10.rész

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

-Mit keresel itt... Suga! - sápadtam el. - Tudtommal Amerikába vagy. - néztem végig rajta. 

- Pont azért jöttem ide, hogy elmagyarázzam. - nézett rám. 

- Oké. Kezdheted! - néztem rá. Nem bírom annyira. 

- Inkább nálatok beszéljük meg. - én csak bólintottam egyet majd elindultunk, közben Hoseok rákérdezett, hogy ki ő.

Mikor kiértünk a suliból, ott állt egy srác. V amint meglátta, egyből ledöbbent. Nem értettem a helyzetet, de aztán elkezdtek beszélgetni, így megtudtam pár dolgot. De azt, hogy ki ő és honnan ismerik egymást, azt még nem. 

-Ő ki? - motyogtam oda kérdésem páromnak.

- Ő Min YoonGi. Az unokatestvérem. - fordítottam egy kicsit hátra a fejem. - Kíváncsi vagyok mit akarhat, nem vagyunk olyan jóba. Csoda, hogy öt év után újra hazajött. - néztem YoonGi-ról Hoseok-ra.

-Ohh...Értem. - fogtam fel a helyzetet. Most már mindent értek, szóval nincs ok az aggodalmaskodásra. Megkönnyebbültem.

Nem kellett sok idő haza is értünk - Na szóval miért is jöttél? - tettem fel a kérdésemet miközben leültünk a nappaliba. 

-V! Kérlek segíts rajtam. - nézett rám kérlelően. Nagyon meglepődtem sose kért tőlem segítséget. 

- Miben segítsek?

- Bújtass el, hogy ne találjanak meg. - én csak kikerekedett szemekkel néztem.

 - Kiktől bújtassalak el? - néztem rá kérdően. 

- Inkább el mesélem... de először Ő kimenne? - nézett páromra. 
- Nem ő itt marad. Hoseok is a család része. - néztem rá egy kicsit csúnyán. 

- Oké... - nézett lefelé és a pulcsija szélét piszkálta. - Úgy kezdődött az egész, hogy az apám kért kölcsönt a barátjától. Viszont apám váratlanul egy nap eltűnt és az adósságait nem fizette vissza és tőlem akarják vissza szerezni. Én nem tudom mi tévő legyek, ezért ide jöttem hátha el tudtok bújtatni. - nézett fel ránk.

 - Menyi összegről lenne szó? - tettem fel kérdésemet. 

- 100 000 won. - és újra a pulcsiját vette szemügyre. 

- Woaw... Ez esetben van meg oldás. - néztem rá. - Először is külsőleg át leszel alakítva, másodszor keresel munkát és megkeresed azt a pénzt. - néztem rá. 

- De én nem akarok dolgozni. - húzta a száját. 

- Vagy dolgozol vagy meghalsz. Melyiket választod? - néztem rá komolyan. 

- Inkább dolgozok. - húzta megint a száját. 

- Rendben akkor induljunk a fodrászhoz, hogy átfesse a hajadat. - mosolyogtam rá halványan majd megindultunk.

Kis idő múlva haza is értünk, és szerelmem egyből a lényegre is tért. Amikor segítséget kért V-től, meglepődtem. Szóval csak akkor jó neki az unokatestvére, hogy ha bajban van? Mindegy, nem az én dolgom, hisz nem is ismerem még a srácot. Mondjuk mikor azt kérte hogy menjek ki, picit megijedtem, de szerencsére párom ellenezte, így maradhattam. Miután elmesélte a történetet, meglepődtem. Miért tűnt el az apja? Miért nem vállalta a felelősséget? Ráadásul az se tetszett, hogy ez a Suga gyerek olyan lusta, hogy nincs kedve dolgozni...Ha nem akar dolgozni, akkor hogyan akar helyt állni az életben? Na mindegy...Mindenesetre szerelmem megoldotta a dolgot, így mentünk a fodrászhoz, hogy átalakítsuk kicsit párom unokatestvérének a külsejét.

Elmentünk az egyik jó barátomhoz aki egyben jó fodrász is. 

Én meg Hoseok addig kint maradtunk. Egy ideig vártunk majd

kijött egy szőke hajú srác. Nagyon meg lepődtem. Ő lenne YoonGi? 

- Na mit szóltok az új külsőmhöz. - nézett rám és Hoseok-ra. És tényleg Ő az. Nem hiszem el...

Nem mentünk olyan sokáig, hamar odaértünk. Mi szerelmemmel kint maradtunk, és vártunk. Vajon milyen lesz a haja? Csak vártunk és vártunk, végül aztán kijött. Szőke lett...Hmm...Nem is rossz. De V jobb. 

-Jó! Csak most kicsit fura... - mondtam a véleményemet.

- Szerintem is jó. - mosolyogtam rá. Kezdem megkedvelni valamiért... vagyis, még is csak az unokatesóm. 

- Köszi Hoseok, Tae... - mosolygott ránk. 

- Akkor mától nálunk fogsz lakni? - tettem fel kérdésemet. 

- Hát... ha te és anyud megengedik akkor igen... - vette szemügyre az aszfaltot. 

- Tőlem lakhatsz nálunk. - rántottam meg vállamat. 

- Köszi Tae... - ugrott nyakamba. 

- Ugyan, ugyan... - simogattam hátát. - Na de akkor menjünk haza anya már tuti, hogy otthon van. - mosolyogtam majd elindultunk. YoonGi ment elöl közben megfogtam párom kezét. 

- Nehogy azt hidd hogy elfelejtettelek. - húztam mosolyra a szám majd adtam egy puszit az ajkaira.

Nagyon örült Suga a véleményünknek, viszont amikor párom megkérdezte tőle hogy velünk fog e lakni, kicsit meglepődtem. Aztán féltékeny is lettem, ahogy Suga szerelmem nyakába ugrott. Szívem szerint lerángattam volna róla, de inkább vissza fogtam magam. Ezután végre hazaindultunk, közben V összekulcsolta ujjainkat, és még puszit is kaptam tőle, ami azért jól esett. 

-Pedig amikor a nyakadba ugrott, akkor szívesen leszedtem volna rólad... - mormogtam halkan, nehogy meghallja.

- Hihi... cuki... - kuncogtam. - Nyugi én csak a tiéd vagyok. - mosolyogtam rá.

-Remélem is, mert nélküled meghalnék! - vigyorogtam, majd egy rövid kis csókot nyomtam puha ajkaira.

- Jaj te kis hülye... - csókoltam vissza. Bár nem volt hosszú az út még is annak tűnt. - Végre haza értünk. - sóhajtottam egyet. - Anya itt vagy? - néztem be a konyhába, szerencsémre ott volt. 

- Igen V! - mondta majd kijött a nappaliba ahol mindannyian voltunk. - Ki ez a szőkeség? - lepődött meg anya. 

- Én vagyok az Kim néni! Suga! - vigyorgott anyára. 

- Tényleg te vagy az Suga? - ő csak bólintott. - De megváltoztál. - lepődött meg. Én csak mosolyogtam. 

- Igen én vagyok, de lenne egy kérdésem... Itt lakhatok egy ideig? - nézett anyára.

- Persze, de miért ilyen hirtelen? - kérdezte. 

- Hát apám eltűnt... és ide jöttem addig még meg nem tudom keresni a pénzt ami kell... - nézett anyára majd rám és Hoseok-ra, hogy ne mondjunk semmit neki. Én értettem a célzást és csak bólintottam.

Na szép...Még hülye is vagyok, de hiszen csak az igazat mondtam. Viszont szerencsére hamar hazaértünk, és anya is a konyhában volt már. Ahh...Olyan fura, hogy mostantól őt kell anyának szólítanom...De nincs okom a panaszkodásra, hiszen sok mindent köszönhetek neki. Ő is meglepődött, hogy Suga megváltozott, de hamar "meg kedvelte". Amikor ránk nézett, V egyből értette hogy mi van, nekem viszont fáziskésésem volt, de utána rájöttem, így nem szóltam semmit. Majd ő elmondja ha akarja.

- Értem... Akkor a vendég szoba a tiéd! Cuccolj be. - mosolygott anya YoonGi-ra. 

- Akkor mi felmegyünk a szobánkba. - majd megfogtam Hoseok kezét és felmentünk.

Én csak figyeltem a dolgokra, mikor Tae bejelentette, hogy felmegyünk a szobába. Aztán megfogta a kezemet, és húzott is maga után. Amint becsuktuk az ajtót, egyből rátapadtam ajkaira. Érzékien kezdtük ízlelni egymás párnáit, közben kicsit közelebb húztam magamhoz szerelmemet. 

-Már mióta erre vártam... - sóhajtottam mikor elváltunk egymástól.

Amint felértünk a szobánkba Hoseok egyből szenvedélyes csókba hívott. - Már nekem is hiányzott. - kuncogtam.

-Akkor nem vagyok egyedül. - nevettem. 

-Amúgy...Nem kellett volna tanulnunk? - kíváncsiskodtam, hiszen azért jól eljárkáltuk a napot. Aztán alig csináltunk valamit.

- Hupsz... de!!! - néztem rá ijedten. - És ha jól emlékszem akkor holnap Matek témazáró lesz. - néztem rá.

-Na neeee! - döbbentem le. -Utálom a matekot, szóval tuti egyes lesz... - húztam a számat.

- Majd segítek... Ha tudok! - nevettem. - Én sem vagyok jó. - kuncogtam.

-Rendben. Ehh...Nálam biztos jobb vagy! - vigyorogtam. Miután sikerült előpakolnunk a matekot, egyből rá is néztem. -Szóvaaallll...? - érdeklődtem, közben ő még lapozgatta a könyvet.

- Szóvaaaal... ebből nem értek semmit - röhögtem magamon, közben a sírás környékezett. - Hülye vagyok ehhez. - tettem a fejem az asztalra.

-Hát hogy kell csinálni? Még mindig nem tudom, pedig a tanár elmagyarázta már vagy ötször. - kezdtem felhúzni magam. -Nyugi kicsim, én is! - kuncogtam, majd adtam nyakára egy puszit.

Egy kicsit felsóhajtottam amikor a nyakamra csókolt. - Várj ezt lehet értem. - vágtam halál komoly képet. - Ja nem, mégsem. - röhögtem.

Annyira édes volt, ahogyan felsóhajtott. -Na...Ez így jó lesz! - nevettem én is. -Mindegy, hagyjuk a picsába. Majd lesz amilyen lesz. Még úgy is van időnk a javításra. - magyarázkodtam, aztán visszapakoltam mindent a táskámba.

- Szerintem is. - röhögtem majd elpakoltam. - Akkor mit csináljunk? - néztem rá.

-Nem tudom, amit szeretnél. - mosolyogtam.

- De én nem tudok semmit. - vágtam be a durcit.

-A kis durcás...Így nem kapsz csókot! - vigyorogtam gonoszul, hiszen ő is ezt mondta, amikor én mormogtam.

Amikor azt mondta, hogy nem kapok csókot akkor ijedten néztem rá. - Nem ér zsarolni. - öltöttem ki rá nyelvemet.

Egyből ijedten nézett rám, majd kiöltötte nyelvét. -Te is ezt mondtad, akkor én miért ne mondhatnám? - nyújtottam ki én is ízlelő szervemet kicsit kuncogva.

- Ezért. - és ráhajoltam ajkaira. Eléggé meg volt lepődve. Szerintem.

Hirtelen rátapadt ajkaimra, ami meglepett, de rögtön viszonoztam édes csókját. -Hmm...Ezt én is csinálhattam volna. - nevettem.

- De nem csináltad. Butus. - nyújtottam újra rá a nyelvem.

-Hát nem...Hé! Nem vagyok buta! - mormogtam, majd karba tett kezekkel álltam előtte. Igen...Ilyenkor sokan megkérdeznék hogy hány éves vagyok? Hét vagy tizenhét? De hát...Bennem a gyerekes dolgok mindig is meg fognak maradni, szóval ugyanolyan lökött leszek mint voltam eddig.

- Deee... az vagy. - kuncogtam. Mint egy hét éves úgy viselkedik. De ezt szeretem benne, majd megöleltem úgy ahogy van.

-Ahjj... - nyafogtam, de azért ölelését viszonoztam. Ezután eszembe jutott egy kis ravaszság. Megfogtam egész testét, majd az ágyra döntöttem. -Látod? Még se vagyok butus, mert ez eszembe jutott! - kuncogtam kicsit gonoszul.

- De nekem az vagy. - nyomtam egy gyors puszit a szájára majd a nyakánál megöleltem. - Te vagy az én kis hülyém. - kuncogtam. - Szeretlek.

-Ejj... - nyafogtam, de közben azért mosolyogtam. -Én is szeretlek téged! - mondtam, majd egy csókot nyomtam ajkaira.

A csókot viszonoztam majd hallottam, hogy nyílik az ajtó. Azt hittem, hogy anya jött be és akart mondani valamit de amikor már öt perc után se szólalt meg akkor odanéztem. - Su-Suga?!?! - ijedtem meg. - Kopogj mielőtt bejössz.

Csókunkat az ajtó nyitódása zavarta meg. Mindketten azt hittük hogy anyu az, ezért zavartatás nélkül folytattuk. Viszont síri csend volt továbbra is, ezért V elvált tőlem. Kíváncsiságból én is megfordultam, de mikor megláttam hogy Suga áll ott, ledermedtem.

- Bocsi. - hajtotta le a fejét. - De ti együtt vagytok. - szegezte ránk hirtelen figyelmét. 
- I-igen... - nyögtem ki ezt a kis szócskát. 

- Gratulálok. - ért fülig a szája. - Sokáig és cukik vagytok együtt. - mosolygott.
-Köszi... - motyogtam.

Amikor gratulált a kapcsolatunknak, még jobban meglepődtem. Ám egy kérdés azért nem hagyott nyugodni, bár igaz illetlenség ilyet kérdezni másoktól, de hát ha kíváncsi vagyok...  

-Mondd csak Suga! Te heteró vagy? - tettem fel kérdésemet.

Hoseok kérdésén még én is meglepődtem nem, hogy Suga! De kíváncsi voltam ezért Suga-ra szegeztem a tekintetemet. 

- Hát... Bisex. - nézett ránk. - Nem tudom eldönteni. - pirult el.

-Értem. - bólintottam. -Amúgy bocsi a kérdésért, csak kíváncsi voltam. - mosolyodtam el halványan, mert szegényt sikerült zavarba hoznom.

Suga csak megrázta a fejét. - Akkor én megyek is. - nézett ránk. 
- Várj - szólítottam meg. - Miért viselkedsz ilyen furán. - kérdeztem. - Régen mindig piszkáltál meg bántottál. 

- Nem is tudom. - nézte a padlót. - Tán mert kezdtél hiányozni és azért. - mosolygott rám.

Mi az, hogy Suga régen mindig piszkálta és bántotta Tae-t? Miért csinálta? Na azt hiszem van mit kérdeznem V-től...Őt senki ne bántsa, mert nagyon mérges leszek. Amikor azt mondta hogy kezdett neki hiányozni párom, majdnem beszóltam neki, de inkább magamba tartottam. Persze...Még el is hiszem, hogy hiányzott neki. Lehet hogy túlságosan is kimutattam mérgemet, mert mindketten kíváncsian kezdtek rám nézni.

-Mi a baj Hoseok? - néztem á kíváncsian.

-Ja, semmi...Csak elgondolkodtam egy dolgon, ami felhúzott. - motyogtam.

Én még mindig kérdően néztem rá. Tudom, hogy valami baja van.

-Ahh...Majd elmondom. - sóhajtottam, aztán Suga-ra néztem, hogy legyen szíves és hagyjon minket egyedül.

- Oké... - rossz előérzetem van.

Mivel Suga nem értette a dolgot, ezért úgy döntöttem, hogy kedvesen megkérem hogy hagyjon magunkra. 

-Khm...Suga! Magunkra hagynál, kérlek? Beszélni szeretnék V-vel! - kérleltem, és hogy kedvesnek látszódjak, még mosolyogtam is.

- Jah... persze megyek is... - és ezzel a mozdulattal ki is ment a szobából. Hoseok-nak meg mi a baja? 
- Hoseok mi a baj? - néztem rá kérdően.

-Te még nem vetted észre, hogy csak akkor van rád szüksége, ha bajban van? Alapvetően lehet hogy leszarna! Nem tetszik ez nekem...Meg mi az, hogy mindig piszkált és bántott téged? - mérgelődtem. Lehet hogy nem tetszik neki hogy így beszélek az unokatestvéréről, de akkor is...!

Igaza van, úgy én sem értem mi ez így hirtelen. Egy szót se tudtam kinyögni. Egyszerűen nem. Most nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Csak bámultam magam elé.

Nem reagált semmit, csak nézett maga elé. -V...Ugye most nem vagy rám mérges emiatt? Nem akartalak én megbántani, csak ez azért érdekes... - néztem őt kicsit aggódón.

- Nem... nem bántottál meg. - néztem fel rá majd egy halvány mosolyt is ejtettem meg. De kis idő múlva újra magam elé bámultam. Suga.... Mire gondolsz?... Mit akarsz csinálni?... Féljek vagy ne?! Nem értem... Már teljesen össze vagyok zavarodva...

-Akkor jó. - mosolyodtam el én is. De ezután megint maga elé kezdett bámulni. Ha Suga valami rosszba bele fog minket rángatni, én agyonverem. Nem érdekel, hogy szerelmem unokatesója vagy sem. 

-Na kicsim ne szomorkodj! Ha bajba kever minket, elintézem! - kezdtem simogatni hátát, majd adtam arcára egy puszit.

- Félek. - néztem rá könnyes szemekkel majd magamhoz öleltem. Tényleg félek. Félek, hogy a páromat is belekeverem/belekevertem.

-Ohh...Ne félj, itt vagyok veled! Nem lesz baj! - próbáltam vigasztalni. Olyan rossz volt így látni...Meghasadt a szívem. Ölelését is habozás nélkül viszonoztam.

- Pont azért félek, hogy elveszítelek. - öleltem szorosabban magamhoz.

-Nem fogsz elveszíteni! - szorítottam magamhoz. Nem bírtam tovább...Annyira rossz volt őt így látni, hogy az én szememből is legördült egy könnycsepp.

Én csak bólintottam egyet. Mikor megéreztem a könnycseppét a fejem búbján felnéztem rá . 

- Ne sírj. - töröltem le a könnyét majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Jól esett a csókja, megnyugtatott. -Rendben, de akkor te se! - simítottam arcára, közben kicsit szúrósan néztem rá.

- Rendben. - mosolyogtam rá. 

Nem sokkal anya szolt, hogy kész a vacsora. - Én nem vagyok éhes de te menj nyugodtan. - mosolyogtam rá.

-Én se vagyok most éhes... - húztam a számat. -Inkább menjünk el fürdeni, aztán aludjunk nem? - vetettem fel neki ötletemet.

-De. - értettem egyet az ötlettel. Felálltunk az ágyról össze szedtük a cuccainkat és elmentünk a fürdő szobába.

Beleegyezése után fel is álltunk, majd a fontos cuccokat a kezünkbe véve indultunk is a fürdőbe. Hamar levetkőztünk, majd a már zubogó víz alá álltunk. Kicsit áztattuk bőrünket, aztán elkezdtünk mosakodni is.

Hamar meg mosakodtunk, majd kiszálltunk a kabinból, megtörölköztünk és felöltöztünk. Megcsináltuk még a kellő dolgokat és mentünk is vissza a szobánkba.

Miután végeztünk mindennel, vissza mentünk a szobánkba, majd befeküdtünk az ágyba. -Jó éjt kicsim! - suttogtam, aztán lágyan ajkaira csókoltam.

- Jó éjt!. - mondtam én is és viszonoztam csókját. Én még nem tudtam aludni. 

Lehet, hogy szakítanom kellene Hoseok-kal, hogy ne kerüljön bajba? Nem tudom... Lehet így jobb lenne. Egy idő után arra eszméltem fel, hogy Hoseok szuszog. Neki már sikerült elaludnia. Nekem se kellett már sok én is elaludtam.

Alig tíz perc múlva el is aludtam. Viszont nagyon rosszat álmodtam, ezért ijedtemben fel is keltem. Szívem hevesen verdesett, és a levegőt is szaporán vettem.

Éreztem, hogy Hoseok hirtelen felkelt mellőlem és szaporán vette a levegőt. - Mi a baj? - kérdeztem tőle komásan.

-Csak...Rosszat álmodtam. - néztem rá, majd tenyereimbe temettem arcomat. Nagyon remélem, hogy nem fog valóra válni...

- Ohhh... nyugi nincs semmi baj. Csak egy álom volt. - mosolyogtam rá biztatóan.

-Jah...De nagyon remélem, hogy soha nem fog bekövetkezni! - néztem rá ijedten.

Én csak mosolyogtam rá majd megöleltem és visszadöntöttem az ágyba és simogattam az arcát.

Ő erre csak megölelt, aztán visszadöntött az ágyba, és arcomat kezdte simogatni. Eközben én magamhoz öleltem, majd lassan sikerült is visszaaludnom.

Reggel hamarabb keltem mint Hoseok. Most nem ébresztem fel had keltse fel az ébresztő. Felöltöztem és lementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és közben gondolkoztam, hogy hogy mondjam el neki. Mindegy valahogy majd alakul.

Amikor kezdtem ébredezni, megijedtem, mert nem találtam magam mellett V-t. Ijedten keltem ki az ágyból, de a szobánkban se volt, ezért fejvesztve rohantam le, hátha ott megtalálom. Így is lett. Amint megláttam, egyből oda is mentem hozzá. -Miért nem keltettél fel? - Akadtam ki kicsit.

- Bocsi. - néztem rá majd egyből a padlót vizsgáltam. 

- Mondanom kell valamit...