24.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-És megint olyan leszel mint múltkor? - Néztem rá kicsit szúrósan. -Akkor is alig bírtalak haza rángatni...Csak az volt a szerencsém, hogy beindultál. - motyogtam, majd visszagondolva kicsit elmosolyodtam.

- Nem. Esküszöm nem leszek olyan. - mondtam. - Nem fogom leinni magam. - mondtam hihetően.

-Ajánlom! Ha max két pohárnál is többet iszol, akkor azonnal eljövünk! - mondtam határozottan. -És ezt nem piszkálásból mondom, hanem azért mert jót akarok neked, mert szeretlek. - simítottam arcára, aztán adtam neki egy rövid kis csókot.

- Jó, jó. Nem fogom lenni inni magam. - motyogtam.

-Rendben. Akkor készülődjünk. - mosolyogtam. -Bár...Ha ezt tudom, akkor nem veszem fel a melegítőm. - sóhajtottam.

- Csak most jutott eszembe. - kuncogtam majd felvettem egy fekete szaggatott farmert egy fehér pólót meg egy farmer dzsekit aminek az ujjai bőrből voltak. Vettem fel pár ékszert majd befújtam magam parfümmel. - Én kész is vagyok. - mosolyogtam.

-Nagyon vicces. - motyogtam. Most könnyebben ki tudtam választani a ruhámat. Én is egy szaggatott farmert vettem fel, csak az enyém kék színű volt. Vettem fel még hozzá egy fekete felsőt, és egy laza fekete pulcsit. Felvettem néhány karkötőt és én is befújtam magam. -Már én is. - vigyorogtam. -Hmm...De csábító illatod van. - bújtattam fél arcomat nyakába. -A végén még elcsórnak tőlem. - kuncogtam.

- Szerintem nem engednéd. - kuncogtam. - Meg én se akarok rajtad kívül mást. - mosolyogtam rá.

-Még szép hogy nem engedem. - mondtam. -Én se. Nekem csak te leszel, más nem. - mosolyogtam én is.

- Ezt jó hallani. - mosolyogtam. - Akkor indulhatunk? - tettem fel a kérdésemet.

-Igen, mehetünk. - bólogattam, majd összekulcsolt ujjakkal indultunk utunkra.

Nem kellett olyan sokáig mennünk mert volt a közelbe egy bulizós hej. A jegyek helyett pecsétet adtak a csuklónkra, csak úgy engedtek be.

Pár perc séta után oda is értünk. Mindenkinek a kezére pecsétet nyomtak, az volt a belépő. Nem igazán vagyok oda az ilyenekért, mert utána meg nem tudom lemosni...Na mindegy. Amint a mi kezünkre is rányomták, indulhattunk be a hangos zene irányába.

Amint beértünk egyből a bárpulthoz mentünk és lehúztunk egy két felest, hogy rá tudjunk hangolódni a zenére meg az estére.

Nagy nehezen oda vergődtünk magunkat a pultosokhoz, majd ittunk két pohár felest. 
-Én többet már nem iszok. - mondtam hangosan V-nek.

- Oké. Akkor menjünk táncolni. - mondtam kiabálva.

Én erre csak bólintottam, ezért indultunk is a táncparkettre. Meg se lepődtem...Még mindig ugyanolyan jól mozgok, mint pár évvel ezelőtt. Persze azért TaeTae se panaszkodhat, ugyanis ő neki is van tehetsége a tánchoz.

Elkezdtünk táncolni. Ahhoz képest Hoseok rohadt jól táncolt. Mivel elég jól táncolt és helyes is volt a lányok elválasztottak minket így véletlenül el is vesztettem őt. Inkább kimentem a bárpulthoz nehogy elkeveredjek valamerre. Mivel szomjas voltam kértem még ki valamit de nem olyan erőset mert nem akartam megszegni az ígéretemet. A pultos csaj kiadta én meg egyből le is húztam. Nem tudom, hogy miért de elég furán éreztem magam. De nagyon jó érzés volt.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy csapat lány vesz körül, így sikerült elvesztenem V-t. Persze ezek a csajok már taperoltak is volna, de én egyből ellöktem őket magamtól. 
-Bocsi lányok, de nem vagytok az eseteim. - mondtam nekik kedvesen.
-Miért, akkor milyen az eseted? - kérdezte az egyik csaj, aki igencsak hasonlított egy utca kurvára.
-Hát nem lányok, mert én nem vagyok heteró. - mondtam lazán. Nem érdekel ha elkezdenek fujjogni, legalább leszállnak rólam. Nagyjából így is lett. Egyből lökdösni kezdtek, és sértő szavakat vágtak a fejemhez, de úgy csináltam mintha meg se hallottam volna. Ahjj...Hol van Tae?

Egy idő után úgy éreztem magam mintha nem is ezen a világon lennék. Minden olyan jó volt és szép.... Már el is felejtettem, hogy elvesztettem Hoseok-ot. Visszamentem a tömegbe és elkezdtem táncolni a...  LÁNYOKKAL.

Hiába kerestem, nem találtam. Hova a jó istenbe tűnt el? Remélem nem ment haza...Úgy döntöttem visszamegyek arra a helyre ahol táncoltunk, hátha megtalálom. Így is lett. Viszont mikor megláttam körülötte azt a sok lányt, féltékeny lettem. Mondjuk lehet ő is hasonlót érzett, amikor engem vettek körbe. A végén még egy lány fogja lecsapni őt a kezemről, de azt nem akarom. Egy pillanat alatt ott is voltam mellette. 
-Hol voltál? Mindenhol kerestelek! - mormogtam hangosan a zene miatt, ami lassan már megsüketített.

- Mi én végig itt voltam. Te mentél el. - mondtam teljesen kábulva.

-Nem önszántamból! - védtem magamat. -Egyébként is. Mennyit ittál? - vontam kérdőre.

- Csak egy pohár boroskolát kértem ki. Többet nem is ittam. - nevettem. - De miért is érdekel...? Jól érezzük magunkat vagy legalább is én igen. - mondtam mintha azt se tudnám miről beszélek.

-Nem hiszem el! Te megint nem vagy magadnál! Tae! Megígérted, hogy nem fogsz lerészegedni! - kezdtem szidni. -De ha ennyire jól érzed magad ezekkel a ribancokkal, akkor jó szórakozást, nem zavarlak! - kaptam fel a vizet, majd ott hagytam, persze nem mentem el a buliból. Szépen odasétáltam a pulthoz, és kértem magamnak egy üdítőt, úgy figyeltem tovább V-t.

Először nem is foglalkoztam azzal amit Hoseok mondott csak táncoltam tovább de egy idő után bűntudatom lett. Nem tudom miért. 
- Bocsi lányok, most mennem kell. - kacsintottam rájuk amit igazából nem is tudom miért csináltam. Odasétáltam a pulthoz ahol Hoseok ült majd elkezdtem húzogatni, hogy jöjjön táncolni.

Nem kellett sok idő, hogy odajöjjön hozzám. Azt akarta, hogy menjek vissza. Nagy nehezen, de beleegyeztem, ezért követtem őt a táncparkettig. Utálom hogy ilyen hamar rá tud venni dolgokra...

Végül beleegyezett és eljött velem táncolni. Nem telt el olyan sok idő de hirtelen a vállaira raktam a fejemet és úgy öleltem. Nagyon rosszul érzem magam.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy fejét a vállamra hajtotta és így ölelt. Muszáj volt elmosolyodnom, annyira aranyos volt, és persze egyből meg is bocsájtottam neki. Hogy ezt be is bizonyítsam, fejére nyomtam egy puszit.

- Hoseok... Én rosszul vagyok. - estem volna össze de Ő megfogott.

Éreztem hogy kezd elgyengülni, ezért gyorsan elkaptam. 
-Tae! - ijedtem meg. -Kiviszlek levegőzni! Mára ennyi elég volt a buliból. - mondtam kétségbeesetten. Amilyen gyorsan csak tudtam, a karjaimban kivittem őt a szabad levegőre.

- Ühhüm... - nagyon szédülök, és a fejem is iszonyatosan fáj. Remélem hamar ki jutunk a friss levegőre.

-Tudod mit? Hazaviszlek, és befektetlek az ágyba. - mondtam el neki tervemet. Szegény nagyon szarul néz ki...Többet nem fog rávenni a bulira.

- Oké... - egyeztem bele. Tuti, hogy raktak valamit az italomba. Nagyon rosszul vagyok.

Igyekeztem minél gyorsabb léptekkel haladni, hogy hamar otthon lehessünk. 
-Ha hánynod kell, szólj! - figyelmeztettem.

- Oké... - mondtam az egyhangú választ. Remélem hamar haza érünk. Nem telt bele sok időbe haza is értünk. Hoseok felvitt a szobába majd lefektetett az ágyba. - Köszönöm. - mondtam suttogva.

Szerencsére út közben nem taccsolt rám, így épségben haza tudtunk jutni. Amint megérkeztünk, felvittem a szobánkba, és befektettem az ágyba. 
-Szívesen. - sóhajtottam. -Milyen rossz gyerek vagy te... - ingattam fejemet.

- De esküszöm, hogy csak egy boroskolát ittam. - mondtam neki egy kicsit magasabb hangon.

-Elhiszem. De akkor veled csúnyán kibasztak, ha ilyen szarul vagy tőle. - magyarázkodtam aggódva.

- Ahham.... Tuti, hogy raktak valamit az italomba. - motyogtam.

-Ha megtudom hogy ki volt az... - kezdtem mérgesedni.

- Nyugi... Már úgy se tudjuk meg. - kezdtem egyre halkabban beszélni.

-De. Én meg fogom. És nem fogja megköszönni hogy találkozott velem! - mérgelődtem. -Mindegy. Hozok fejfájás csillapítót. - sóhajtottam hajamba túrva, majd elindultam a konyhába a gyógyszerért, közben engedtem egy pohár vizet is. Mihelyt végeztem, vittem fel V-nek. -Tessék! - adtam kezébe a poharat és a gyógyszert.

- Köszönöm. - ültem fel majd elvettem a kezéből a poharat és a gyógyszert. A gyógyszert bevettem majd a vizet meg ráittam. Amint lenyeltem a poharat az éjjeli szekrényre raktam. - Lezuhanyozhatok? - néztem kérdően Hoseok-ra.

-Le. De segítek. - bólintottam, majd segítettem neki elbotorkálni a fürdőig.

Gyorsan lezuhanyoztam majd megtörölköztem és indultam is vissza a szobába. Igen ám csak az volt a baj, hogy nagyon rosszul éreztem magam és félúton össze estem. Talán a fejemet be is vertem egy kicsit...

Megvártam amíg elintézi magát, és mikor végzett, követtem vissza a szobába. Csak egy volt a baj...Még el se ért az ajtóig, de már összeesett, és elterült a földön. Kétségbeesetten odarohantam hozzá, majd szólongatni kezdtem. 
-Tae! TaeHyung! - rázogattam óvatosan, de semmi. Felkaptam kezeimbe, aztán bevittem és az ágyba fektettem. Gondosan betakargattam, majd melléfeküdve mellkasára hajtottam a fejem, és így öleltem. Jó, lehet úgy nézek ki mint aki gyászolná, de nem tehetek róla...Aggódom érte.