Taehyung lilás.
Hoseok világos kék.
Mindenki más szürke.
Jól megbánthattam szegényt, ugyanis válasz nélkül csak ment elölőre. Ahjj Hoseok...Miért vagy ilyen szerencsétlen? Sietve próbáltam utolérni, viszont ez is csak futva sikerült. -H...Hé! Várjhál márh! - lihegtem, mire végre sikerült utolérnem, de még így is szednem kellett a lábaimat, hogy tudjam vele tartani a lépést.
-Mondtam, hogy megyek haza. Maradj csak a barátoddal úgyis rég találkoztatok már. - mondtam neki kedvesen de tuti látszott rajtam, hogy bántott a dolog.
-Nem! Már elköszöntem tőle. Majd úgy is összefutok vele még valamikor. - magyarázkodtam, majd eszembe jutott, hogy bocsánatot kéne kérnem tőle. -Ne haragudj V! Nem viselkedtem valami kedvesen... - szontyolodtam el, közben húztam a számat.
-De gondolom már rég nem beszéltetek. Menj utána. Most foglalkozz vele. Velem még holnap is tudsz lenni. - mondtam neki mosolyogva ami nem nagyon ment. -Semmi baj. De menj már utána. - hessegettem már el mert nagyon fájt. Hasogatott a szívem.
-Mondtam, hogy nem megyek! Ilyen könnyen nem fogsz tudni lerázni. - kuncogtam kicsit, de nem sokáig...Láttam rajta, hogy az a mosoly nem volt olyan, mint amilyen szokott lenni. Ekkor valami érzés fogott el, ami nem volt mondható pozitívnak. De...Miért érzek ilyeneket?
Addig mentünk még én haza nem értem. Annyit mondtam hogy "Szia" meg se vártam, hogy válaszoljon vagy bármit is kérdezzen én bementem. Nem tudom miért vagyok ilyen hisztis picsa, de nem tehetek róla, hogy rosszul esett. Most amúgy sem tudtam volna a szemébe nézni. Ahhhj... de holnap úgy is faggatni fog.
Egy kicsit sajnáltam, hogy el kellett válnunj egymástól, amint hazaértünk. Mondani szerettem volna neki egy-két dolgot, de ő csak annyit mondott hogy "Szia" és már ment is. Csak bambán néztem utána. Ezt jól meg csináltad Hoseok, gratulálok. Miután sikerült felfognom a helyzetet, én is hazamentem. Szomorú voltam...Nagyon szomorú. A bunkóságom miatt, most lehet hogy V-t fogom elveszíteni. De...Én azt nem akarom! Ahhoz túl fontos nekem.
Lehet, hogy egy kicsit kegyetlen voltam Hoseok-kal? Nem tudom. Majd holnap bocsánatot kérek tőle. A gondolatmenetemből anya zökkentett ki azzal, hogy kész a vacsora. Lementem meg vacsoráztam elmentem fogat mosni, lezuhanyozni és már aludtam is mert nagyon fáradt voltam.
Búslakodásomból anyukám hangja zökkentett ki. Szólt nekem, hogy kész a vacsora, de én mondtam neki hogy nem vagyok éhes, hiszen egész nap ettem. Ezért inkább elmentem egy frissítő zuhanyra, majd fogatmostam, felöltöztem pizsamára és már aludtam is. Legalább is próbálkoztam, csak hogy a gondolataim nehezen hagytak. De fél óra forgolódás után azért sikerült álomba merülnöm.
Reggel úgy keltem fel mint valami mosott rongy. Alig tudtam aludni az éjszaka. Csak forgolódtam a legtöbbet. Nagy nehezen ki kúsztam az ágyból és felöltöztem. Lementem reggelizni.
-Úristen kisfiam! Minden rendben? Nagyon rosszul nézel ki. - aggódót értem az anyukám. Jól esett ez így reggelre. -Persze minden rendben. - mondtam neki. - De megyek mert elkések a suliból. Szia!. - köszöntem el tőle és mentem is húzni a cipőmet. Reméltem, hogy nem fogok találkozni J-hope-pal de pechemre pont a házam előtt járt mikor kiléptem. Meg is szólított.
-J...Jó reggelt. - dadogtam. Nem is tudom miért. -Figyelj én sa... - de Hoseok a szavamba vágott, így nem tudtam bocsánatot kérni.
Mikor mondani kezdett valamit, szavába vágtam. -V! Kérlek...Ne haragudj rám! Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled! - néztem rá szomorúan, és biztosan látszott rajtam, hogy megbántam a tegnapi viselkedésemet. Így is van...
-Nem! Én kérek bocsánatot amiért tegnap olyan bunkó voltam. Tudtam, hogy rég láttátok egymást és még is így viselkedtem. Tényleg sajnálom... - megbántottam. Nem haboztam meg öleltem. Nem tudom miért. A testem mintha magától mozgott volna.
Azért jól esett, hogy ő is bocsánatot kért. Ám ezután hirtelen megölelt. Eléggé meglepődtem, de azért remegő kezekkel, és hevesen verő szívvel még is viszonoztam aranyos gesztusát. Várjunk csak...Miért is dobog ennyire a szívem? Mindenesetre nagyon jó érzés. -S...Semmi baj...! - dadogtam zavaromban.
Örültem, hogy végül ki "békültünk". Nagyon aranyos amikor dadog...ahwww de megzabálnám. Mi? V! Te ezt most komolyan gondoltad. Jah igen beláttam magamnak, hogy szerelmes vagyok Hoseok-ba...
Amikor ránéztem az órára egy percre lefagytam. Tíz perc volt még a csengőig. Így elrepült volna az idő?
-Hoseok?! - mondtam egy kicsit remegve. - Tíz percünk sincs beérni a suliba. - néztem rá aggódóan.
Nagyon boldog voltam, hogy rendeződtek köztünk a dolgok. Ahogy fejem szinte a nyakában volt, éreztem édes illatát. Hmm...Nagyon csábító. Ohh Hoseok...Szerintem nálad bajok vannak. Mihelyt meghallottam V mondandóját, kikerekedtek szemeim, és egyből el is váltam tőle. -Bakker! Akkor fussunk! - döbbentem le, majd reakcióját meg se várva megfogtam a kezét, és futásnak indultam.
Annyira futottunk, hogy mikor beértünk a suliba majdnem orra estem. Vagyis orra is estem. Pontosan J-hope-ra estem aki meg miattam taknyolt el. Én puhára estem de ő a kemény csempére esett.
-Jajjj sajnálom nem direkt volt. Jól vagy? Minden rendben? Nem tört el semmid? - nagyon aggódtam talán túlságosan is.
Azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem a futást. Ráadásul V-t is húztam magammal, de ő megbotlott. Rám esett, én pedig a földre, és nem is kicsit koppantunk.-Nem, semmi bajom! - füllentettem neki, mert nem akartam, hogy aggódjon miattam. Bár tény, hogy kedves volt tőle. Hamar igyekeztünk felállni, és mihelyt összeszedtük magunkat, már nyílt is az ajtó, amin aztán a tanár nézett ki. Kicsit se volt égő...
Egy kicsit gáz volt úgy bemenni, hogy mindenki minket nézett. Bocsánatot kértünk a tanártól, hogy késtünk és utána leültünk a helyünkre. A Matek óra nagyon unalmas volt, de a kövi óra az tesi volt így mentünk öltözni. Amikor öltöztünk csak féletlenül pillantottam a mellettem öltöző Hoseok-ra és láttam egy lila foltot az oldalán, és nem is volt kicsi az a folt. -Úristen! - kiáltottam fel de nem túl hangosan. - Biztos, hogy minden rendben Hoseok? Fáj ez a folt. - és elkezdtem simogatni, remegő kézzel az elszíneződést.
Mindenki minket nézett...Kicsit kínosan éreztem a helyzetünket. Pár pillanat alatt elnézést kértünk a tanártól, majd siettünk is a helyünkre. Szét untam magam az órán, de szerencsére letelt. A következő óránk tesi volt. Lementünk az öltözőbe, és öltözni kezdtünk. Eléggé fájt az oldalam, de muszáj volt kibírnom. Viszont legnagyobb szerencsémre Tae észrevette, és fel is kiáltott. Ám amikor meg is simította a foltot, teljesen zavarba jöttem, és elpirultam. -I...Igen, biztos! Nem olyan vészes... - dadogtam megint, aztán nyugtatásképp rámosolyogtam.
Amikor felnéztem rá láttam, hogy egy kicsit elpirult. Ekkor észbe kaptam, hogy mit is csinálok és hirtelen olyan vörös lettem mint a rák. Szégyelltem is magam. Remélem mások nem látták, hogy mit csináltam. Tiszta gáz lenne. -Nem kéne megnézetni az orvossal? - aggódtam érte hisz a fájdalmat meg azt a foltot én okoztam neki. A bénaságommal. Hogy lehetek ekkora béna, most komolyan?
Ő is elpirult, amint látta az én arcomat. Egyből el is kapta bőrömről a kezét. -Hahh...Ha annyira ragaszkodsz hozzá, akkor nézessük. - adtam be a derekamat.
-Köszi. - mosolyogtam rá. Odaszóltam a többieknek, hogy mondják meg a tanárnak, hogy késni fogunk. Ezután el is indultunk az orvosiba. -Jó napot! - köszöntünk egyszerre amikor odaértünk. -Legyen szíves megvizsgálni a barátomat. Egy csúnya folt van az oldalán és aggódom érte.
Viszonoztam édes mosolyát, majd el is indultunk "intézkedni". Amikor meghallottam V szájából hogy aggódik értem, nagyon boldog lettem. A nő mihelyt meglátta a színes kis foltocskát, egyből úgy nézett, mint aki szellemet látott volna. Óvatosan nyomkodni kezdte, én pedig próbáltam visszatartani a nyüszítéseimet. Szerencsére nem tört el a bordám, csak egy nagyon picit megzúzódott, de az se vészes. Egy hét, és már fájni se fog.
Hála az égnek nem komoly a seb. Nem is tudom mit tettem volna ha valami tartós sérülést okoztam volna neki. Inkább nem is gondolok rá... Vissza indultunk a tesi terembe. Meg mondtuk a tanárnak, hogy miért késtünk, el is nézte nekünk szerencsére, utána be álltunk a többiekhez. Most figyeltem egész órán. Nem akartam még egy orr vérzést. Vége lett az órának, ahogy a napnak is. Viszont én még nem mentem haza.
Amint végeztünk, már mentünk is vissza órára. Elmagyaráztuk a tanárnak a dolgokat, aztán beálltunk a többiekhez. Bár engem nehezen engedett oda, de azért sikerült kiharcolnom. Örültem amikor vége lett, mert már éreztem az oldalamon a fájdalmat egyre jobban. Hamar felöltöztem, majd elindultam a többi órát is túlélni...-Te nem jössz haza? - Kérdeztem V-től, mert ő nem készülődött.
-Még nem. Majd csak később megyek haza. - mosolyogtam rá lágyan.
-Értem. Ha gondolod megvárhatlak, úgy is ráérek! - ajánlottam fel neki ötletemet fülig érő mosollyal.
-Ha van kedved. - mosolyogtam rá örültem, hogy meg akar várni. Jól esett.
-Rendben! - kuncogtam. -Szerinted nézhetlek? Megengedi az edző, hogy bemenjek? - érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lehet neki egy ilyen edzés.
-Tuti, hogy bejöhetsz mások is voltak már bent. - mondtam vigyorogva. - Meg az edző-bá is engedékeny.
-Akkor jó. Ha téged se zavarlak, akkor bemegyek! - néztem rá boci szemekkel. Legalább is próbálkoztam.
-Nem zavarsz! - nagyon aranyos volt amikor próbált boci szemekkel rám nézni, de nem sikerült. Kuncogtam el magam. -Akkor menjünk a torna terembe.-vigyorogtam rá.
-Szupiii! - örvendeztem. -Oké. - mosolyogtam én is, majd be is mentünk a tornaterembe. Leültem egy padra, hogy majd onnan nézem Taehyung-ot.
Még Hoseok engem nézett én bemelegítettem, hogy tudjak majd rendesen játszani. Nem kellett sokat várnunk Jungkook-al a csapat társammal, hogy elkezdjük. Szeretek Jungkook-al lenni. Nagyon ügyes és odafigyel másokra. Kedves.
-És hogy hívják? - kérdezte. Nagyon aranyos.
- Jung HoSeok-nak. De beszélhetsz majd vele ha akarsz. - vigyorogtam
-Akkor majd váltok vele pár szót. - mosolygott rám. Lehet Hoseok furcsállta, hogy őt néztük de hát na... ő volt a téma.
Elkezdtem nézni, ahogyan melegít. Szépen és szabályosan csinálta a mozdulatokat. Pár perc múlva már az edzőjük is megérkezett. Aztán észrevettem, hogy V meg egy másik fiú, -aki gondolom a csapattársa volt- engem néznek, és mosolyognak. Kíváncsi lettem, hogy mit beszélgetnek, de úgy döntöttem, hogy majd ha vége lesz, akkor megérdeklődöm.
Elkezdtünk játszani. Ma nagyon jó volt az összhang a srácokkal ami tetszett is. Mivel én vagyok a Csapat Kapitány így néha mondtam is, hogy "szép volt" meg minden ilyesmi. Az edzés végére teljesen kifulladtam vagyis kifulladtunk. Mindenki nagyon elfáradt. Amikor kerestem Hoseok-ot fent nem találtam. Utána észrevettem, hogy már lent áll és vár rám. -Kookie gyere. - szóltam Jungkook-nak hogy jöjjön. -Szia. Hoseok! Ő itt Jungkook. Jungkook! Ő itt Hoseok. - mosolyogtam
Annyira jó volt nézni őket, nagyon ügyesen játszottak. Ha jól gondoltam, akkor V lehetett a csapatkapitányuk, mert sokszor hallottam, hogy megdícsérte a csapatot. Mikor vége lett, kimentem, és meg vártam őt. Ám ő azzal a fiúval jött, akivel valószínűleg rólam beszéltek. -Sziasztok! - vigyorogtam. -Örvendek JungKook! - fogtam vele kezet, mosolyomat le nem törölve.
-Beszélgessetek csak. Addig én megyek átöltözni. - mosolyogtam rájuk és már el is suhantam az öltözőbe. Gyors átöltöztem és mentem is vissza. - Na akkor mehetünk J-hope? - kérdeztem vigyorogva
Míg V elment öltözni, addig mi beszélgettünk JungKook-al.
-És mondd csak! Honnan ismeritek egymást Tae-vel? - kérdezte kíváncsian.
Mikor mondani kezdett valamit, szavába vágtam. -V! Kérlek...Ne haragudj rám! Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled! - néztem rá szomorúan, és biztosan látszott rajtam, hogy megbántam a tegnapi viselkedésemet. Így is van...
-Nem! Én kérek bocsánatot amiért tegnap olyan bunkó voltam. Tudtam, hogy rég láttátok egymást és még is így viselkedtem. Tényleg sajnálom... - megbántottam. Nem haboztam meg öleltem. Nem tudom miért. A testem mintha magától mozgott volna.
Azért jól esett, hogy ő is bocsánatot kért. Ám ezután hirtelen megölelt. Eléggé meglepődtem, de azért remegő kezekkel, és hevesen verő szívvel még is viszonoztam aranyos gesztusát. Várjunk csak...Miért is dobog ennyire a szívem? Mindenesetre nagyon jó érzés. -S...Semmi baj...! - dadogtam zavaromban.
Amikor ránéztem az órára egy percre lefagytam. Tíz perc volt még a csengőig. Így elrepült volna az idő?
-Hoseok?! - mondtam egy kicsit remegve. - Tíz percünk sincs beérni a suliba. - néztem rá aggódóan.
Annyira futottunk, hogy mikor beértünk a suliba majdnem orra estem. Vagyis orra is estem. Pontosan J-hope-ra estem aki meg miattam taknyolt el. Én puhára estem de ő a kemény csempére esett.
-Jajjj sajnálom nem direkt volt. Jól vagy? Minden rendben? Nem tört el semmid? - nagyon aggódtam talán túlságosan is.
Azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem a futást. Ráadásul V-t is húztam magammal, de ő megbotlott. Rám esett, én pedig a földre, és nem is kicsit koppantunk.-Nem, semmi bajom! - füllentettem neki, mert nem akartam, hogy aggódjon miattam. Bár tény, hogy kedves volt tőle. Hamar igyekeztünk felállni, és mihelyt összeszedtük magunkat, már nyílt is az ajtó, amin aztán a tanár nézett ki. Kicsit se volt égő...
Egy kicsit gáz volt úgy bemenni, hogy mindenki minket nézett. Bocsánatot kértünk a tanártól, hogy késtünk és utána leültünk a helyünkre. A Matek óra nagyon unalmas volt, de a kövi óra az tesi volt így mentünk öltözni. Amikor öltöztünk csak féletlenül pillantottam a mellettem öltöző Hoseok-ra és láttam egy lila foltot az oldalán, és nem is volt kicsi az a folt. -Úristen! - kiáltottam fel de nem túl hangosan. - Biztos, hogy minden rendben Hoseok? Fáj ez a folt. - és elkezdtem simogatni, remegő kézzel az elszíneződést.
Mindenki minket nézett...Kicsit kínosan éreztem a helyzetünket. Pár pillanat alatt elnézést kértünk a tanártól, majd siettünk is a helyünkre. Szét untam magam az órán, de szerencsére letelt. A következő óránk tesi volt. Lementünk az öltözőbe, és öltözni kezdtünk. Eléggé fájt az oldalam, de muszáj volt kibírnom. Viszont legnagyobb szerencsémre Tae észrevette, és fel is kiáltott. Ám amikor meg is simította a foltot, teljesen zavarba jöttem, és elpirultam. -I...Igen, biztos! Nem olyan vészes... - dadogtam megint, aztán nyugtatásképp rámosolyogtam.
Amikor felnéztem rá láttam, hogy egy kicsit elpirult. Ekkor észbe kaptam, hogy mit is csinálok és hirtelen olyan vörös lettem mint a rák. Szégyelltem is magam. Remélem mások nem látták, hogy mit csináltam. Tiszta gáz lenne. -Nem kéne megnézetni az orvossal? - aggódtam érte hisz a fájdalmat meg azt a foltot én okoztam neki. A bénaságommal. Hogy lehetek ekkora béna, most komolyan?
Ő is elpirult, amint látta az én arcomat. Egyből el is kapta bőrömről a kezét. -Hahh...Ha annyira ragaszkodsz hozzá, akkor nézessük. - adtam be a derekamat.
-Köszi. - mosolyogtam rá. Odaszóltam a többieknek, hogy mondják meg a tanárnak, hogy késni fogunk. Ezután el is indultunk az orvosiba. -Jó napot! - köszöntünk egyszerre amikor odaértünk. -Legyen szíves megvizsgálni a barátomat. Egy csúnya folt van az oldalán és aggódom érte.
-Sziasztok! Mi történt? - kérdezte mikor látta J-hope-nak a foltját.
Viszonoztam édes mosolyát, majd el is indultunk "intézkedni". Amikor meghallottam V szájából hogy aggódik értem, nagyon boldog lettem. A nő mihelyt meglátta a színes kis foltocskát, egyből úgy nézett, mint aki szellemet látott volna. Óvatosan nyomkodni kezdte, én pedig próbáltam visszatartani a nyüszítéseimet. Szerencsére nem tört el a bordám, csak egy nagyon picit megzúzódott, de az se vészes. Egy hét, és már fájni se fog.
Hála az égnek nem komoly a seb. Nem is tudom mit tettem volna ha valami tartós sérülést okoztam volna neki. Inkább nem is gondolok rá... Vissza indultunk a tesi terembe. Meg mondtuk a tanárnak, hogy miért késtünk, el is nézte nekünk szerencsére, utána be álltunk a többiekhez. Most figyeltem egész órán. Nem akartam még egy orr vérzést. Vége lett az órának, ahogy a napnak is. Viszont én még nem mentem haza.
Amint végeztünk, már mentünk is vissza órára. Elmagyaráztuk a tanárnak a dolgokat, aztán beálltunk a többiekhez. Bár engem nehezen engedett oda, de azért sikerült kiharcolnom. Örültem amikor vége lett, mert már éreztem az oldalamon a fájdalmat egyre jobban. Hamar felöltöztem, majd elindultam a többi órát is túlélni...-Te nem jössz haza? - Kérdeztem V-től, mert ő nem készülődött.
-Még nem. Majd csak később megyek haza. - mosolyogtam rá lágyan.
-Értem. Ha gondolod megvárhatlak, úgy is ráérek! - ajánlottam fel neki ötletemet fülig érő mosollyal.
-Ha van kedved. - mosolyogtam rá örültem, hogy meg akar várni. Jól esett.
-Rendben! - kuncogtam. -Szerinted nézhetlek? Megengedi az edző, hogy bemenjek? - érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lehet neki egy ilyen edzés.
-Tuti, hogy bejöhetsz mások is voltak már bent. - mondtam vigyorogva. - Meg az edző-bá is engedékeny.
-Akkor jó. Ha téged se zavarlak, akkor bemegyek! - néztem rá boci szemekkel. Legalább is próbálkoztam.
-Nem zavarsz! - nagyon aranyos volt amikor próbált boci szemekkel rám nézni, de nem sikerült. Kuncogtam el magam. -Akkor menjünk a torna terembe.-vigyorogtam rá.
-Szupiii! - örvendeztem. -Oké. - mosolyogtam én is, majd be is mentünk a tornaterembe. Leültem egy padra, hogy majd onnan nézem Taehyung-ot.
Még Hoseok engem nézett én bemelegítettem, hogy tudjak majd rendesen játszani. Nem kellett sokat várnunk Jungkook-al a csapat társammal, hogy elkezdjük. Szeretek Jungkook-al lenni. Nagyon ügyes és odafigyel másokra. Kedves.
-Ki az a srác?- kérdezte tőlem kíváncsían.
-Csak az osztálytársam. Vele szoktam hazamenni. - mosolyogtam rá. -És hogy hívják? - kérdezte. Nagyon aranyos.
- Jung HoSeok-nak. De beszélhetsz majd vele ha akarsz. - vigyorogtam
-Akkor majd váltok vele pár szót. - mosolygott rám. Lehet Hoseok furcsállta, hogy őt néztük de hát na... ő volt a téma.
Elkezdtem nézni, ahogyan melegít. Szépen és szabályosan csinálta a mozdulatokat. Pár perc múlva már az edzőjük is megérkezett. Aztán észrevettem, hogy V meg egy másik fiú, -aki gondolom a csapattársa volt- engem néznek, és mosolyognak. Kíváncsi lettem, hogy mit beszélgetnek, de úgy döntöttem, hogy majd ha vége lesz, akkor megérdeklődöm.
Elkezdtünk játszani. Ma nagyon jó volt az összhang a srácokkal ami tetszett is. Mivel én vagyok a Csapat Kapitány így néha mondtam is, hogy "szép volt" meg minden ilyesmi. Az edzés végére teljesen kifulladtam vagyis kifulladtunk. Mindenki nagyon elfáradt. Amikor kerestem Hoseok-ot fent nem találtam. Utána észrevettem, hogy már lent áll és vár rám. -Kookie gyere. - szóltam Jungkook-nak hogy jöjjön. -Szia. Hoseok! Ő itt Jungkook. Jungkook! Ő itt Hoseok. - mosolyogtam
Annyira jó volt nézni őket, nagyon ügyesen játszottak. Ha jól gondoltam, akkor V lehetett a csapatkapitányuk, mert sokszor hallottam, hogy megdícsérte a csapatot. Mikor vége lett, kimentem, és meg vártam őt. Ám ő azzal a fiúval jött, akivel valószínűleg rólam beszéltek. -Sziasztok! - vigyorogtam. -Örvendek JungKook! - fogtam vele kezet, mosolyomat le nem törölve.
-Beszélgessetek csak. Addig én megyek átöltözni. - mosolyogtam rájuk és már el is suhantam az öltözőbe. Gyors átöltöztem és mentem is vissza. - Na akkor mehetünk J-hope? - kérdeztem vigyorogva
Míg V elment öltözni, addig mi beszélgettünk JungKook-al.
-És mondd csak! Honnan ismeritek egymást Tae-vel? - kérdezte kíváncsian.
-Hát az első tanítási napon kiderült, hogy egy utcában lakunk, és hogy csak pár ház van köztünk. - válaszoltam, és a végén kicsit kuncogtam is.
-Értem. - mosolygott. -És sok közös van bennetek? - érdeklődött tovább.
-Értem. - mosolygott. -És sok közös van bennetek? - érdeklődött tovább.
-Igen, van néhány. Például ő is ugyanúgy szeret kosarazni, mint én, illetve sportolni is szeret, ahogyan én is. Meg aztán ugyanannyi idősek is vagyunk. - soroltam fel néhány dolgot, és mire végeztem, V már meg is jelent... -Igen! Szia JungKook, örülök, hogy megismerhettelek. - köszöntem el tőle, majd indultunk.
- Szia Kookie! - köszöntem el én is tőle. -Na és milyen a srác. Szimpatikus? - kérdeztem vigyorogva miközben mentünk hazafelé.
-Igen! Aranyos. - mosolyogtam. -Mióta ismered? - kíváncsiskodtam.
-Igen nagyon aranyos. - mosolyogtam. - Hát... már edzés előtt is kosarazgattunk úgy legalább egy/másfél éve ismerem. - kuncogtam
-Értem! - kuncogtam én is kicsit. Annyira cukin nevet...Imádom. Jajj...Mi? Hoseok már megint elszárnyaltak a gondolataid.
Én is nevettem vele együtt. Közben elindultunk hazafelé. Eszem bejutott, hogy anyu ma délutánra ment dolgozni és áthívhatnám Hoseok-ot addig is együtt vagyunk. Huhhh... mikre gondolok. Mindegy azért át hívom. Mondjuk akkor is áthívtam volna ha anya otthon lett volna. - Át jössz ma hozzám. - kérdeztem egy kicsit félénken mert nem tudtam mit fog válaszolni.
Lassan haza is értünk. Megint féléken kérdezett tőlem, erre én csak elmosolyodtam. -Persze, szívesen! - vigyorogtam.
Nagyon megörültem. Be is vezettem a házba és leültünk a nappaliba beszélgetni. -Kérsz valamit inni. Még ha nem is akkor is fogok hozni. - kuncogtam.
Láttam rajta hogy örült a válaszomnak, és ez jó érzéssel töltött el. Amikor megláttam belülről is a házukat, elámultam. Csodálatos volt. -Öhm...Köszi, de majd később iszok! - Bambultam, miközben néztem az elrendezést. -Nagyon szép házatok van! - Jegyeztem meg hangosan.
-Köszi. - mosolyodtam el. -De attól hozok egy pohár vizet. - vigyorogtam és elindultam a konyha felé. Vettem le egy poharat és öntöttem bele vizet. Indulta a nappali felé. Mikor beértem megakadt a lábam a szőnyegbe, mert fel volt gyűrődve és véletlenül leöntöttem Hoseok-ot...
-Igen! Aranyos. - mosolyogtam. -Mióta ismered? - kíváncsiskodtam.
-Igen nagyon aranyos. - mosolyogtam. - Hát... már edzés előtt is kosarazgattunk úgy legalább egy/másfél éve ismerem. - kuncogtam
-Értem! - kuncogtam én is kicsit. Annyira cukin nevet...Imádom. Jajj...Mi? Hoseok már megint elszárnyaltak a gondolataid.
Én is nevettem vele együtt. Közben elindultunk hazafelé. Eszem bejutott, hogy anyu ma délutánra ment dolgozni és áthívhatnám Hoseok-ot addig is együtt vagyunk. Huhhh... mikre gondolok. Mindegy azért át hívom. Mondjuk akkor is áthívtam volna ha anya otthon lett volna. - Át jössz ma hozzám. - kérdeztem egy kicsit félénken mert nem tudtam mit fog válaszolni.
Lassan haza is értünk. Megint féléken kérdezett tőlem, erre én csak elmosolyodtam. -Persze, szívesen! - vigyorogtam.
Nagyon megörültem. Be is vezettem a házba és leültünk a nappaliba beszélgetni. -Kérsz valamit inni. Még ha nem is akkor is fogok hozni. - kuncogtam.
Láttam rajta hogy örült a válaszomnak, és ez jó érzéssel töltött el. Amikor megláttam belülről is a házukat, elámultam. Csodálatos volt. -Öhm...Köszi, de majd később iszok! - Bambultam, miközben néztem az elrendezést. -Nagyon szép házatok van! - Jegyeztem meg hangosan.
-Köszi. - mosolyodtam el. -De attól hozok egy pohár vizet. - vigyorogtam és elindultam a konyha felé. Vettem le egy poharat és öntöttem bele vizet. Indulta a nappali felé. Mikor beértem megakadt a lábam a szőnyegbe, mert fel volt gyűrődve és véletlenül leöntöttem Hoseok-ot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése