22.rész +16

Taehyung: Lilás

Hoseok: Világos kék

Mindenki más: Szürke

Fogalmam sincs hogy mennyit vagy meddig aludhattam, de jól esett. Amióta történt ez az elrablásos meg kórházas dolog, azóta jó ha aludtam két-három órákat. Minden nap fáradt voltam, de nem akartam magára hagyni TaeHyung-ot a kórházban. Lassan kezdtem ébredezni, és mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy párom is alszik. Nem volt szívem felébreszteni, ezért csak néztem ahogyan alszik. Nagyon édes volt.

Aludtam. Valahogy jobban ki tudtam magam aludni mint a kórházban. Amikor felébredtem csak egy szempárt láttam magam előtt.

Csak néztem, és néztem őt ahogyan alszik. Így még szebb volt. Na jó...Igazából mindenhogy szép, helyes, és imádni való. Olyan kis ártatlan volt az arca, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne pusziljam meg. Kis idő múlva fel is ébredt, így egyből elvigyorodtam. 
-Jó reggelt! - pusziltam meg lágyan a száját.

- Jó reggelt. - mosolyogtam én is. Olyan szép arca van. - Olyan szép vagy. - mondtam ki gondolatomat.

-Én? - kuncogtam. -Hát...Köszönöm! - mosolyogtam, majd újabb puszival díjaztam. -Te...Hmm... - kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is bókoljak, vagy udvaroljak neki. -Nem is tudom mit mondjak. Egyszerűen elvarázsolsz, már az első találkozásunk óta. Hihi...Emlékszem, mikor véletlenül belém futottál és én pedig a földre estem. - emlékeztem vissza az első találkozásunkra, és akaratlanul is elnevettem magam.

- Áhhh... Az annyira gáz volt. - nevettem kínosan.

-Dehogy volt gáz! - kuncogtam. -Már akkor is aranyos voltál. - vigyorogtam.

- Dehogy. Az nagyon gáz volt. - nevettem.

-Mondom! - adtam magamnak igazat. -Egyébként...Te megbántad hogy megismertél? - néztem rá kíváncsian.

- Nem. - mosolyogtam. - Nagyon nem bántam meg.

-Akkor jó. Ennek örülök. - vigyorogtam megkönnyebbülten.

- És te? Megbántad? - néztem rá kíváncsian.

-A-a. - ráztam fejemet. -Te lettél az egyik legjobb dolog az életemben, és hálát adok az istennek, hogy egy osztályba tett minket csak azért, hogy megismerjük egymást! - néztem rá őszintén, majd halványan elmosolyodtam.

- Én is örülök, hogy egy osztályba kerültünk. - mosolyogtam.

-Akkor jó. - örvendeztem. -Nem megyünk enni? Már picit éhes vagyok. - tettem fel kérdésemet, közben megfogtam hasamat.

- De. Már én is az vagyok. - mosolyogtam.

-Akkor menjünk enni. - mondtam, majd kikelve az ágyból, megvártam Tae-t az ajtóban, aztán kézen fogva mentünk le a konyhába enni.

Kikeltem az ágyból és már mentünk is a konyhába. Elővettem ami a szendvicshez kell és elkészítettem majd oda adtam Hoseok-nak.

Megvártam amíg megcsinálja a kaját, majd mikor elém rakta már kezdtem volna beleharapni, de egy dologról még meg kellett bizonyosodnom, ezért meg is kérdeztem. 
- Ugye most nem tettél bele semmi csípőset? - kérdeztem.

- Nem - mosolyodtam el, majd én is neki láttam az evésnek.

Megnyugodva sóhajtottam fel, aztán bele is haraptam a szendvicsbe. Csak nyammogtam és nyammogtam, végül sikerült eltüntetnem a tányéromról. 
-Köszönöm, ez finom volt. - vigyorogtam, majd eltörölve a tányért, visszatettem a helyére.

- Örülök hogy ízlett. - mosolyogtam rá majd én is megettem az utolsó falatot és el tettem a tányért.

-Milyen nap van ma? - érdeklődtem elgondolkodva. Most már azért tényleg tudni kéne, mert a végén még repülünk a suliból a sok hiányzás miatt. Az meg nem lenne jó.

- Azt hiszem péntek... Vagy szombat?! Nem tudom. - vontam vállat lebiggyesztett ajakkal.

-Mindegy. - legyintettem, de azért a pulton heverő telefonomon megnéztem, mert kíváncsi voltam. -Péntek. -motyogtam. -Akkor van még egy teljes hétvégénk felkészülni a sulira. - fintorogtam.

- Jaj de jó. - mosolyodtam el. - És mennyi is az idő? - néztem rá kérdően.

-Ja...Nagyon. - mormogtam. -Ömm...Tíz óra lesz öt perc múlva. - mondtam meg neki az időt.

- Értem. - mondtam. - Most haragszol rám?

-Miért haragudnék? - vontam fel szemöldököm. -A suli miatt morgok. Nincs kedvem újra visszamenni a bolondok házába... - húztam a számat, majd közelebb mentem hozzá, és nyüszögve a vállára tettem fejemet.

- Ja. Azt hittem, hogy rám vagy mérges. - nevettem el magam.

- Dehogy is! - kuncogtam. - Nincs semmi okom arra, hogy rád haragudjak. Még... - vigyorogtam.

- Mi az, hogy még?... - néztem rá kérdően és egy kicsit morcosan.

-Hát hogy még nem adtál rá okot. - mosolyogtam.

- Jaaa... Adjak? - kuncogtam.

-Nem kell! - vágtam rá kapásból. -Tudod mit adj? - kérdeztem halkan kuncogva.

-Nem. Mit? - néztem rá kérdően egy kis mosollyal az arcomon.

-Például a reggeli csókomat, mert még nem kaptam meg! - vigyorogtam.

- Hmmm... És ha nem adom meg? - néztem rá kérdően.

-Akkor viszont morcos leszek. - mondtam neki komolyan.

- Jó, jó. Megkapod. - kuncogtam majd ajkaira hajoltam.

Élveztem csókját, hiszen teljesen elvarázsolt. Viszont ez se tartott sokáig sajnos. 
-Szerencséd. - mosolyogtam, miután elváltunk egymástól.

- Hihi. - kuncogtam. - Kérsz még egyet? - néztem rá egy kicsit perverzül.

-Hát ha már így megkérdezted... - nevettem. -Igen! - bólogattam hevesen.

- Akkor kapsz. - mosolyogtam rá majd újra megcsókoltam.

-Szupiii! - vigyorogtam, és amint éreztem ajkait a sajátjaimon, habozás nélkül viszonoztam csókját. Annyira belemerültem, észre se vettem hogy kezem már nem a derekán, hanem a fenekén pihen. Úgy döntöttem, egy kicsit gonoszkodok vele, ezért megmarkoltam hátsóját, így még közelebb húztam magamhoz.

Csókja közben észrevettem, hogy a keze a fenekemre vándorol majd bele is markol aminek a következménye az volt, hogy a csókunkba nyögtem.

Annyira édes volt a hangja ahogy felnyögött...Csak az volt a baj, hogy emiatt megint elváltunk egymástól. 
-Tetszett, mi? - kuncogtam.

- Talán. - fordítottam el a tekintetemet a fejemmel együtt.

-Chh...Talán... - motyogtam magamban. -Miért? Nem tetszett? Rosszul csináltam valamit? - kezdtem el faggatni.

- Tetszett. - mondtam pirulva majd újabb csókba hívtam, hogy ne tudjon mondani semmit.

Mielőtt megszólalhattam volna, megint ráhajolt ajkaimra, így esélyem se volt rá. Na szép. Úgy tűnik, mostantól ezzel a módszerrel leszek elhallgattatva. 
-Mostantól így fogsz kussban tartani? - kíváncsiskodtam halványan mosolyogva.

- Talán igen... talán nem... - kuncogtam.

-Úgy bírom a válaszaidat. - nevettem. -Na nem baj. Akkor úgy értelmezem, hogy igen. - jutottam döntésre.

- Okés. - mosolyogtam. - És most mit csináljunk? - néztem rá kérdően.

-Nem tudom, amit szeretnél! - rántottam meg vállamat, ráhagyva a döntést.

- Szereteeeek... Mit szeretnék? - néztem rá kérdően majd el nevettem magam.

-Há' honnan tudjam?! - röhögtem. -Nekem teljesen mindegy mit szeretnél. - mondtam lazán mosolyogva.

- Nekem is . - röhögtem. - Amúgy... Megkaptuk az igazolást? - néztem rá kérdően.

-Nem...Tudom... - gondolkoztam. -De! Megkaptuk, mert az orvos azzal jött be mikor közölte hogy hazamehetsz, és megnyugtatott, hogy mindkettőnknek le van igazolva. - magyarázkodtam.

- Ja... Értem. - motyogtam orrom alatt. - Akkor nem kell el mennünk az orvoshoz. Ez-Azzz... - örültem magamnak.

-Látom nem szereted őket. - nevettem. -Amúgy én se, de ha nem akarunk igazolatlant, akkor muszáj elmennünk hozzájuk. - kuncogtam.

- Tudom. De akkor se szeretem őket. Már kicsi koromban sem szerettem őket. - fújtam fel fél arcomat.

- Elhiszem. - mosolyogtam. -Na de akkor mit csináljunk? - kérdeztem meg újra, mert kissé eltértünk a témától.

- Nem tudom. - néztem rá. - Bármit csinálhatunk csak ne aludjunk. - kuncogtam.

- Rendben. - nevettem. - Akkor...TV? - ajánlottam fel ötletemet.

- Hmmm... Jó, legyen. - indultam el a nappaliba. - De akkor nézzünk hor...rort. Vagy inkább ne. - ne horort mert félek. - De ha te akarsz akkor nézhetünk horrort is. - néztem rá egy kicsit aggódva. Remélem nem akar ezzel vissza vágni a többi miatt.

Miután beleegyezett, leültünk a nappaliba. 
-Nem nézünk horrort, mert nem szeretném ha szívrohamot kapnál. - vigyorogtam kicsit gonoszul. -Mit szólnál egy szerelmeshez? Vagy legyen inkább valami vicces? - kezdtem faggatni.

- Hmmm... Nekem mindegy. -kuncogtam. - Válassz te. - mosolyogtam rá.
Nekem amúgy miért van kedvem horror filmet nézni? Na mindegy akkor majd megmondom Hoseok-nak, hogy menjen el nélkülem fürödni addig én nézek, mert tudom úgy se engedné.

-Imádom, hogy neked minden mindegy. - röhögtem. -Akkor legyen egy szerelmes, mert azokat szeretem. - jutottam döntésre, majd kiválasztottam az egyik kedvencemet, amin minden egyes alkalommal elbőgöm magam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Egyszerűen megható a vége, meg sok izgi dolog van benne.

Végül a szerelmes filmnél döntött. berakta a lejátszóba majd el is indította. Az eleje még tök izgi volt meg minden a végén már a könnyeim folytak.

Teljesen bele voltunk mind a ketten merülve, és a végén már egy kisebb patak volt alattunk. Mikor ránéztem V-re láttam, hogy ő is meghatódott. 
-Látom tetszett. - szipogtam mosolyogva, már amennyire sikerült mosolyognom.

- Igen... - töröltem le a könnyeimet. - De neked is. - kuncogtam.

-Naná! - vigyorogtam. -Imádom. Akárcsak téged. - néztem rá boldogan, aztán közelebb hajolva hozzá adtam neki egy puszit.

- Mit imádsz jobban? A filmet vagy engem? - néztem rá kérdően de mosolyogva.

-Még szép hogy téged! - válaszoltam gondolkodás nélkül. -És te? - néztem rá kíváncsian.

- Hmmm... talán a filmet. - szórakoztam vele. Meg akarom viccelni. Amúgy persze, hogy öt jobban szeretem.

-Na szép. - sóhajtottam, majd durcásan karba tettem kezeimet. -Akkor én is a filmet szeretem jobban! - hordtam fenn az orrom.

- El ne hidd már. - kuncogtam majd közelebb másztam páromhoz majd a nyakára csókoltam. - Persze, hogy jobban szeretlek téged mint a filmet.

-Szerencséd! - mormogtam, de azért eleresztettem egy mosolyt. -Úgy viccelődj, hogy a végén még megbüntetlek! - vigyorogtam rá gonoszul.

- És higgyem is el. - nevettem. Mondjuk ki tudja. Lehet, hogy komolyan beszél.

-Ha nem hiszed el, akkor bebizonyítom. - rántottam meg vállamat. Ha ő így játszik, akkor én is így fogok.

Na most egy kicsit meg ijedtem. Vajon mit fog csinálni?...

Észrevettem rajta hogy megijedt, és ezen csak kuncogni tudtam. 
-Elhiszed? - kérdeztem még mindig szélesen vigyorogva.

- Nem... - mondtam. De csak azért mert hajtott a kíváncsiság amúgy nem.

- Akkor kénytelen leszek bebizonyítani. - sóhajtottam, majd lassan eldöntöttem a kanapén, és lágy csókokat kezdtem hinteni nyakára. -Élvezed a büntid? - kíváncsiskodtam, de munkámat még nem hagytam abba.

- Ha ilyenek akkor igen. - sóhajtottam egyet. Na erre pont nem számítottam de ha ilyenek lesznek akkor feltétlenül rossz leszek.

-Ennek örülök. - mosolyogtam, közben visszatértem arcára, amit össze-vissza csókolgattam. Most úgy döntöttem, hogy kicsit szemét leszek vele méghozzá úgy, hogy szándékosan kínozni fogom, de aztán abbahagyom. Utána majd meglátjuk mi lesz...

- Még jó, hogy nincs rajtad rúzs, mert akkor már mindenhol vörös foltos lenne az arcom. - kuncogtam.

-Berúzsozzam magam? - nevettem, aztán feltápászkodtam róla, és elfutottam a fürdőbe, ahol sikeresen találtam is egy szép rúzst. Szépen bekentem vele a számat, majd csücsörítve mentem vissza hozzá. -Na milyen? - röhögtem.

- Nem kell. - mondtam de már meg se hallotta. - Nagyon sexy vagy. - röhögtem.

-Tényleg? - örvendeztem. -Akkor folytatom. - vigyorogtam, és csípőjére ülve újra csókolgatni kezdtem arcát.

- Akkor most már tényleg piros foltos leszek. - röhögtem de nem sokáig mert újra elkezdte csókolgatni az arcomat.

-Csak megjelölöm a területemet. - mosolyogtam. Már az egész feje tiszta rúzsfoltos volt, ezért visszatértem a nyakára, hogy ott is ott hagyjam a nyomomat.

Amikor át tért nyakamra sóhajtottam egyet. 
- Most ott is foltos leszekh. - kuncogtam.

-Nem baj. Így legalább mindenki tudni fogja, hogy te csak az enyém vagy. - vigyorogtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Vagy valakié. - kuncogtam. - Ha egyedül vagyok nem tudhatják, hogy a tiéd vagyok. - mondtam amint elváltam ajkaitól.

-Nem baj, majd kikiabálom a tetőről, hogy: ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK KIM TAE HYUNG! - üvöltöttem el magam.

- Ne kiabálj. - vörösödtem el. - Még a szomszédok átjönnek. - kuncogtam.

-Hát aztán? - rántottam meg vállamat. -Ő előttük is simán felvállalom, hogy téged szeretlek. - mosolyogtam rá.

- Én is, de ha anyának elmondják engem fog lecseszni. - röhögtem.

-Akkor csöndben maradok. - sóhajtottam. -Ó, igen. Még be se fejeztem a büntidet. - vigyorodtam el, majd újra csókolgatni kezdtem, de most már pólóját is feltűrtem, így a hasára és kicsit a mellkasára is tudtam csókokat adni.

Sóhajtottam egyet mikor a hasamat majd a mellkasomat kezdte el csókolgatni. Olyan jó ez a bünti. Több büntim is lehetne.... Na de V?! Mikor lettél ilyen perverz?'

Annyira élveztem sóhajait, hogy én is kezdtem megbolondulni. Pedig muszáj leszek türtőztetnem magam, mert akkor nem lesz igazi a büntim. Hirtelen ötlettől vezérelve kezemet levezettem hasán, egészen a férfiasságáig. Óvatosan megfogtam, és éreztem, hogy már kezd meredezni. Ezek szerint bevált az ötletem.

Hirtelen a kezével le simított a hasamon majd megfogta meredező férfiasságomat. 
- Hahhh... - sóhajtottam egyet.

-Csak nem kezdesz beindulni? - vigyorogtam, és gyengéden masszírozni kezdtem nadrágján keresztül is.

- D-de... - nyeltem egy nagyot. Olyan fura, hogy a büntetésemre indulok be.

Válaszán kuncogni kezdtem, aztán addig folytattam kényeztetését, amíg teljesen ki nem dudorodott a nadrágjából férfiassága. Nem is kellett olyan sokáig küszködnöm, pár perc alatt sikerült elérnem a célom. Elégedetten mosolyogva kezdtem lemászni róla. 
-Végeztem a büntiddel. - jelentettem ki lazán.

Elkezdte kényeztetni a férfiasságomat még kellően fel nem izgultam majd lemászott rólam. 
- Hogy mi...? Ugye nem gondolod komolyan, hogy így itt hagysz? - néztem rá kérdően és egy kicsit aggódva is...