörültem meg a torkom.

- Ez az zavarba jöttél. - nyújtottam ki a nyelvemet. Ez az végre sikerült.

-Haha...Nagyon vicces. - nyújtottam ki én is a nyelvemet.

- Inkább cuki mint vicces. - mosolyogtam.

-Te kész vagy. - ingattam fejemet kuncogva. -Egyébként visszatérve a témához, hosszú a hajad, de nem annyira. - vigyorogtam.

- Hogy teszik jobban ha hosszú a hajam vagy ha rövid? - fogtam hátra a kezemmel.

-Hmm... - gondolkoztam. -A hosszú jobb. - adtam végül meg válaszomat. Tudtam még mit mondani, de nem kockáztattam még egy vállon csapást magamnak.

- Oké akkor így hagyom. - mosolyodtam el. - Talán vágatok a végéből. - fogtam előre egy kis tincset.

-Nem! Nem fogsz belőle vágni! - néztem rá szigorúan.

- De csak a végéből egy kicsit. - néztem rá boci szemekkel

-Nem! Egy kicsit sem! - mormogtam.

- De... - néztem rá kutya szemekkel.

-Nincs de. - sóhajtottam. -Amúgy is, minek akarsz belőle vágni? Nekem így vagy jó, ahogy vagy! - mosolyogtam.

- Mert töredezett. - biggyesztetten le alsó ajkamat.

-Ahjj...Akkor legyen. De csak azt a részét, amelyik töredezett! - adtam be a derekamat, majd felmutattam neki mutatóujjamat figyelmeztetőn.

- Csak annyi lesz. - mosolyogtam rá. - Köszönöm. - pusziltam arcon.

-Nincs mit. - sóhajtottam, és elvigyorodtam. -Na? Még mindig éhes vagy? - kérdeztem.

- Nem. Már jól laktam. - mosolyodtam el.

-Akkor jó. - mosolyogtam én is. -Elmegyek beszélni az orvossal. Jövök mindjárt, addig pihenj! - mondtam kedvesen.

- Rendben. - mosolyodtam el, majd befeküdtem az ágyba és néztem ahogy kisétál a szobából.

Adtam még neki egy puszit, és indultam is. Szerencsére nem kellett sokat keresgélnem, mivel a folyosón összefutottam vele. Megint sikerült rávennem hogy addig maradjak, amíg ki nem engedik. Persze azért azt is megkaptam, hogy mennyire akaratos vagyok, de hát most ez van. 
-Itt vagyok. - vigyorogtam.

- Maradhatsz? - néztem rá kérdően.

-Igen. Sikerült meggyőznöm. - mondtam büszkén.

- Ügyes vagy. - mosolyodtam el. - Szerintem alig várják, hogy elmenjek. - kuncogtam.

-Tudom. - nevettem. -Hidd el, én is alig várom hogy elmenjünk. - fintorogtam kicsit.

- Én is. - mosolyogtam majd hirtelen bejött az orvos és egy ápoló nő.

Nyugalmunkat az orvos és egy ápoló nőcike zavarta meg. Persze a nő úgy vigyorgott ránk, mint...Mint valami hülye. Jó, nem szép ilyet mondani egy lányról, de akkor is. Nekem ne vigyorogjon, hanem gyógyítsa meg a szerelmemet. 
-Khm...Doktor úr! - szólítottam meg hirtelen. -Csak annyit kérdeznék, hogy a páromat mikor fogják kiengedni?...