12.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Arra ébredtem, hogy anya rázogat és szólongat, hogy " ébresztő". - Ühhhm - nyöszörögtem. - Már is reggel van? 

- Nem csak nemsokára vacsora. - mondta anyu mosolyogva. 

- Jah... Akkor majd én felkeltem Hoseok- ot. - mondtam anyának. 

-Rendben. - mosolygott. 

- Hoseok!!! Ébresztő. - rázogattam, de nem reagált.

Olyan mélyen aludtam, mint még soha. Nagyon nehezen tértem csak magamhoz, mert TaeTae próbált keltegetni. -Hmm... - mocorogtam, majd lassan kinyitottam a szememet. Kómás fejjel felnéztem szerelmemre, és csak bámultam.

- Nem sokára kész a vacsora. - simítottam vállara. Annyira mocorgott Hoseok, hogy leestem a kanapéról. - Auh... - simogattam azt a részem amire estem.

-Oké... - motyogtam álmosan, aztán újra mocorogni kezdtem, aminek következtében V leesett a földre. Ijedten ugrottam le hozzá, és nézegetni kezdtem. -Jajj, ne haragudj! Megütötted magad? - kértem bocsánatot, majd feltettem a kérdéseimet.

- Nem! Nem fáj sehol. - kezdtem el csapkodni magam előtt. Azt nem mondom, hogy nem ütöttem meg magam mert sajog az alsó felem amit még mindig simogattam közben szólt anya, hogy kész a vacsora. Nagy nehezen feltápászkodtam és bicegve elindultam a konyha felé.

Én csak néztem ahogyan feláll a földről, majd indultunk a konyhába vacsorázni. -Akkor miért bicegsz? - értetlenkedtem.

Mintha meg se hallottam volna amit mondott mentem/bicegtem tovább.

-Akkor jó... - mormogtam, aztán leültem az asztalhoz enni. Most nem értem mi baja van. Az hogy lelöktem? Vagy hogy nem segítettem fel a földről? Ahjj...

Leültünk az asztalhoz és ettünk. Már Suga is otthon volt. Nem kérdeztem meg, hogy hol volt egész nap. Nem volt kedvem. Amikor megvacsoráztunk felmentünk a szobánkba.

Miután végeztünk az evéssel, Tae-vel felmentünk a szobánkba. -Mi a bajod? - Kérdeztem kissé felháborodva.

- Nekem nincs semmi bajom. - néztem rá meglepetten.

-Akkor meg miért nem válaszoltál? - hitetlenkedtem.

- Mert nem akartam, hogy aggódj. - kezdtem el vizsgálgatni a padlót.

-Uhh... - sóhajtottam frusztráltan. -Még szép, hogy aggódok! Hiszen szeretlek! Te vagy a legfontosabb számomra, megörülnék ha bármi komolyabb bajod esne! - mondtam komolyan, közben odamentem hozzá, és derekánál közelebb húzva magamhoz, megöleltem.

- Sajnálom. - viszonoztam ölelését.

-Semmi baj! Neked megbocsátok. - kuncogtam.

- Ezt jó hallani. - kuncogtam én is.

-Na...Most már aludjunk, mert nagyon álmos vagyok! - mondtam kicsit fáradt hangon, majd adtam egy puszit a szájára.

- Álmos vagy?! Egész nap aludtál! - vontam fel a szemöldökömet.

-Nem baj, akkor is. Most nincs kedvem semmihez. - nyafogtam. -Naaa! Aludjunk! - hisztiztem, majd vállára hajtottam a fejemet.

- Hjaaaj.... Aludjunk. - sóhajtottam egyet majd elkezdtem átöltözni pizsamába.

-Végre... - motyogtam, aztán amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem pizsire, és befeküdtem az ágyba. -Jó éjt! - dünnyögtem már lecsukott szemekkel.

- Jó éjt. - mondtam én is. Nem kellett sok idő, hogy Hoseok elaludjon. Mivel még én nem voltam álmos ezért a telefont magamhoz vettem és még játszottam rajta. Észre se vettem de mikor feleszméltem már tizenegy volt. Letettem a telefont az éjjeli szekrényre és én is elkényelmesedtem. Nem kellett sok idő, hogy elaludjak.

Pár perc múlva ismét elaludtam, így az álmok világába léptem be. Szerencsére most jobbat álmodtam, csak azt nem tudom mit...Reggel persze megint az ébresztőre keltünk.

Reggel az ébresztőre keltem/keltünk. Gyorsan felriadtam mert azt hittem, hogy nincs mellettem Hoseok de tévedtem. Ott feküdt mellettem. Visszadőltem még az ágyban mert nagyon fáradtnak érezem magam, bár nem meglepő.

Észrevettem, hogy V hirtelen felkel, majd vissza feküdt. Nem nagyon értettem... -Ohh...Kicsim! - szólítottam páromat, ugyanis eszembe jutott egy dolog.

- Hmmm... Mondjad. - mondtam hót komásan.

-Hány napra adott igazolást? Csak a tegnapira? - kérdeztem.

- Nem tudom. - motyogtam a párnába. Nagyon fáradt voltam. Nem kellett volna addig játszanom.

-Ahh...Akkor megnézem. - sóhajtottam, majd lassan kikelve a takaró alól, elindultam a pulcsim felé, amiben tegnap voltam. Meg is találtam az egyik zsebében, aztán megnéztem. Hála istennek a maradék napot itthon tölthetjük. -Na...Örülhetünk! Ezen a héten már nem kell mennünk, mert hétvégéig írt ki minket. - tájékoztattam páromat.

- De jóh~ Akkor alszok tovább! - motyogtam megint párnámba csukott szemekkel.

-Megyek veled! - ásítottam, utána visszamásztam mellé a takaró alá, és derekánál fogva magamhoz húztam.

- Rendben. De anya Nem fogja furcsállni, hogy itthon vagyunk és nem suliba? - motyogtam meg mindig csukott szemekkel.

-Majd azt mondjuk neki, hogy tegnap este megfáztunk, és...Hogy lázasak vagyunk. Erről jut eszembe... - mondtam el ötletemet, majd egy kicsit felültem, és egyik kezemet V homlokára tettem. Nem nagyon volt meleg, ezért húztam is a szám.

- Sajna nem vagyok lázas . - motyogtam még mindig. - Te nem vagy lázas. - kezdtem csapkodni, hogy megkeressem fejét. Igen véletlenül pofán is vágtam. - Jaaaj.... Sajnálom. - pattantam fel és megfogtam az arcát majd egy puszit nyomtam oda ahol megütöttem.

-Hát igen, pont ez a baj... - sóhajtottam. -Auuu! - Mondtam fájdalmasan, mikor orron csapott, és majdnem kibökte a szememet. Ezután egyből felkelt, és adott rá puszit, ami jól esett. -Semmi baj! - kuncogtam, aztán adtam neki egy rövid csókot.

- Tényleg bocsi. - pusziltam orrára majd visszafeküdtem az ágyba.

Én erre csak vigyorogtam mint a tejbe tök, aztán páromat követve én is lefeküdtem. Nem is kellett sok idő, hogy újra mély álomba merüljek.

Még mielőtt elaludtam volna odabújtam páromhoz aki már rég aludt.

Félálomban még éreztem, ahogyan Tae odabújik hozzám, ezért szorosan magamhoz öleltem.

Most meg már nem tudok. Hurrá! Eszembe jutott egy tréfa amit meg is fogok csinálni. Óvatosan kibújtam a párom szorításából és lementem a konyhába tejszínhabért. Visszamentem a szobába és a párom arcára nyomtam egy keveset. Keveset? Inkább sokat. Majd elkezdtem csikizni az orrát.
Nem sokkal később arcon csapta magát, én meg elkezdtem hangosan röhögni.

Egyszer csak valami nedves dolgot éreztem meg arcomon, majd orromat csikizték, mire én pofán is csaptak magam.
-Ahjj... - keltem fel morcosan, aztán hallottam, hogy szerelmem nevet. -Szóval te voltál az! - mosolyogtam.

- Igen én. - nyújtottam ki a nyelvem.

-Na várjál csak! - vigyorogtam gonoszul, majd hirtelen felé kerekedtem. -Most nem szabadulsz! - kuncogtam, és utána ráültem csípőjére.

- Várok. - kuncogtam. - Hééé... mit csinálsz? - kérdeztem meg tőle meglepetten.

-Megbüntetlek. - vontam vállat, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Csókját egyből viszonoztam. Finom édes volt csak egy baj volt tiszta hab lettem én is. - Most én is tiszta hab lettem. - kezdtem el röhögni.

-Nem baj. Ez volt a szándékom. - nevettem, majd visszafeküdtem mellé.

- Ohhh... Értem. - kuncogtam majd lefeküdt mellém közben én megkóstoltam a tejszínhabot ami az arcán van/volt.

-Finom, mi? - vigyorogtam, aztán én is meg kóstoltam az édes habot, ami az arcom kis részét terítette be.

- Ühhüm... - mosolyodtam el. - Álmos vagy még? - kérdeztem tőle.

-Mivel így felkeltettél, már nem. - válaszoltam én is mosolyogva.

- Akkor jó. - mosolyodtam el majd egy párnát az arcába nyomtam. - Akkor párna csatázzunk. - álltam fel mellőle egy párnát a kezembe véve.

-Hé! - nevettem. -Oké, benne vagyok! - kuncogtam, aztán és is felálltam egy párnával, majd meglendítve azt a hátsó felére céloztam ütésemet.

- Héj ez nem ér. - fogtam meg ott ahol megütött a párnával majd elmosolyodtam.

-Dehogyisnem! - röhögtem. -Te is a fejembe nyomtad a párnát, szóval vissza adtam. - vigyorogtam.

- De akkor se ér. - fújtam fel az arcomat. Úgy néztem ki mint egy hörcsög.

-Jajj kis durcisom. - mosolyogtam, majd elindultam felé, csak hogy bénaságom miatt beleakadtam a takaróba, így szépen eldőlve V mellett, leestem az ágyról.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Hoseok el dől mellettem. Nagyon el kezdtem nevetni már a hasamat fogtam. - J- Jólh vagy? - kérdeztem levegőért kapkodva.

-Ez nem vicces! - vágtam be megint a durcát. -Egyébként igen, csak megbotlottam abban a köcsög takaróban... - mormogtam, közben megpróbáltam felállni. -Ahjj...Még a könyököm is foltos lett! - nyafogtam, aztán visszamásztam az ágyra.

Hirtelen bűntudatom támadt. Szegény Hoseok-ot kiröhögtem és neki még sérülése is lett.

-Ohh, igen! Hol is hagytuk abba? - néztem rá, de ekkor megláttam hogy szomorkodik. -Na...Mi a baj? - térdeltem mellé, és tekintetét kerestem.

- Csak bűntudatom van. - néztem rá.

-Öhm...Miért is? - kérdeztem értetlenül.

- Mert te megsérültél én meg csak röhögtem rajtad. - néztem a kezemet ami az ölembe volt.

-Jaaa...Ne aggódj, nem lett komolyabb bajom! - mosolyogtam rá biztatón. -Meg azt se úgy mondtam, csak játékból. - kuncogtam, majd megpusziltam az arcát. -Nem vagyok mérges. - tettem egyik kezemet a vállára.

- Oké. - majd elvigyorodtam és az arcába nyomtam a párnát de hirtelen megfogta. Mintha tudta volna, hogy ütni készülök.

Tudtam hogy ütni fog, ezért direkt megfogtam a párnát, mielőtt még újra az arcomban lendült volna. Gondoltam megviccelem kicsit... -A-a...Előbb kérek egy puszit ide! - kuncogtam gonoszul, majd a számra mutattam.

A kívánságát egyből teljesítettem de a párnámat még mindig nem engedte el. - Naaa... engedd el! - kezdtem el húzogatni.

-Nem, mert nem csak egyet kérek! - nyújtottam ki rá nyelvemet, közben párnáját is szorosan fogtam.

- Akkor mondjad mennyit kérsz?! - néztem rá furán majd elmosolyodtam.

-Még kettőt. - vigyorogtam szélesen.

- És ha azt mondom, hogy nem kapsz. - néztem rá érdeklődően...