8.rész (+18)

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Amint haza értünk és felmentünk a szobámba én egyből le is támadtam J-hope-t. Lefektettem az ágyra és újra elkezdtem csókolgatni a nyakát, de most a pólót is letéptem róla és úgy csókolgattan az egész testét. Majd mikor a nadrágjához értem egyből lehúztam a boxerjával együtt. Nem tétováztam férfiasságát egyből számba vettem és ütemesen mozgattam rajta a fejem

Mihelyt visszaértünk V-ék házába, egyből bementünk a szobájába. Alig hogy becsuktuk az ajtót, ő már rögtön ajkaim után kapott, és eldöntve az ágyán vetkőztetni kezdett. Egy szempillantás alatt lekapta rólam a ruháimat, és miután merevedésem is szabaddá vált, nem tétovázva, a szájába vette. A fantasztikus érzésre hátam kicsit ívbe feszült, aztán egyik kezemet hajába túrva, óvatosan meg már költ ám tincseit. Számból kéjes nyögések és sóhajok sorozatai hagyták el.

Amikor éreztem, hogy elég kemény már felültem és gyorsan levetkőztem. Minden bemelegítés nélkül kezdtem ráülni J-hope férfiasságára de gyors a fenekem alá nyúlt és megtartott.

Pár perc múlva leszállt péniszemről, majd ő is villámgyorsan levetkőzött. Minden bemelegítés nélkül akart ölembe ülni, de mivel nem tartottam jó ötletnek, ezért megfogva a fenekét megállítottam. 

-V...Várjh! Ezh...Ez íhgy nem lesz jóh! Fájni fohg! - nyögtem ki nagy nehezen a mondandómat, közben aggódva néztem rá.

-Nem baj. - néztem rá - Igen az alkohol még mindig hat - majd kivettem a kezét alólam és férfiasságára ültem. Tényleg nem volt a legkellemesebb de ezt nem tudtam felfogni.

-Azt látom ahh...! - mondtam, majd egy hangosabbat nyögtem, mikor teljesen elmerült benne merevedésem. Ez holnap úgy fog neki fájni, mint a csuda. Amint benne voltam teljes egészében, mellkasomra támaszkodva várt egy kicsit, amíg megszokta az érzést.

Egy kicsit vártam aztán elkezdtem mozogni. Nem volt a legkellemesebb de így jártam. Próbáltam megtalálni a gyönyörközpontomat de sehogy se sikerült.

Lassan elkezdett mozogni is. Láttam rajta, hogy fáj neki, és hogy kereste azt a bizonyos pontját. Mivel én tudtam, hogy hol van, odavezethettem volna, de szemétkedtem kicsit és hagytam, hogy még keresgélje egy kicsit. Már majdnem kitört belőlem a nevetés is, de inkább csak mosolyogtam és néztem, ahogyan szenved.

-Ne vigyorogj. - ütöttem mellkasára. Én itt küszködök Ő meg itt röhög rajtam.

-Jójó...Nem vigyorgok! - kuncogtam. -De nézd csak! Így hamarabb megtalálod! - fogtam meg a csípőjét és kicsit jobbrább mozdítottam, így meg is lett az eredménye.

Amikor ráfogott a csípőmre és egy kicsit megmozdította egyből egy nagyot nyögtem. Egyből eltalálta gyönyörközpontomat.

-Látod? Én mondtam! - vigyorogtam, miután hangosan felnyögött.

-Ühhüm. - csak bólintottam. Nem tudtam megszólalni. -Hopeh... Énh..mind... - ki se tudtam mondani amit akartam egyből hasára élveztem.

Szegény meg se tudott szólalni, csak bólogatott. Szinte még ki se mondta azt amit akart, mert a következő pillanatban bekövetkezett. Forró nedve mind a hasamra folyt, és mihelyt szűkké vált körülöttem, én se bírtam tovább, így belé élveztem egy kéjes sóhaj kíséretében.

Amint Ő is belém élvezett én a mellkasára rogytam majd egy kis idő múlva megszólaltam. -Gyorsan menjünk el zuhanyozni és aludni. Holnap SULI. - emeltem ki a suli szót mert semmi kedvem nincs menni.

Elélvezésünk után rám feküdt, majd megszólalt. 

-Oké. Ahjj...Nem akarok menni! - nyafogtam, majd nagy nehezen felkeltünk, és el is indultunk.

Megmostuk egymás hátát és már szálltunk is kim, mert én már nagyon álmos voltam. Felöltöztünk és mentünk is vissza a szobámba. Befeküdtünk az ágyba és egymást ölelve aludtunk el.

Megmosakodtunk, aztán kiszálltunk. Hamar megtöröltük mindenünket, felöltöztünk, majd mentünk aludni, mert már hullák voltunk. Amint befeküdtünk a takaró alá, összebújtunk, és lassan elaludtunk.

Reggel párom csókjára keltem. 

- Jó reggelt! - csókoltam vissza. - Nem szólt az ébresztőm? - néztem a telefonomat, hogy be van-e kapcsolva.

Borzalmas volt reggel felkelni a hajnalban szóló ébresztőre, de muszáj volt. Csodálkoztam hogy V nem reagált rá, ezért egy édes csókkal felkeltettem. -Neked is! Nem, az enyém szólt, de nem reagáltál, ezért gondoltam felkeltelek. - Mosolyogtam, majd adtam szájára egy puszit.

-Ohhh... Köszi. - nyomtam egy puszit a szája sarkára. Áhhhh.... borzalmas most kikelni az ágyból nagyon fáj a fejem, meg a fenekem is. De erről inkább nem szólok J-hope-nak. Nem nézné jó szemmel.

-Nincs mit! - vigyorogtam, aztán nagy nehezen, de kikeltünk az ágyból is. Észrevettem hogy sántikál, és ekkor bűntudatot éreztem.

-Sajnálom... - motyogtam szomorúan.

-Hmmm? Mit sajnálsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hogy fájdalmat okoztam. - motyogtam még mindig lehajtott fejjel.

-Jaaaj... te... nekem... fájdalmat... Soha. - léptem oda elé és szájon csókoltam. - Csak jó volt az este. - kuncogtam.

-Ja...Túl jó... - fintorogtam. Elhiszem hogy nem haragszik rám emiatt, de...Akkor is rossz látni. Legközelebb nem fogom neki megengedni.

- Megharagszok ha ilyen leszel. - néztem rá szúrósan. - Ne okold magad miatta. Az én hibám, hogy leittam magam a sárgaföldig és az alkohol miatt tettem amit tettem.

-Jó, csak...Bűntudatom van. De legközelebb amúgy se fogom megengedni, hogy bemelegítés nélkül csináljuk! - mondtam neki komolyan.

-Rendben. - majd elé léptem és megöleltem. - Szeretlek Hoseok. - és csak öleltem.

Amint megölelt, rögtön viszonoztam. És mikor mondta hogy szeret, szívem hatalmasat dobbant. -Én is szeretlek TaeHyung! - öleltem magamhoz szorosabban. Így voltunk pár percig, de után meg bele kellett húznunk a készülődésbe, mert picit késésben voltunk.

Nem sokáig maradhattunk, úgy ahogy mert sietnünk kellett.a készülődéssel, hogy ne késsünk el a suliból. Gyorsan felöltöztünk lementünk köszöntünk anyunak majd mentünk. Az egészben az volt a legrosszabb hogy széthasad a fejem.

Miután gyorsan felöltöztünk, lementünk köszönni az anyukájának, majd indultunk. -Ohh...Tudsz adni majd könyveket? - tettem fel kérdésemet, mivel nekem csak a pénteki cuccok voltak benne a táskámban.

-Persze. - mosolyogtam rá. Nem kellett sok idő be is értünk a suliba. Bementünk a terembe és én kipakoltam mert Hoseok-nak nem volt cucca. Miattam.

-Akkor jó! - vigyorogtam én is. Kis idő múlva be is értünk a suliba. Amint leültünk a termünkbe, én csak egy füzetet, meg egy tollat vettem elő. Csak nem kapok a könyvek miatt egyest...Bár aztán már nem is érdekel. Ha nem a felszerelésem miatt kapok, akkor a dogák miatt.

-Bocsi - néztem rá szomorúan.

-Miért? - néztem rá értetlenül.

-Amiért nincs felszerelésed. Miattam van. - lógattam le az orrom.


-Dehogyis a te hibád! Ha lett volna annyi eszem, akkor haza tudtam volna ugrani értük. De mivel te sokkal fontosabb vagy nekem, ezért nem érdekel. Ha nem a cuccaim miatt kapok egyest, akkor a dogáim lesznek azok, úgy hogy oly mindegy. - magyarázkodtam, majd biztatón rámosolyogtam, és egy rövid puszit nyomtam arcára. Különösképp nem érdekelt hogy hány osztálytársunk lát, ugyanis én már eldöntöttem, hogy nem fogom azt se tagadni hogy a saját nememhez vonzódok, és azt sem, hogy V a párom.

Bólintottam egyet majd puszija után megöleltem. Hát nem nagyon érdekel mások véleménye, persze ha jó azt örömmel hallom de a rosszakat annyira nem. Amikor elengedtük egymást szólt az egyik osztálytársam, hogy valaki keres és kint áll az ajtóban. Kook volt az. Hoseok-kal felálltunk és kimentünk hozzá. 

-Tegnap hova a csudába tüntetek el? - kérdezve letámadva minket. 

- Háááát... - nem nagyon tudtam válaszolni mert be voltam rúgva és még most is fáj a fejem.

Puszim után egyből meg is ölelt, amit én viszonoztam. Mikor elváltunk egymástól, odajött hozzánk egy osztálytársunk szólni, hogy valaki keresi szerelmemet. Ezért rögtön fel is álltunk, és indultunk megnézni, hogy ki az. JungKook volt. 

-Tae nem érezte jól magát, ezért hazakísértem! - válaszoltam párom helyett, mert ő még kicsit odavolt a tegnapi miatt.

Én csak bólintottam egyet, hogy hihetőbb legyen. Nem kellett sok idő be is csengettek és jött is a tanár.Osztályfőnöki órával kezdtünk így nem is nagyon figyeltem. Játszottam inkább a telefonomon.


Pár perc múlva megszólalt a csengő is, és a tanár is megjelent, ezért visszamentünk a helyünkre. Mivel könnyű órával kezdtünk, ezért csak a fontosabb dolgokra figyeltem fel, de igazából az egészet végig telefonoztam, akárcsak V.

Annyira belemerültem a telefonozásba, hogy észre se vettem, hogy kicsengettek. Hoseok rángatott ki a játék "világ-ból". -Mi?... Máris kicsengettek? - néztem rá kíváncsian.

Ahogy elnéztem, TaeTae igencsak belemerült a játékba. Még azt se vette észre, hogy kicsengettek. -V! Gyere! - rángattam meg kicsit ruháját, hogy figyeljen. -Igen, már ki! - kuncogtam.

-Na neeee.... - esett le az állam. - Komoly nem hallottam a csengőt? Pedig mindig én vagyok az első aki összepakol és kimegy a teremből. - néztem rá ledöbbenten aztán kezdtem pakolni mert tesink jött.

-Na ja. - mosolyogtam, majd mikor sikeresen összepakolt, indultunk is az öltözőbe, mivel tesi jött. 

-Biztos tudsz majd tesizni? - néztem rá aggódón.

-Persze! - mosolyogtam rá. - Miért ne tudnék. - néztem rá kérdően, amit igazából tudom, hogy miért kérdezte. És igen még mindig fáj a fejem.

-Hát mert fáj a segged esetleg? - néztem rá hitetlenül.

-Jaaa... az nem nagy dolog. - kuncogtam rá. Majd elkezdtünk öltözni. Nem sokkal később jött is a tanár szólni, hogy mehetünk. Bementünk a terembe és futottunk. Fuhhh... De utálok futni. A futás után nyújtottunk mert kézenállást meg tigris bukfencet csinálunk. Mit ne mondjak nem a szívem csücske a kézen állás de a tigris bukfencet kifejezetten szeretem... de nem most. Most úgy fájt a fejem azt hittem majd szét hasad.

-Á nem... - mormogtam kicsit. Ezután hamar átöltöztünk, és utána pár percre jött a tanár is. Hát persze, hogy megint futással kezdtük az órát...Utálom a futást, de hát ez van. Viszont ez után nyújtanunk kellett, mert kézenállásokat, meg bukfenceket kellett csinálnunk. Ezekkel nem volt bajom, mert mind a kettőt tudom. Még a tanár is megdicsért, hogy milyen szépen csináltam mindkettőt. Mikor ránéztem V-re, láttam rajta, hogy nagyon szenved.

-Kicsim jól vagy? - súgtam neki kérdésemet.

-Igen...Persze jól vagyok. - néztem rá biztatóan.

-Biztos, olyan...Sápadtnak tűnsz. - kezdtem aggodalmaskodni. Szegény tényleg rosszul nézett ki.

-Biztos... - mosolyogtam rá. Nem akartam, hogy aggódjon érte. Mindig velem van a gond. Nem akarok ennyire a terhére lenni.

-Tae...Menjünk ki egy kicsit szerintem! - simítottam gyengéden arcára, de abban a pillanatban el is kerekedtek szemeim. Lázas volt. -Jesszusom! Neked tűz forró a fejed! - sokkoltam le. -Tanár úr! TaeHyung rosszul van, kikísérem! - szóltam oda a tanárnak, majd átkarolva a derekát, vezettem is ki a teremből.

Észre se vettem, hogy lázam van. Felálltam Hoseok átkarolta a derekamat és úgy kísért kifelé az udvarra, hogy szellőzzön egy kicsit a fejem. Utálom magam. Mindig csak a terhére vagyok Hoseok-nak... 

- Sajnálom. Mindig csak a terhedre vagyok. Mindig csak bajt hozok rád...

Kivezettem egy kicsit az udvarra, hogy levegőt is kapjon. 

-Kicsim...Kérlek ne kezd! Nem vagy a terhemre, ez egy teljesen természetes dolog. Tegnap kicsit sokat ittál, ma pedig másnapos vagy, ennyi. Egyáltalán nem okozol nekem bajt. Szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak! - néztem szemeibe teljesen őszintén, majd adtam neki egy forró, szerelmes csókot.

Miközben mondta mondandóját bekönnyeztem. Nagyon szeretem Hoseok-ot és ez most nagyon jól esett. Amikor ráhajolt ajkaimra és egy szerelmes csókba hívott egyből magamhoz öleltem. Istenem... én tényleg nagyon szeretem. Amikor már kiszellőzött a fejem visszamentünk a terembe... vagyis mentem volna ha Hoseok nem ráncigál el az orvosi szobába.

Ölelését viszonoztam, majd mikor elváltunk egymástól, kézen fogtam, és mentünk vissza. Ám én nem a terembe vezettem, hanem az orvoshoz.

Amikor megvizsgált az orvos azt mondta pihenjek a mai nap és lehet, hogy holnapra meg is gyógyulok. adott kimenőt is, hogy menjek haza. Amikor ideadta a papírt mentem a tanárhoz vagyis az osztályfőnökömhöz, hogy szóljon majd a tesi tanárnak, hogy haza mentem és van igazolásom is. Amikor Hoseok-ra néztem láttam rajta az aggodalmat. - Akkor majd délután találkozunk. Nyugodtan gyere be kopogás nélkül úgy is a nappaliban leszek. - mosolyogtam rá.

Örültem hogy V-t hazaengedték, viszont annak nem, hogy engem meg itt hagy. Mindenesetre elkísértem az osztályfőnökünkhöz is, hogy leadja neki az igazolást. -Rendben. Pihenjél! - Néztem rá kicsit szúrósan, de azért picit én is mosolyodtam, majd még egyszer megöleltem. Nem volt kedvem már visszamenni tesire, ezért csak lazán átöltöztem, és nekiálltam enni.

- Meg lesz. - mosolyogtam rá. Majd nyomtam egy puszit is a szájára. Látszott rajta, hogy egy kicsit szomorú. Mikor már elköszöntünk egymástól indultam is haza, hogy ledőljek pihenni. Amikor hazaértem ledőltem a kanapéra bekapcsoltam a TV-t és néztem. Egy idő után elaludtam.

Megvártam amíg kicsengettek, majd indultam a következő órára. Fura volt, hogy nem volt velem Tae, de most sokkal fontosabb az, hogy kipihenje magát. Miközben indultam a terem felé, összefutottam JungKook-al is. 

-Szia HoSeok! V hol van? Összevesztetek? - kérdezte kíváncsian. 

-Szia Kook! Dehogyis, csak rosszul lett! Belázasodott, én meg elkísértem az orvosiba, ahol kapott erre a napra igazolást. - meséltem el a dolgokat. 

-Ja, értem! Akkor jobbulást, üzend meg neki! - mosolygott. 

-Rendben! - mosolyodtam el én is halványan. Ezután végre beértem a terembe, aztán mikor leültem, előpakoltam ami volt.
Persze amikor a tanár megtudta hogy nincs könyvem, egyből odaültette hozzám azt a lányt, aki a legtöbbet nyávog az osztályban. Nagyon örültem neki, szinte repestem az örömtől. 

-Szia HoSeokie drága! - Nyávogta, amitől elfintorodtam. 

-Helló! De nem vagyok HoSeokie, sem pedig drága jó? Egyébként is foglalt vagyok, úgy hogy leszállhatsz rólam! - kezdtem bunkózni. Utálom ezt a csajt. 

-Ó de kár! De legalább az a ribanc szebb nálam? - Illegette magát, mire én csak megforgattam szemeimet. Nekem most telt be a pohár... 

-Csak hogy tudd! Én nem a lányokat szeretem, hanem a fiúkat, és Kim Tae Hyung-al járok, és sokkal szebb, mint te vagy! - mormogtam, erre csak sok meglepődött arcot láttam, majd a csaj szájából egy "chh" megjegyzést. Hála istennek az órák további részében JungKook-on kívül senki nem szólt hozzám, még csak páromról se kérdezgettek. Már alig vártam hogy leteljen a nap, de végül ez is bekövetkezett, így amikor megszólalt a kicsengő, már siettem is szerelmemhez. Nem is kellett sok idő, és oda értem. Ahogy kérte, kopogás nélkül bementem, aztán meg is láttam, hogy a kanapén alszik. Lassan közel hajoltam hozzá, majd egy kis csókot nyomva a szájára, megpróbáltam felkelteni.

Alvásomból egy csók ébresztett fel. Nem tétováztam egyből vissza csókoltam, meg amúgy is ki csókolna meg? Majd felkeltem és a szemeibe néztem. Csillogtak... A büszkeségtől... 

-Két perc és jövök csak átöltözök. - mosolyogtam rá.

Egy kicsit csodálkoztam hogy visszacsókolt, de nagyon örültem neki. 

-Rendben, addig itt megvárlak! - mosolyogtam én is, majd leültem, és vártam.

Gyorsan felmentem és átöltöztem. Befújtam magam még a kedvenc kölnimmel mert azért csak a barátom szüleihez megyünk. Lementem és mondtam Hoseok-nak, hogy indulhatunk. Csak bólintott egyet és indultunk is.

Nem is kellett sokat várnom, pár perc múlva, egy igen csábító illatú fiú jelent meg előttem, aki közölte hogy mehetünk. Bólintottam egyet, majd indultunk is, természetesen összekulcsolt ujjakkal. A szívem majd' kiugrott a helyéről. Valamiért...Rossz előérzetem támadt.

Szerencsére nem lakott olyan messze tőlem és hamar odaértünk de látszott Hope-n, hogy valamiért aggódik. -Mi a baj? - tettem fel kérdésemet.

Mivel nem laktam tőle messze, ezért öt perc alatt simán odaértünk. 

-Nem tudom...Rossz előérzetem van. Mit csinálunk, ha nem fogadja el a dolgot? - néztem rá kétségbeesetten.

- Nem tudom... De ma mindenképpen mondjuk el nekik és lesz ami lesz. - mosolyogtam rá biztatóan.

-Rendben. Viszont készülj arra, hogy most le fog cseszni a lógásomért... - fintorogtam, aztán el is érkeztünk az ajtóhoz. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, és a kezem is remegett.

- Nyugi már felkészültem. - mosolyogtam rá majd gyorsan egy puszit nyomtam a szájára.

Én csak visszamosolyogtam. Jól esett a puszija, kicsit megnyugtatott. Végül rátettem kezemet a kilincsre, majd lenyomva azt bementünk a házba.
-Ki az? - szólt ki anya a konyhából.

-É...Én vagyok az a...Anya! - dadogtam kicsit félve. 

-HoSeok! - morgott, majd mérgesen trappolt ki hozzánk. Azért igencsak féltem, mivel eddig még soha nem csavarogtam ilyen sokat. Szegény V kezét is úgy szorítottam...Biztos fájt neki. 

-Hol a jó istenben voltál édes fiam? És ki ez a fiú? - Kérdezte dühösen. 

-Anya...Ő az egyik osztálytársam, Kim Tae Hyung, és nála voltam egész hétvégén, ahogy azt az sms-ben is megírtam. - mutattam be neki szerelmemet, bár még nem tudta, hogy járunk.

- Jó napot. - köszöntem illedelmesen meghajolva Hoseok anyja előtt. - Bocsánat, hogy a fia három napig nem jött haza az mind az én hibám volt. - mondtam még mindig meghajolva előtte.


-Szia! Semmi baj, de legközelebb legyen elég egy éjszaka is! - motyogta anya, kicsit sem kedvesen. 

-Figyelj anya...Mondani szeretnénk neked valamit! Meg persze apának is. - kezdtem bele, mire anya csak felvonta a szemöldökét. 

-Mit? - érdeklődött karba tett kezekkel. 

-A...Apa hol van? Várjuk meg őt is. - makogtam zavartan. 

-Apád most dolgozik, még sok idő mire hazajön! - tájékoztatott anya. 

-Ohh...Akkor mindegy. Szóval...Az a helyzet, hogy...Én...Ahh... - hebegtem-habogtam. Nagyon izgultam. 

-Kisfiam, az isten áldjon már meg! Bökd ki végre! - türelmetlenkedett anya. 

-Jó! Szóval én M...Meleg vagyok, és...TaeHyung nem csak az osztálytársam, hanem a...A párom is! - böktem ki végül nagy nehezen, majd félve ránéztem...