17.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Mint a villám, úgy indultam utamra. Pár perc alatt oda is értem az egyik virágárushoz, és kértem egy hatalmas csokrot TaeTae-nek, aminek az egyik fele Orchidea-ból, a másik fele pedig Hortenzia-ból állt. Hogy honnan tudom hogy ezek a kedvenc virágai? Igazából nem tudom, csak tippelek. Ezek néznek ki - a rózsán kívül - a legszebben. Amint megkaptam a csokrot, rohantam a másik boltba, ahol megvettem a kedvenc bonbon-ját. Mikor azt is sikerült kifizetnem, indultam haza, viszont út közben megláttam egy lufi árust is, akinél találtam egy szív alakú "Szeretlek"-es feliratú lufit, így még azt is megvettem. Miután végeztem, indultam haza.
-Itt is vagyok. - mondtam, miközben beléptem az ajtón. A sok cucctól nem láttam V-t, úgy hogy csak vártam, hátha megszólal.

Amikor vissza ért nagyon meglepődtem. A kezében volt egy nagy virág csokor egy bonbon és egy lufi.
- Ezek az enyémek?

-Igen. Mondtam, hogy kiengesztellek! - lépkedtem oda hozzá vigyorogva, bár ő ezt nem látta. Bár azért kicsit kikukucskáltam, hogy lássam hol van. Mikor elé értem, letérdeltem elé, és a kezébe adtam a csokrot.
-Szeretlek! - nyújtottam felé a csokrot, őszintén nézve a szemeibe.

-De mondtam, hogy nem kell. - vettem el a csokrot.

-Miért, nem örülsz neki? - kérdeztem kissé szomorúan.

- Dehogynem. Csak most tuti, hogy sokat költöttél rám. - tettem le mindent a kezemből de a bonbont nem.

-Csak azt mondom, amit te mikor meghívtál kajálni. Szeretlek, ezért bármennyit költenék rád! Tudom hogy nem így mondtad, de a lényege ugyanaz. - kuncogtam, majd megöleltem.

- Mondjuk... - gondolkodtam el. A bonbont kibontottam a számba vettem egyet és úgy csókoltam meg.

Amikor megcsókolt, éreztem a szájában a bonbont, így még édesebb volt a csókunk. Ide-oda, egymás szájába tologattuk az édességet, amíg el nem olvadt teljesen. 
-Hmm...Fincsi. - vigyorogtam.

- Tudom. Azért csinálom. - kuncogtam.

-Kérek méééggg! - nyávogtam nevetve.

- Hmmm... Nem is tudom. Megérdemled? - húztam fel a szemöldököm.

-Igen, mert kedveskedtem neked. - vigyorogtam, és még jobban közeledtem felé.

- Még meggondolom. - kuncogtam.

-Légysziii! - könyörögtem boci szemekkel nézve rá.

- Hmmm... Legyen. - vettem a számba még egy bonbont és megcsókoltam Hoseok-ot.

-Ez az! - örvendeztem amíg be nem vette a szájába a bonbont, és meg nem csókolt. Annyira jó volt...Azt hiszem, sűrűbben kéne csokit vennem. -Mostantól a bonbonos csók lesz a kedvenc csókfajtám. - nevettem

- Szerintem nekem is. - kuncogtam. - Olyan... Édes.

-Pontosan. Még jó hogy nem savanyú. - röhögtem.

- És ha azt mondom, hogy az volt? - röhögtem én is.

-Miért, az volt? - nevettem. -Én édesnek éreztem, mint a többit. - vigyorogtam, aztán szájon pusziltam.

- Nyugi édes volt mint a csoki. - röhögtem.

-Akkor jó. - kuncogtam. -De azért örülsz ugye? - kérdeztem.

- Persze, hogy örülök. - ugrottam nyakába, de olyan hirtelen, hogy elvesztette az egyensúlyát.

Hirtelen a nyakamba ugrott, viszont én nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, így mindketten a földön landoltunk. 
-Aucs! - nyikkantam meg. -Akkor jó, örülök hogy sikerült boldoggá tennem! - mosolyogtam kicsit nyöszörögve.

- Bocsi, nem direkt volt.- kuncogtam. - Én is örülök.

-Tudom hogy nem direkt volt, és semmi baj. - vigyorogtam. -Na...Próbáljunk meg felállni. Ma már túl sokat voltunk a földön. - röhögtem, majd megvártam míg feláll rólam.

- Igaz. - röhögtem majd felkeltem róla és felsegítettem.

-Köszönöm! - kuncogtam mikor felsegített. -Enni kéne most már valami értelmes kaját is, nem? - érdeklődtem.

- De én értelmeset csináltam. - néztem rá boci szemekkel.

-A csípős szendvicsre gondolsz? - értetlenkedtem.

- Igen. - néztem rá.

-A csípős szendvics neked értelmes? Szétégetted vele a szám! Gyere...Csinálunk közösen valami finomat! - húztam magammal a konyhába, majd elővettem a fontos edényeket, meg a többit.

- Oké. Csináljunk. - kuncogtam.

Előszedtem a fontos dolgokat, aztán mondtam Tae-nek, hogy mit csináljon. -Kicsim! Felvágnád a hagymát? - kérdeztem meg, miközben egy vágódeszkát kerestem.

- Persze felvágom. - majd elkezdtem felvágni.

-Köszi! - hálálkodtam, aztán felvágtam néhány zöldséget. Mikor V-nek sikerült felvágnia a hagymát, beleöntöttem az egészet, amiben egy kis víz is volt. -Ne sírjál, itt vagyok! - nevettem, míg ő kicsit szipogva törölgette a szemét, amit a hagyma szaga "csípett meg".

- Nem sírok. - néztem rá közben szinte patakokban folyt a könnyem.

-Látom. - kuncogtam, majd letöröltem könnyeit. -Ohh...Kevergetni kell a hagymát, mert odaég és akkor rossz lesz! - tértem gyorsan észhez, aztán a láboshoz ugorva el is kezdtem keverni a hagymát.

- Mit csinálsz? - néztem rá kíváncsian majd a lábasra.

-Csak megtöröltem az arcodat, de most kevergetem ezt a szart, nehogy odaégjen! - magyaráztam. -Addig a másikba légyszi tegyél vizet, aztán tedd fel azt is forrni! - kértem meg egy újabb dologra. Fura most vele főzni, de jó. Igen, tudok főzni...Régen sokat segítettem annak az anyámnak, aki alig egy hete kidobott. Szóval tanultam egy-két dolgot.

- Nem így értettem. Hanem milyen kaját csinálsz? - kérdeztem közben csináltam amire megkért.

-Jaa, hát egy egyszerű levest. Az még is csak jobb, mint egy szendvics. - mosolyogtam. Mikor már a csípős illatú zöldséget is sikerült picit megpirítanom, elzártam helyén a gázt. Vártunk amíg felforrt a víz, és amikor ez megtörtént, beletettük a még szükséges dolgokat.

- Jaaa... Értem. - mosolyogtam. - Van benne valami. - kuncogtam.

Én csak nagy vigyorral az arcomon bólintottam, majd folytattam a főzést. Mikor már minden belekerült, már csak kevergettem. 
-Megkóstolod? - kérdeztem páromat, közben egy kanalat mutattam felé.

- Igen. - mondtam nagy mosollyal a számon.

Mosolyogva tettem szájába a kanalat, aztán vártam kicsit. 
-Na? Milyen? - kíváncsiskodtam.

- Nagyon finom. - lepődtem meg. - Mostantól te főzöl ha anyu nincs itthon.

-Rendben. - kuncogtam. -Akkor kész, lehet enni. - zártam el ez alatt is a gázt. -Ülj le, majd én odarakom eléd! - mosolyogtam kedvesen Tae-re.

- Rendben. - mosolyogtam majd leültem az asztalhoz.

Kimertem neki egy kis adagot, majd a kanalat is beletéve, elé raktam. Ezután magamnak is mertem egy kicsit, aztán vele szembe leültem enni. -Jó étvágyat! - vigyorogtam rá.

- Köszönöm. Neked is. - mosolyogtam. - Nagyon finom. Gyakrabban kéne főznöd. - kuncogtam.

-Örülök hogy ízlik! - mosolyogtam én is. -Hát...Régen sokat segítettem anyának, ezért tanultam egy-két dolgot. - meséltem.

- Értem. Az jó lehetett. - mosolyodtam el.

-Hát igen...Akkor még jó volt. - mosolyogtam keserűen.

- Sajnálom. - motyogtam. - Köszönöm az ételt. - mondtam majd a mosogatóba raktam a tányért.

-Szívesen! - mosolyodtam el halványan, aztán én is a mosogatóba tettem tányéromat. -Na...Most már nem vagyok éhes. - kuncogtam.

- Most már én se. - kuncogtam.

-Lassan jön anyu is nem? - kérdeztem.

- Este tizenegyre ér haza. - mosolyodtam el.

-Olyan későn? - esett le az állam, persze nem szó szerint.

- Igen. Ha délután megy akkor csak ilyen későn jön haza. - mosolyogtam

-Ohh...Akkor van még időnk. - nevettem. -De mit csináljunk? - érdeklődtem.

- Igen van. - mosolyogtam. - Nem tudom. - kezdtem el gondolkodni.

-Ahh...Már mindent csináltunk. - sóhajtottam. -TV? - vetettem fel egy ötletet.

- Nekem az is jó. - mondtam majd a bonbont magamhoz véve elindultam a nappaliba.

Követtem őt a nappaliba, majd leültünk a kanapéra, és bekapcsoltuk a TV-t. 
-Nem bújsz ide? Fázok. - vigyorogtam V-re.

- De. - húzódtam közelebb hozzá majd a bonbonomat kezdtem el majszolni.

Vállánál fogva átkaroltam, és így néztük a TV-t. Viszont alig negyed óra múlva olyan nehéznek éreztem szemeimet, hogy amint lehunytam őket, el is aludtam.

Olyan egy-két óráig néztem a TV-t. Egy idő után már beleuntam és felkeltem. Vagyis csak próbáltam ha Hoseok nem ölelne olyan nagyon erősen magához. 
- Hoseok... - rázogattam hátha felkel rá de semmi. - Hoseok!... Hoseok!... Hoseok!~ - mondtam egyre hangosabban . A végére már szinte kiabáltam.

Megint érdekes álmom volt...Nem tudom meddig aludhattam, de TaeTae hangja hozott vissza a valóságba. Kinyitottam szemeimet, majd kómásan ránéztem. 
-Hmm? - hümmögtem.

- Ha álmos vagy az ágyba aludj. - csíptem meg az arcát.

-De egyedül nem tudok. - hisztiztem.

- Próbálj meg. - nyújtottam ki a nyelvem.

-Na jól van ám! - duzzogtam. -Miért, te tudnál nélkülem aludni? - kérdeztem mormogva.

- Hmmm... Talán. -mosolyodtam el.

-Na szép. - motyogtam. -Akkor megyek nélküled aludni. - rántottam meg vállamat.

- Ne... Csak vicceltem. - fogtam meg csuklóját majd magam alá rántottam kisebb nagyobb sikerrel. 
- Nélküled nem tudnék elaludni. - csókoltam meg.

Picit elmosolyodtam ahogy visszahúzott, viszont azzal meglepett, hogy maga alá rántott. Viszont a csókjának nagyon is örültem. 
-Azért ám! - kuncogtam.

- Hihi... - csókoltam meg újra.

Csókját egyből viszonoztam, közben gyengéden rásimítottam arcára. 
-Akkor menjünk aludni. - motyogtam.

- Először lezuhanyzok ha nem gond addig te mehetsz aludni. - mosolyogtam rá.

-Rendben. - bólintottam, majd mielőtt még elment volna, adtam neki egy puszit. Amint felkeltünk a kanapéról, én már mentem is a szobánk irányába. Mikor beértem, gyorsan magamra kaptam valami pizsama szerű ruhát, aztán befeküdtem az ágyba. Hiába próbáltam megvárni V-t, nem sikerült mert alig öt perc alatt bealudtam.

Gyorsan adott egy puszit majd ment is a szobába. Én a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, - mert már én is álmos voltam - megtörölköztem és öltöztem pizsamára. Vagyis csak öltöztem volna. Nem hoztam be pizsamát így egy törölközővel a derekamon mentem a szobába. Ott előkerestem egy boxert és úgy ahogy vagyok befeküdtem Hoseok mellé. Nem érdekel ha megfázok, már nagyon fáradt vagyok. Nem is kellett öt perc már el is aludtam...

16.rész

Egyszer csak megszólalt a csengő, így kíváncsian kaptam az ajtóra a fejemet. Jimin volt az, és engem keresett. -Dehogyis! Ő akadt ki azon, hogy én meleg vagyok, és hogy V-vel járok! És ő volt az, aki megcsókolt nem én! De egyébként ellöktem magamtól, és világosan megmondtam neki, hogy köztünk már semmi nem lesz. - háborodtam fel újra.
-Nekem ezt máshogy mondta, ezért gondoltam megkérdezlek. - mondta hitetlenkedve barátom.
-Miért, neked mit mondott? - kérdeztem ingerülten.
-Hát azt, hogy a parkban lekaptad, meg hogy igent mondtál hogy újra együtt legyetek, és hogy csak hazajöttél TaeHyung-al szakítani. - mesélt JiMin.
-Hogy az a... - mérgesedtem be, majd indultam az ajtó felé, hogy megkeressem azt a lányt.

- Hoseok ne menj utána! - ordítottam utána de meg se hallotta. Félek.

Csak mentem és mentem, nem törődtem semmivel. Nem gondoltam volna, hogy MinJi képes rám fogni mindent. Szerencsére hamar rábukkantam, így mérgesen oda is mentem hozzá. 
-Te hogy mertél rám fogni mindent? Azt hazudod a legjobb barátomnak, hogy megcsókoltalak, meg hogy újra összejöttem veled? Mit képzelsz te magadról? - kezdtem el vele kiabálni. Nem érdekelt a többi ember, úgy éreztem ki kell adnom magamból a dühömet. Ráadásul jogosan voltam mérges.
-Miért? Nem így történt? - vigyorgott elégedetten.
-Fúú te! Képzeld, rohadtul nem így történt! Én azt mondtam, hogy meleg vagyok, és hogy TaeHyung a párom! Mi a faszt nem lehet ebből érteni? Ja, és te voltál az aki majdnem megcsókolt, de mivel V-t szeretem, ezért eltoltalak magamtól! Sajnálom, hogy Tae jobb nálad, jobban szeretem mint téged szerettelek! - mondtam el a magamét.

Csak néztem a tárva nyitva hagyott ajtót. - Jimin! Hova ment Hoseok? - néztem fel rá.
- Őszintén?! Nem tudom. - hajtotta a fejét.
- Mindegy. Akkor várjunk. - sóhajtottam

Örülök hogy sikerült kiadnom magamból a gőzt. Nem is vártam meg a reakcióját, csak megfordultam és láttam, hogy mindenki engem néz. 
-Mi van? Maguk nem láttak még meleg vagy leszbi embert? Igen, meleg vagyok, fiúba vagyok szerelmes! És akkor mi van? Boldog vagyok, úgy hogy le lehet szállni rólam! A véleményeket meg nagy ívben leszarom! - Mormogtam az engem bámuló közönségnek, majd részben megkönnyebbülve, részben idegesen mentem vissza V-hez és JiMin-hez.

- Hol marad már? - motyogtam az orrom alatt. Aggódtam. Nagyon is aggódtam érte. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.

Nem is kellett sok idő, és hazaértem. 
-Itt vagyok! - sóhajtottam befelé battyogva.

- Végre. - ugrottam nyakába.

-Elintéztem, most már nem fog minket basztatni! - öleltem meg Őt én is, majd egy kis puszit nyomtam a fejére.

Én csak bújtam hozzá. Az a csaj. Megőrjít...de nem is érdekel. Tudom, hogy Hoseok szeret.

-Ohh és JiMin! - szólítottam meg barátomat, aki zavarában azt se tudta hova nézzen.
-Igen? - nézett rám kíváncsian.
-Köszönöm, hogy szóltál! - mosolyodtam el hálásan.
-Nincs mit, igazából én is meglepődtem, de tudtam hogy te nem tennél ilyet. - mosolygott ő is. -Na de most már megyek. Sziasztok! - köszönt el tőlünk, majd kilépve az ajtón elment.

- Szia! - kiabáltam utána hátha meghallja de páromat ugyan úgy öleltem.

Annyira jó volt az ölelése, éreztem benne hogy mennyire szeret. 
-Szeretem az ilyen pillanatokat. - gondolkodtam hangosan, majd nyakába fúrtam arcomat.

- Mi? - néztem értetlenül. - Szereted ha mindig van valami balhé? - én tényleg nem értem.

-Nem, nem azt szeretem. - kuncogtam. -Azt szeretem, amikor így megölelsz. Vagy amikor szerelmesen megcsókolsz. - vigyorogtam.

- Jaa... Hupsz - kuncogtam. - Egy kicsit félre értettem. Bocsi. - nevettem.

-Semmi baj. - kuncogtam én is, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Hoseok. Van bennem egy kis hiba... Mindig unatkozok. - nevettem el magam.

-Ez nem hiba, ez egy természetes dolog. - röhögtem. -Mit szólnál, ha filmeznénk? - vetettem fel neki ötletemet.

- Hmmm... Nem is tudom. Már szinte minden filmet láttam. - biggyesztettem le alsó ajkamat.

-Ohh...Akkor... - gondolkoztam. -Mi lenne, ha játszanánk? Amikor megismerkedtem anyukáddal, akkor amúgy se fejeztük be. - ajánlottam fel a másik ötletemet.

- Milyen játékot játszottunk? - tettem fel kérdésemet.

-Autóversenyzőset. - válaszoltam lazán.

- Jaaaa... - pirultam el hirtelen. Én teljesen másra gondoltam.

-Ja. Úgy hogy most itt az ideje, hogy megverjelek benne. - vigyorodtam el gonoszul.

- Azt csak hiszed. - húztam mosolyra ajkaim.

-Na nézzük! - kuncogtam, majd elengedve egymást mentünk is játszani. Tae gyorsan összerakta, majd belevágtunk a dologba. -Hehe...Most én fogok nyeeerrrrnnnniiiiiii! - dülöngéltem jobbra-balra, és vigyorogtam mint egy hülye.

- Azt csak hiszed. - röhögtem majd úgy ahogy van leelőztem.

-Ahjj ne már! Megint kezded? - nyafogtam, aztán mindent beleadva próbálta leelőzni, több-kevesebb sikerrel.

- Nem én folytatom amit akkor elkezdtem.- nevettem.

-Miért is vagy benne ilyen jó? - érdeklődtem.

- Hmmm... Mert kiskoromba sokat játszottam ilyet apuval. - mosolyodtam el.

-Áhh értem. - mosolyogtam én is.

- Hát igen... Kicsi koromba vagy még mikor élt apám akkor sokat játszottunk. Viszont soha nem tudtam legyőzni. - nevettem egy kicsit keserűen. Nagyon szerettem édesapámat.

-Akkor tőle örökölted. - mosolyogtam, majd gyorsan letéve a földre a játékot, megöleltem páromat. Szegény...Nagyon rossz lehet elveszítenie azt, akit a legjobban szeretett.

Meglepődtem amikor Hoseok megölelt de jól esett. Nagyon is. 
- Ömmm.... Játszunk tovább? - kérdeztem meg tőle egy idő után.

-Játszunk! - mosolyogtam, majd újra a kezembe vettem.

- Hoseok... Beülhetek az öledbe? - kérdeztem szégyenlősen.

-Persze. Amúgy ez hülye kérdés volt. - kuncogtam, aztán "tárt karokkal" vártam, hogy elfoglalja előttem a helyét.

Szégyenlősen az ölébe ültem majd folytattuk a játékot. Nem tudom miért de valahogy nem tudtam koncentrálni és most Hoseok győzött. Most biztos örül a fejének.

Mikor végre sikerült leelőznöm TaeTae-t, még jobban beletapostam a gázba, aminek az lett az eredménye, hogy nyertem. -Ez az! Nyertem. Látod? Mondtam hogy legyőzlek! - vidámkodtam, legszívesebben ugráltam volna örömömben, de nem akartam hogy V megfejelje a padlót, ezért maradtam a seggemen.

- Ügyes vagy. - kuncogtam. - De hagytam magam. - húztam fel az orromat.

-Tényleg? Ahjj már... - hisztiztem. -Nem baj, akkor is én nyertem! - nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Igen te nyertél. - mosolyogtam viszont nem tudtam ránézni mert mögöttem ült.

-És most? Mit csináljunk? - kíváncsiskodtam, közben derekát átkaroltam kezeimmel, államat pedig vállára tettem.

- Hmmm... Várjál gondolkodom. - majd szépen lassan kibontakoztam a karjai közül. - Fogócskázzunk. Az jó móka. - pattantam fel nagy mosollyal az arcomon.

Gondolkodása közben kiszállt az ölemből, és felállt. 
-Megint futni? - fintorogtam. -Rendben. - sóhajtottam. -De akkor vigyázz, mert megint elkaplak! - mosolyodtam el gonoszul, majd már kergetni is kezdtem.

- A-a. Most jobban fogok figyelni. - nyújtottam ki a nyelvem.

-Kíváncsi leszek! - nevettem, közben futottam utána. Persze figyeltem, nehogy megint beverjem valamimet.

- Én is. - suttogtam magam elé majd elkezdtem magamon röhögni. Bementem a szobánkba bezártam az ajtót ezzel is időt nyerve, kinyitottam az ablakot és kimásztam. Természetesen a tetőre mentem nem leugrottam. Átmentem a másik szobába - Anyuéba - és onnan futottam tovább. Persze Hoseok nem tudta, hogy már bent vagyok, de lehet, hogy tudta.

Befutott a szobánkba, viszont nem hagyta hogy bemenjek, és bezárta előttem az ajtót. 
-Ne már! Ez így nem ér! - duzzogtam. Vártam egy kicsit, hátha kinyitja az ajtót vagy valami, de semmi nem történt. Pár perces várakozás után elindultam a lakásba megkeresni, és mikor anyu szobájába nyitottam be, meg is találtam.

- Ne mááár... - vinnyogtam mikor benyitott a szobába. - Ez nem ér. - kezdtem el gyorsan kifelé mászni az ablakon de Hoseok hirtelen megölelte a derekamat és elvitt az ablaktól.

-Az ablakon se ér mászkálni! - rohantam oda gyorsan hozzá, mielőtt még újra kimászott volna. Átkarolva a derekát húztam el az ablaktól. -Megvagy. - vigyorogtam.

- De nem ééér... Túl jól játszol fogócskát. - nyivákoltam.

-Ez van. - nevettem. -Én ezt játszottam sokszor az óvodában meg a suliban is. - vigyorogtam.

- Gyerekes... - nyújtottam ki rá nyelvem. - Mikor játszottál utoljára? - tettem fel a kérdésemet.

-Nem is vagyok gyerekes. - mormogtam. -Hát most a fogócskát. - kuncogtam.

- A fogócskára értettem, hogy mikor játszottad utoljára de mindegy. - nevettem el magam.

-Ja...Hát...Azt hiszem az utolsó a mostaniakat leszámítva, az még harmadik osztályos koromban volt. - emlékeztem vissza, a plafont bámulva.

- Az rég volt már. - nevettem el magam.

-Hát igen. - röhögtem. -Na és most? Mit csináljunk? - kérdeztem, de közben megszólalt a hasam is. El is felejtettem, hogy ma még semmit se ettem, és már lassan késő délután van.

- Te még ma nem ettél semmit? -néztem rá kitágult szemekkel.

-Nem... - húztam a számat. Na...Most tuti le fog cseszni.

- Hogy miiii?? Lehetne egy kis eszed, hogy egyél.- morogtam. Hát ilyen nincs. - Amúgy direkt éhezteted magad? - vontam fel a szemöldökömet.

-Jó, bocsi! - hajtottam le fejemet. -Dehogy! Csak...Elfelejtettem enni. - rántottam meg vállamat.

- Te nem vagy komplett. - forgattam meg a szemeim majd szó nélkül elmentem. Lementem a konyhába és készítettem szendvicset. - Le jössz vagy vigyem fel? - kiabáltam mert nem jött le.

-Soha nem voltam az. - motyogtam. Ezután elment, de mivel gondoltam hogy kajáért ment, ezért fent maradtam. -Nem, lemegyek! - üvöltöttem neki vissza, majd indultam is.

Egy kis időbe beletelt mire lejött. 
- Ezt mind megeszed. - néztem rá parancsolóan.

-Oké... - Sóhajtottam, és leültem enni. Finom volt, nem tagadom. De semmi kedvem nem volt az evéshez. -Biztos muszáj az összeset? - néztem fel rá bociszemekkel.

- Muszáj. - néztem rá szúrósan. - Nem sok. Edd csak meg. Nem lesz bajod tőle. - néztem rá.

Én csak szenvedőn nyüszítettem egyet, aztán folytattam az evést. Szerencsére már csak pár falat volt hátra. Mikor megettem mindent, durcás fejjel mostam el a tányért, majd a helyére tettem. 
-Megettem. - mormogtam.

- Te tényleg gyerek vagy még. - kuncogtam.

-Nem is! - duzzogtam karba tett kezekkel.

- De az vagy. - mentem hozzá közelebb majd nyomtam egy puszit az ajkaira.

-Akkor te is az vagy. - mosolyodtam el. -És egy gyerekszerelemben vagyunk. - vigyorogtam, közben átkaroltam derekát, viszont kezem egyre lejjebb csúszott.

- Én az vagyok legalább bevallom. - kuncogtam.

-De én már nem. Kevesebb mint fél év, és felnőtt leszek. - hordtam fenn az orrom.

- Hihi  Mikor is van a szülinapod? - néztem rá kíváncsian.

-Február tizennyolcadikán. - mosolyogtam. -És neked? - érdeklődtem én is.

- December harminc... - gondolkodtam. - Nem ér te idősebb vagy. - mormogtam.

-Hehe. - kuncogtam. -Akkor a Hyung-od is lehetnék. - vigyorogtam.

- Az vagy. Hyuuuung~ - kuncogtam. - De nem is sejtetted mi? - nevettem tovább.

-Hogy idősebb vagyok? - kérdeztem én is nevetve.

- Nem... Azt, hogy még csak tizenhat éves vagyok. - kuncogtam.

-Jaa...Nem. De mindegy igazából. - mosolyogtam, majd megcsókoltam.

Csókját egyből viszonoztam. 
- Még igazán gyerek vagyok. Szóval viselkedhetek úgy is de te nem. - nyújtottam ki rá nyelvem.

-Miért, akkor legyek sokkal komolyabb? - néztem rá kissé értetlenül. -Egyébként is, ne nyújtogasd a nyelved, mert a végén leharapom. - gonoszkodtam.

- Ha akarsz lehetsz komolyabb. - nyújtottam ki újra csak azért is a nyelvem.

-Rendben, de előre szólok! Visszasírod még a gyerekes énemet. - kacsintottam, és mivel megint kinyújtotta a nyelvét, ezért gyorsan reagálva tényleg megharaptam kicsit.

- Áuu... ez fájt. - mormogtam. - Kíváncsi leszek a komolyabb énedre. - nevettem.

- Én megmondtam, hogy leharapom! - röhögtem. -Akkor most már láthatod, ugyanis belekezdek. Engedj el, és menjünk rendet rakni a szobánkban, meg csukd be az ablakokat, amiket kinyitottál! - néztem rá komolyan. Ha ezt akarja, megkapja.

Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá, de szót fogadtam. Becsuktam az ablakokat és felmentünk a szobánkba. Elkezdtünk pakolni. Egy idő után szép rend lett. 
- Elégedett a munkával? - néztem rá.

Láttam rajta hogy lesokkolt, de azért teljesítette a parancsomat. 
-Hmm...Talán. - mondtam kissé bunkón, fintorral az arcomon.

- Hehhh. - jah, hogy így játszunk oké. Úgyis vissza fogja még kapni. - Akkor mit csináljak, hogy megfeleljen neked? - néztem rá egy kis fintorral.

-Ömmm... - kezdtem el gondolkozni. -Pakolj össze a szekrényünkben is! - mutattam az említett tárgyra.

- Igen is. - mentem majd rendet raktam a szekrényben is.

Szegényt rossz volt nézni ahogy pakol, de mivel kíváncsi volt a komoly énemre, ezért gondoltam megmutatom neki. Bár...Én is utálom magam így, de...Előbb vagy utóbb úgy is meg kell komolyodnom.

- Kész vagyok. - mormogtam. - Lemegyek csinálok vacsorát. - néztem rá majd leindultam a konyhába.

-Rendben. - bólintottam, és már el is tűnt. Ahjj...Olyan szarul érzem magam...És nem azért mert beteg vagyok, hanem azért, mert szegény V-t ugráltatom. Én ezt nem akarom folytatni! Gyorsan lerohantam hozzá a konyhába, aztán mikor háta mögé értem, átkaroltam derekát, és egy apró csókot nyomtam a nyakára. -Sajnálom! - suttogtam.

Én csak vállat vontam majd hozzá láttam a szendvics készítéséhez. Úgy is vissza kapja..Mégpedig most. A szendvicsébe csípős paprika krémet kentem. 
- Tessék itt a vacsorád. - adtam oda a tányért rajta a szendvicsekkel.

Remek...Most sikerült megbántanom. Ez az Jung Ho Seok, gratulálok az idióta terveidhez! 
-Kösz. - motyogtam, majd leültem enni. Azaz ettem volna, hogy ha az első harapás után nem lángolt volna a fél pofám. -Haaa ez csíp, ez kurvára csíp! - legyeztem a számat. -Mi a faszt tettél bele? Szét ég a pofám! - háborogtam, aztán a csaphoz futva ittam egy pohár vizet.

Elkezdtem hangosan röhögni. 
- Vissza kaptad. - röhögtem tovább. - Amúgy valami csípős cuccot. - öltöttem ki a nyelvem.

-Na jó...Ezt megérdemeltem. - mosolyogtam, majd húzni kezdtem a szám. Igen, megérdemeltem, jogos amit csinált, hiszen én is szinte cseléd módjára viselkedtem vele.

- Meg, meg. - nevettem tovább. Lassan már a földön feküdtem .

Én csak vigyorogtam rajta, bár ez is egy hamis vigyor volt. Legbelül a bűntudat mardosta szívemet. Észre se vettem, de hangosan és keserűen felsóhajtottam.

Hallottam ahogy nagyot sóhajt. - Mi a baj? - néztem fel rá kérdően.

-Semmi, csak...Bűntudatom van... - motyogtam a padlót fürkészve. Ki kell engesztelnem. Mindegy hogyan, de muszáj, mert addig nem nyugszom úgy se.

- Huhhh? És miért van bűntudatod. - néztem rá még mindig kérdően.

-Mert olyan bunkó voltam veled. - néztem rá sajnálkozón.

- Én produkáltam ki szóval ne zavarjon. - mosolyodtam el.

-De akkor is. - túrtam kissé idegesen a hajamba. -Mindegy. Ki foglak engesztelni, ne aggódj! - mosolyogtam, majd közelebb húzva magamhoz, ajkaira tapadva megcsókoltam. Pár másodpercig nyelveink érzéki harcot vívtak egymással, végül elszakadtam tőle, és felrohantam a pénztárcámért.

Csókját egyből viszonoztam. Amikor elváltunk ő egyből felszaladt az emeletre. Nem értettem.

Amint sikerült felszednem és eltennem a pénzem, rohantam le, de annyira siettem, hogy majdnem leestem a lépcsőn is. 
-Sietek! - ugrottam oda V-hez, és egy gyors csókot nyomva ajkaira, indultam is.

- Mi van??? - néztem kérdően, de már el is szelelt...

15.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Egy kisebb sokkot kaptam kérdésére, ugyanakkor rosszul is esett. 
-Már hogy szeretnék? Te vagy számomra az egyetlen, akit szeretek! Meg miért szeretnék egy lányt, mikor meleg vagyok? - háborogtam.

-Nem tudom. - fordítottam el fejem. - A múltkor a telefonodon akartam játszani és a játék helyett véletlenül a képekre mentem, és láttam pár képet egy lányról ahol együtt vagytok már mint öleled a derekát. - kezdett könny gyűlni a szemem sarkába.

-Ohh...Szóval még nem töröltem ki őket. Nem kell aggódnod, az már lassan két éve volt. Ő volt az első és utolsó barátnőm. - mondtam neki őszintén. -De köszönöm, hogy szóltál, mert akkor kitörlöm a képeket, hiszen úgy sincsen rá már szükségem. Most már csak veled vagyok, csak te vagy nekem. - simítottam meg arcát, majd puha ajkaira hajoltam.

- Értem... - mondtam mielőtt ráhajolt az ajkaimra. A csók közben legördült egy könnycsepp ami a szemem sarkában gyűlt össze.

-Ne sírj, mert nincs okod rá! Az a lány a múltam, te pedig a jelenem és nagyon remélem, hogy a jövőm is. - töröltem le a sós cseppet arcáról, majd halványan elmosolyodtam.

- Nem sírok. - motyogtam. - Csak azt hittem, hogy... - nyeltem egy nagyot, ahogy belegondoltam. - Hogy megcsalsz. - gördült le újabb könnycsepp.

-Ahha tényleg nem sírsz! - ingattam fejemet, és újra megtöröltem arcát. -Miért csalnálak meg? Soha nem tennék ilyet, mert SZERETLEK! - emeltem ki direkt a "szeretlek" szót.

- Tudom de... akkor is. - fordítottam el újból a fejem.

-Ahjj kicsim... - sóhajtottam, aztán visszatettem vállára a fejemet.

- Sajnálom. - fordítottam el jobban a fejem.

-Mit? - értetlenkedtem. -Naaa! Ne fordítsd el a fejed, mert így nem tudok puszit adni! - nyafogtam, majd megpróbáltam visszafordítani fejét.

Nem válaszoltam csak visszafordultam, hogy tudjon puszit adni, meg.... megcsókolni.

Válasz nélkül visszafordult velem szembe, így én habozás nélkül tapadtam újra ajkaira. 
-Ne szomorkodj. - motyogtam.

- Nem szomorkodok. - erőltettem egy mosolyt arcomra, de inkább nézett ki egy sorozat gyilkos grimasznak, mint mosolynak.

-Látom...Ne hazudj, a vak is kitudja olvasni az arckifejezéseidből! - mondtam teljes komolysággal. -Nem tegnap beszéltük meg, hogy mostantól ha baj van, elmondjuk egymásnak, akármiről is legyen szó? - kérdeztem.

- De. - néztem felé de nem Őt néztem hanem a kanapét.

-Akkor? - kezdtem megint kicsit háborogni. -Az a baj, hogy láttad azt a képet? - tettem fel neki újabb kérdésemet.

- Nem... Áhhh hagyjuk ezt az egészet... - majd nagy nehezen kimásztam alóla és megindultam a szobám felé. Igazából még én sem tudom mi a bajom.

-Most... - lepődtem meg, nagy szemekkel nézve utána. -TaeHyung! Mi bajod? Valami rosszat mondtam? - folytattam faggatását. Meg kell tudnom mi a baja, mert nekem ez így nem tetszik...

- Nem. Nem mondtál semmi rosszat. - vetődtem le az ágyra.

-Akkor meg mi a bajod? - kérdeztem kissé mérgesen.

- Őszintén! Még én sem tudom. - ültem fel hirtelen de inkább vissza.feküdtem.

Erre a kijelentésére kicsit homlokon csaptam magam, közben halkan felsóhajtottam. 
-Inkább aludjunk, hátha lenyugszol! - ajánlottam fel ötletem, majd befeküdtem mellé az ágyba.

Én csak bólintottam egyet majd úgy helyezkedtem, hogy párom is elférjen.

Amint sikerült kényelmesen elhelyezkednem, átöleltem V-t. 
-Ne durcizz a semmiért! - motyogtam, de szememet már lehunytam.

- Nem durcizok. - motyogtam orrom alatt.

-Ühüm... - hümmögtem már kicsit unottan. Ám kis idő múlva sikerült elnyomnia az álomnak.

Most tuti pipa rám. Csak azt nem tudom miért. Mivel én nem voltam álmos kibújtam nagy nehezen az öleléséből és lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit. Az omlettnél döntöttem. Vettem ki a hűtőből tojást és elkészítettem a reggelimet. Leültem a tv elé és ott ettem meg. Amikor végeztem akkor oldalra raktam a tányért és a térdemet felhúztam és az öleltem át. Egy idő után be is aludtam.

Nem tudom mikor keltem fel, de TaeTae nem volt mellettem. Már megint itt hagyott, remek. Nem tudom mi baja van...Ha arról a lányról van szó akkor megnyugodhat, mert már tetvesül nem vonzódom a lányokhoz. Nekem csak ő van, senki más. Gondolataimba merülve mentem le, és meg is pillantottam őt a kanapén aludva. Halkan odalépkedtem hozzá, aztán kicsit néztem. -Szeretlek! - hajoltam le egyik füléhez, és belesuttogtam ezt az egy szót, majd óvatosan az ajkaira hajolva, adtam neki egy lány csókot. Ezután felöltöztem, mert úgy döntöttem elmegyek kicsit sétálni.

Nem aludtam olyan mélyen mert hallottam, hogy valaki belesuttogja a fülembe, hogy szeret majd az ajkaimra hajolt. Ez inkább tűnt egy álomnak mint valóságnak. Olyan finomak voltak az ajkai.

Miután elkészülődtem, halkan becsuktam az ajtót, majd elindultam sétálni. Nem tudtam merre megyek, csak mentem. Szeretem V-t, mindennél jobban...De ha nem mondja el hogy miért ilyen vagy mi a baja, akkor nem tudok neki segíteni.

Egy idő után felkeltem és felmentem a szobába, hogy felébresszem ha alszik még. De meglepett a látvány, hogy nincs ott. Kétségbe voltam esve. Az egész házaz felkutattam de nem találtam sehol. Végül úgy döntöttem, hogy megkeresem, mert ha nincs itthon akkor csak máshol lehet. Felvettem a cipőm és a kabátom és elindultam valamerre. Egy ideig sétáltam még meg nem láttam egy lánnyal a parkban. Az a lány az volt aki a képen volt.

Séta közben teljesen el voltam merülve a gondolataimban, de egy lány hangja kizökkentett. 
-Szia HoSeok! - köszönt vidáman. 
-MinJi? - lepődtem meg. Volt barátnőm jött velem szembe, és meglepetésemre meg is ölelt. 
-Hogy vagy? Rég láttalak. - mosolygott. 
-Megvagyok. És te? - mosolyogtam halványan. Miközben beszélgettünk, folytattuk a sétát, egyenesen a parkba. Leültünk egy padra, és dumáltunk, viszont hirtelen feltett egy érdekes kérdést. 
-Figyelj HoSeok...Azon gondolkoztam, hogy nem lenne kedved velem újrakezdeni ezt az egészet? - kérdezte. 
-MinJi! Én már nem vonzódom a lányokhoz, meleg vagyok lassan már egy hónapja, és barátom is van. - mondtam el neki az igazságot, mire kikerekedett szemekkel nézett rám. 
-Micsoda? - döbbent le. -Hát ezt nem hiszem el. Azt hittem még van nálad esélyem! - kezdett el háborogni. 
-Nem, nincs! De nem is lenne, mert én már lezártam veled mindent! - mormogtam.

Láttam, hogy hirtelen elkezdtek veszekedni majd a csaj felállt szembefordult vele és lesmárolta. Nekem nem is kellett több azonnal hazaszaladtam és az ágyba vetettem magam és sírtam. Tudom, hogy nem akarta de akkor is rosszul esett.

-Nem érdekel! - motyogta, majd hirtelen felpattant mellőlem, és megcsókolt. Persze én kérdés nélkül toltam el magamtól. 
-Te mit csinálsz? Normális vagy? - akadtam ki, de közben láttam, hogy egy ismerős alak fut ki a parkból. TaeTae volt az. -Hogy ha most miattad fog velem újra szakítani TaeHyung, akkor azt nagyon megbánod! - sziszegtem, és futottam V után, de mire kiértem a parkból, már nem láttam. Nagyon remélem, hogy nem fog hülyeséget csinálni. Hazarohantam, hátha otthon van. -Tae! Itthon vagy? - kiabáltam fel neki remegő hangon, mivel már engem is a sírás kerülgetett.

Hallottam ahogy Hoseok kiabál arra csak megrándultam de nem szóltam egy szót se.

-Ahjj! - mordultam fel idegesen. -Tudom hogy láttad, de én nem akartam, el is löktem magamtól! Szeretlek TaeHyung! Kérlek bocsáss meg! - kiabáltam, majd sírva a földre rogytam. Elegem van. Miért mindig én járom meg? Csak szerelmes vagyok egy fiúba! Miért olyan nagy bűn ez?

Hallottam ahogy összeesik a szívem hasadt ketté amikor még meg is hallottam, hogy sír. Halkan lementem és megálltam előtte de észre se vette ezért leguggoltam és szorosan magamhoz öleltem.

Éreztem, hogy hirtelen megölel, így habozás nélkül viszonoztam is. -Sajnálom! Én tényleg nem akartam, pedig még azt is megkérdezte, hogy nem e kezdhetnénk újra a kapcsolatunkat, de én mondtam neki hogy meleg vagyok, és hogy veled vagyok. - szipogtam, és hangom is még mindig remegett, ahogy az egész testem is.

- Láttam, hogy nem önszántadból csókoltad meg. Nem is te csókoltad meg hanem ő téged. - remegett a hangom a sírástól.

-Igen. De ellöktem magamtól, utána pedig megfenyegettem. - mondtam még mindig szipogva.

Nem tudtam erre mit mondani csak simogattam a hátát. Szegény most nagyon törékeny.

-Szeretlek! És sajnálom! - szorítottam jobban magamhoz. V egy nagyon különleges ember számomra. Soha senkit nem szerettem még így, mint őt. Ezért is vagyok mérges, hogy MinJi megcsókolt, bár az inkább sima szájra puszi volt, mivel én nem viszonoztam, és még el is löktem magamtól. Nekem csak Tae csókja kell, senki másé.

- Én is szeretlek Hoseok, és nincs mit sajnálnod. - mondtam most már egy kicsit nyugodtabban.

-De...Mert majdnem megcsaltalak! - sírtam fel.

- Nem. Mert ha visszacsókoltál volna azt mondom " Oké. Megbocsátok" de még azt is nehezen. De így?! Semmit nem csináltál! - háborodtam fel egy kicsit.

-Igaz...De akkor is bűntudatom van emiatt! - engedtem el kicsit, hogy a szemeibe nézzek.

- Meg foglak verni ha így folytatod. - kezdtem el csikizni.

-Nehe! - kezdtem kicsit nevetni, de könnyeim még folytak. -Abbahagyom, ha te is! - vergődtem a földön nevetve, és próbáltam megállítani kezét.

- Még mindig sírsz. - ültem rá a csípőjére és úgy folytattam.

-Jól van na! - fogtam meg csípőjét, majd felülve hozzá, megcsókoltam. Sokkal jobb volt ez a csók, mint még anno MinJi-é.

Csókját egyből viszonoztam. - Szeretlek, "Reményem". - leheltem ajkaira ezt a két szót.

-Én is nagyon szeretlek! - suttogtam, majd újabb puszit adtam szájára.

-Szerintem álljunk fel innen mert ha valaki bejön a végén még furcsának fognak nézni minket. - kuncogtam.

-Oké! - vigyorogtam, majd felálltunk. -Menjünk vissza a szobába, ha anyu megjön, nehogy gyanút fogjon. - ajánlottam fel ötletemet.

- Anyára várhatunk csak este fog haza jönni. Viszont kíváncsi vagyok, hogy Suga hova tűnik el egész nap.

-Akkor jó. Szerintem talált munkát, hogy megkeresse a pénzt. Bár kitudja. - gondolkoztam, aztán megvontam a vállamat.

- Lehet. - mondtam mikor hirtelen csengettek. Ki lehet az? - Majd én nyitom. - mondtam majd elindultam az ajtó felé. Kinyitottam de meglepődtem, hogy ki állt ott. Honnan tudja, hogy itt lakik Hoseok? 
- Hoseok itt van? - kérdezte. Én csak oldalra álltam, hogy lássa, hogy mögöttem van. - Hoseok! Te újra összejöttél MinJi-vel? - kérdezte meglepetten Jimin...

14.rész (+16)

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-Öhm...Most azt hiszem inkább felelnék. - pirultam el egyre jobban, már szinte úgy néztem ki mint egy paradicsom.

- Hmmm... Folytassam amit az előbb elkezdtem. - néztem perverzül ami nagyon ritka nálam.

Mikor elmondta a kérdését, teljesen ledöbbentem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fog ez történni, hogy ő egy perverz vigyorral néz rám, én pedig egyre csak vörösödök. -H...Hát ha már így megkérdezted, akkor elfogadom! Szóval igen. - nevettem zavartan, persze nem azért, mert nem élveztem a helyzetet, csak...Kicsit lesokkolt voltam.

- Oké. - húztam nagyobb vigyorra a szám majd megint közeledtem Hoseok-hoz de most le is fektettem és úgy "kényeztettem". Mivel csak egy póló volt rajta azt egyből le is kaptam így az egész felső teste elém tárult. A nyakánál kezdtem és úgy haladtam lefele.

Halványan elmosolyodtam, ő pedig eldöntött az ágyon, és folytatta amit elkezdett. Pólómat hamar eltávolította rólam, majd nyakamtól lefelé haladva csókolgatta bőrömet. Bármennyire is akartam elfojtani jóleső sóhajaimat, nem sikerült.

Csókjaimmal egyre lejjebb mentem végül elértem a gatyájához. A fogammal megfogtam és úgy húztam le. Először apró puszikat adtam nemessége hegyére majd teljes egészébe bekaptam és lassan mozgatni kezdtem a fejemet.

Addig csókolgatott, amíg el nem ért a nadrágomig. Kicsit furcsálltam hogy a fogával húzta le lábaimról, de legalább sikerült leszednie rólam. Ezután férfiasságomra kezdett puszikat hinteni, aztán az egészet a szájába vette. Azt hittem ott helyben halok meg...Túl jól és érzékien csinálta, én pedig tetszésemet hangommal jeleztem. Persze azért igyekeztem halk lenni, ami nagyjából sikerült is.

Egy idő után egyre gyorsabban mozgattam a fejemet amitől Hoseok egyre gyorsabban vette a levegőt.

V egyre gyorsabban mozgatta a fejét, amitől már nehezen tudtam magam türtőztetni. -Ahhh...Taeh! Éhn...Mindh...Járth elh... - nyögdécseltem, de nem tudtam befejezni mondatomat.

- Mit csinálsz? - néztem fel rá. Majd elkezdtem kuncogni.

-Vahjon mit? - kérdeztem hitetlenül, de már majdnem felrobbantam ajkai között.

- Akkor ne csináljam ez. - adtam apró puszikat a farka hegyére.

-Haahhhh...Deh...Szeméth vagy! - kapkodtam a levegőt. -Amúgyh ha azth...Azt akahrod, hogy ah szádhban érjek a csúhcsra, akkor folyhtathatod! - nyögtem ki mondanivalómat, majd én is elvigyorodtam.

- Hmmm... Még meggondolom. - adtam ugyanoda a puszikat.

Én erre csak megráztam a fejemet, és igyekeztem továbbra is vissza fojtani a hangomat.

Egy idő után beleuntam kínzásába, bekaptam újra nemességét és egyből gyors tempóba mozgattam a fejem.

Kis idő múlva újra a szájába vette hosszomat, viszont ezúttal begyorsított. -Teh...Ténylegh kínozhni akarsz? - vonaglottam alatta szenvedőn, levegőért kapkodva.

Nem szóltam semmit csak folytattam a munkámat.

Hát persze hogy nem válaszolt...Nagyot sóhajtva próbáltam uralkodni magamon, de nem sikerült. -T...Tae! Éhn...Ahh... - kezdtem figyelmeztetni, de már késő volt.

Figyelmeztetni akart, hogy mindjárt a csúcsra ért de már késő volt és számba élvezet. Alig bírtam az összeset lenyelni. Nagyon sok volt.

Szegény majdnem megfulladt nedvemtől, ezért felhúztam magamhoz, és megcsókoltam, így én is éreztem a saját ízemet. Furcsa volt, de nem zavart.

Hirtelen felhúzott és megcsókolt. Egy kicsit meglepődtem, hogy ilyet tett de tetszett. - Nem volt.... fura íze. - dadogtam egy kicsit szégyenlősen.

-Nekem kicsit az volt. De amúgy csak nem akartam, hogy belefulladj. - kuncogtam, majd magamhoz öleltem.

- Ahhh értem... - mosolyogtam rá majd viszonoztam ölelését.

-Ez a játék is jól végződött. - nevettem.

- Hát igen. - nevettem szégyenlősen.

Láttam rajta hogy eléggé szégyenlős, és ezen muszáj volt vigyorognom. 
-Na! Ne szégyenlősködj, mert így csak még cukibb vagy! - kuncogtam, majd adtam neki egy puszit.

- Akkor mit csináljak, hogy ne legyek cuki? - néztem rá vigyorogva. 

-Legyél komoly. - röhögtem. -De egyébként mindenhogy cuki vagy, szóval tökmindegy. - mosolyogtam.

- Várj... Várj, megpróbálok komoly lenni. - vettem fel a komoly arcomat ami többé kevésbé sikerült.

-Oké, várok. - kuncogtam. Hát szegénynek nem sikerült, mert állandóan elröhögte magát, én pedig rajta nevettem.

- De miért... - röhögtem folyamatosan. - Akkor leszek mérges. - néztem rá csúnyán.

-Még úgy is cuki vagy. - vigyorogtam. -Nekem mindenhogy cuki vagy. - néztem rá mosolyogva, aztán újra megcsókoltam.

Csókját egyből viszonoztam. - De miéééért. - vágtam be a durcit majd hátat fordítottam neki.

-Hát mert. Mert a szerelmem vagy. - mosolyogtam, közben fejemet a vállára tettem.

- De akkor is. - durciztam majd egy puszit nyomtam párom fejére.

-Hogy te állandóan durcázól...! - hitetlenkedtem. -Na majd ha anyu elment, akkor majd jól megcsikizlek! - vigyorogtam, és nyakát meg vállát kezdtem el lágyan puszilgatni.

Hirtelen tányér méretűek lettek a szemeim amikor meghallottam a "csikizés" szót. Rá pillantottam a telómra és láttam, hogy már dél múlt. Nem törődtem J-hope csókjaival csak felálltam és szaladtam kifelé a szobából.

Hirtelen felpattant előlem, és futni kezdett. Nem tudtam mi lelte, ezért kíváncsian megnéztem a telefonomat. Már majdnem fél egy. Ezután leesett a dolog, így én is futottam utána. -Állj csak meg, nem menekülsz! - kuncogtam, majd össze-vissza csúszkálni kezdtem a padlón.

- Hülye leszek megállni. - néztem rá majd elkezdtem röhögni és befutottam a konyhába és az asztal körül kezdtünk el kergetőzni.

Miközben az asztalnál kergetőztünk, hát persze hogy belerúgtam az egyik lábába. -Aucs! - kiáltottam fel, de azért kicsit sántikálva folytattam kergetését. -Ez most a te hibád! - röhögtem.

- Miééért??? Miért az én hibám. - futottam tovább a házban, közben röhögtem. Még jó, hogy ekkora a ház, nehéz lesz elkapnia. Remélem.

-Mert rád figyeltem, és nem láttam az asztal lábát! - nevettem. Mikor a nappaliba értünk, láttam hogy a kanapét akarja megkerülni, ezért direkt a másik irányba mentem, és persze sikerült elkapnom. -Háhá! Megvagy! - vigyorogtam, aztán letepertem a kanapén, és ráültem csípőjére.

Befutottam a nappaliba és a kanapé elé mentem de Ő előre látta mit akarok és elém került majd lefektetett a kanapéra. - Neee... - kezdtem el hadonászni orra előtt, hogy ne tudjon megcsikizni, de a tervem nem vált be.

-Dede! - vigyorogtam gonoszul, majd lassan csikizni kezdtem. Röhögve próbált lelökni magáról, de nem hagytam. -Kibírod a hét fogást? - hagytam abba csikizését, közben feltettem neki kérdésemet.

- Miiiii? Neeeem. - akadt fel a szemem. A csikizés az oké, de a hét fogás!!!

-Nem? - kérdeztem vigyorogva, majd már csináltam is az elsőt, mire megugrott.

-Neee!!! Ez nem jó!!! -visítottam mint egy öt éves.

-Jó jó, akkor nem csinálom! - kuncogtam, aztán váratlanul lefogtam kezeit, és megcsókoltam.

- Köszö... - nem tudtam mondatomat befejezni mert hirtelen megcsókolt, amit rögtön viszonoztam.

-Nincs mit! - suttogtam ajkaitól pár milliméterre, aztán újra felültem, de csípőjéről még mindig nem szálltam le.

- U-Ugye nem akarsz tovább csikizni? - néztem rá félve.

-Nem, nem csikizlek tovább. - mosolyogtam, majd ráfeküdve mellkasára hajtottam a fejemet. -Szeretlek TaeTae! - mondtam kicsit sóhajtva.

-Huh... megnyugodtam. - sóhajtottam egyet. - Én is. - mosolyodtam el.

Én csak halkan kuncogtam, közben úgy dörgölőztem páromhoz, mint egy macska.

- Mi vagy te? Macska? - húztam fel szemöldököm majd elkezdtem kuncogni.

-Igen, a te egyetlen kis cirmosod! - vigyorogtam. -Meeeoooowww! - nyávogtam, ezzel utánozva a cicák hangját.

- Rossz cica, le az agyról. - néztem rá csúnyán majd elkezdtem kuncogni.

-Neee! - nyafogtam. -Nem vagyok macska, én annál jobb vagyok. - hordtam fenn az orrom.

- Akkor mondjad mi vagy te. - húztam fel én is az orrom.

-Hát a szerelmed, mi lennék?! - néztem rá értetlenül.

- Állatra gondoltam te butus. - nevettem el magam.

-Ja...Akkor...Hal! Hal vagyok, és te vagy a vizem, mert szükségem van rád! - gondolkoztam, majd elvigyorodtam.

- De cuki. - mosolyodtam el, közben cirógattam haját.

-Ugye? - vigyorogtam, közben emelgetni kezdtem szemöldökömet. -És te? - kíváncsiskodtam.

- Hmmm... Nem tudom. - húztam össze szemöldököm.

-Na...Úgy még is! - kezdtem faggatni.

- Szerintem medve lennék. Mert akkor meg tudlak védeni. - mosolyogtam rá.

-Ohh...Ez kedves. - mosolyogtam. -De én akarlak téged megvédeni! - hisztiztem.

Csak kuncogtam a reakcióján majd oldalra fordultam, hogy úgy ölelhessem de balul sült el mert véletlenül lelöktem a kanapéról.

Éreztem hogy mocorog, ezért kicsit megemeltem magam, hogy könnyebb legyen neki. Viszont nem kellett volna, mert sikerült megint leesnem a kanapéról. -Auuu...Miért mindig én kötök ki a földön? - morogtam.

- Jaaaj... Sajnálom. Mindig miattam kerülsz a földre. - néztem le rá aggódóan.

-Semmi baj! - mosolyogtam, majd adtam neki egy puszit. -Ne izgulj, én olyan hamar nem töröm össze magam! - nevettem.

- Örülök annak. - vigyorogtam rá.

Én csak vigyorogtam, közben visszamásztam a kanapéra, és ismét ráfeküdtem TaeTae-re. -Kényelmes vagy. - motyogtam, majd megint elkezdtem hozzá dörgölőzni.

- Az jó. - kezdtem el nevetni mikor visszafeküdt rám.

-Igen. Szeretek rajtad feküdni. - mosolyogtam fel rá.

- De te nehéz vagy. - kezdtem el szívatni. Persze nem nehéz. Könnyű mint a pihe.

-Tényleg? Akkor leszállok. - ijedtem meg, aztán fészkelődni kezdtem.

- Nem szállsz le. - öleltem át derekát.

-Miért? Azt mondtad nehéz vagyok. Nem akarlak összenyomni. - lepődtem meg kicsit, de azért aggódtam is, hogy széttöröm szegényt.

- Nem vagy nehéz. - kuncogtam. - Csak meg akartalak szívatni.

-Ahjj... - durciztam. -Nem volt vicces, azt hittem szétnyomlak. - motyogtam.

- Hülye! Könnyebb vagy mit egy újszülött. - kezdtem el nevetni.

-Jól van na. Akkor is. - néztem csúnyán, persze ő ezt nem látta. -És nem vagyok hülye, csak furcsán normális! - mormogtam.

- Azaz, furcsán okos. - nevettem.

-Hahaha! - gúnyolódtam.

-Naaa... Most mi a baj. - hagytam abba a nevetést.

-Semmi, csak tényleg aggódtam hogy összenyomlak. - mondtam.

- Ha összenyomtál volna akkor mindig kapkodtam volna a levegőt. De láttál már egyszer is kapkodni a levegőt amikor rajtam feküdtél? - húztam fel szemöldököm.

-Nem. - válaszoltam. -Amúgy tök jó, hogy nem kell suliba mennünk, nem? - kérdeztem vidáman.

- De. - mosolyodtam el.

-Legalább többet tudunk együtt lenni. - vigyorodtam el, majd kicsit feljebb kúszva, vállára hajtottam fejemet.

Én csak bólintottam majd egy egy csókot nyomtam a fejére.

Olyan jól esett kényeztetése, hogy kis híján majdnem el is aludtam.

- Kérdezhetek valamit? - néztem magam elé közben a haját piszkáltam.

-Persze. - tértem magamhoz, aztán kíváncsian kezdtem fürkészni arcát.

- Te sze... Áh hagyjuk. - mosolyogtam rá. Nem kérdezem meg inkább.

-Én mi? Naaa mondjad már! Kíváncsi vagyok. - mosolyogtam én is.

- Mindegy nem fontos. - varázsoltam egy mosolyt az arcomra. Vagyis csak próbáltam.

-TaeHyung! - szóltam rá. -Kezdek türelmetlen lenni! - mormogtam.

- Te szer... - nyelnem kellett egyet, hogy el tudjam mondani. - Te szeretsz rajtam kívül valakit? Például egy lányt!? - néztem rá félve...

13.rész (+18)

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-Akkor nem párna csatázunk, és...Egy hétig nem elégítelek ki! - mondtam gonoszkodón.

- Eeeeeeeh... Ez nem ér! - néztem rá ijedten. - Akkor én meg nem szólok hozzad egy hétig. - néztem rá gonoszul.

-Azt úgy se bírod ki. - nevettem. -Egy órát se bírsz ki a csókjaim nélkül. - kuncogtam, közben szemöldökömet kezdtem húzogatni felfele.

- Ott van Kook majd őt csókolgatom. - na erre kíváncsi vagyok mit fog mondani. Csak remélem nem érti félre.

-Igen? Akkor nekem meg ott van Suga, majd őt csókolgatom. Úgy is azt mondta, hogy nem tud dönteni. - vágtam vissza, még mindig mosolyogva.

Én csak ledöbbenten néztem rá. - Inkább Jimin mint Suga. - néztem rá csúnyán. - De inkább egyik se. - tettem karba kezemet. - De egy ember van akit megcsókolhatsz. - húzódott mosolyra az arcom.

-Látod? - nevettem. -Mondtam, hogy nem bírod ki. - vigyorogtam, majd közelebb hajolva hozzá, rátapadtam ajkaira.

Csókját egyből viszonoztam, nyakát átkarolva. Egy idő után beledőltem az ágyba Hoseok-ot húzva magam után.

Nyelveink harca közben átkarolta a nyakamat, majd hirtelen húzni kezdett maga után. -Na mi van? - kuncogtam, miután elváltunk egymástól pár percre. -Meghoztam a kedvedet? - kérdeztem perverzen elvigyorodva.

- És ha igen? - fordítottam el oldalra vörösödő arcomat.

-Akkor örömmel kezdek bele a munkámba! - mosolyogtam, majd nyakát kezdtem csókolgatni.

- Haaaah... - sóhajtottam egy nagyot amikor megéreztem ajkait a nyakamon.

-Tetszik mi? - suttogtam, aztán mikor kulcscsontjához értem, kicsit megharaptam és szívogattam bőrét.

- Igenh... - lihegtem fülébe. Épp belemarkoltam hajába amikor valaki kopogtatott. 
- Kicsim elfogtok késni a suliból. - kiabált be anya.

Már kezdtem belemerülni a dolgokba, amikor anyu kopogtatott. -Francba! - mormogtam halkan, majd lemásztam szerelmemről, és vissza feküdtem mellé. -Tettes! Hogy ha látja az arcunkon hogy rosszul vagyunk, akkor remélhetőleg befogja venni. - magyaráztam suttogva V-nek.

- Oké. - néztem rá egy kicsit félénken. Mérgesnek látszott. - Rosszul érzem magam. - köhögtem, hogy hihetőbb legyen. 
- Bemehetek? 
- Inkább pihennék. 
- És Hoseok? - tette fel következő kérdést én csak Hoseok- ra meredtem. Vajon mit fog válaszolni.

-Anyu rosszul vagyunk! Tegnap suli után elmentünk enni gyrost, és hajnal óta hányingerünk van... - kezdtem bele szenvedő hangon a kamu szövegelésembe. Szerencsére a gyrosos téma pont kapóra jött, hiszen előfordulhat, hogy az ember pont olyat eszik, amiben valami romlott. Persze ez nálunk nem fordult elő, de mivel hétvégéig kaptunk igazolást mert lógunk, ezért valami jó szöveg csak kellett.

- Rendben... Akkor pihenjetek. - mondta majd el is ment. 
- Huhhh... Ezt meg úsztuk. - mosolyogtam Hoseok-ra.

Valahogy éreztem hogy befogja venni, így persze büszke voltam magamra. -Igen. - bólintottam én is vigyorogva, és újra felé másztam. -Akkor...Folytathatjuk? - tettem fel kérdésemet.

- Szerintem folytassuk. - húztam fel a térdemet majd kritikus pontot találtam el amire mosolyra húztam a számat.

-Oké, de akkor legyél csöndben, nehogy lebukjunk! - kuncogtam, ám miközben felhúzta a lábait, térde pont hozzáért férfiasságomhoz. -Uhm... - sóhajtottam, majd ajkaira hajoltam.

- Rendben. - kuncogtam én is.

Csókcsatánk közben elkezdtem felhúzni pólóját, aztán le is vettem róla, ő pedig rólam. Amint szabaddá vált felső teste, egyből elkezdtem csókolgatni bőrét, és mikor elértem az egyik mellbimbójához, körkörösen nyalogatni, izgatni kezdtem azt is.

Ahogy levette rólam a pólót én is róla. Elkezdte csókolgatni a mellkasomat majd az egyik bimbómon állt meg és kényeztette.

Miután végeztem felsőtestének kényeztetésével, mindkettőnkről leszedtem a pizsamanadrágot, és az ágy mellé dobtam őket. Ezután merevedését vettem a kezembe, majd mozgatni kezdtem rajta a kezemet, ő pedig hallatta kéjes hangjait.

- Ahhhh Hoseok. -.meg fogok halni alatta ha így folytatja.

-Mondjad életem! - néztem csillogó szemeibe halványan mosolyogva, de kezemet egy percre se állítottam meg.

- Nem bírom továbbh. - lihegtem miközben kényeztette férfiasságomat.

-Akkor viszont... - helyezkedtem el lábai között. -Felkészültél? - kérdeztem, közben első ujjamat bejáratához kezdtem igazítani.

- Igenhhh. - nyögtem egyet amikor megéreztem első ujját bennem.

Amint kimondta, első ujjamat már belé is helyeztem. Pár perc után következett a második is, aminél azért már felszisszent. Végül belekerült a harmadik ujjam is, viszont ennél többet időztem. Mielőtt még ujjaimat a már kő kemény tagommal helyettesítettem volna, visszamásztam szerelmemhez egy csókra.

Az első ujját szinte meg se éreztem viszont a második ujjára már felszisszentem. Egy idő után a harmadik ujját is megéreztem de azzal már igen elidőzött. - Ne kínozz. - nyüszítettem.

-Jó-jó! Kis türelmetlen... - kuncogtam, majd ujjaimat kihúztam belőle, és péniszemmel kezdtem lassan és óvatosan belé hatolni. Mihelyt tövig elmerültem benne, vártam hogy szokjon.

- Ahhhnnn... - nyögtem egy nagyot amikor belém helyezte férfiasságát. Egy idő után megmozdítottam a csípőmet.

Kicsit megijedtem hangos nyögésétől, ezért kezemet gyorsan szájára tettem. Nagyon remélem, hogy nem buktunk le... -Shh...Halkabban! - mosolyogtam, aztán mikor megmozdította a csípőjét, én értve a célzást mozogni kezdtem.

- Sah-Sajnálomh deh nem megyh. - lihegtem miközben mozgatta a csípőjét.

-Akkor majd segítek! - kacsintottam rá, közben lökéseim egyre gyorsabbak és gyorsabbak lettek.

- Okéh hnnn... - kezdett el gyorsulni mikor hirtelen eltalálta azt a bizonyos pontot amire hangosan felnyögtem volna de az ajkaival ezt meggátolta.

Amikor már nagyon gyors lettem, el is találtam V gyönyörközpontját, viszont mielőtt még kieresztette volna hangját, elcsitítottam egy csókkal, így a számba nyögött. Gondoltam hogy mit akar mondani, ezért továbbra is ugyanoda döftem. Nem is kellett már sok, hogy elélvezzen. Ezt a nyögését is el akartam folytatni, de nem tudtam, mert csókunk megszakadt. Háta ívbe feszült, fejét hátracsapva karmolt bele a hátamba, amire kicsit felszisszentem.

Egyre többször találta el gyönyörközpontom aminek meg is lett a következménye, kettőnk közé élveztem hátracsapva a fejemet. Sajnos a hangomat nem nagyon tudtam vissza fogni.

Pár másodperc múlva én se bírtam tovább, így belé élveztem. Viszont mozgásomat nem hagytam abba, csak lelassítottam. -Azth...Azt hiszem túl hangos voltál. Ki kell találnunk valamit. - sóhajtottam halkan, majd mikor sikerült kicsit magamhoz térnem, óvatosan kihúzódtam páromból és melléfeküdtem.

- Uhhh... És mit mondjunk? - néztem rá kérdően. - Ahhhn... - nyögtem fel amikor kihúzódott.

-Azt, hogy... - gondolkodtam. -Hogy bevágtad a lábadat az ágyba. -motyogtam.

- Én is valami ilyesmire gondoltam. - kuncogtam.

-Akkor jó. - vigyorogtam, közben magunkra terítettem a takarót.

Én csak mosolyogtam rá mint valami hülye. - Ugye tudod, hogy attól, hogy szeretkeztünk nem vagyok álmos?

-Igen, sejtettem. - kuncogtam halkan. -De azért pihenhetünk, nehogy lebukjunk. - mosolyogtam. -Amúgy anyu mikor megy dolgozni? - érdeklődtem.

- Hát ez egy jó kérdés. - kezdtem el röhögni. - Talán délben. - gondolkodtam el.

-Ohh...Addig még sok idő van. - kezdtem húzni a számat. -Mit csinálunk addig, ha nem tudunk aludni? - gondolkoztam.

- Ez is egy jó kérdés. - néztem hirtelen rá majd újra elkezdtem gondolkodni.

-Hát ja... - bámultam magam elé.

- Halkan Felesz vagy Mersz-ezünk. - néztem rá.

-Hmm...Oké! - egyeztem bele, majd szememmel valami könnyen pörgethető tárgyat kerestem. Szerencsére találtam egy műanyag üveget, ezért gyorsan és halkan kiugrottam az ágyból, aztán kezembe véve visszamásztam vele az ágyba.

Megfogtam az üveget és pörgettem egyet. Persze, hogy felém mutatott a kupakos fele, meg se lepődöm.

Először V pörgetett, és legnagyobb szerencséjére rá is mutatott. -Felelsz vagy Mersz? - tettem fel kíváncsian a kérdést.

- Merek. - mondtam magabiztosan.

-Oké, akkor... - gondolkoztam. Basszus...Mi a francot mondjak neki? -Öhm...Áhh mindegy. - nevettem. -Adj egy puszit nekem oda, ahova akarsz! - vigyorogtam. Nem tudok neki most jobbat mondani, hülyeségre meg nem akarom kényszeríteni.

- Okés. - hmmm... hova is pusziljak. Jó lesz a nyaka..Mást nem tudok. - hajoltam a nyakára és puszi helyett csókot adtam.

Először azt hittem, hogy az arcomra vagy a számra fog adni puszit, de nem. A nyakamra adott. Olyan jól esett, hogy egy halk sóhaj is kicsúszott a számon.

- Mi van? Tetszett? - húztam mosolyra a számat.

-Szerinted? - pirultam el. -Na most én pörgetek. - motyogtam, majd megfogtam az üveget, és megpörgettem. Most rám mutatott...Mily' meglepő. Ezután páromra néztem kíváncsian, hogy kérdezzen.

- Hmmm... Felelsz vagy Mersz? - kérdeztem tőle.

-Öhm...Áhh egye fene, merek! - kuncogtam.

- Oké... Akkor masszírozd meg a hátam. - kuncogtam. - Amúgy is fáj. - suttogtam az orrom alatt.

-Hát jó...De csak úgy közlöm, nagyon rossz masszőr vagyok. - nevettem, majd mögé mentem, és elkezdtem nyomkodni a hátát.

- Szerintem meg nemmm... - csuktam le szemeimet. Nagyon jól esett amit csinál. Már tényleg nagyon fájt a vállam. - Köszönöm.

Ahogy elnéztem élvezte, úgy hogy talán még is van egy hangyányi tehetségem hozzá... -Szívesen. - mosolyogtam, aztán egy gyors puszit adtam az arcára. -Akkor most te pörgetsz! - toltam közelebb hozzá az üveget.

- Tudod mit ne használjunk üveget. Csak kérdezzük meg egymástól, hogy Felesz vagy Mersz. - mondtam neki a gondolatomat.

-Rendben. Így tényleg egyszerűbb lesz. - egyeztem bele, ugyanis a takarón nem valami könnyű pörgetni az üveget. -Szóval felelsz vagy mersz? - kérdeztem.

- Merek. Nem szeretek Felelni. - húztam a szám.

-Rendben. Nekem meg oly' mindegy. - röhögtem. -Akkor...masszírozz meg te is! - rántottam meg vállamat.

- Rendben. De... Inkább nem mondok semmit. - mondtam majd háta mögé ültem és elkezdtem masszírozni a vállait.

Nem értettem hogy mi az amit inkább nem mond el, ezért megint csak megrántottam picit a vállaim. Viszont mikor megéreztem ahogy nyomogat, majdnem beszartam...
-Uhhh...Aaa banyek, ez jobban fáj, mint gondoltam. - nyavalyogtam.

- Bocsesz... - kuncogtam. - Hagyjam abba? - hajoltam át válla felett.

-Nem. Nem te vagy rossz, hanem ennyire fáj az egész hátam. - magyarázkodtam, aztán halványan elmosolyodtam.

- Jah.. Jó. Akkor folytatom. - kuncogtam majd folytattam amit elkezdtem.

Nem hiszem el...Még ebben is jó. Annyira jól csinálta, hogy majdnem el is aludtam. -Uhh...Hahh... - sóhajtoztam élvezetesen.

- Hihi... - csak nevetni tudtam a reakcióján. - Na most én jövök. Felelsz vagy Mersz. - tettem fel miközben visszaültem vele szembe.

-Ohh...Várjál! Még elvagyok kalandozva. - kuncogtam. -Ömm...Most felelek! - vigyorogtam.

- Hmmm... Mond el mennyire szeretsz. - húztam mosolyra a szám.

-Lássuk csak... - gondolkodtam. -Annyira szeretlek, mint...Mint ahány csillag van az égen, de még annál is jobban! - néztem őszintén mosolyogva a szemeibe.

Majdnem bekönnyeztem amikor elmondta mennyire szeret. - Én is szeretlek. öleltem át nyakát.

Ölelését egyből viszonoztam. -Ezt jó tudni. - mosolyogtam, majd egy puszit adtam fejére.

Én csak szótlanul öleltem tovább majd visszaültem elé.

Megvártam amíg visszaül, aztán kérdeztem. -Akkor fel el sz vagy mersz? - tettem fel a már jól ismert kérdést.

- Merek. - vigyorogtam.

-Ahjj...Mit találjak ki még neked? - nevettem. Nagyon gondolkodtam, de semmi nem jutott az eszembe. Azt azért nem akarom neki mondani, hogy ugorjon ki az ablakon, mert egyrészt akkor meghalna, azt meg nem szeretném, másrészt meg elveszíteném, abba meg beleőrülnék. -Megvan! - jutott eszembe egy ötlet, így ismét ránéztem páromra. -Mutasd meg nekem tettekkel hogy mennyire szeretsz, de hülyeséget azért ne csinálj, például ne ugorj ki az ablakon vagy ilyesmi! - mondtam el neki a "feladatát", majd nevetni kezdtem.

- Hülye leszek kiugorni az ablakon, de ha azt kéne megcsinálnám. - vigyorogtam. Hogy is mutassam meg neki, hogy mennyire szeretem?! Hmmm... Meg is van. Elkezdtem felé közeledni majd megcsókoltam. Csókom után a nyakát kezdtem el csókolgatni, majd egy idő után elhajoltam tőle. - Mennék tovább is de... inkább nem. - fordítottam el a vörös fejemet.

-Ez kedves. - lepődtem meg aztán elmosolyodtam. Nem is kellett sokat várnom. Mikor kitalálta mit fog csinálni, elkezdett felém közeledni, aztán megcsókolt, amit viszonoztam is. Ezután nyakamra tért át, utána abbahagyta. -De cukiii! - kuncogtam és nyávogtam mint valami hülye tini picsa. -Nem baj...Bár...Áhh mindegy. - estem zavarba én is. Az mennyire gáz, hogy ha már csak ezektől a csókoktól is teljesen be vagyok kanosodva? Mondjuk az hogy magamnak csináljam meg a "lenyugvást", az még gázabb...

Láttam, hogy egy kicsit beindult ennyitől is csak kuncogni tudtam. - Na akkor Felelsz vagy Mersz? - tettem fel újra a kérdést...

12.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Arra ébredtem, hogy anya rázogat és szólongat, hogy " ébresztő". - Ühhhm - nyöszörögtem. - Már is reggel van? 

- Nem csak nemsokára vacsora. - mondta anyu mosolyogva. 

- Jah... Akkor majd én felkeltem Hoseok- ot. - mondtam anyának. 

-Rendben. - mosolygott. 

- Hoseok!!! Ébresztő. - rázogattam, de nem reagált.

Olyan mélyen aludtam, mint még soha. Nagyon nehezen tértem csak magamhoz, mert TaeTae próbált keltegetni. -Hmm... - mocorogtam, majd lassan kinyitottam a szememet. Kómás fejjel felnéztem szerelmemre, és csak bámultam.

- Nem sokára kész a vacsora. - simítottam vállara. Annyira mocorgott Hoseok, hogy leestem a kanapéról. - Auh... - simogattam azt a részem amire estem.

-Oké... - motyogtam álmosan, aztán újra mocorogni kezdtem, aminek következtében V leesett a földre. Ijedten ugrottam le hozzá, és nézegetni kezdtem. -Jajj, ne haragudj! Megütötted magad? - kértem bocsánatot, majd feltettem a kérdéseimet.

- Nem! Nem fáj sehol. - kezdtem el csapkodni magam előtt. Azt nem mondom, hogy nem ütöttem meg magam mert sajog az alsó felem amit még mindig simogattam közben szólt anya, hogy kész a vacsora. Nagy nehezen feltápászkodtam és bicegve elindultam a konyha felé.

Én csak néztem ahogyan feláll a földről, majd indultunk a konyhába vacsorázni. -Akkor miért bicegsz? - értetlenkedtem.

Mintha meg se hallottam volna amit mondott mentem/bicegtem tovább.

-Akkor jó... - mormogtam, aztán leültem az asztalhoz enni. Most nem értem mi baja van. Az hogy lelöktem? Vagy hogy nem segítettem fel a földről? Ahjj...

Leültünk az asztalhoz és ettünk. Már Suga is otthon volt. Nem kérdeztem meg, hogy hol volt egész nap. Nem volt kedvem. Amikor megvacsoráztunk felmentünk a szobánkba.

Miután végeztünk az evéssel, Tae-vel felmentünk a szobánkba. -Mi a bajod? - Kérdeztem kissé felháborodva.

- Nekem nincs semmi bajom. - néztem rá meglepetten.

-Akkor meg miért nem válaszoltál? - hitetlenkedtem.

- Mert nem akartam, hogy aggódj. - kezdtem el vizsgálgatni a padlót.

-Uhh... - sóhajtottam frusztráltan. -Még szép, hogy aggódok! Hiszen szeretlek! Te vagy a legfontosabb számomra, megörülnék ha bármi komolyabb bajod esne! - mondtam komolyan, közben odamentem hozzá, és derekánál közelebb húzva magamhoz, megöleltem.

- Sajnálom. - viszonoztam ölelését.

-Semmi baj! Neked megbocsátok. - kuncogtam.

- Ezt jó hallani. - kuncogtam én is.

-Na...Most már aludjunk, mert nagyon álmos vagyok! - mondtam kicsit fáradt hangon, majd adtam egy puszit a szájára.

- Álmos vagy?! Egész nap aludtál! - vontam fel a szemöldökömet.

-Nem baj, akkor is. Most nincs kedvem semmihez. - nyafogtam. -Naaa! Aludjunk! - hisztiztem, majd vállára hajtottam a fejemet.

- Hjaaaj.... Aludjunk. - sóhajtottam egyet majd elkezdtem átöltözni pizsamába.

-Végre... - motyogtam, aztán amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem pizsire, és befeküdtem az ágyba. -Jó éjt! - dünnyögtem már lecsukott szemekkel.

- Jó éjt. - mondtam én is. Nem kellett sok idő, hogy Hoseok elaludjon. Mivel még én nem voltam álmos ezért a telefont magamhoz vettem és még játszottam rajta. Észre se vettem de mikor feleszméltem már tizenegy volt. Letettem a telefont az éjjeli szekrényre és én is elkényelmesedtem. Nem kellett sok idő, hogy elaludjak.

Pár perc múlva ismét elaludtam, így az álmok világába léptem be. Szerencsére most jobbat álmodtam, csak azt nem tudom mit...Reggel persze megint az ébresztőre keltünk.

Reggel az ébresztőre keltem/keltünk. Gyorsan felriadtam mert azt hittem, hogy nincs mellettem Hoseok de tévedtem. Ott feküdt mellettem. Visszadőltem még az ágyban mert nagyon fáradtnak érezem magam, bár nem meglepő.

Észrevettem, hogy V hirtelen felkel, majd vissza feküdt. Nem nagyon értettem... -Ohh...Kicsim! - szólítottam páromat, ugyanis eszembe jutott egy dolog.

- Hmmm... Mondjad. - mondtam hót komásan.

-Hány napra adott igazolást? Csak a tegnapira? - kérdeztem.

- Nem tudom. - motyogtam a párnába. Nagyon fáradt voltam. Nem kellett volna addig játszanom.

-Ahh...Akkor megnézem. - sóhajtottam, majd lassan kikelve a takaró alól, elindultam a pulcsim felé, amiben tegnap voltam. Meg is találtam az egyik zsebében, aztán megnéztem. Hála istennek a maradék napot itthon tölthetjük. -Na...Örülhetünk! Ezen a héten már nem kell mennünk, mert hétvégéig írt ki minket. - tájékoztattam páromat.

- De jóh~ Akkor alszok tovább! - motyogtam megint párnámba csukott szemekkel.

-Megyek veled! - ásítottam, utána visszamásztam mellé a takaró alá, és derekánál fogva magamhoz húztam.

- Rendben. De anya Nem fogja furcsállni, hogy itthon vagyunk és nem suliba? - motyogtam meg mindig csukott szemekkel.

-Majd azt mondjuk neki, hogy tegnap este megfáztunk, és...Hogy lázasak vagyunk. Erről jut eszembe... - mondtam el ötletemet, majd egy kicsit felültem, és egyik kezemet V homlokára tettem. Nem nagyon volt meleg, ezért húztam is a szám.

- Sajna nem vagyok lázas . - motyogtam még mindig. - Te nem vagy lázas. - kezdtem csapkodni, hogy megkeressem fejét. Igen véletlenül pofán is vágtam. - Jaaaj.... Sajnálom. - pattantam fel és megfogtam az arcát majd egy puszit nyomtam oda ahol megütöttem.

-Hát igen, pont ez a baj... - sóhajtottam. -Auuu! - Mondtam fájdalmasan, mikor orron csapott, és majdnem kibökte a szememet. Ezután egyből felkelt, és adott rá puszit, ami jól esett. -Semmi baj! - kuncogtam, aztán adtam neki egy rövid csókot.

- Tényleg bocsi. - pusziltam orrára majd visszafeküdtem az ágyba.

Én erre csak vigyorogtam mint a tejbe tök, aztán páromat követve én is lefeküdtem. Nem is kellett sok idő, hogy újra mély álomba merüljek.

Még mielőtt elaludtam volna odabújtam páromhoz aki már rég aludt.

Félálomban még éreztem, ahogyan Tae odabújik hozzám, ezért szorosan magamhoz öleltem.

Most meg már nem tudok. Hurrá! Eszembe jutott egy tréfa amit meg is fogok csinálni. Óvatosan kibújtam a párom szorításából és lementem a konyhába tejszínhabért. Visszamentem a szobába és a párom arcára nyomtam egy keveset. Keveset? Inkább sokat. Majd elkezdtem csikizni az orrát.
Nem sokkal később arcon csapta magát, én meg elkezdtem hangosan röhögni.

Egyszer csak valami nedves dolgot éreztem meg arcomon, majd orromat csikizték, mire én pofán is csaptak magam.
-Ahjj... - keltem fel morcosan, aztán hallottam, hogy szerelmem nevet. -Szóval te voltál az! - mosolyogtam.

- Igen én. - nyújtottam ki a nyelvem.

-Na várjál csak! - vigyorogtam gonoszul, majd hirtelen felé kerekedtem. -Most nem szabadulsz! - kuncogtam, és utána ráültem csípőjére.

- Várok. - kuncogtam. - Hééé... mit csinálsz? - kérdeztem meg tőle meglepetten.

-Megbüntetlek. - vontam vállat, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Csókját egyből viszonoztam. Finom édes volt csak egy baj volt tiszta hab lettem én is. - Most én is tiszta hab lettem. - kezdtem el röhögni.

-Nem baj. Ez volt a szándékom. - nevettem, majd visszafeküdtem mellé.

- Ohhh... Értem. - kuncogtam majd lefeküdt mellém közben én megkóstoltam a tejszínhabot ami az arcán van/volt.

-Finom, mi? - vigyorogtam, aztán én is meg kóstoltam az édes habot, ami az arcom kis részét terítette be.

- Ühhüm... - mosolyodtam el. - Álmos vagy még? - kérdeztem tőle.

-Mivel így felkeltettél, már nem. - válaszoltam én is mosolyogva.

- Akkor jó. - mosolyodtam el majd egy párnát az arcába nyomtam. - Akkor párna csatázzunk. - álltam fel mellőle egy párnát a kezembe véve.

-Hé! - nevettem. -Oké, benne vagyok! - kuncogtam, aztán és is felálltam egy párnával, majd meglendítve azt a hátsó felére céloztam ütésemet.

- Héj ez nem ér. - fogtam meg ott ahol megütött a párnával majd elmosolyodtam.

-Dehogyisnem! - röhögtem. -Te is a fejembe nyomtad a párnát, szóval vissza adtam. - vigyorogtam.

- De akkor se ér. - fújtam fel az arcomat. Úgy néztem ki mint egy hörcsög.

-Jajj kis durcisom. - mosolyogtam, majd elindultam felé, csak hogy bénaságom miatt beleakadtam a takaróba, így szépen eldőlve V mellett, leestem az ágyról.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Hoseok el dől mellettem. Nagyon el kezdtem nevetni már a hasamat fogtam. - J- Jólh vagy? - kérdeztem levegőért kapkodva.

-Ez nem vicces! - vágtam be megint a durcát. -Egyébként igen, csak megbotlottam abban a köcsög takaróban... - mormogtam, közben megpróbáltam felállni. -Ahjj...Még a könyököm is foltos lett! - nyafogtam, aztán visszamásztam az ágyra.

Hirtelen bűntudatom támadt. Szegény Hoseok-ot kiröhögtem és neki még sérülése is lett.

-Ohh, igen! Hol is hagytuk abba? - néztem rá, de ekkor megláttam hogy szomorkodik. -Na...Mi a baj? - térdeltem mellé, és tekintetét kerestem.

- Csak bűntudatom van. - néztem rá.

-Öhm...Miért is? - kérdeztem értetlenül.

- Mert te megsérültél én meg csak röhögtem rajtad. - néztem a kezemet ami az ölembe volt.

-Jaaa...Ne aggódj, nem lett komolyabb bajom! - mosolyogtam rá biztatón. -Meg azt se úgy mondtam, csak játékból. - kuncogtam, majd megpusziltam az arcát. -Nem vagyok mérges. - tettem egyik kezemet a vállára.

- Oké. - majd elvigyorodtam és az arcába nyomtam a párnát de hirtelen megfogta. Mintha tudta volna, hogy ütni készülök.

Tudtam hogy ütni fog, ezért direkt megfogtam a párnát, mielőtt még újra az arcomban lendült volna. Gondoltam megviccelem kicsit... -A-a...Előbb kérek egy puszit ide! - kuncogtam gonoszul, majd a számra mutattam.

A kívánságát egyből teljesítettem de a párnámat még mindig nem engedte el. - Naaa... engedd el! - kezdtem el húzogatni.

-Nem, mert nem csak egyet kérek! - nyújtottam ki rá nyelvemet, közben párnáját is szorosan fogtam.

- Akkor mondjad mennyit kérsz?! - néztem rá furán majd elmosolyodtam.

-Még kettőt. - vigyorogtam szélesen.

- És ha azt mondom, hogy nem kapsz. - néztem rá érdeklődően...