14.rész (+16)

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-Öhm...Most azt hiszem inkább felelnék. - pirultam el egyre jobban, már szinte úgy néztem ki mint egy paradicsom.

- Hmmm... Folytassam amit az előbb elkezdtem. - néztem perverzül ami nagyon ritka nálam.

Mikor elmondta a kérdését, teljesen ledöbbentem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fog ez történni, hogy ő egy perverz vigyorral néz rám, én pedig egyre csak vörösödök. -H...Hát ha már így megkérdezted, akkor elfogadom! Szóval igen. - nevettem zavartan, persze nem azért, mert nem élveztem a helyzetet, csak...Kicsit lesokkolt voltam.

- Oké. - húztam nagyobb vigyorra a szám majd megint közeledtem Hoseok-hoz de most le is fektettem és úgy "kényeztettem". Mivel csak egy póló volt rajta azt egyből le is kaptam így az egész felső teste elém tárult. A nyakánál kezdtem és úgy haladtam lefele.

Halványan elmosolyodtam, ő pedig eldöntött az ágyon, és folytatta amit elkezdett. Pólómat hamar eltávolította rólam, majd nyakamtól lefelé haladva csókolgatta bőrömet. Bármennyire is akartam elfojtani jóleső sóhajaimat, nem sikerült.

Csókjaimmal egyre lejjebb mentem végül elértem a gatyájához. A fogammal megfogtam és úgy húztam le. Először apró puszikat adtam nemessége hegyére majd teljes egészébe bekaptam és lassan mozgatni kezdtem a fejemet.

Addig csókolgatott, amíg el nem ért a nadrágomig. Kicsit furcsálltam hogy a fogával húzta le lábaimról, de legalább sikerült leszednie rólam. Ezután férfiasságomra kezdett puszikat hinteni, aztán az egészet a szájába vette. Azt hittem ott helyben halok meg...Túl jól és érzékien csinálta, én pedig tetszésemet hangommal jeleztem. Persze azért igyekeztem halk lenni, ami nagyjából sikerült is.

Egy idő után egyre gyorsabban mozgattam a fejemet amitől Hoseok egyre gyorsabban vette a levegőt.

V egyre gyorsabban mozgatta a fejét, amitől már nehezen tudtam magam türtőztetni. -Ahhh...Taeh! Éhn...Mindh...Járth elh... - nyögdécseltem, de nem tudtam befejezni mondatomat.

- Mit csinálsz? - néztem fel rá. Majd elkezdtem kuncogni.

-Vahjon mit? - kérdeztem hitetlenül, de már majdnem felrobbantam ajkai között.

- Akkor ne csináljam ez. - adtam apró puszikat a farka hegyére.

-Haahhhh...Deh...Szeméth vagy! - kapkodtam a levegőt. -Amúgyh ha azth...Azt akahrod, hogy ah szádhban érjek a csúhcsra, akkor folyhtathatod! - nyögtem ki mondanivalómat, majd én is elvigyorodtam.

- Hmmm... Még meggondolom. - adtam ugyanoda a puszikat.

Én erre csak megráztam a fejemet, és igyekeztem továbbra is vissza fojtani a hangomat.

Egy idő után beleuntam kínzásába, bekaptam újra nemességét és egyből gyors tempóba mozgattam a fejem.

Kis idő múlva újra a szájába vette hosszomat, viszont ezúttal begyorsított. -Teh...Ténylegh kínozhni akarsz? - vonaglottam alatta szenvedőn, levegőért kapkodva.

Nem szóltam semmit csak folytattam a munkámat.

Hát persze hogy nem válaszolt...Nagyot sóhajtva próbáltam uralkodni magamon, de nem sikerült. -T...Tae! Éhn...Ahh... - kezdtem figyelmeztetni, de már késő volt.

Figyelmeztetni akart, hogy mindjárt a csúcsra ért de már késő volt és számba élvezet. Alig bírtam az összeset lenyelni. Nagyon sok volt.

Szegény majdnem megfulladt nedvemtől, ezért felhúztam magamhoz, és megcsókoltam, így én is éreztem a saját ízemet. Furcsa volt, de nem zavart.

Hirtelen felhúzott és megcsókolt. Egy kicsit meglepődtem, hogy ilyet tett de tetszett. - Nem volt.... fura íze. - dadogtam egy kicsit szégyenlősen.

-Nekem kicsit az volt. De amúgy csak nem akartam, hogy belefulladj. - kuncogtam, majd magamhoz öleltem.

- Ahhh értem... - mosolyogtam rá majd viszonoztam ölelését.

-Ez a játék is jól végződött. - nevettem.

- Hát igen. - nevettem szégyenlősen.

Láttam rajta hogy eléggé szégyenlős, és ezen muszáj volt vigyorognom. 
-Na! Ne szégyenlősködj, mert így csak még cukibb vagy! - kuncogtam, majd adtam neki egy puszit.

- Akkor mit csináljak, hogy ne legyek cuki? - néztem rá vigyorogva. 

-Legyél komoly. - röhögtem. -De egyébként mindenhogy cuki vagy, szóval tökmindegy. - mosolyogtam.

- Várj... Várj, megpróbálok komoly lenni. - vettem fel a komoly arcomat ami többé kevésbé sikerült.

-Oké, várok. - kuncogtam. Hát szegénynek nem sikerült, mert állandóan elröhögte magát, én pedig rajta nevettem.

- De miért... - röhögtem folyamatosan. - Akkor leszek mérges. - néztem rá csúnyán.

-Még úgy is cuki vagy. - vigyorogtam. -Nekem mindenhogy cuki vagy. - néztem rá mosolyogva, aztán újra megcsókoltam.

Csókját egyből viszonoztam. - De miéééért. - vágtam be a durcit majd hátat fordítottam neki.

-Hát mert. Mert a szerelmem vagy. - mosolyogtam, közben fejemet a vállára tettem.

- De akkor is. - durciztam majd egy puszit nyomtam párom fejére.

-Hogy te állandóan durcázól...! - hitetlenkedtem. -Na majd ha anyu elment, akkor majd jól megcsikizlek! - vigyorogtam, és nyakát meg vállát kezdtem el lágyan puszilgatni.

Hirtelen tányér méretűek lettek a szemeim amikor meghallottam a "csikizés" szót. Rá pillantottam a telómra és láttam, hogy már dél múlt. Nem törődtem J-hope csókjaival csak felálltam és szaladtam kifelé a szobából.

Hirtelen felpattant előlem, és futni kezdett. Nem tudtam mi lelte, ezért kíváncsian megnéztem a telefonomat. Már majdnem fél egy. Ezután leesett a dolog, így én is futottam utána. -Állj csak meg, nem menekülsz! - kuncogtam, majd össze-vissza csúszkálni kezdtem a padlón.

- Hülye leszek megállni. - néztem rá majd elkezdtem röhögni és befutottam a konyhába és az asztal körül kezdtünk el kergetőzni.

Miközben az asztalnál kergetőztünk, hát persze hogy belerúgtam az egyik lábába. -Aucs! - kiáltottam fel, de azért kicsit sántikálva folytattam kergetését. -Ez most a te hibád! - röhögtem.

- Miééért??? Miért az én hibám. - futottam tovább a házban, közben röhögtem. Még jó, hogy ekkora a ház, nehéz lesz elkapnia. Remélem.

-Mert rád figyeltem, és nem láttam az asztal lábát! - nevettem. Mikor a nappaliba értünk, láttam hogy a kanapét akarja megkerülni, ezért direkt a másik irányba mentem, és persze sikerült elkapnom. -Háhá! Megvagy! - vigyorogtam, aztán letepertem a kanapén, és ráültem csípőjére.

Befutottam a nappaliba és a kanapé elé mentem de Ő előre látta mit akarok és elém került majd lefektetett a kanapéra. - Neee... - kezdtem el hadonászni orra előtt, hogy ne tudjon megcsikizni, de a tervem nem vált be.

-Dede! - vigyorogtam gonoszul, majd lassan csikizni kezdtem. Röhögve próbált lelökni magáról, de nem hagytam. -Kibírod a hét fogást? - hagytam abba csikizését, közben feltettem neki kérdésemet.

- Miiiii? Neeeem. - akadt fel a szemem. A csikizés az oké, de a hét fogás!!!

-Nem? - kérdeztem vigyorogva, majd már csináltam is az elsőt, mire megugrott.

-Neee!!! Ez nem jó!!! -visítottam mint egy öt éves.

-Jó jó, akkor nem csinálom! - kuncogtam, aztán váratlanul lefogtam kezeit, és megcsókoltam.

- Köszö... - nem tudtam mondatomat befejezni mert hirtelen megcsókolt, amit rögtön viszonoztam.

-Nincs mit! - suttogtam ajkaitól pár milliméterre, aztán újra felültem, de csípőjéről még mindig nem szálltam le.

- U-Ugye nem akarsz tovább csikizni? - néztem rá félve.

-Nem, nem csikizlek tovább. - mosolyogtam, majd ráfeküdve mellkasára hajtottam a fejemet. -Szeretlek TaeTae! - mondtam kicsit sóhajtva.

-Huh... megnyugodtam. - sóhajtottam egyet. - Én is. - mosolyodtam el.

Én csak halkan kuncogtam, közben úgy dörgölőztem páromhoz, mint egy macska.

- Mi vagy te? Macska? - húztam fel szemöldököm majd elkezdtem kuncogni.

-Igen, a te egyetlen kis cirmosod! - vigyorogtam. -Meeeoooowww! - nyávogtam, ezzel utánozva a cicák hangját.

- Rossz cica, le az agyról. - néztem rá csúnyán majd elkezdtem kuncogni.

-Neee! - nyafogtam. -Nem vagyok macska, én annál jobb vagyok. - hordtam fenn az orrom.

- Akkor mondjad mi vagy te. - húztam fel én is az orrom.

-Hát a szerelmed, mi lennék?! - néztem rá értetlenül.

- Állatra gondoltam te butus. - nevettem el magam.

-Ja...Akkor...Hal! Hal vagyok, és te vagy a vizem, mert szükségem van rád! - gondolkoztam, majd elvigyorodtam.

- De cuki. - mosolyodtam el, közben cirógattam haját.

-Ugye? - vigyorogtam, közben emelgetni kezdtem szemöldökömet. -És te? - kíváncsiskodtam.

- Hmmm... Nem tudom. - húztam össze szemöldököm.

-Na...Úgy még is! - kezdtem faggatni.

- Szerintem medve lennék. Mert akkor meg tudlak védeni. - mosolyogtam rá.

-Ohh...Ez kedves. - mosolyogtam. -De én akarlak téged megvédeni! - hisztiztem.

Csak kuncogtam a reakcióján majd oldalra fordultam, hogy úgy ölelhessem de balul sült el mert véletlenül lelöktem a kanapéról.

Éreztem hogy mocorog, ezért kicsit megemeltem magam, hogy könnyebb legyen neki. Viszont nem kellett volna, mert sikerült megint leesnem a kanapéról. -Auuu...Miért mindig én kötök ki a földön? - morogtam.

- Jaaaj... Sajnálom. Mindig miattam kerülsz a földre. - néztem le rá aggódóan.

-Semmi baj! - mosolyogtam, majd adtam neki egy puszit. -Ne izgulj, én olyan hamar nem töröm össze magam! - nevettem.

- Örülök annak. - vigyorogtam rá.

Én csak vigyorogtam, közben visszamásztam a kanapéra, és ismét ráfeküdtem TaeTae-re. -Kényelmes vagy. - motyogtam, majd megint elkezdtem hozzá dörgölőzni.

- Az jó. - kezdtem el nevetni mikor visszafeküdt rám.

-Igen. Szeretek rajtad feküdni. - mosolyogtam fel rá.

- De te nehéz vagy. - kezdtem el szívatni. Persze nem nehéz. Könnyű mint a pihe.

-Tényleg? Akkor leszállok. - ijedtem meg, aztán fészkelődni kezdtem.

- Nem szállsz le. - öleltem át derekát.

-Miért? Azt mondtad nehéz vagyok. Nem akarlak összenyomni. - lepődtem meg kicsit, de azért aggódtam is, hogy széttöröm szegényt.

- Nem vagy nehéz. - kuncogtam. - Csak meg akartalak szívatni.

-Ahjj... - durciztam. -Nem volt vicces, azt hittem szétnyomlak. - motyogtam.

- Hülye! Könnyebb vagy mit egy újszülött. - kezdtem el nevetni.

-Jól van na. Akkor is. - néztem csúnyán, persze ő ezt nem látta. -És nem vagyok hülye, csak furcsán normális! - mormogtam.

- Azaz, furcsán okos. - nevettem.

-Hahaha! - gúnyolódtam.

-Naaa... Most mi a baj. - hagytam abba a nevetést.

-Semmi, csak tényleg aggódtam hogy összenyomlak. - mondtam.

- Ha összenyomtál volna akkor mindig kapkodtam volna a levegőt. De láttál már egyszer is kapkodni a levegőt amikor rajtam feküdtél? - húztam fel szemöldököm.

-Nem. - válaszoltam. -Amúgy tök jó, hogy nem kell suliba mennünk, nem? - kérdeztem vidáman.

- De. - mosolyodtam el.

-Legalább többet tudunk együtt lenni. - vigyorodtam el, majd kicsit feljebb kúszva, vállára hajtottam fejemet.

Én csak bólintottam majd egy egy csókot nyomtam a fejére.

Olyan jól esett kényeztetése, hogy kis híján majdnem el is aludtam.

- Kérdezhetek valamit? - néztem magam elé közben a haját piszkáltam.

-Persze. - tértem magamhoz, aztán kíváncsian kezdtem fürkészni arcát.

- Te sze... Áh hagyjuk. - mosolyogtam rá. Nem kérdezem meg inkább.

-Én mi? Naaa mondjad már! Kíváncsi vagyok. - mosolyogtam én is.

- Mindegy nem fontos. - varázsoltam egy mosolyt az arcomra. Vagyis csak próbáltam.

-TaeHyung! - szóltam rá. -Kezdek türelmetlen lenni! - mormogtam.

- Te szer... - nyelnem kellett egyet, hogy el tudjam mondani. - Te szeretsz rajtam kívül valakit? Például egy lányt!? - néztem rá félve...