15.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Egy kisebb sokkot kaptam kérdésére, ugyanakkor rosszul is esett. 
-Már hogy szeretnék? Te vagy számomra az egyetlen, akit szeretek! Meg miért szeretnék egy lányt, mikor meleg vagyok? - háborogtam.

-Nem tudom. - fordítottam el fejem. - A múltkor a telefonodon akartam játszani és a játék helyett véletlenül a képekre mentem, és láttam pár képet egy lányról ahol együtt vagytok már mint öleled a derekát. - kezdett könny gyűlni a szemem sarkába.

-Ohh...Szóval még nem töröltem ki őket. Nem kell aggódnod, az már lassan két éve volt. Ő volt az első és utolsó barátnőm. - mondtam neki őszintén. -De köszönöm, hogy szóltál, mert akkor kitörlöm a képeket, hiszen úgy sincsen rá már szükségem. Most már csak veled vagyok, csak te vagy nekem. - simítottam meg arcát, majd puha ajkaira hajoltam.

- Értem... - mondtam mielőtt ráhajolt az ajkaimra. A csók közben legördült egy könnycsepp ami a szemem sarkában gyűlt össze.

-Ne sírj, mert nincs okod rá! Az a lány a múltam, te pedig a jelenem és nagyon remélem, hogy a jövőm is. - töröltem le a sós cseppet arcáról, majd halványan elmosolyodtam.

- Nem sírok. - motyogtam. - Csak azt hittem, hogy... - nyeltem egy nagyot, ahogy belegondoltam. - Hogy megcsalsz. - gördült le újabb könnycsepp.

-Ahha tényleg nem sírsz! - ingattam fejemet, és újra megtöröltem arcát. -Miért csalnálak meg? Soha nem tennék ilyet, mert SZERETLEK! - emeltem ki direkt a "szeretlek" szót.

- Tudom de... akkor is. - fordítottam el újból a fejem.

-Ahjj kicsim... - sóhajtottam, aztán visszatettem vállára a fejemet.

- Sajnálom. - fordítottam el jobban a fejem.

-Mit? - értetlenkedtem. -Naaa! Ne fordítsd el a fejed, mert így nem tudok puszit adni! - nyafogtam, majd megpróbáltam visszafordítani fejét.

Nem válaszoltam csak visszafordultam, hogy tudjon puszit adni, meg.... megcsókolni.

Válasz nélkül visszafordult velem szembe, így én habozás nélkül tapadtam újra ajkaira. 
-Ne szomorkodj. - motyogtam.

- Nem szomorkodok. - erőltettem egy mosolyt arcomra, de inkább nézett ki egy sorozat gyilkos grimasznak, mint mosolynak.

-Látom...Ne hazudj, a vak is kitudja olvasni az arckifejezéseidből! - mondtam teljes komolysággal. -Nem tegnap beszéltük meg, hogy mostantól ha baj van, elmondjuk egymásnak, akármiről is legyen szó? - kérdeztem.

- De. - néztem felé de nem Őt néztem hanem a kanapét.

-Akkor? - kezdtem megint kicsit háborogni. -Az a baj, hogy láttad azt a képet? - tettem fel neki újabb kérdésemet.

- Nem... Áhhh hagyjuk ezt az egészet... - majd nagy nehezen kimásztam alóla és megindultam a szobám felé. Igazából még én sem tudom mi a bajom.

-Most... - lepődtem meg, nagy szemekkel nézve utána. -TaeHyung! Mi bajod? Valami rosszat mondtam? - folytattam faggatását. Meg kell tudnom mi a baja, mert nekem ez így nem tetszik...

- Nem. Nem mondtál semmi rosszat. - vetődtem le az ágyra.

-Akkor meg mi a bajod? - kérdeztem kissé mérgesen.

- Őszintén! Még én sem tudom. - ültem fel hirtelen de inkább vissza.feküdtem.

Erre a kijelentésére kicsit homlokon csaptam magam, közben halkan felsóhajtottam. 
-Inkább aludjunk, hátha lenyugszol! - ajánlottam fel ötletem, majd befeküdtem mellé az ágyba.

Én csak bólintottam egyet majd úgy helyezkedtem, hogy párom is elférjen.

Amint sikerült kényelmesen elhelyezkednem, átöleltem V-t. 
-Ne durcizz a semmiért! - motyogtam, de szememet már lehunytam.

- Nem durcizok. - motyogtam orrom alatt.

-Ühüm... - hümmögtem már kicsit unottan. Ám kis idő múlva sikerült elnyomnia az álomnak.

Most tuti pipa rám. Csak azt nem tudom miért. Mivel én nem voltam álmos kibújtam nagy nehezen az öleléséből és lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit. Az omlettnél döntöttem. Vettem ki a hűtőből tojást és elkészítettem a reggelimet. Leültem a tv elé és ott ettem meg. Amikor végeztem akkor oldalra raktam a tányért és a térdemet felhúztam és az öleltem át. Egy idő után be is aludtam.

Nem tudom mikor keltem fel, de TaeTae nem volt mellettem. Már megint itt hagyott, remek. Nem tudom mi baja van...Ha arról a lányról van szó akkor megnyugodhat, mert már tetvesül nem vonzódom a lányokhoz. Nekem csak ő van, senki más. Gondolataimba merülve mentem le, és meg is pillantottam őt a kanapén aludva. Halkan odalépkedtem hozzá, aztán kicsit néztem. -Szeretlek! - hajoltam le egyik füléhez, és belesuttogtam ezt az egy szót, majd óvatosan az ajkaira hajolva, adtam neki egy lány csókot. Ezután felöltöztem, mert úgy döntöttem elmegyek kicsit sétálni.

Nem aludtam olyan mélyen mert hallottam, hogy valaki belesuttogja a fülembe, hogy szeret majd az ajkaimra hajolt. Ez inkább tűnt egy álomnak mint valóságnak. Olyan finomak voltak az ajkai.

Miután elkészülődtem, halkan becsuktam az ajtót, majd elindultam sétálni. Nem tudtam merre megyek, csak mentem. Szeretem V-t, mindennél jobban...De ha nem mondja el hogy miért ilyen vagy mi a baja, akkor nem tudok neki segíteni.

Egy idő után felkeltem és felmentem a szobába, hogy felébresszem ha alszik még. De meglepett a látvány, hogy nincs ott. Kétségbe voltam esve. Az egész házaz felkutattam de nem találtam sehol. Végül úgy döntöttem, hogy megkeresem, mert ha nincs itthon akkor csak máshol lehet. Felvettem a cipőm és a kabátom és elindultam valamerre. Egy ideig sétáltam még meg nem láttam egy lánnyal a parkban. Az a lány az volt aki a képen volt.

Séta közben teljesen el voltam merülve a gondolataimban, de egy lány hangja kizökkentett. 
-Szia HoSeok! - köszönt vidáman. 
-MinJi? - lepődtem meg. Volt barátnőm jött velem szembe, és meglepetésemre meg is ölelt. 
-Hogy vagy? Rég láttalak. - mosolygott. 
-Megvagyok. És te? - mosolyogtam halványan. Miközben beszélgettünk, folytattuk a sétát, egyenesen a parkba. Leültünk egy padra, és dumáltunk, viszont hirtelen feltett egy érdekes kérdést. 
-Figyelj HoSeok...Azon gondolkoztam, hogy nem lenne kedved velem újrakezdeni ezt az egészet? - kérdezte. 
-MinJi! Én már nem vonzódom a lányokhoz, meleg vagyok lassan már egy hónapja, és barátom is van. - mondtam el neki az igazságot, mire kikerekedett szemekkel nézett rám. 
-Micsoda? - döbbent le. -Hát ezt nem hiszem el. Azt hittem még van nálad esélyem! - kezdett el háborogni. 
-Nem, nincs! De nem is lenne, mert én már lezártam veled mindent! - mormogtam.

Láttam, hogy hirtelen elkezdtek veszekedni majd a csaj felállt szembefordult vele és lesmárolta. Nekem nem is kellett több azonnal hazaszaladtam és az ágyba vetettem magam és sírtam. Tudom, hogy nem akarta de akkor is rosszul esett.

-Nem érdekel! - motyogta, majd hirtelen felpattant mellőlem, és megcsókolt. Persze én kérdés nélkül toltam el magamtól. 
-Te mit csinálsz? Normális vagy? - akadtam ki, de közben láttam, hogy egy ismerős alak fut ki a parkból. TaeTae volt az. -Hogy ha most miattad fog velem újra szakítani TaeHyung, akkor azt nagyon megbánod! - sziszegtem, és futottam V után, de mire kiértem a parkból, már nem láttam. Nagyon remélem, hogy nem fog hülyeséget csinálni. Hazarohantam, hátha otthon van. -Tae! Itthon vagy? - kiabáltam fel neki remegő hangon, mivel már engem is a sírás kerülgetett.

Hallottam ahogy Hoseok kiabál arra csak megrándultam de nem szóltam egy szót se.

-Ahjj! - mordultam fel idegesen. -Tudom hogy láttad, de én nem akartam, el is löktem magamtól! Szeretlek TaeHyung! Kérlek bocsáss meg! - kiabáltam, majd sírva a földre rogytam. Elegem van. Miért mindig én járom meg? Csak szerelmes vagyok egy fiúba! Miért olyan nagy bűn ez?

Hallottam ahogy összeesik a szívem hasadt ketté amikor még meg is hallottam, hogy sír. Halkan lementem és megálltam előtte de észre se vette ezért leguggoltam és szorosan magamhoz öleltem.

Éreztem, hogy hirtelen megölel, így habozás nélkül viszonoztam is. -Sajnálom! Én tényleg nem akartam, pedig még azt is megkérdezte, hogy nem e kezdhetnénk újra a kapcsolatunkat, de én mondtam neki hogy meleg vagyok, és hogy veled vagyok. - szipogtam, és hangom is még mindig remegett, ahogy az egész testem is.

- Láttam, hogy nem önszántadból csókoltad meg. Nem is te csókoltad meg hanem ő téged. - remegett a hangom a sírástól.

-Igen. De ellöktem magamtól, utána pedig megfenyegettem. - mondtam még mindig szipogva.

Nem tudtam erre mit mondani csak simogattam a hátát. Szegény most nagyon törékeny.

-Szeretlek! És sajnálom! - szorítottam jobban magamhoz. V egy nagyon különleges ember számomra. Soha senkit nem szerettem még így, mint őt. Ezért is vagyok mérges, hogy MinJi megcsókolt, bár az inkább sima szájra puszi volt, mivel én nem viszonoztam, és még el is löktem magamtól. Nekem csak Tae csókja kell, senki másé.

- Én is szeretlek Hoseok, és nincs mit sajnálnod. - mondtam most már egy kicsit nyugodtabban.

-De...Mert majdnem megcsaltalak! - sírtam fel.

- Nem. Mert ha visszacsókoltál volna azt mondom " Oké. Megbocsátok" de még azt is nehezen. De így?! Semmit nem csináltál! - háborodtam fel egy kicsit.

-Igaz...De akkor is bűntudatom van emiatt! - engedtem el kicsit, hogy a szemeibe nézzek.

- Meg foglak verni ha így folytatod. - kezdtem el csikizni.

-Nehe! - kezdtem kicsit nevetni, de könnyeim még folytak. -Abbahagyom, ha te is! - vergődtem a földön nevetve, és próbáltam megállítani kezét.

- Még mindig sírsz. - ültem rá a csípőjére és úgy folytattam.

-Jól van na! - fogtam meg csípőjét, majd felülve hozzá, megcsókoltam. Sokkal jobb volt ez a csók, mint még anno MinJi-é.

Csókját egyből viszonoztam. - Szeretlek, "Reményem". - leheltem ajkaira ezt a két szót.

-Én is nagyon szeretlek! - suttogtam, majd újabb puszit adtam szájára.

-Szerintem álljunk fel innen mert ha valaki bejön a végén még furcsának fognak nézni minket. - kuncogtam.

-Oké! - vigyorogtam, majd felálltunk. -Menjünk vissza a szobába, ha anyu megjön, nehogy gyanút fogjon. - ajánlottam fel ötletemet.

- Anyára várhatunk csak este fog haza jönni. Viszont kíváncsi vagyok, hogy Suga hova tűnik el egész nap.

-Akkor jó. Szerintem talált munkát, hogy megkeresse a pénzt. Bár kitudja. - gondolkoztam, aztán megvontam a vállamat.

- Lehet. - mondtam mikor hirtelen csengettek. Ki lehet az? - Majd én nyitom. - mondtam majd elindultam az ajtó felé. Kinyitottam de meglepődtem, hogy ki állt ott. Honnan tudja, hogy itt lakik Hoseok? 
- Hoseok itt van? - kérdezte. Én csak oldalra álltam, hogy lássa, hogy mögöttem van. - Hoseok! Te újra összejöttél MinJi-vel? - kérdezte meglepetten Jimin...