Hoseok: Világos kék
Mindenki más: Szürke
Úgy őszintén nem akartam elengedni Hoseok-ot. Nagyon szerettem volna még vele lenni, de neki most haza kell mennie. Aggódni fognak a szülei érte. Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit mert már nagyon éhes voltam, csak egy gond volt nem volt semmi a hűtőben így le kellett mennem a boltba valami kajáért. Nem volt messze csak a sarkon úgyhogy gyorsan megjártam az utat. Miután ettem még egy kicsit néztem a TV-t utána mentem fogat mosni. Annyira álmos voltam már, hogy szó szerint csak rádőltem az ágyra és már aludtam is.
Olyan nehéz volt elválnom V-től...Persze amint hazaértem, anya már kérdezte is hogy hol voltam. De én csak azt mondtam neki, hogy az egyik barátomnál. Nem szidott le meg semmi, mivel ő nem ilyen, csak jobbnak tartja, ha tud minden velem kapcsolatos dologról. Mivel kész volt már az ebéd, ezért ettem belőle, majd elmentem elvégezni a fürdőben való teendőimet, aztán pizsamában felöltözve battyogtam vissza a szobámba. Igazság szerint a szerelmemmel való szeretkezés eléggé lefárasztott, ezért mihelyt bebújtam az ágyamba és elhelyezkedtem, pár perc alatt el is aludtam.
Most kivételesen hamarabb keltem mint az ébresztőm, ezért kikeltem az ágyból, és elkezdtem készülődni. Odaálltam a szekrényem elé, majd kutorászni kezdtem valami kényelmes ruhát. Végül kiválasztottam egy kék, kissé szűk farmert, meg egy vajszínű mintás pólót. Felkaptam még magamra egy fekete pulcsit, aztán indultam is a konyhába enni. Mivel anyáék már hajnalban mentek dolgozni, ezért egyedül voltam. Gyorsan bekaptam egy egyszerű szendvicst, majd mentem a fürdőbe fogat mosni, és megfésülködni. Szerencsére időben kész lettem, úgyhogy felvettem a cipőmet és a táskámat is a vállaimra kaptam, majd bezárva az ajtót indultam is, és amint kiértem az útra, találkoztam szerelmemmel is. Köszöntünk egymásnak, amiből természetesen a csók se maradhatott ki. Ezután összekulcsoltam ujjainkat, és így folytattuk utunkat a suliba.
Egyáltalán nem érdekelt, hogy mások mit szólnak ahhoz, hogy mi melegek vagyunk. Egy cseppet sem érdekelt így bátran fogtam meg a mancsát. Így mentünk a suliba. Megnéztek minket de nem érdekelt. Viszont a Kookie véleményétől egy kicsit igen. Ő az egyik legjobb barátom és nem akarom elveszíteni. Erre a gondolatomra egy kicsit megremegtem amit a párom észre is vett.
Páran megbámultak minket, hogy kézen fogva sétafikálunk, de magas ívből tettem rá. Bátran kimerem mutatni, hogy igenis szeretem V-t. Pár perccel később azonban szerelmem kicsit megremegett. Nem tudtam mi volt ennek az oka, ezért gondoltam rákérdezek.
-Mi a baj? - Kérdeztem egy picit aggódva.
-Nincs semmi baj. - ráztam meg a fejem. Bár lehet, hogy látszott rajtam, hogy valami van. De, mindegy.
-Akkor jó. - mosolyogtam, de nehezen akartam neki elhinni. Mindegy, majd csak felvidul. Majd én teszek érte. Elérkeztünk a teremhez ahol lesz az óránk, így be is mentünk, és leültünk egymás mellé.
Amint be értünk a terembe leültünk és én egyből a padra feküdtem. Elkezdtem gondolkozni, hogy hogy mondjam el Kook-nak azt, hogy én járok Hoseok-kal. Majd ma elmondom neki edzésen.
-Akkor jó. - mosolyogtam, de nehezen akartam neki elhinni. Mindegy, majd csak felvidul. Majd én teszek érte. Elérkeztünk a teremhez ahol lesz az óránk, így be is mentünk, és leültünk egymás mellé.
Amint be értünk a terembe leültünk és én egyből a padra feküdtem. Elkezdtem gondolkozni, hogy hogy mondjam el Kook-nak azt, hogy én járok Hoseok-kal. Majd ma elmondom neki edzésen.
-Lenne kedved velem eljönni az edzésre? - fordultam felé.
Mihelyt leültünk, egyből elfeküdt a padon, amit én csak megmosolyogtam.
Mihelyt leültünk, egyből elfeküdt a padon, amit én csak megmosolyogtam.
-Persze kicsim, boldogan! - válaszoltam szélesen vigyorogva.
Boldog voltam, hogy el jön velem. Egyrészt el tudom mondani Jungkook-nak, hogy járok Hoseok-kal, nyugodtabb vagyok ha mellettem van. Másrészt nem kell egyedül ház ám én nem. Nem kellett sokat várni a tanárra már jött. Unalmas volt az óra nagyon is.
Láttam rajta hogy boldog, ezért én is az voltam. Már nem várakoztunk sokat, hamar jött a tanár. Nagyon unatkoztam az órán, ezért elkezdtem rajzolgatni a füzetembe. Direkt V-nek rajzoltam valami aranyos kis figurát, ami egy szívecskét fogott, és alá odaírtam, hogy: Szeretlek Kim Tae Hyung! Amint végeztem vele, odafordítottam felé és megmutattam neki.
Amikor felém fordította a rajzot nagyot dobbant a szívem. Nagyon aranyos volt. Alig vártam, hogy a nyakába ugorhassak a szünetben. Nem kellett sokat várnom mert hamar eljött a szünet. Összepakoltunk és indultunk is az udvarra de hátulra. Amikor odaértünk egyből a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Boldog voltam, hogy el jön velem. Egyrészt el tudom mondani Jungkook-nak, hogy járok Hoseok-kal, nyugodtabb vagyok ha mellettem van. Másrészt nem kell egyedül ház ám én nem. Nem kellett sokat várni a tanárra már jött. Unalmas volt az óra nagyon is.
Láttam rajta hogy boldog, ezért én is az voltam. Már nem várakoztunk sokat, hamar jött a tanár. Nagyon unatkoztam az órán, ezért elkezdtem rajzolgatni a füzetembe. Direkt V-nek rajzoltam valami aranyos kis figurát, ami egy szívecskét fogott, és alá odaírtam, hogy: Szeretlek Kim Tae Hyung! Amint végeztem vele, odafordítottam felé és megmutattam neki.
Amikor felém fordította a rajzot nagyot dobbant a szívem. Nagyon aranyos volt. Alig vártam, hogy a nyakába ugorhassak a szünetben. Nem kellett sokat várnom mert hamar eljött a szünet. Összepakoltunk és indultunk is az udvarra de hátulra. Amikor odaértünk egyből a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Köszönöm a rajzot - nyomtam egy puszit az ajkaira.
Ahogy elnéztem, örült a kis alkotásomnak. Pár perc múlva pedig a kicsengő is megszólalt, ezért indultunk ki a szünetre. Lementünk az udvarra, de én direkt hátra vezettem, mert már érezni akartam édes ajkait. Amint megálltunk, egyből a nyakamba ugrott, és megcsókolt. Nagyon örültem ennek a lépésének, úgy tűnik olvasott a gondolataimban.
Ahogy elnéztem, örült a kis alkotásomnak. Pár perc múlva pedig a kicsengő is megszólalt, ezért indultunk ki a szünetre. Lementünk az udvarra, de én direkt hátra vezettem, mert már érezni akartam édes ajkait. Amint megálltunk, egyből a nyakamba ugrott, és megcsókolt. Nagyon örültem ennek a lépésének, úgy tűnik olvasott a gondolataimban.
-Szívesen édes! - vigyorogtam, majd én is adtam ajkaira egy kis puszit.
-Elmondhatom Jungkook-nak, hogy járunk? - kérdeztem meg tőle hirtelen amin még én is meglepődtem.
-Ha szeretnéd, akkor igen! - Mondtam halványan mosolyogva, közben arcára simítottam. Egy kicsit meglepett a kérdése, de megértettem, hiszen JungKook még is csak a legjobb barátja. Remélhetőleg nem lesz majd komolyabb vita...
-Köszönöm. - mosolyogtam és egy puszit leheltem arcára. Boldog voltam. A mai napomat semmi nem tudja elrontani még a tanárok sem. Ja, de egy ember... Jungkook ha nem fogad el minket. Szomorú leszek de szeretem Hoseok-ot. Nem volt hosszú a szünet úgyhogy mentünk is a kövi órára.
Mosolyomat továbbra sem töröltem le arcomról, hiszen boldog voltam, miért is tenném...? Valahogy úgy éreztem, hogy a mai napom nagyon jó lesz főleg úgy, hogy V is velem van. Nagyon szeretem őt. Kíváncsi leszek majd JungKook-ra...De hát csak nem fog belőle olyan nagy ügyet csinálni. Mivel a szünet hamar eltelt, ezért mentünk is a következő órára.
Az óra hamar eltelt így indultunk is a kövi órára Tesire. Szeretem a tesit. Ha kosarazok akkor szeretem a tesit is. Tesin fociztunk amit annyira nem díjaztam, nem vagyok jó benne. De végül is lement. Olyan mázlim van ma, hogy csak négy órám van. Most örül a fejem.
Annyira gyorsan teltek az órák, hogy észre se vettem, de már végeztünk is. Tesin fociztunk, amiben nem vagyok a legjobb, de azért játszottam. Miután végeztünk, átöltöztünk, majd megvártam szerelmemet, hiszen én gyorsabban öltöztem, mint ő.
Mihelyt végzett ő is, elindultunk a következő órára. Mivel most könnyű óránk lesz, ezért nem kötelező száz százalékban odafigyelnem...Nem mintha a többi órán nem kalandoznék el sokszor. Éppen azon tűnődtem, hogy egy kicsit telóznom kéne órán, mikor hirtelen megint megszólalt a csengő. Bejött a tanár is, és elkezdődött az óra. Feltűnésmentesen elővettem a telefonomat, majd elkezdtem rajta bügyködni, de a tanár észre se vette.
A terembe érve leültünk és nem sokkal később a tanár is megérkezett. Láttam, hogy Hoseok a telefonján játszik valamivel amit a tanár észre se vett. Megtaníthatná, hogy kell úgy telózni órán, hogy ne bukjak le.
-Elmondhatom Jungkook-nak, hogy járunk? - kérdeztem meg tőle hirtelen amin még én is meglepődtem.
-Ha szeretnéd, akkor igen! - Mondtam halványan mosolyogva, közben arcára simítottam. Egy kicsit meglepett a kérdése, de megértettem, hiszen JungKook még is csak a legjobb barátja. Remélhetőleg nem lesz majd komolyabb vita...
-Köszönöm. - mosolyogtam és egy puszit leheltem arcára. Boldog voltam. A mai napomat semmi nem tudja elrontani még a tanárok sem. Ja, de egy ember... Jungkook ha nem fogad el minket. Szomorú leszek de szeretem Hoseok-ot. Nem volt hosszú a szünet úgyhogy mentünk is a kövi órára.
Mosolyomat továbbra sem töröltem le arcomról, hiszen boldog voltam, miért is tenném...? Valahogy úgy éreztem, hogy a mai napom nagyon jó lesz főleg úgy, hogy V is velem van. Nagyon szeretem őt. Kíváncsi leszek majd JungKook-ra...De hát csak nem fog belőle olyan nagy ügyet csinálni. Mivel a szünet hamar eltelt, ezért mentünk is a következő órára.
Az óra hamar eltelt így indultunk is a kövi órára Tesire. Szeretem a tesit. Ha kosarazok akkor szeretem a tesit is. Tesin fociztunk amit annyira nem díjaztam, nem vagyok jó benne. De végül is lement. Olyan mázlim van ma, hogy csak négy órám van. Most örül a fejem.
Annyira gyorsan teltek az órák, hogy észre se vettem, de már végeztünk is. Tesin fociztunk, amiben nem vagyok a legjobb, de azért játszottam. Miután végeztünk, átöltöztünk, majd megvártam szerelmemet, hiszen én gyorsabban öltöztem, mint ő.
Mihelyt végzett ő is, elindultunk a következő órára. Mivel most könnyű óránk lesz, ezért nem kötelező száz százalékban odafigyelnem...Nem mintha a többi órán nem kalandoznék el sokszor. Éppen azon tűnődtem, hogy egy kicsit telóznom kéne órán, mikor hirtelen megint megszólalt a csengő. Bejött a tanár is, és elkezdődött az óra. Feltűnésmentesen elővettem a telefonomat, majd elkezdtem rajta bügyködni, de a tanár észre se vette.
A terembe érve leültünk és nem sokkal később a tanár is megérkezett. Láttam, hogy Hoseok a telefonján játszik valamivel amit a tanár észre se vett. Megtaníthatná, hogy kell úgy telózni órán, hogy ne bukjak le.
-Majd taníts meg! - kacsintottam rá. Látszott rajta, hogy nem érti miről van szó.
- Azt, hogy hogy kell telefonozni feltűnés nélkül. - suttogtam a fülébe de ezt a tanár észrevette.
- Kim Taehyung! Talán jobban tudja az anyagot. - nézett rám szúrós szemekkel.
-Nem dehogy is. - ráztam a fejem.
De ő csak szúrósan nézett rám, majd vissza ment a táblához és folytatta a tananyagot.
Először nem értettem hogy miről beszél, de miután elmagyarázta, felfogtam. Viszont amikor válaszolni akartam volna, a tanár megszólalt, amire ijedten kaptam rá a tekintetemet. De szerencsére így se buktam le, úgy hogy egy megkönnyebbült sóhaj után válaszoltam V-nek. -Rendben, majd adok egy-két tanácsot! - Suttogtam, nehogy a tanár most meg engem szólítson meg, mert akkor lebuknék, és kapnék is érte rendesen.
De ő csak szúrósan nézett rám, majd vissza ment a táblához és folytatta a tananyagot.
Először nem értettem hogy miről beszél, de miután elmagyarázta, felfogtam. Viszont amikor válaszolni akartam volna, a tanár megszólalt, amire ijedten kaptam rá a tekintetemet. De szerencsére így se buktam le, úgy hogy egy megkönnyebbült sóhaj után válaszoltam V-nek. -Rendben, majd adok egy-két tanácsot! - Suttogtam, nehogy a tanár most meg engem szólítson meg, mert akkor lebuknék, és kapnék is érte rendesen.
Ez azzz! végre én is fogok tudni telefonozni órán, hogy ne bukjak le. Na most örül a fejem hihi. Az óra az hamar eltelt. A szünetben egyből letámadtam Hoseok-ot.
-Na akkor, hogy is kell úgy telefonozni, hogy ne bukjak le. - néztem rá nagyon kíváncsian.
Ahogy néztem, nagyon örült annak hogy azt mondtam, segítek neki megtanulni telózni órán úgy, hogy ne bukjon le. Ettől én is boldog lettem, és szerencsére az óra is hamar eltelt. Szünetben szerelmem egyből le is támadott.
-Hát...Először is tanácsos, ha olyan ember mögé ülsz, aki magasabb nálad, és jól takar téged! - mondtam meg neki az első tanácsot, majd kuncogni kezdtem. -Aztán a másik, hogy ne merülj annyira bele, mert az túl feltűnő.
-Akkor mehetünk edzésre? - tettem fel a kérdést.
-Szívesen! - vigyorogtam. -Persze! - bólintottam, majd indultunk is.
Örültem, hogy velem jön és el is indultunk. Egy kicsit hamarabb érkeztünk mint kellene de legalább volt időm átöltözni. Nem sokkal utánunk megérkezett Kookie is. Ránéztem Hoseok-ra és értette a célzást. Odamentünk és elé álltunk.
-Mi-Mi az? V-valami rosszat tettem? - kérdezte kicsit ijedten és félénken.
-Nem dehogy semmit. - legyintettem. - Csak el akarok mondani valamit.
-Jahhh... megnyugodtam. Na akkor mondjad. - mondta vidáman.
- Hát az van, hogy... Én meg Hoseok... Járunk. - amint kimondtam összeszorítottam a szemeimet. Féltem, hogy undorodni fog tőlem meg Hoseok-tól is és én azt nem akarom.
-Komolyan?!?! - lepődött meg. -Gratulálok. - lett egy nagy mosoly az arcán.
-És nem undorodsz tőlünk? - kérdeztem félénken.
-Nem! Miért undorodnék? - tette fel a kérdését meglepetten.
- Hát azért mert két fiú szereti egymást és ez rendellenes.
- Engem nem érdekel! Attól még ugyanolyan barátom vagy. - mondta nyugodtan.
-Te vagy a legjobb barát Kookie!!! - öleltem meg örömömben. Remélem nem zavarta, hogy megöleltem, de szerintem nem mert vissza ölelt.
Amikor odaértünk az öltözőbe, szerelmem el is kezdett öltözni. Pár perccel később JungKook is megjött, ezért Tae egyből rám nézett. Én értve a célzást felálltam vele, majd elindultunk felé. Egy kicsit megijedt, de amikor V közölte vele hogy nem csinált semmit, akkor megnyugodott. Sőt...Mikor párom elmondta neki hogy járunk, még örült is nekünk. Így hát mindketten megnyugodtunk, hogy nincs miért aggódnunk. Amikor megölelték egymást, annyira jó volt őket nézni, hogy tényleg ennyire szoros a barátságuk. Pár pillanat után én is csatlakoztam hozzájuk, és megöleltem mindkettejüket.
Amint tisztáztuk a dolgokat Jungkook-al addigra a többiek is pont megérkeztek, azután mentünk is edzeni. De támadt egy ötletem.
-J-hope. Nem lenne kedved kosarazni, ha az edző megengedi? - tettem fel a kérdésemet.
Amikor már a többiek megjöttek, mentünk a terembe.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani az edző, és amikor szerelmem visszajött hozzám és közölte, hogy ma játszhatok, akkor nagyon boldog lettem.
Amint megmondta válaszát, habozás nélkül kulcsoltam össze ujjainkat, és így mentünk tovább haza. Mindenesetre örülök hogy beleegyezett, hiszen ez sokat jelent számomra, mert szeretem őt, méghozzá nem is kicsit.
Kézen fogba sétáltunk, még el nem értünk a házunkig. Majd eszembe jutott valami.
Amikor odaértünk az öltözőbe, szerelmem el is kezdett öltözni. Pár perccel később JungKook is megjött, ezért Tae egyből rám nézett. Én értve a célzást felálltam vele, majd elindultunk felé. Egy kicsit megijedt, de amikor V közölte vele hogy nem csinált semmit, akkor megnyugodott. Sőt...Mikor párom elmondta neki hogy járunk, még örült is nekünk. Így hát mindketten megnyugodtunk, hogy nincs miért aggódnunk. Amikor megölelték egymást, annyira jó volt őket nézni, hogy tényleg ennyire szoros a barátságuk. Pár pillanat után én is csatlakoztam hozzájuk, és megöleltem mindkettejüket.
Amint tisztáztuk a dolgokat Jungkook-al addigra a többiek is pont megérkeztek, azután mentünk is edzeni. De támadt egy ötletem.
-J-hope. Nem lenne kedved kosarazni, ha az edző megengedi? - tettem fel a kérdésemet.
Amikor már a többiek megjöttek, mentünk a terembe.
-De persze! Miért is ne? - válaszoltam mosolyogva. Szeretek kosarazni, és szívesen játszanék is, ha az edző megengedné. Annak nagyon örülnék.
Bólintottam egyet és mentem is a tanárhoz.
Bólintottam egyet és mentem is a tanárhoz.
-Hyung! Az osztálytársam járhat az edzésre. Meg a csapatba is szeretném ha benne lenne. - mondtam el a kis kívánságomat.
-Hmmmm... Megnézem, hogy ma, hogy játszik és eldöntöm. - mondta és a végére elmosolyodott.
-Köszönöm. - vigyorogtam és visszamentem J-hope-hoz. -Játszhatsz ma. - mondtam nagy boldogan.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani az edző, és amikor szerelmem visszajött hozzám és közölte, hogy ma játszhatok, akkor nagyon boldog lettem.
-Áhh...De jó! - örültem.
Én csak mosolyogtam rá.
Én csak mosolyogtam rá.
Meg gyorsan kimentem arcot mosni és mentem is vissza. Már pont kezdtük is. Rám esett a döntés, hogy szétosszam az embereket. Két erős csapat lett, persze J-hope az én csapatomban van. Elkezdtünk játszani. Meglepődtem mert J-hope ahhoz képest nagyon jól játszik. Még vagy tíz percig játszottunk utána öt perc pihenő.
-Nagyon jól játszol. - mondtam meglepően.
Miközben ő elment arcot mosni, addig jött az edző, így el is kezdtük. V amikor visszaért, neki kellett kiválasztania a csapatokat. Természetesen engem maga mellé választott. Miután ez is megvolt, belevágtunk a játékba. Annyira régen játszottam már ilyen jót...! De meglepődtem, mert azért a többiek is rendesen odatették magukat. Úgy belemerültem az egészbe, már csak azt vettem észre, hogy bejelentették az öt perc szünetet.
Miközben ő elment arcot mosni, addig jött az edző, így el is kezdtük. V amikor visszaért, neki kellett kiválasztania a csapatokat. Természetesen engem maga mellé választott. Miután ez is megvolt, belevágtunk a játékba. Annyira régen játszottam már ilyen jót...! De meglepődtem, mert azért a többiek is rendesen odatették magukat. Úgy belemerültem az egészbe, már csak azt vettem észre, hogy bejelentették az öt perc szünetet.
-Köszi! - mosolyogtam egy kicsit kapkodva a levegőt. -Te is nagyon ügyes vagy! - kuncogtam halkan.
-Köszi lihegtem én is. Jó volt vele játszani, nagyon ügyes. Elkezdtük a második menetet is. A végére mindenki a földön feküdt. Úgy játszottunk,.mintha a mai edzés lett volna az utolsó. Közben az edző bejelenteni készült valamit.
-Köszi lihegtem én is. Jó volt vele játszani, nagyon ügyes. Elkezdtük a második menetet is. A végére mindenki a földön feküdt. Úgy játszottunk,.mintha a mai edzés lett volna az utolsó. Közben az edző bejelenteni készült valamit.
- Srácok van egy bejelenteni valóm. Lett egy új tag a csapatba. - és Hoseok-ra nézett.
Hamar vége lett a szünetnek, így indultunk is vissza játszani. Már azért vártam hogy vége legyen, hiszen kezdtem fáradni. Szerencsére gyorsan vége is lett, aztán az edző felhívta magára a figyelmet, mivel be akart jelenteni valamit. Amikor mondta hogy lett egy új tag és rám nézett, nagyon örültem.
Hamar vége lett a szünetnek, így indultunk is vissza játszani. Már azért vártam hogy vége legyen, hiszen kezdtem fáradni. Szerencsére gyorsan vége is lett, aztán az edző felhívta magára a figyelmet, mivel be akart jelenteni valamit. Amikor mondta hogy lett egy új tag és rám nézett, nagyon örültem.
-Köszönöm szépen! - mosolyogtam, majd jó mélyen meghajoltam előtte.
Én már előre tudtam, hogy mi lesz az a bejelentése ezért csak vigyorogtam ott magamban. Amint elmondta a kis monológját, mentünk is öltözni aztán haza.
Miután elmondta amit szeretett volna, elmentünk öltözni, aztán indultunk is haza.
Én már előre tudtam, hogy mi lesz az a bejelentése ezért csak vigyorogtam ott magamban. Amint elmondta a kis monológját, mentünk is öltözni aztán haza.
Miután elmondta amit szeretett volna, elmentünk öltözni, aztán indultunk is haza.
-Öhm...Ez lehet hülye kérdés lesz, de azért megkérdezem! - kezdtem bele már kissé pirult arccal, majd összeszedve magam feltettem neki kérdésemet. -M...Megfoghatom a kezed? - estem zavarba, ezért inkább a földet kezdtem el bámulni.
-Hát igen elég hülye kérdés volt. - kuncogtam. - Persze, hogy megfoghatod a kezem. - mosolyogtam rá de az én arcom is ki pirosodott. Boldog voltam. Annyitól lettem boldog, hogy meg fogja a kezem. Ez normális?
Kézen fogba sétáltunk, még el nem értünk a házunkig. Majd eszembe jutott valami.
-J-hope! Nem lenne kedved nálam aludni?
Meglepődtem a kérdésén, de ugyanakkor örültem is neki.
Meglepődtem a kérdésén, de ugyanakkor örültem is neki.
-De persze, szívesen! - mosolyogtam.
Nagyon boldog voltam amikor azt mondta hogy átjön.
Nagyon boldog voltam amikor azt mondta hogy átjön.
-Akkor fáradj beljebb. - nyitottam ki az ajtót. - Szerencsére ma anya nem lesz otthon és holnap szombat lesz. - ért fülig a szám.
-Értem. Akkor ezek szerint egyedül leszünk? - érdeklődtem, miközben bementünk a házukba. Persze a szombat hallatára én is egyből vigyorogni kezdtem mint a tejbe tök.
-Hmmm... Igen holnap reggelig. - vigyorogtam rá.
-Akkor jó! - Kuncogtam.
-Értem. Akkor ezek szerint egyedül leszünk? - érdeklődtem, miközben bementünk a házukba. Persze a szombat hallatára én is egyből vigyorogni kezdtem mint a tejbe tök.
-Hmmm... Igen holnap reggelig. - vigyorogtam rá.
-Akkor jó! - Kuncogtam.
-Ühümm. - bólintottam egyet. -Nem írsz egy sms-t a szüleidnek, hogy ma itt alszol? - néztem rá kíváncsian.
-Ohh...De! Igazad van, el is felejtettem. - csaptam magam kicsit homlokon, majd előkapva a telefonomat elkezdtem írni anyának, hogy mi a helyzet.
-Kész. - mosolyogtam, miközben eltettem a zsebembe a készüléket.
Amikor fejbe csapta magát az egy kicsit vicces volt.
-Nem vagy éhes? - kérdeztem. Azért még is csak a vendégem.
-Köszi, most még nem! De te egyél csak, majd megvárlak! - ráztam meg fejemet, aztán a jellegzetes vigyoromat mutattam neki.
-Hmmm... még én sem vagyok éhes. Csináljunk valamit. - vetettem fel az ötletemet.
-Rendben, de mit? - kérdeztem. Valójában nagyon örülök hogy magától hívott meg, legalább láthatom még egy napig, és együtt is lehetek vele. Nem mintha alapvetően ez nem történne meg, csak hát anyámék például még nem tudják hogy van szerelmem, csak azt tudják, hogy a saját nememhez vonzódom, amit apa nem is néz annyira jó szemmel...
-Azt döntsd el te. - mosolyogtam rá. - Hisz te vagy a vendég. - lett nagyobb a vigyorom.
-Ahh... - Nyögtem kissé szenvedőn, de mosolyom továbbra sem tűnt el. -Akkor mondjuk...Tv? - Gondolkoztam, majd a legegyszerűbb unaloműzés jutott az eszembe, így rá is kérdeztem.
-Hmmm... Xbox? - mosolyogtam rá, hátha tetszik neki az ötlet. Az egy jó idő eltöltés.
Amikor fejbe csapta magát az egy kicsit vicces volt.
-Nem vagy éhes? - kérdeztem. Azért még is csak a vendégem.
-Köszi, most még nem! De te egyél csak, majd megvárlak! - ráztam meg fejemet, aztán a jellegzetes vigyoromat mutattam neki.
-Hmmm... még én sem vagyok éhes. Csináljunk valamit. - vetettem fel az ötletemet.
-Rendben, de mit? - kérdeztem. Valójában nagyon örülök hogy magától hívott meg, legalább láthatom még egy napig, és együtt is lehetek vele. Nem mintha alapvetően ez nem történne meg, csak hát anyámék például még nem tudják hogy van szerelmem, csak azt tudják, hogy a saját nememhez vonzódom, amit apa nem is néz annyira jó szemmel...
-Azt döntsd el te. - mosolyogtam rá. - Hisz te vagy a vendég. - lett nagyobb a vigyorom.
-Ahh... - Nyögtem kissé szenvedőn, de mosolyom továbbra sem tűnt el. -Akkor mondjuk...Tv? - Gondolkoztam, majd a legegyszerűbb unaloműzés jutott az eszembe, így rá is kérdeztem.
-Hmmm... Xbox? - mosolyogtam rá, hátha tetszik neki az ötlet. Az egy jó idő eltöltés.
-Rendben, én benne vagyok! - vidultam fel, mint valami öt éves kisgyerek, aki megkapta azt a játékot, amire mindig is vágyott.
Ohhh, hogy én mennyire szeretek xbox-ozni. Engem senki nem tud legyőzni. Remélhetőleg. Nem tudom J-hope, hogy játszik de majd most meglátjuk. Leültünk a TV elé én kapcsoltam egy autós játékot és leültem mellé. Elkényelmesedtem és már játszhattunk is. Nem játszott annyira rosszul de simán ott hagytam. Ilyenkor sajnálom egy kicsit de hát na...
Imádok xbox-ozni, bár még nem volt alkalmam olyan sok játékkal játszani. Miután bekapcsolta a tv-t és beállított mindent, leült mellém, és már kezdtük is. Be kell valljam, mellette én amatőr vagyok...Úgy elhúzott előttem, mint a franc. -Hé! Túl gyors vagy! - Durciztam játékosan.
-Bocsesz, ha játékról van szó akkor nem kegyelmezek. - nyújtottam ki a nyelvemet.
Hát igen most egy kicsit "bunkó" vagyok de nem tudok vele mit kezdeni.
-Azt látom! - Nevettem, majd visszaöltöttem neki én is nyelvemet. Hát igen, mi már csak ilyenek vagyunk...Két hülye, egy pár.
Csukott szemmel nyújtotta ki rám a nyelvét ezért megleptem úgy, hogy megcsókoltam. Először tényleg meglepődött de egyből vissza is csókolt.
Mivel a szemem közben csukva volt, ezért kapott az alkalmon, és ajkaimra hajolt. Egy kicsit lesokkoltam, de pár másodperc múlva viszonoztam.
Annyira jó volt újra megcsókolni. Edzésen nem akartam letámadni mert nem... De viszont most kihasználom a lehetőséget. Ölébe ültem és folytattuk nyelvcsatánkat.
Hirtelen elkezdett beleülni az ölembe, és meg nem szakítva ezt a csodás pillanatot szenvedélyesen ízleltük egymás ajkait. Annyira hiányzott már a csókja...Persze megértem, edzésen biztos azért nem csinált ilyet, mert a többiek igencsak néztek volna minket. De mindegy. A lényeg, hogy most újra érezhetem. Mihelyt elhelyezkedett, kezeimet mindét oldalán lassan levezettem fenekéhez, és belemarkoltam abba.
Amikor belemarkolt a fenekembe a csókunkba nyögtem. Én se tétováztam én a pólóját vettem le róla és elkezdtem a nyakát puszilgatni.
Ahogy csókolgattam a nyakát kéjes nyögések hagyták el a száját. Nyakáról haladtam lefele közben az övét kezdtem el engedni amikor hirtelen egy ajtó nyitódást hallottunk.
-Megjöttem kicsim! - hallottam anyám hangját. Én ijedten néztem J-hope-ra. Na most mi legyen??
Annyira élveztem, hogy csak nyögdécseltem alatta. Már kezdtem érteni, hogy ő mennyire élvezheti, amikor én csinálom ezt vele. Amint övemmel kezdett el szenvedni, egyszer csak nyílt az ajtó, amin szerelmem anyukája lépett be. Ekkor V ijedten rám nézett, én pedig gyorsan felkaptam mindkettőnk pólóját a földről, aztán igyekeztünk még azelőtt felvenni, hogy észrevett volna.
-Szia anya! Hogy, hogy haza jöttél? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hazaküldtek. Ne kérdezd miért én sem tudom. Csak úgy mindenkit hazaküldtek. - magyarázott.
-Értem. Nekem lenne egy bejelenteni valóm. - majd hátranéztem J-hope-ra.
Miután sikeresen visszaöltöztünk, megint leültünk a kanapéra, és úgy csináltunk, mintha játszottunk volna. Amíg párom és az anyukája beszélgettek, addig én próbáltam összeszedni magamat, ugyanis Tae már nagyon beindított. Aztán mondta édesanyjának, hogy bejelenteni valója van, majd rám nézett. Most...El akarja neki mondani, hogy együtt vagyunk? Vagy csak annyit, hogy itt alszok? Mindegy. Inkább fogtam magam, és egy aprót bólintottam.
Elhatároztam, hogy elmondom, hogy járok J-hope-val és, hogy meleg vagyok... De ezt először meg kell kérdeznem őt is, hogy elmondjam. Úgyhogy csak annyit kérdeztem, hogy:
Miután sikeresen visszaöltöztünk, megint leültünk a kanapéra, és úgy csináltunk, mintha játszottunk volna. Amíg párom és az anyukája beszélgettek, addig én próbáltam összeszedni magamat, ugyanis Tae már nagyon beindított. Aztán mondta édesanyjának, hogy bejelenteni valója van, majd rám nézett. Most...El akarja neki mondani, hogy együtt vagyunk? Vagy csak annyit, hogy itt alszok? Mindegy. Inkább fogtam magam, és egy aprót bólintottam.
-Ma itt alszik J-hope, ugye nem baj? - néztem rá boci szemekkel.
-Dehogy baj. - mosolygott rám - Örülök, hogy ilyen jóban vagytok. - mosolygott vissza. Én csak megöleltem utána felszaladtam a szobámba közben J-hope is követett.
-Amúgy...Mit akartál neki elmondani? Azt hogy együtt vagyunk?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése