Hoseok: Világos kék
Mindenki más: Szürke
Nem tudom, hogy meddig aludhattam de azt tudom, hogy még mindig sötét van. Megkerestem a telefonom, hogy megnézzem az időt de nem tudtam fordulni. Valami nyomta a mellkasomat. Az a valami inkább valaki.... És az a valaki az Hoseok volt.
- Hoseok... Hoseok... - kezdtem el rázogatni.
- Annyira kényelmes volt a mellkasa, hogy elaludtam. Pár órával később pedig TaeTae hangját hallottam, ahogyan kelteget.
- -I...Igen? - Ébredeztem, közben kicsit kómásan ránéztem.
- - Ne így aludj. Fájni fog a hátad. - mosolyodtam el.
- -Nyem baj. - Vigyorogtam, majd visszatettem fejemet, és kicsit dörgölőztem.
- Mi ez a dörgölődés így hirtelen? - értetlenkedtem.
-Rendben, finomat hozok. - nevettem. Ezután felkeltem az ágyról, majd indultam is a konyhába. Összedobtam neki pár szendvicset, amilyet ő is szokott. Öntöttem még neki egy pohár vizet, majd tálcára téve mindent, indultam vissza hozzá. -Ez elég finom lesz? - kíváncsiskodtam.
- Hmmm... Igen. - vettem el az egyik szendvicset majd bele is haraptam. - Nagyon finom. - nyammogtam.
-Tudom, hisz én csináltam. - röhögtem. -De azért örülök hogy ízlik. - vigyorogtam.
- Nagy az egó. -röhögtem. - De én így szeretlek. - mosolyogtam.
-Nagy ám. - kuncogtam. -Én is így szeretlek, ahogy vagy. - kacsintottam rá.
- Sajnálnám ha nem lenne ekkora... - sóhajtottam. -Mármint az egód. - gondoltam bele, hogy mit mondtam majd elpirultam.
-Tényleg? - lepődtem meg. -Pedig mindenki csak nagy képűnek tart... - húztam kicsit a számat.
- És kit érdekel? Én így szeretlek. - mosolyogtam.
-Hát engem már nem. - rántottam meg vállamat. -Nekem már csak az a lényeg, hogy neked jó legyek. - vigyorogtam.
- Nekem tökéletes vagy. - vigyorogtam.
-Ezt jó tudni. - kuncogtam. -Nekem is te így. - pusziltam meg arcát.
- Örülök neki. - vigyorogtam. - És mindig megbocsátasz. Pedig mennyi mindent szegtem meg. - sóhajtottam.
-Hát igen...De mivel túlságosan is szeretlek, ezért megbocsátok. - Mosolyogtam. -Viszont kénytelen leszek betiltani egy-két dolgot, vagy megbüntetni. - Mondtam.
- Mit fogsz megtiltani? - néztem egy kicsit aggódva. - A büntetéseket mostantól szeretem. - mosolyogtam perverzen.
-A sok italt édesem, azt. - Sóhajtottam. -Tetszett a ma reggeli mi? - Nevettem.
- De azért néha ihatok? -néztem rá reménykedve. - Nem kifejezés.- vigyorogtam.
-Inni ihatsz, de MÉRTÉKKEL! - Emeltem ki direkt a "mértékkel" szót. -Hehe...Akkor legközelebb is így foglak megbüntetni. - Húztam perverz mosolyra ajkaimat.
- Akkor sokat fogok rosszalkodni.- nevettem.
-Ejnye. - Röhögtem. -De az csak neked lesz rosszabb. - Közöltem vele a tényt.
- Miét is? -néztem rá kérdően.
-Hát mert neked fog fájni a segged, nem nekem. - Kuncogtam.
- Áhhh... Kit érdekel.- legyintettem. - Ha vigyázol rám nem fog fájni. - nevettem.
-Ez igaz. - Gondoltam bele. -Viszont akkor többé nem leszek vad, hanem inkább gyengéd. - Vigyorogtam.
-De nem sűrűn. - Mosolyogtam. -Nem szeretnék neked folyton fájdalmat okozni... - Hajtottam le fejemet szomorkásan.
-Hmm...Akkor jó. - Mosolyogtam. -Jajj TaeTae, én annyira de annyira szeretlek! Kérlek soha ne hagyj el! - Néztem mélyen a szemeibe, közben rátettem kezeire az enyémeket.
- Én is szeretlek! Soha nem foglak elhagyni. Esküszöm. - néztem én is mélyen a szemébe.
Pár percig csak néztük egymást, majd lassan közeledni kezdett arcunk egészen addig, amíg ajkaink össze nem értek, ezért megcsókoltuk egymást.
Addig néztük egymást még meg nem csókoltuk egymást. Csókunk közben körbeöleltem Hoseok nyakát majd magammal húzva lefektettem.
Teljesen belemerültem nyelveink harcába, és már csak azt vettem észre, hogy V átkarolta a nyakamat, utána húzott magával, így már fekve faltuk egymást.
- Mi lenne velem nélküled? - mondtam mikor elváltunk majd a nyakába bújtam.
-Nyugodtság. - Kuncogtam. -Amúgy nem tudom. Csak azt, hogy ha te nem lennél nekem, akkor tuti diliházban lennék. - Motyogtam én is a nyakába.
- Hát én meg rég halott lennék. - motyogtam.
-Akkor én lennék a herceg, te pedig Hófehérke, és a csókommal feltámasztanálak, hogy újra velem tudj élni. - Mosolyogtam, majd adtam egy puszit vállára.
- Cuki. - mosolyodtam el majd nyomtam egy csókot a feje búbjára.
-Mint te. - Kuncogtam. -Esküszöm, mindjárt elalszok a válladon. - Motyogtam alig érthetően.
- Csak nyugodtan. - kuncogtam.
-Ez vicces...Neked kéne pihenned, de én alszok el. - Nevettem.
- Nem baj az. Aludj csak nyugodtan. - mosolyogtam.
-De egyedül már nem tudok, csak veled! - Nyafogtam. -Egyébként is, neked is aludnod kéne. - Néztem rá komolyan.
- Alszok én is nyugi. - mosolyogtam. Ja persze majd nézek filmet. Horrort. Mert most azt van kedvem nézni.
-Akkor feküdjünk le. - Mondtam, majd lazán elterültem az ágyon, mint egy partra vetett hal.
- Oké. - helyezkedtem el én is. Úgy tettem mintha aludtam volna. Lecsuktam a szemem.
Miután sikeresen magamhoz öleltem, behunytam szemeimet, és vártam hogy elnyomjon az álom. Pár perc alatt sikerült is, mivel a buli meg a reggeli "torna" lefárasztott.
Egy idő után hallottam ahogy szuszog. Nagy nehezen de magamhoz vettem a telefont és kerestem egy jó is filmet. Nem telt bele sok időbe találtam is. Elindítottam majd néztem. Egyszer kétszer kicsit megugrottam de mikor volt egy félelmetes rész meg halkan fel is sikoltottam. Remélem nem hallotta meg Hoseok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése